Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
A szerelmes versek A szerelmes versek mindigidegesítettek.Vagy nem is vers, ami nemidegesít?De akkor mért csak a szerelmes versekmentek az agyamra?Úgy kezdtem, hogy sosem fogokszerelmes verset írni.Talán sose voltamszerelmes?Voltam, de a vallomás is mindignehezemre esett.Persze nem azt kell épp csinálni,ami nehezen megy?Talán. De sosem,ami idegesít.Ma már nem idegesítannyi dolog.A vallomás helyettma is hallgatok.(A szavaknakvagy érzésekneksosem szabad…
Tovább
Az osztriga Bonyolult szerkezet, a tenger mélyidejét méri, az osztriga, mely most elbizakodott szemlélődésünk tárgya, alig nagyobb, mint egy zsebóra, amit az ember, hordjon láncon vagy anélkül, a mellény órazsebébe csúsztat. De létezik-e a víznek zsebe, kérdezhetnénk. Tán egyedül az létezik: üvegzseb, melyben transzparensen zajlanak a természet cserefolyamatai, és hasonlóképp a hullámtajtéknak is lehet hajtókája…
Tovább
Lobogás Ropog a kukorica levele az őszvégi nyárban.Ülök a stégen, nézem a túlparti diófák lobogását,és hirtelen belém hasít a felismerés,hogy már nem beszélem az anyanyelvemet –mint amikor nagy kortyokban nyeljükfélre a vizet, és valahol a szegycsont fölötta tüdőbe tör a fájdalom. A csónakra gondolok, amit nem fogok megvenni,hogy átjussak a túlsó partra. Drága a dió,kellene…
Tovább
Édes élet Rák…, ha elengednéd a kezemet, még koccintaniis tudnánk rá!; mi történik velünk dD.?; hogy mi történik?,hát maga az élet!; miért öregednek meg együtt a párok?;egyszerű, ahogy öregszel, kell legyen valaki, akit hibáztathatsz,amiért nem érted el, amit akartál; félek, dD., nem akarom elveszíteni,csodálom bátorságát, hogy az lehetett, aki!; ez nem bátorság,sokkal inkább közöny…; táncoljon…
Tovább
Ambivalencia kisasszony Ő az, aki kineveti az álmodozókat és a színjózanokat,ahogy a túl serényeket vagy a túl lumpokat is.Ő maga, bár neve nem ezt sugallná,mértékletes. Sosem túl buzgó,sosem túl rest.Felkelni, persze, fel, de mire? Nem ragyog rádaz a bizonyos régi nap, nem pattansz ki az ágyból,rohansz az utcára, mintha valaki várna,aki a karjaiba kap. Nincs…
Tovább
Testamentum De ki vesz magáhozegy marék földet, hogy felnevelje,és ki hallgatja el, hogy van a föld alatt,aki csak azt remélte, ott is létezik halál,ki veszi fel, amit az Isten elejtett,ki veszi a bátorságot, hogy őmajd nem ejti el, ki hordja ki másnak a bűnétés ki szüli meg, ki teszi tisztába,ki ad neki ruhát, ki eteti…
Tovább
behajtás a bőség idejére hazajönminden éhes férfiszájmegcsókolédesanyám köszönöm az ebédetmerre jártál fiamismeretlen földeket bitoroltammegettem a kenyereta juhok felzabálták mind a mezőketfelgyújtottam a fenyvestvarjúszemeket tűztem az ágakrakisütöttem a varjúhájatnem félsz anyám hogy miket gondoloka levesben mint tájoló fordul az orjacsontnem félek fiam te mindig ilyen voltálcsak most nem öltöztetnek láncokba váz az embert csontjai határozzák megnem…
Tovább
Devon Szirén, aki sziklán ülve dalolsz, uszonyaidat az őstengerbe mártva, ne hagyd abba éneked, mert vonz a part, látod, nem parancsolhatoktagjaimnak! Kaparok, tudatlan, buzgó kiskolonizáló, igyekvő gerinces félúton tüdő- és bőrlégzés között. Dalolj harsányabban, mint ahogy a cikászok termőtestei csalogatnak, szőj dallamot arról, amit rég tudsz. Hogy a fejlődés csalárd, mert hüllő leszek, meghalok, emlős leszek, meghalok, szembefordítható hüvelykujjú gyermekeim pedig beleeresztik a…
