Nagy Tímea versei

Kétségek múzeuma Engednek a fák, kérgek peregnek az ismétlődőhidegben. Megfeketednek a héjak, mégsemfeslik ki a varrás a kabáton, amit ránk adott anyánk.Szelíden vesszük vállainkra a leölt állatokat, de amikora rózsa felé nyújtjuk kezünk, az indulásban elenyészneknyájaink. Úrvacsorai kendő takarja a hasadékokat,vendégeinket csukott szemmel várjuk. Ujjainkúgy fűzzük egymásba, ahogy nagyszüleinktől láttuk,oda ereszkedünk, ahol a szőnyegen nyomot…

Tovább
Babiczky Tibor versei

Az alkimista Álmában gyakran megjelent egy omladozóház, két gyertya égett az ágy fejénél.Máskor a lagúnán hajózott, és a vízbe tekintve,a felszín alatt egy város képe tűnt előtte fel – az utcák homályba vesztek, de a tornyokcsúcsai tőle karnyújtásnyira,élesen ragyogtak elő a hajógerinc alól.Amikor pedig egy reggel nem ébredt fel álmából, az orvos belenézetta halott szempárba,…

Tovább
Acsai Roland versei

Hívta Varjak őszi évada érkezett el.Fél dióhéj úton elejtve fekszik,víz alól kivillan ezüstös érem.       Lázas a lányom. Még az este lázasodott be sajnos.Orra folydogált, feje fájt, korábbanment az ágyba. Éjszaka felriadt, és       hívta az anyját. Fény Békalencse tó tetején lebegve,búza szórva réce elé a földre,összegyűlt levéllepedő a tájon:       tarka örökség. Míg biciklivel tekerek feléd azúton,…

Tovább
André Ferenc versei

Madártávlat Nem felhő ez, csak kifogások.Céltalanul menekíted az eszközt.Télre lesz ágyad, lesz maradásodtériszonyos, vacogó verebek közt? Fürdik a porban az úr és a szolga,míg homokoznak a szimpatizánsok.Gyakorolj félelmet, csevegést.Nem börtön, ha ragyognak a rácsok. Volt akarásod mára bolyongás.Ugrálsz, míg kiperegnek a magvak.Hangodban csendül a gerinchúr:bő alamizsnát küzdj ki magadnak! Fűvel, sárral tömd el a hangjáttűrt…

Tovább
Vita nuova

Kihajolok az ablakon, cigarettára gyújtok. A feleségem leszaladt valakihez, gyorsan elszívok egy szálat. Három hete folyamatosan ez a rekkenő hőség, nem szereti, ha nyitogatom az ablakot. Azt sem, ha cigizek. Hőség és csörömpölés. A szelektív kukák két utcával lejjebb vannak, mégis olyan, mintha az ablak alatt zúznák szilánkosra az üveget. Közeledik a busz, a gumik…

Tovább
Lanczkor Gábor versciklusa

Zen (részletek) Elhagyom a házat.Egy orosz versből maradt meg bennem ez a sor,akár egy fölszívódó varrat.Sosem olvastam a verset. A tévéből érkezett az üzenet,egy középkorú vagy idősödőszínésznő megrendüléseként kaptam a sugallatot, hogy kisfiú,lesz, amit sohasem hagysz el, valami,aminek nem pusztán egyetlen hasonlataaz egyetlen,hanem ekként a három másik pólusa isegy kölcsönös, teljes ki-oltódásban. * Mint az…

Tovább
Géczi János versei

A dolgok legmélye Mindkét szemében megduplázódika smaragdzöld színnel szegett pupilla,hogy a dolog legmélyére lásson.Kétségtelen, a mindenség legaljánfekszik, a kórházi betegágyon. Cimbora, ugyan merre és hovávezethet innen az út, nevezzemazt bárminek is, kérdi a kettőzötttekintetű árnyalak, az nem lehet,hogy ki idejutott, itt is marad. * Miféle műterem az, amelybennincs egyetlen mű sem? Elvitték mára befejezetteket? A…

