Az ezerarcú Petőfi

Interjú Grancsa Gergely szerkesztővel

A Költővel nem járnék című novellaantológia idén tavasszal jelent meg a Pagony Kiadó gondozásában, amely Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulójára készült. A kötetben szereplő tizenöt szerző arra tesz kísérletet, hogy szövegeikben a – március 15-i ünnepségekről vagy az irodalomórákról – már jól ismert költőkép helyett teljesen más arcát mutassák meg a forradalom hősének. A történetek eltérő korokba és a legkülönfélébb szituációkba ültetik át Petőfi alakját és a körülötte létező kultuszt: a szórakoztató, laza nyelvezetű, mai élethelyzeteket felvillantó novellákkal a fiatalok közelebb kerülhetnek nemzetünk nagyjához. A kötet szerkesztőjével, Grancsa Gergellyel a könyv koncepciójáról, az alkotási folyamatról és az eltérő Petőfi-képekről beszélgettünk.

Molnár Fanni: A Költővel nem járnék című kötet – véleményem szerint – az egyik legszórakoztatóbb és legdinamikusabb novellaantológia, amely a Pagony Kiadó gondozásában megjelent. Honnan származik a kiadvány koncepciója? Milyen célokkal és elvárásokkal vette kezdetét a munkafolyamat?

Grancsa Gergely: A kötet apropója, nem meglepő módon, Petőfi Sándor idei, kétszázadik születésnapja volt. Azt gondoltuk a kiadóban, hogy bár biztosan sok más kiadvány is megszületik ebből az alkalomból kifolyólag, de a Pagony nem engedheti meg magának, hogy valamiképp ne emlékezzen meg Petőfiről. Mivel én gyerekkorom óta szeretem a költészetét és magát az embert is egy érdekes, izgalmas alaknak tartom, egyből elkezdtem gondolkozni, hogy milyen könyvvel is kellene kijönnünk az évfordulóra. Mivel a Pagonynak van egy ifjúsági kiadója is, a Tilos az Á Könyvek, így arra jutottam, hogy a már megjelent és sikeres tilosos antológiák sorában kellene egy olyan kötetnek megjelennie, ami valamiképp új megvilágításba helyezi Petőfi alakját, valamiképp közelebb tudja hozni a 21. századi kamasz, fiatal felnőtt olvasókhoz mind a szerzőt, mind az életművét. Ezzel pedig az is egyértelmű lett, hogy semmiképp nem szeretném, ha valami pátosztól átitatott kötet születne, jó lenne valahogy kilépni a szokásos és kissé unalmas keretek közül, már ami az ilyesfajta emlékezéseket jellemzi. Emellett azt is gondolom, hogy magát Petőfit tekintve is, aki borzasztó fiatalon és rövid idő alatt tett le egy olyan életművet az asztalra, ami miatt örökbérlete van a magyar irodalmi kánonban, érdemes egy olyan kötettel megemlékezni róla, ami hozza azt a kamaszos lendületet, ami a költő sajátja is volt.

Molnár Fanni: Miért éppen a novella műfajára esett a választás az újszerű Petőfi-kép ábrázolásához?

Grancsa Gergely: Nyilván lehetett volna egy verses antológiát is megjelentetni, parafrazeálva Petőfit, vagy hozzá kapcsolódó verseket gyűjteni, de azt gondolom, abban az esetben talán inkább elriasztottuk volna a potenciális olvasókat. Hiszen ha azt mondom, Petőfi, sokaknak a Nemzeti dal ugrik be és a múzeumszagú megemlékezések március 15-én. Ezt viszont szerettem volna elkerülni, az volt a fejemben, hogy ha tizenöt olyan novellát tudunk kiadni, amelyek messze kerülnek a szokásos Petőfi-képtől, akkor talán van esély arra is, hogy magát a költői életművet is felfedezzék a leendő olvasók, vagy legalább az antológia után más szemmel tekintenek rá.Szóval abban bíztam, hogy a novellák terjedelme és a prózai forma kevésbé lesz riasztó, és így könnyebben eljut a potenciális olvasókhoz.

Molnár Fanni: A kortárs gyerek- és ifjúsági irodalom legkiemelkedőbb szerzői kaptak helyet ebben a válogatásban. Hogyan kell elképzelni a kiválasztási folyamatot: előre eltervezett volt, hogy kik kapnak felkérést a könyvbe, vagy a jelentkezés lehetősége nyitva állt az írók előtt?

Grancsa Gergely: Előre eltervezett volt a szerzői gárda összeállítása, szerencsére sok remek íróval dolgozunk együtt a Pagonynál, ugyanakkor néhány olyan szerző is szerepel az antológiában, akivel még nem vagy nem nagyon dolgoztunk együtt, viszont azt gondoltam, hogy nagyon szívesen látnám az ő szövegeiket is a kötetben.

Molnár Fanni: Volt bármilyen alapinstrukció vagy javaslat, amit a szerzők előzetesen kaptak a szövegekkel kapcsolatban? Minden mű újonnan készült az antológiába?

Grancsa Gergely: Minimális szerkesztői, kiadói javaslatokat tettem csak, ezek lényege az volt, hogy lehetőleg valami olyan szöveget küldjenek a szerzők, ami a legtávolabb van a fehéringes-kokárdás múzeumi hangulattól. Azt próbálják meg bemutatni, hogy nekik milyen kapcsolódási pontjaik vannak Petőfihez, és ma miként lehet beszélni Petőfiről, ha az általános kép mögé nézünk. Nem utolsósorban pedig az is szempont volt, hogy ez egy young adult/new adult antológia lesz, és ennek megfelelően próbáljanak meg olyan témákat, megközelítéseket találni, ami ennek a korosztálynak is érdekes lehet. Két kivétellel, Cserna-Szabó András és Nényei Pál novelláján kívül, minden szöveg kifejezetten ebbe az antológiába készült.