Tovább
Father Vader – Nem vagyok az apád. Father Vader sértetlenül kel át az üvegtengeren.A jég tükörpengeként zuhog körülötte,megperdül páncélján.Vadászrepülő-szilánkok szállnakcélra tartva,az én vénám vágják át. A tükör mögötti lékben olajtól sötét a víz.Radioaktív szarkofág a múlt.Father Vader hamulepte lakótelepeken bolyong.A szobra ott áll a dombon,hol a hamvakat felverve szánkózunk.Elbújok benne,csecsemőpózban fekszem a szíve helyén,belülről dörömbölök…
Tovább
A fenevad önfeláldozása „kegyetlen bika fölött saskeselyűárva fecskék letiporva a porbanhajánál fogva vonszolja az asszonytpestisen dögvészen mocsáron át”Hervay Gizella: Európa elrablása Megvadult bikák portyáznakAz utakon. A dübörgés belőled indul És benned hal el. Szemhéjad az éjszaka.Szúrós, nehéz, finoman remeg. Úgy hallgatsz, Hogy belerendül a föld. Szavad tisztítószer.Bőröm fehérre marja. Utódaid öröklik majd A gyönyörű állatot…
Tovább
Utóirat Guido Di Pietro, vagyis Fra’ Giovanni Da Fiesolefestményéhez Katának és Barnabásnak Akkor már csak Fra Angelico letisztult angyalképét kerested, azt hitted,csak ez segíthet leküzdeni a fáradtságot, amit más művek okoztaka múzeumokban. Utolsó erőddel még eljutottál a Szent Márk térig, a buszállomásig,és a buszok tényleg csak körbe-körbe jártak, de a kép,az Angyali üdvözlet nem volt…
Tovább
Eső A trópusi eső hangjaithallgatom a YouTube-on, aludnom kellene,de megállíthatatlanul szakad, egy idegen súly megakadt bennem, és sehogyan sem akar átbillenni végre,négy órás a felvétel,és még a felénél sem járunk, nem hiányozhatsz, azt hiszem, hiszen itt vagy te is,az állatokat nem zavarja az eső,boldogan áznak a dzsungel mélyén, csak mi vacogunk ilyen leverten a nyirkos…
Tovább
Mostantól minden más lesz Már mindig, mindig egyedül leszek,mert nem tudom, hogy használat utánhová kell tenni az embereket.Sután, a markomban szorítom őket,mint papírszalvétát, gombóc alakban.Eldobom, állok bizonytalanul,mert úgyse mondják soha a szemembe,hogy túl sok voltam, tukmáltam magam –holott csak társakat kellett csinálnom. „Együtt” – ez volt a központi szavam.Féltem kíséret nélkül hadonászni,nehogy túlságosan kirajzolódjona sziluettem,…
Tovább
Sötétedés előtt „Nappal sötétségre bukkannak,és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka…”(Jób könyve, 5:14) Valahonnan szivárog valami sötét. Nemtudom, mi ez, de látom, beterít mindenta városban, ahol élek. Falrepedésekből,igen, azokból szivárog az a sűrű anyag,ami itt, körülöttünk, s fojtogat! Levegőt alig, csak tátogok. Elkeseredett levegő-kapkodás, ami most, és egyre növekvőfeszültség. Mondják, hogy létezik valaki,akiből árad a sötétség,…
Tovább
Egy Renoir-akt kilátásai Az aktoknak a feje érdekel.Mit tart a duzzadt test felől a fej?Meddig nőhet a fehér duzzanat,mely mindörökre átoksúly marad? Az aktok teste megszűrt, jeltelen.A csáberőt nem adja át a szem.Ahol elválik a combtól a comb, mint lovas hátán, sötétlik a gond. Ó, Renoir! A szó csonkán itél.A kép vigasz, több vagy a többinél.Gabrielle-ed,…
Tovább
