Hívta
Varjak őszi évada érkezett el.
Fél dióhéj úton elejtve fekszik,
víz alól kivillan ezüstös érem.
Lázas a lányom.
Még az este lázasodott be sajnos.
Orra folydogált, feje fájt, korábban
ment az ágyba. Éjszaka felriadt, és
hívta az anyját.
Fény
Békalencse tó tetején lebegve,
búza szórva réce elé a földre,
összegyűlt levéllepedő a tájon:
tarka örökség.
Míg biciklivel tekerek feléd az
úton, ezt látom körülöttem éppen.
Lámpa vált pirosra, megállok ismét
reggeli fényben.
Viasz
Körte konyhakőre helyezve reggel.
Sárga, édes, őszi ereklye vár a
napra, hogy besüssön az ablakunkon,
s ágtalan érjen.
Zöld levélnek rozsdavörösre fordul
színe és fonákja a kinti fákon,
míg teába gesztenye méze csordul
gyertyaviaszként.
(Megjelent az Alföld 2023/2-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Normal Gergely grafikája.)
Hozzászólások