Tovább
Závada Péter versei

Egy alma határai Nemrég úgy döntöttem, hogy csakis kifelé figyelek, nyugtalan kedélyem csillapodásátreméltem tőle, ezért a környezet minél akkurátusabb és érzelemmentesebb leírására törekedtem.Mindegy, mire, csak ne az elhatalmasodópánikra koncentráljak. Nem gondoltam, hogy tartoznanekem bármivel is a természet, mely adósságátúgy volna hivatott törleszteni, hogy újabb és újabbhasonlóságokat enged fölfedezni önmaga és saját belső tájképem között. Éreztem, amit látok, nem elmém vetíti…

Tovább
Áthall(gat)ás a túlvilágra

Korpa Tamás: Házsongárd live „[A] Házsongárdból kezdte beszippantani / a sírokat az alagút, mint egy csillapíthatatlan tüdő” (Kolozsvári metró) – ezt a két sort idézném, ha valaki megkérdezné, milyen Korpa Tamás új verseskötete, a Házsongárd live. A kritikus rátekinthetne a szerző eddigi lírai útjára, az Egy híd térfogatáról-ra, az Insomniára vagy a legutóbbi kötetre, A…

Tovább
A hangos könyvről

Konkoly Dániel: A hang kísértetei. A hangot reprodukáló technikai eszközök és a lírai hang konstellációi a XX. század első harmadának magyar költészetében „Amikor nem avantgárdról beszélek a könyvben, akkor is az avantgárdról beszélek” – hangzott el Konkoly Dániel könyvbemutatóján, mely önreflektív megállapítás tanulságos lehet, mert rámutat az avantgárd központi szerepére a kutatásban. A hang kísértetei…

Tovább
Oravecz Imre prózája

Alkonynapló („A négy évszak”) Márai. Olvasom. Nem először. Utoljára évekkel ezelőtt volt a kezemben. Időnként elő kell vennem. Nem a regényeit. A naplóit. Ezt, vagy a Füves könyvet, vagy az Ég és földet. Segít. Addig legalábbis, amíg olvasom. (Láb 2) Megroggyantam. Szó szerint. Ha állok, nem egyenes többé a lábam, hanem tompa szöget alkotva térdben…

Tovább
Visky András verse

Somnambulans ütötték az arcát is amikor letakarták?tépkedték ágyéka fakó szőreit?a szomorúságtól kimerülve alszikéretlen almákat rejteget a pokróc alatt * amikor éjszaka elindultam a Hold utántisztátalan lelkek borultak le előttemés azt kiáltozták te vagy az Isten fiati is azok voltatok vigasztaltam a tisztátalan lelkekette is tisztátalan lélek voltál vigasztaltak a tisztátalan lelkek * azon az éjszakán…

Tovább
A kijelentés előtti állapot

Széljegyzetek András testvér evangéliumához (Visky András: Kitelepítés) 5 amikor számára ismeretlen helyzetbe került, Apánk rendszerint a bibliapókerhez folyamodott, kapásból idézett valamit a szent könyvből, anélkül viszont, hogy elsőre világos lett volna előtte, miért éppen azzal a bibliai szakasszal hozakodik elő, egyszerűen csak hangosan kimondta azt, ami kikívánkozott belőle, kimondta, mert ki kellett mondania, semmi esetre…

Tovább
A szabadságról – szabadon

Visky András: Kitelepítés Ha egy szerző az első regényét közli, abban az olvasók általában egy pálya kezdetét, esetleg megújulását látják; beérkezést semmiképpen. Ebből a szempontból Visky András idén megjelent regénye, a Kitelepítés atipikus első regénynek mondható. Nincs szó valaminek a kezdetéről, a szerző ugyanis különböző műnemekben évtizedek óta írja ugyanazt az életrajzi ihletésű történetet: édesapját,…

Tovább
Kiáradás

Visky András: Kitelepítés Családja történetéről Visky András számos alkalommal írt és beszélt az elmúlt évtizedekben: Júlia, Párbeszéd a szerelemről című drámája színházi előadásként (2002), rádiójátékként és kötetben (2003) is megjelent, interjúkötetének (Mint aki látja a hangot, 2009) személyes fejezetei a családi mikrotörténelem mélyére vezetnek. Bár a választott megszólalási formák és perspektívák korlátozzák az olvasót a…

Tovább