Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Putti Amália Helena Mária Róza(Vécse, 1897. január 10. – New York, 1931. november 27.) New York, 1931. A sült csirke piros szalaggal átkötött ajándékdobozban gőzölög az asztalon. Lia a földre sepri, a hús végigsiklik a padlón, langyos zsírja csúszós, barna foltot hagy. Még hallani, ahogy Walter becsapja maga mögött a hotelszoba ajtaját. Lia a karosszékhez…
Tovább
Tajti monológja a Nyáry-ciklusból Három értem aggódó feleség is lerohant egy társaságban Budán. Két bográcsban főtt az étel, a garázsban sütemények és pogácsák, na meg a pálinkám. Nagy, kétszintes ház a lejtőn, a lakásban térképek a falon. Itt él egy úr. Polgár, művész és vezető. Mint a társaság nagy része: polgárok és művészek és vezetők.…
Tovább
Sárkány Tímea: Boszorkányok nyara Sárkány Tímea első kötete – ha tetszik – klasszikus debütkötet, amolyan felnövéstörténet, az identitáskeresés gyermekkor felől való megközelítése, melybe a különböző városokhoz kötődő szocializáció ugyanúgy beletartozik, mint a családon belüli veszekedések, a nőkép alakulása, valamint a saját testünkhöz fűződő ambivalens viszonyunk, majd annak elfogadása. A Boszorkányok nyara három ciklusból épül fel,…
Tovább
semmike megszökik mozdulatlan mindenkinn benns a kettő közt is: az arcánmint borostyánkőben a rovarszárny álmodban füstcsíkká letteka kerítés rácsaimondd csak itt meddig kellmeddig még pállani? szökés után letarolják hajada szálak szurkálják a válladatfázol fejed agyadig áthűlma rád nyitották a világűrt pókhálókból vitorlát szőnéllapockaszárnyakon röpködnélvégül egy bérc alá rejtőzölmegóv bár a súlya ledöngöl tüzelő macska vernyogbagzana…
Tovább
D. Tóth Judit: Teológia és retorika Nüsszai Szent Gergely műveiben Visszatérő érzésem, hogy a felszínes olvasatok korát éljük, s a leegyszerűsítés kísértésének az egyházi és teológiai gondolkodók sem tudnak mindig ellenállni. Az elmélyült, kritikai reflexiók és kérdésfeltevések hiánya pedig könnyűszerrel termeli ki a kereszténység szimplifikált változatát, ami néhány előzetes feltevésre épülve követel magának híveket. Hogy…
Tovább
A feleségem a másik szobából átkiabál, talált egy halottat a duplaágyban. Szerintem még alszik, álmodik. Fülelek. A ház másik sarkában fekszem, ott fut le kívül az ereszcsatorna, minden csapadékról azonnal értesülök. Most kezd szemerkélni, de persze túl egyszerű lenne, ha ezt azonnal tudhatnám. Pici motozás van, mintha, fásult szívvel, de a melegség reményében sírna a…
Tovább
Transzilvanizmus. Eszmék, korok, változatok, szerk. Boka László A magyarországi közgondolkodás, és ennek előzményeképpen már a közoktatás is hajlamos átsiklani az olyan kérdések felett, melyek szerint nem egy örökös magyar régióról beszélünk, amikor Erdélyről (legalábbis a ma már expanzívan értett térség történelmi részéről) beszélünk, hanem egy önálló országról, amelynek többszáz éves történetében pusztán futónak bizonyult, bár…
Tovább
Posta Marianna: Kétéltű A kortárs líra legtöbb mai olvasójának-értelmezőjének, úgy vélem, evidenciaként adódik, hogy a versek megszólalója elsősorban egyéni, saját érzésekről, érzetekről, tapasztalatokról számol be költeményeiben. Még a „generációs tapasztalatokat” verbalizáló, társadalmi-politikai olvasásra ösztönző szerzők többsége is az egyén személyes tapasztalataiból, benyomásaiból, emlékeiből kiindulva közelít valamilyen közös probléma felé. Posta Marianna 2025-ben megjelent kötetét olvasva…
