Vörös István versei

Egy kor kezdete

…de még csak most képződnek
azok a gyűrődések, amelyek
a hegyek és a völgyek

életünkben, s öröknek
tűnnek majd. Rosszabb is lehet?
De még csak most képződnek

a jajszavak, s visszaverődnek.
Felénk nyúlnak hideg kezek:
a hegyek és a völgyek,

az urak és a hölgyek,
mind-mind csupa ideg.
De még csak most képződnek!

Az aljasság-képzőnek,
a felvételizőinek
a hegyek és a völgyek,

a padló és a szőnyeg
utat jelentenek.
De még csak most képződnek
a hegyek és a völgyek!

 

Egy nádlevél

A rossz és a jó két világ,
három, ha jobban számolunk.
Közöttük széles pusztaság.

Megsejtjük tompa ritmusát,
repedés támad a falon.
A rossz és a jó két világ:

egy lefűrészelt görbe ág,
s a lidércfény, mi épp kihuny.
Közöttük széles pusztaság,
amarra nincsenek csodák,
itt nincset csodálunk nagyon.
A rossz és a jó két világ,

kiszórja égi szorzatát
Péter a túlvilág-kapun.
Közöttük széles pusztaság,

egy nádlevél, az éle vág,
leejtett pénz a földuton.
A rossz és a jó két világ,
közöttük széles pusztaság.

 

Hullámok

Nevess, nevess, nevess, de sírj is,
röhögj zokogva hangosan,
a nevetésed legyen hisztis,

legyél közönyös csakazértis,
a sírásod örömfolyam.
Nevess, nevess, nevess, de sírj is,

az emberek majd fölcserélik,
vidámság, bánat annyi van!
A nevetésed legyen hisztis,

a leheleted este whiskys,
véred helyett folyjon higany.
Nevess, nevess, nevess, de sírj is,

adj mindennek nevet a sírig,
bár fölhevít, hidegzuhany.
A nevetésed legyen hisztis,

az utcára, ha kihallatszik –
a bent és a kint, hogyha van!
Nevess, nevess, nevess, de sírj is,
a nevetésed legyen hisztis.

 

Mondóka a vágyról

Szabadságvágy, rabságvágy,
nem választhatsz kettő közül,
szolgaságvágy, úrságvágy,

félelemvágy, verésvágy,
nem választhatsz a hat közül.
Szabadságvágy, rabságvágy?

Haláloságy, szülőágy,
mit hagynál ki kettő közül?
Szolgaságvágy, úrságvágy:

királyságvágy, bolondvágy,
melyik vagy a kettő közül?
Szabadságvágy, rabságvágy,

igazságvágy, kétségvágy,
melyik nincs az összes közül?
Szolgaságvágy, úrságvágy?

A hazugság túltáplált,
az igazság rég kiürült.
Szabadságvágy, rabságvágy,
szolgaságvágy, úrságvágy.

 

A nők fénye

A nők összefogása – ellened vagy érted,
valahogy mindig győzelemre jut.
A végén úgyse érted,

ami itt sérti léted.
Becsukják a kaput.
A nők összefogása – ellened vagy érted,

bár magadat te is kímélted,
mégiscsak másik célba fut.
A végén úgyse érted,

mi az, amit egy őr tud?
Jöjjenek a tanúk!
A nők összefogása – ellened vagy érted –

jószándékú merénylet,
fejedre szórt hamu.
A végén úgyse érted,

miféle lelki véglet,
miféle mélabú
a nők összefogása. Ellened vagy érted?
A végén úgyse érted.

(Megjelent az Alföld 2018/12-es számában.)

Hozzászólások