A vers igényei

Louise Glück Louise Glück költészetéről már sosem fogunk tudni elfogulatlanul beszélni: a Nobel-díj mellékhatása, hogy nehéz úgy megszólalni a díjazott szerzőkről, hogy az ne tűnjön túl soknak vagy túl kevésnek. Soknak, hiszen úgymond meg kell tudnunk látni, megmutatni végre bennük azt a nagyszerűséget, amely korábban is jelen volt – és kevésnek, hiszen hogyan is mondhatnánk…

Tovább
„Vizes sötétség”

Marilynne Robinson: Háztartás, ford. Szabadkai Bernadett Marilynne Robinson Hemingway-díjas regényének megjelentetésével a Magvető Kiadó nagy hiányosságot pótolt – egy magyar közegben mindeddig ismeretlen remekművel gazdagította irodalmunkat. Bár a Háztartás (Housekeeping, 1980) Robinson első könyve, a magyar kiadó figyelmét, érthető módon, a több mint húsz évvel későbbi, világsikert aratott Gilead-sorozat hívta fel a szerzőre (magyarul Gilead,…

Tovább
A 105-ös szoba halottai

(Die Toten von Zimmer 105) Úgy kell elmesélnem, mintha történet volna, anekdotikusan, elbeszélő múltban, addig a pontig, ahol a történet széttörik. Valami megmozdul, valami feloldódik a test belsejében. – Hagyjuk meghalni? – kérdezte hanyagul az orvos, aki hetente kétszer (szinte fölöslegesen, mert az osztályos nővér jobban kiismerte magát, az orvos pedig csak azt tette, amit…

Tovább
Louise Glück versei

Esős reggel (Rainy Morning) Nem szereted a világot.Ha szeretnéd a világot, lennénekképek a verseidben. John szereti a világot. Van egymottója: „Ne ítéljetek,hogy ne ítéltessetek!”  Ne vitasd ezt az értelmezést,miszerint nem lehetségesszeretni azt, amit az embernem hajlandó megismerni: a beszéd tagadása nema tudatosság elnyomása.Nézd meg Johnt, még ilyennyomasztó napon is dolgaitintézi odakint a világban.Az, hogy te…

Tovább
Álmomban

(Im Schlaf) Jogosítvány A Luchterhand Könyvkiadó két mérvadó személyisége, egy férfi és egy nő, felkeresett szüleim S-ben levő házában, hogy közösen végső döntésre jussunk egy prózakötet kiadásáról. A hosszadalmas megbeszélés végén félszívvel ugyan, de a kiadás mellett döntöttek. Elégedetten dőltem le az ágyra, hogy egy kicsit kipihenjem magam, miközben azok ketten átmentek a másik szobába,…

Tovább
Cornelius Eady versei

A taxis, aki átvert (The Cab Driver Who Ripped me off) Pontosan, mondta a taxis,miközben a körforgalomnálbefordult a sarkon.Azok a hülye, kibaszott koldusok,tudod, azok a fickók,akik előre nyújtott kézzellépnek a taximhozpapír poharaikkal?Tudod, milyen gondjaik vannak?Tudod, mi a bajuk?Az, hogy agyatlanok.Mert semmit nem tudnak,mert ha lenne agyuk,megpróbálnánakmunkát találni.Tudod, mit mondott egyszer az egyikük?Azt mondta, hogy amit…

Tovább
Eredet

Maticsák Sándor: A magyar nyelv eredete és rokonsága Maticsák Sándor a Debreceni Egyetem Finnugor Nyelvtudományi Tanszékének habilitált egyetemi tanára és tanszékvezetője. Számos önálló kötete jelent meg, amely érthető, élvezhető, de mégis kellően tudományos stílusban szól a „szélesebb befogadórétegnek”, az ún. „művelt nagyközönségnek”: pl. Vándorló napok. A hét napjainak megnevezése az európai nyelvekben (2006); The Beginnings…

Tovább
Ernst Goll versei

Nyárutó (Später Sommer) Ez a nyár végső hálaimája:Hol fülledt álmokkal telve most a lég,Halk pírba fordul lombkarimája,Habár az erdő még déli tűzben ég. Ezüstfelleg gomolyog a tájonS bukik a nap bűvkörébe boldogan –Fáradt kezünk nyugtatjuk egymáson,S szívünkön a szűk földi lét súlya van. Sirám (Klage) A mai nap is elszaladt hát,S hogy nem hozta üdvözlésed,Most…

Tovább
A haladás tagadása

Andreas Kotte: Színháztörténet. Jelenségek és diskurzusok, ford. Berta Erzsébet és Edit Kotte Andreas Kotte a Berni Egyetem Színháztudományi Intézetének alapítója, számos kutatás vezetője és egyetemi tankönyv szerzője, aki habilitációs értekezésében a magyar színház gazdasági feltételrendszerének 1980–1987 közötti strukturális változásait tárta fel. Magyarul 2015-ben jelent meg a Bevezetés a színháztudományba című kötete a Balassi Kiadónál, amelyet…

Tovább
„Gondolkodó érzés, érző gondolkodás”

Tor Ulvenről első magyar nyelvű kötete, a Türelem megjelenésekor Versolvasás közben még mindig azt várom, hogy kapcsolatba kerülök azzal a valamivel, amit Isten híján a legizgatóbb titoknak tartok: az emberi személyiséggel. Kalandra készen még mindig arra számítok, hogy találkozom egy másikkal, akit megismerhetek. Tor Ulven verseit olvasva titokból sokat kapok, személyiségből kevesebbet. Személyiségből nála mintha…