Tovább
Korpusz „Van egy hely, amelyet neked kell betöltened.” (Platón) Egyedül a testAhogy a lemenő napbana színek szertefolynakkedvére tágul a szemés telítődik a tekintetmértéket vesz róla az estHáttérnek kabócák énekefélóránként harangzúgása langy valóságelmosódó díszleteiMár félni sem tudmintha nem rándulnabenne ideg Honnanhonnan is tudhatnámi jön el éjszaka?Egy végleges terv részekéntmit hoz rá és főleg miérta bűnpártoló…
Tovább
Gyerekkor Tábor Ádámnak Aki elsőként nézett oda, nem tudta, ahova néz, az erőszak helye, s aki ezt írja, tudja azt is, mára megszűnt épület, intézmény lenni, s vele megszűnt, aki nézte a majdan megszűntet, s aki ezt írja, hogy emlékezhet a megszűntet néző megszűntre, önmaga változatára, hova szűnt meg a figyelő, csodálkozó szem tulajdonosa, hogyan…
Tovább
Baranyai Norbert: A közlés művészete. Tanulmányok Móricz Zsigmondról Az újraolvasott nyugatosok sorában némi megkésettséggel került a kutatók látóterébe Móricz Zsigmond. A kétezres évek eleje óta a nemcsak a szövegek alapos újraolvasása, hanem az életrajz tényeinek, az akkoriban kiadott Móricz-naplók és az interneten közreadott levelek fényében kerül új megvilágításba a gazdag, bár szerzőjük szerint sem egyenletes…
Tovább
Mezei Gábor: Az organikus jelenlét poétikája Mezei Gábor elemzéseinek figyelemre méltó, a szó legszorosabb értelmében vehető szövegközpontúsága, azaz értelmezései folyamatosan egymásra vonatkoztatják az alkotások jelentéstani aspektusait és a szöveg szövegszerűségének térbeliségét, illetve hangzósságát. Az organikus jelenlét poétikája tanulmányai megmutatják, hogy ezek a területek milyen szövevényesen alakítják egymást, például: a szöveg értelme nem állhat elő a…
Tovább
Jelentés Szigorúan bizalmas! Címzett: Oprea ezredes, Politikai Rendőrség, Cluj Tárgy: A „Teológus” fedőnevű bizalmas nyomozás. A bizalmas nyomozást társadalomra veszélyes csoportban való aktív részvétel gyanúja alapján folytatjuk. Célunk a célszemély ellenzéki kapcsolatainak mélyebb felderítése, társadalomra veszélyes tevékenységének, magatartásának, megnyilvánulásainak bizonyítása, operatív és jogi erejű bizonyítékok beszerzésével. A „Teológus” fedőnevű célszemély (továbbiakban „Célszemély”) a tábornok elvtársnál…
Tovább
Sokáig pihentette prózáit Varga László Edgár, mondván: „Minden írónak-költőnek jót tesz, ha egy időre kussol.”[1] Két verseskötet[2] és nyolc év csend után most novellákkal jelentkezett, ami valahol egyáltalán nem meglepő, talán követi, esetleg kitapogatja maga előtt az utat a Venus és Nichita által teremtette világon keresztül a (nagy)regény irányába – és milyen jól teszi. A…
Tovább
rémes biblia kanászkürtöt fújnak megintfecseg-locsog a sivatagmiért nem marad hallgatagaz ördög kísért megint megint honnan az ismerős dallamokdalra fakadt a házi patkánya földi féreg megriadt tánezért kopog most: jó napot! előbb csak ritkás a seregde aztán nő az áradataminek engedni nem szabadha arcunkra ül a döbbenet és bólogatnak vízfejekazért ne hidd hogy így helyesmert inkább…