Bográcsozós, eutanáziás Jegyzetvers felnőttek, nincs már szükségük ránk. meg is halhatunk.a bográcsban étel fő majd. a társaság csoportokraválik. bomlik. a gyerekek is összevissza. valóban,többségük félig-meddig felnőtt. gimnazista. apáinkhalottak. mi vagyunk a következők a sorban. közhely,közhelyek. de ezeket legalább kapizsgáljuk, nem úgy,mint Einsteint vagy Hawkingot. középiskolás korombanutóbbiról még nem is hallok, ám a relativitáselméletteltudálékosan dobálózunk óraközi…
Tovább
Mekkora Mekkora házat kell rendelnie az építtetőnek,engedélyeznie a hivatalnak,terveznie az építésznek,építeniük a munkásoknak,kerülgetniük a járókelőknek,hogy minden este kigyulladhassanakgeometrikus pontfényfeladványaiaz anyám ablakára kívülről vetített kis maketten! Hány száz tonnát kell a hideg gőzből feltorlaszolniés megtartani az égen, egy másik megyében,hogy ha felér a lifttel,a hungarocelltáblákba pólyált vasbeton házszalag fölöttmeglássa a felhők barokk karfiolzását! És ezeken anyám…
Tovább
ajtónyikorgás halk suttogás sodorja az álmoda vörösen hullámzó végtelenbenyugtató szavakat mormol anyádkésve eszmélsza gyerekágy rácsai közt nemér el hozzá a karodbebugyolálva is vacogszidőnként hidegvízbe mártottszivaccsal törli az arcoda homlokod s folytatódik avégtelenített mesemintha szellemidézés volnabelesimulsz a történetbea kemencepadkán felejtettrongymaci nyitja rád az éjszakátcsatakosan ébredszcsak az ajtónyikorgás emlékezteta halálra [akkor még] akkor még szigorúan ellenőriztékaz utakat…
Tovább
A búcsúzásról Nem egy ház volt,hanem egy sátor,vagy egy termés üreges belseje,ahol egyszer már megfeledkeztekrólad, mert nem hitted el,hogy csak azoknak az árnyékahagy nyomot a falakon,akik mernek odabent meztelenül élni. Te a mozdulatlanságra vágysz,mint aki egy taxiban született,és amikor végre elkezdesz létezni, először újra puha vagy,mint a beszéd és a járás előtti időkben,felveszed a formáját annak, aki…
Tovább
[A nyárra várok] A nyárra várok – még nyáron is, veled,sugárkezelés, mosolygó lombok, zöldösszejövetel. Mindenki ott van: a kerti szék,egy újság, macskák csontvázai a földben,aranyosan fekszenek, a hús lesimogatva. És az élők: a pillangóval táncolók, fehérhasukat az égnek mutogatók. Én pedighátradőlök az emlékezésbe, tegnaphalott anyámmal boroztam, és néztema filmet. Őrülten erőltetett volt a gyilkos,egy kicsit…
Tovább
Never Forget Valaha a rapszövegek visszatérő panelje volt,függetlenül attól, hogy amcsi gengszterek,vagy magyar panelcsávók nyomták,hogy én, én, én,én nem felejtettem el, honnan jöttem,és soha nem is fogom, persze, evidensen,de arra nem gondoltak ezek a kemény MC-k,hogy azért vannak pillanatok,amikor az ember mégiscsak elfelejti, honnan jött,elengedi magát, magabiztos lesz,bizonyos időre, percekre, esetleg órákra,ne adj’ Isten, napokra,a…
Tovább
Matka lupuli A farkas menyasszonyaÖtszázvalamennyi éve, aznapjutott Karós Vlad uralomra –mondta a román köztévé 91 őszén.Kolozsváron ébredtünk, stop shop,fizetős fuvar után, tápos undergroundok.Kimondottan jó ómennek tűntegy borgói-hágói út előtt. Elhatároztuk ugyanis, hogy Bram Stokerregénybeli útmutatása alapjánellátogatunk Drakulához. Isten tudja, mért, Kunt Ernőhözis bementünk a múzeumba.Nemigen értette szegény,miként lett vámpírista. De vittem The Exploited-kazettát,diktafont, két csík…
Tovább