Tovább
Most lenne időben

Bartusz-Dobosi László: Csengey Dénes Csengey Dénes író, politikus életművét egykori kultusza ellenére az 1991-es halála óta eltelt három évtizedben nem övezte tartós tudományos érdeklődés, igaz, a szekszárdi születésű, hajdani debreceni egyetemista irodalmi munkássága felé már az élete utolsó éveiben is csak kevesen fordultak figyelemmel. Ami többek között azzal is magyarázható, hogy bár íróként kezdte a…

Tovább
Anne Carson versciklusa

Kisbeszédek (Short Talks) Bevezetés Kora reggel volt, és hiányoztak a szavak. Azelőtt nem voltak szavak. Tények voltak, arcok voltak. Arisztotelész azt mondja, egy jó történetben minden valaminek a következtében történik meg. Három öregasszony hajladozott a mezőn. Mi értelme megszólítani minket?, kérdezték. Majd hamar világossá vált, hogy mindent tudnak, amit csak tudni lehet a havas mezőkről,…

Tovább
Jelenlét és jelentés

Billy Collins fordítása közben Sokat köszönhetek a boroknak. Például Billy Collins verseit. A tokaji Erzsébet Pince vezetőjétől, Prácser Hajnalkától hallottam róluk először. Hajni nemcsak borász – a szülei nyomdokait követve –, hanem bölcsész is: egy időben az amerikai M.F.K. Fisher „ételírásai”-ból (mint életírásokból) készült doktorálni Debrecenben. Ő ismertette meg velem Collins mellett például Carl Dennis,…

Tovább
Edwin Morgan versei

Alkonyatok (Twilights) A sötét sötétséget még csak tudjuk kezelni,de a világos sötétség összezavar minket:a nemtudás homálya, a szürke latolgatás,a rejtett és elrejteni kívánt várakozás,a már nem nappal és a még nem éjszaka,a megbetegítő vakügetés, és a fantomoklassan ránk hulló színtelen üledéke.A csónakot megtöltő köd rosszabb, mint a víz.Láttam, ahogy néhányan fejvesztve kimerték,mintha ki tudnák kényszeríteni…

Tovább
Gerard Manley Hopkins versei

Kínlépcső ([No Worst, there is None…]) Nincs, hogy legalja, ilyen. Ahol elfáj egy fullánk,rá bántóbb – már előrelátóbb –, mindig mélyít egy.Hol, Vígasztaló, hol, hogy vígasztalja?Hol, Mária, enyhed, édesanyánk?kezd egy, bele másik; lesz bőgbarom összkar, hullámhegy,lesz földrét fájdalom; a vén szólamokat csépeli, dallja,majd zsong, majd szakad. Résen a fúria: Nem köti egy-be! Kell neked úgy!…

Tovább
Jericho Brown versei

A.D. (A.D.) Mind megsebzett, de egy se fájt jobban,Mint a legelső fiú.                 Túl keskeny volt az ágy,Alig fértetek el. Azt hitted, elnyelte          A lepedő, a párna –Most nézz magadra: huszonnyolc év királyság, Egy férfi jár a fejedben, amikor ébredsz,Egy fej pihen a mellkasodon, és mindketten Összehúzzátok magatokat,Hogy elférjen a másik. A lábad hosszú,…

Tovább
Aszpirint a naplementébe

Frank O’Hara: Töprengések vészhelyzetben, ford. Gerevich András, Krusovszky Dénes; John Ashbery: Önarckép konvex tükörben, ford. Krusovszky Dénes, Lanczkor Gábor, Mohácsi Balázs (Régi) adósságot törleszt, így hangzik egy gyakori (nemcsak) irodalomkritikai közhely, amely tulajdonképpen nehezen elkerülhető Frank O’Hara és John Ashbery gyors egymásutánban, különböző kiadóknál, de mindkét esetben a rokonszenves elkötelezettséggel fellépő, a kortárs vagy félig…

Tovább
Mediterrán hétköznapok

Jaime Gil de Biedma költészetéről A XX. század második felének spanyol költészete – kis túlzással – Jaime Gil de Biedma pongyolájából bújt elő. Vasárnapi költőnek vallotta magát, hétfői tudattal. Az élet szabad napjairól írt, jobbára munkanapokon, mert hétvégén élte az életét. Hétköznap pedig munkába járt. Nem mintha rászorult volna: spanyol nagypolgári családból származott, apja a…

Tovább
Tor Ulven versei

Egy költő (En dikter) Rég abbahagyta, hogy papírt és tollat használjon. Helyette rengeteg apró, fekete hangyát enged rá egy fehér márványlapra, amitől szinte magától egy új nyelv születik. Annyi az egész, hogy a megfelelő pillanatban leönti az írást olvadt üveggel. * Az élet elmarad. Aludjunk továbba következőeonig. A nap úgyis mindjártszupernova lesz,tök mindegy. Kötelező oktatás…

Tovább
Michel Houellebecq verse

Osztozkodás (Répartition – Consommation)[1] I. A vér a hasfalon át vájta ki magát,             az előzmények adtak rá okot,eltérő igazságok szülik a vitát,                   a szerelmes szó hagyhat csak nyomot. A szomszédom elhagyta a lakásomat,a konyhásnő megérkezett.Ha magamnak vettem volna bútorokat,nem történnének mindezek.   …

Tovább