Tovább
Hiába befolyásolom A fenébe is, minek kell kivárni,hogy valahogy dűlőre jussanak:intézzék el csak egymás közt a dolgot.Én várok. Nekem van időm. Az más kérdés, hogy ezeknek van-eköze a vágyaimhoz, hogy dobogvagy nem dobog a szív emelt ütembenaz eredmények hallatán. Én ezt hiába befolyásolom,bár összeszorítom mindenemet.Ha lágy és érett, az ölembe hull,az csak merő egybeesés. Ne…
Tovább
Egymást érik az autók a viharban, esőcseppek verik hangosan a szélvédőt. Csak akkor van szünet, mikor a szél beléjük kap, olyankor mintha meglendülne a kocsi is. Apa indexel, bal kezében a telefonját tartja. – Hova megyünk? – kérdezi Robi hátulról. – Miért kanyarodasz le, apa? – Kanyarodsz, nem kanyarodasz – korrigálja Hanna. Ő már akkor…
Tovább
Fehér Renátóval Juhász Tibor beszélget Juhász Tibor: A szépíró olvas eseménysorozat, amelynek keretein belül mi most beszélgethetünk, a címével előirányozza, hogy miről kellene kérdezzelek. Joggal várják tehát az érdeklődők, hogy elsősorban az olvasmányélményeidről ejtsünk szót, én azonban kezdésként a saját olvasói tapasztalataimról számolnék be. A 2010-es évek elején, amikor tájékozódni kezdtem a kortárs magyar irodalomban,…
Tovább
Nádasdy Ádámmal Horváth Imre Olivér beszélget Horváth Imre Olivér: Hogy utaztál? Nádasdy Ádám: Nagyon kényelmesen utaztam. IC első osztályra vettem jegyet, mert gondoltam, hogy kevesen lesznek, de sokan voltak. Egy dolog zavart, hogy szemben velem egy idősebb hölgy ült, aki láthatóan nagyon szeretett volna beszélgetni. De hát énnekem meg munkám volt, és volt wifi a…
Tovább
A függőkertekről Akaratok félúttól távoli metszés-pontjára lelni a félúton találkozás helyett.Nabú-kudurri-uszur, Babilon királyanem állt meg a közös metszéspontnál.Az ott erejüket vesztő vektorokat, leopárd-gekkók sejtelmes nyomait visszakövettehosszan, új királynéja szívéig.És Nabú-kudurri-uszur oázist terveztetett,pumpáló smaragdszívet a sivatag közepén.Mert új királynéjának kietlen volt e vidék,ellenben sokat gondolt szülőföldje zöldlankáira, amelyek penészkéntismétlődtek mellkasában. A király nekifogott. Gyarapodjona gyönyörű kert,…
Tovább
Jártam a kertben Feljegyzések egy nyaralásról 1. Játszik Fészket ás a homokba, távol a víztől,hogy a parton gyűjtött kincseit megóvja.Majd iszappal dobálja meg,hogy nagyobb hullámokra hergelje, a tengert. A víz morajlani kezd, ő felugrik.Most két gyöngyöző fogsor vigyorog:nevet az óriás, játszik,nevet ő is, játszik az óriással.Háta mögött az ég és a tenger kékje,két lába alatt…
Tovább
Bódi Katalinnal, Guld Ádámmal, Pataky Adrienn-nel és Szilágyi Zsófiával Szirák Péter beszélget Szirák Péter: A levélről szóló minikonferenciánk előadásait Bódi Katalin, a Debreceni Egyetem docense, Szilágyi Zsófia, a Szegedi Tudományegyetem professzora és Guld Ádám, a Pécsi Tudományegyetem docense tartották. A most következő kerekasztal-beszélgetésen kiegészülünk Pataky Adrienn-nel, az ELTE biopoétikai kutatócsoportjának tagjával, az Irodalmi Magazin és…
Tovább
