Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Gönczy Monika: „Csillagokká repesztett szöveg…”. Szövegközi közelítések a 19. század második felének magyar irodalmához Az intertextualitás fogalmának általános elterjedtsége, sokféle – főleg például a genette-i – kategóriák szerint való alkalmazása, mindent átható applikatív sikeressége szinte páratlan fejlemény az utóbbi félszázad irodalomtudományában. Kevés olyan szempontra lelhetünk napjaink kutatásaiban, mely ennél elfogadottabb, szinte magától értetődő, ám egyes…
Tovább
Júniusi lapszámunk letölthető innen. Tartalomjegyzék – 2020. június Szépirodalom ORAVECZ IMRE: Alkonynapló (kisprózák)KRUSOVSZKY DÉNES verse: Áttetsző viszonyokG. ISTVÁN LÁSZLÓ versei: Tigris; FarkasNYÍRI KATALIN: Lélegzet; Cukrászda (novellák)GEREVICH ANDRÁS verse: Sikertelenül Francis Bacon nyomábanHALMOSI SÁNDOR versei: Annyi gyümölcsfát; Dobogó kő; Aztán szétszéledünk; JustieJENEI GYULA verse: HelyzetekVERÉB LÁSZLÓ: Jean Val Jean (novella)NAGY LEA versei: Elhullott madár; The shiningFODOR…
Tovább
Irodalomtörténeti szempontból a kortárs Jókai-recepció egyik legizgalmasabb tulajdonsága, hogy az életművel szinte mindenki foglalkozik a szakmából (és persze a szakmán kívül is). Hogy pontosítsunk kicsit: kevés olyan magyar kutatóhelyet vagy iskolát ismerünk, amely az utóbbi két évtizedben ne bővítette volna jelentősen a Jókai-szakirodalmat színvonalas munkákkal. Az ebből fakadó sokszínűség a legkoncentráltabban talán a hagyományosan kétévente…
Tovább
Februári számunkban izgalmas és fajsúlyos 19. századi tanulmányblokkal jelentkezünk: Eisemann György, Milbacher Róbert, S. Varga Pál, Vaderna Gábor és G. István László dolgozataival. A szemle rovatunkba Dobos István Szerb Antal magyar irodalomtörténetéről ír, Balogh Gergő Kulcsár-Szabó Ernő könyvéről, Zelei Dávid Keresztesi József kritikáiról, Szabó Bernadett Schein Gábor regényéről, Papp Máté Sütő Csaba Andrásról. Verseket Csobánka Zsuzsa Emesétől, Villányi Lászlótól, Lackfi Jánostól, Olty Pétertől, Nyerges Gábor Ádámtól, Fellinger Károlytól, Tábor Ádámtól és…
Tovább
A kötet végén áll Hansági Ágnes tanulmánya: A magyar Bouvard és Pécuchet – Egy ember, aki mindent tud? Meghökkentő ötlet: Flaubert utolsó, befejezetlen regényéhez mérni Jókai Mór nem is igazán jelentős szatirikus kisregényét (Egy ember, aki mindent tud?) azon az alapon, hogy mindkét szöveg olvasható a „dilettáns” születését elbeszélő narratívaként. (A „dilettáns” ezúttal a modern…
Tovább