Tűnt analógon Nézem a régi fotókat, a századelői örökfényt:földutak éjsara, rajta szekér nyoma látszani kezd el,górénak tetején a galamb soha nem repül el már,régi malom kerekét viszi még az a szél a fotókon,árnyaikat vetik ágtalanul fák meztelen égre,és az avarkori gyöngyök a földben örökre lapulnak. Kisgyerekek kubikos taligával a sárban, a téren,furcsa ruhákban, persze mezítláb,…
Tovább
akvárium kidobáltam belőle sok évnyi tengerpartról összegyűjtöttkavicsot, csigát, meg a díszes akváriumi bútort.nemcsak a fekete algákkal volt bajom, amit sem vegyszer,sem pedig a halaim nem tudtak már letakarítaniaz elhanyagolt falakról. nemcsak húsz év összehordottemléke, súlya húz szememnél fogva a medence aljárafolyton. az ízlés változása fullaszt, a süllyedés kavar fel,mert amit tegnap szépnek találtam, az máraérvénytelen…
Tovább
Egy protestáns látogató feljegyzéseiből, 1744 Ahhoz képest hogy Krisztus urunkjászolának szénáját-szalmáját őrzik itta bécsi kapucinusok templomábana golgotai töviskoszorú egy tövisével együttmindez vagy másfélezer éves ésigen jó állapotban vanAmi pedig a Heródes által megöltgyermekek csontjait illeti(azok is itt láthatók)megjegyeztem: – a Biblia szerint ezek kicsinygyermekek voltak s a csontok itt bizonytúl vastagok – mire a minket…
Tovább
A névtelen Tudni szeretném, hogy hívják,de nincs hozzá szavam.Az öt érzék közül is csak kettő,hogy halljam, ha zeng,lássam, ha létezne olyan formában,amelyet a szem a villámfény-cikázás közben megragadhat. Ha van, félig. Részletében létezik. Vihar előtti táj, amelybőlegyetlen fenyő lett kibontva,körötte a többi páraként testtelen.Tévelygek, mint aki nem tudja a saját titkát,de sújtja az, hogy akad,mi…
Tovább
Helah önmagát dicsőítő himnusza Bal kezem lefelé, jobb kezem fölfelé –nem én vagyok, mondd, a mindenség Úrnője? Sztaürosz a barlangban Ida-hegyét nekem adta,a belső tengert nekem adta, Yevah kertjét nekem adta,az isteneket nekem adta.Magasabb-e, mondd, beszédemnél csipogásuk?Reszkető madarak az istenek,ölembe engedem őket, ha úgy tartja kedvem –nem én vagyok, mondd, a mindenség Úrnője? Kifújom a…
Tovább
V-fa Kéttörzsű vastag öregfamár-már egész az égig értvillám vagy fejsze csapta leNyitott ollószár-párjávalföld alól fehér gyökerűbütykös kéz vágja a teret Ám a csonkokból sok friss ágsarjadt ki levéllel teles a halálos csapás utána törzs győzelemfityiszt mutat Két féltekén Szemközti időzónákban úszunkte nappal én meg éjszakahajnalban és alkonyatkortalálkozunk ütközünk vagytülkölve üdvözöljük egymásts látszatra ellentétesenfolytatjuk megszokott utunkmígnem…
Tovább
Miramare Ikrás a fény a víz felett, tömbökben hull a homály avilágra, s az ég, akár egy nő gyűrött selyemruhája, ráncokba fut, majd ráfeszül az öböl túloldalára.A sötétséget lobbanó sok fehér vitorla várja hasztalan. Hínárszagot dobál a szél. Elképzelem, hogyvízből szőtt ruhában alszol, s a fényt mintázza az arcod. Hölderlin Láttam a sérült bárkákat, s…
Tovább
Aphrodité Vas Vikinek Az istennő ezen a dombon,pontosabban a domb egyharmadánálkezdődő gránátalmafába kapaszkodott,és rohant, rohant, szandálban futott, mint a csövéből elszabadult víz,áradt, és áradt, és áramlott,megtelt vele domb, meleg évszak, közeljövő,vágyától a domb eleresztette fenevadjait: növényei gyökereit és kígyóit,népesítsék be az istennővel a tájat, kifogásolt egekfogadják el: az istennő itt lépkedett,láthatja a táj összes…
Tovább