Jövőképtelenül Az Antarktiszon egyre fogy a jégaz óceán is egyre melegebbTexasban egy roppant szélviharelkap szétszaggat épületeketde még ennél is rosszabb várható:vegyi anyaggal szennyezett folyóés mindent felperzselő napsugárlétharc ami az unokákra vársírva fakad az agg politikusmert látja már az alattomos jövőtszívét szorítja gond és félelemde már nem múlik rajta semmi semmi sem Baljós előjelek Óriási szíjhal…
Tovább
Metanoia Az Angyal megtérmindahány pillanatban. Kezes, hiszenkézmű a fény. A bűntudatgőgjében feredőzünk. Dúdoltunkban a testfeledi, hogy anyag. A világ ölelésből készül.Legszebb rózsa a tulipán. Legszebb tulipán az idő.Legszebb idő a rózsa. Dűnékből álmot Szárnyát a szamár lecsatolja,vihesse hátána templomtoronyra való keresztet. Lehántja az ember isa sötétet magáról.De ő a sötét, és a fényt hántotta le.…
Tovább
Pataki Viktor: Az emlékezet rétegei. Tanulmányok Oravecz Imre költészetéről Már az Oravecz Imréről szóló első, Kulcsár-Szabó Zoltán által írt monográfiában is visszatérő szempont volt az elemzett kötetekben, versekben megjelenő emlékezet tematikus, illetve az emlékezés poétikai, versalakító működésének vizsgálata. Ez a szempont a jóval később megkezdődő prózai életmű vizsgálatakor is meghatározó maradt, így tehát nem előzmény…
Tovább
Beszélgetés az Alföld-díjasokkal Szirák Péter: A Debreceni Irodalmi Napok idei eszmecseréjén a levélről volt szó. Ágnes kivel állt rendszeres levelezésben? Gergely Ágnes: Leginkább az unokatestvéremmel, Fenákel Judit írónővel. S például Lator Lászlóval. Az én pályám ővele kezdődött. Ő volt az, aki felfedezett. Elolvasta a verseimet, részletes véleményt mondott, hogy ez a sor jó, az a…
Tovább
Alföld 2026/3. A Szépirodalom rovatban verseket közlünk Marno Jánostól, Korpa Tamástól, Mechiat Zinától, Mánya Kristóftól, Bánkövi Dorottyától, Villányi Lászlótól, Pintér Lajostól, valamint prózát Kiss Noémitől és Kornis Mihálytól. A tavalyi Debreceni Irodalmi Napok anyagát közlő összeállításunkban Fazekas Gergely Zene és szöveg (Jelenetek egy házasságból) című írása a gregoriántól a reneszánszon, a barokkon és a klasszikán…
Tovább
Tranzakciók V. álmomban: veterán kolibrim kalitkájánáljártam. hajszálvékony csőből potyogott száraz csőrébea nektár.álmomban: ahol már mindig tavaly van, olyan volta szobám.dáliadaráló a pulton, dúsan erezett szivacs,kőszín zakó a vállfán. a kereszthuzat munkássága,ha végül megmoccan. * kontakthibás csillag. parázslik, kihuny, föl-parázslik. * a bőröd egy ideig archiválja, hogy tiszta erőbőlmegszorítottalak. * kinyitja az ablakot, beereszti akallódó ékezetet.…
Tovább
A palackok Kopogtatás, de Fakelman nem hitte, hogy az ő ajtaján kopogtatnának, azt gondolta, egy harkály talált valamit egy fában, mondjuk egy csillogó ezüstgyűrűt, azt akarja kiszedni, elsőre nem ment, de másodszor is próbálkozott. Harmadszorra világos lett, hogy nála kopogtatnak, nyilván eltévesztették az ajtót vagy a házszámot, vagy a házszám stimmel, de másik utca, vagy…
Tovább
Pascal Pascal úr, mondta az apát, aki olvasta az értekezését.Fiam, mondta az orvos, aki megvizsgálta ödémás lábát.Blaise, mondta a nő, aki szeretkezni akart vele.A halálos ágyán, később, nem emlékezett a nevére.Nyúl, mondta, és Isten csodát tett.A tenyésztő, aki most ketrecben tartja,állítja, hogy Pascal úr boldog,olyan okosan néz, mint aki gondolkodik.Az étvágya kitűnő. A kiasszonyok fűvel…
Tovább