Molnár Fanni: Tizenöt íróval kellett együttműködni a kiadvány alkotása során. Szerkesztőként mennyire nehéz kézben tartani ezeket a sokszínű, különböző stílusú és témájú novellákat?

Grancsa Gergely: Érdekes kihívás volt, eddig még nem szerkesztettem ilyen típusú könyvet, de az nagyon jó tapasztalat volt, hogy a különböző szerzők mennyire más és más szempontok alapján nyúltak a témához. Az egyszerzős regényektől eltérően itt nem egyszerre érkeztek a novellák, hanem kisebb-nagyobb szünetekkel, és olyan jó szövegek születtek, hogy minden egyes új novella beérkezése úgy hatott, mint amikor az ember az adventi kalendáriumot nyitogatja. A nehézséget talán annak eldöntése jelentette, hogy milyen szervezőelv alapján kövessék egymást a szövegek. De ez is inkább izgalmas volt, mintsem nyomasztó, és végül szerintem elég jól sikerült a különböző szerzők különböző szövegeit felfűzni.

Molnár Fanni: Az irodalomkönyvek lapjairól vagy a március 15-i előadásokból mindenki számára jól ismert a költő személye, aki az időbeli távolság miatt mégis egyre megközelíthetetlenebbé válik a fiatalok számára. Miért lényeges, hogy új megvilágításba kerüljön Petőfi Sándor alakja?

Grancsa Gergely: Hogy általában véve lényeges-e, azt nem tudom. Szerintem viszont igen, mert egyrészt egy olyan közös alapvetés a kultúránkban, hogy abból csak profitálhatunk, ha legalább Petőfit illetően tudunk közösen gondolkodni vagy csak osztozni a versei adta esztétikai élményben. Másrészt olyan sokrétű az életműve, hogy szinte mindenki találhat magának olyan verset, ciklust, ami megszólítja, ezért nem szükségszerű valami szoborszerűséget csinálni belőle és megutáltatni az általános iskola végére. Ráadásul, ha hagyjuk, hogy megkövüljön az életműve, alakja, akkor aztán tényleg nem fogunk tudni mit kezdeni vele, jó volna, ha életben maradna, és nem kötné meg a kezünk valami túlzott emelkedettség.

Molnár Fanni: Az írók a legkülönfélébb módokon nyúltak Petőfihez és az életművéhez. Szerkesztőként mely megoldások, újszerű értelmezések voltak a legizgalmasabbak az olvasás során?

Grancsa Gergely: Nehéz lenne választani a szövegek közül, mert még ha Petőfi közös pont is volt, mégis sokféleképp nyúltak hozzá a szerzők. Egyetlen példát kiemelve, nagyon érdekes volt, milyen sokszor került elő a női egyenjogúság kérdése, vagy a Szeptember végén olvasata egy bántalmazott kislány szemszögéből, de azokat a szövegeket is nagyon szeretem, ahol az derül ki, hogy jó, ha egy kenyérről vagy egy tüntetésről eszünkbe jut, hogy volt egy Petőfi Sándor nevű költőnk. Ugyanakkor feltűnő, hogy több novellában is a humor révén lesz kiforgatva az, ahogy elsőre gondolunk Petőfire.

Molnár Fanni: A kötetből is kirajzolódik, hogy mindenki fejében más kép él a költőről, így felmerül a kérdés, hogy milyen viszony fűzött hozzá a szerkesztési folyamat előtt. A kötet megváltoztatta ezt a korábbi elképzelést?

Grancsa Gergely: Petőfivel gyerekkorom óta hol ilyen, hol olyan a kapcsolatom. Sokáig szinte rajongtam érte, aztán jött a nagy kiábrándulás, végül pedig egy hibáival, hiányosságaival együtt is elfogadható szerző lett, akinek tagadhatatlan érdemei vannak abban, hogy irodalommal, szövegekkel foglalkozom. Maga a kötet nem igazán változtatott a Petőfihez fűződő viszonyomon, inkább csak egyfajta viszonzásként tekintek rá, hogy talán ezzel az antológiával a magam módján megköszöntem neki azt a sok élményt, amit rajta keresztül kaptam.

Molnár Fanni: Petőfi Sándor alakja mellett olyan egyéni és társadalmi problémák is megmutatkoznak a szövegekben, mint a családon belüli erőszak, a válás, az iskolai bántalmazás vagy a női egyenjogúság kérdése. Ezeket a hétköznapi nehézségeket tudatosan emelték a művekbe a szerzők?

Grancsa Gergely: Hát, ezt tőlük kellene megkérdezni, de arra gyanakszom, hogy igen. Mivel, ahogy fentebb jeleztem, azt kértem tőlük, hogy kapcsolódási pontokat mutassanak fel a mai világunk és Petőfi között, ezek a témák pedig a mindennapjaink részei. De sok esetben valóban meghökkentő módon sikerült egy platformra tenniük a különböző témákat és a költőt. Bízom benne, hogy majd az olvasók számára is érdekesek, újszerűek lesznek a novellák megközelítései.

Molnár Fanni: A novellák mellett Herbszt László (egy és két oldalas) illusztrációi is helyet kaptak az antológiában, amelyek szintén új kontextusba helyezik a forradalmár alakját. Miért éppen rá esett a választás? Milyen volt a közös munka? Hasonló módon képzeltétek el a kötet képi világát?

Grancsa Gergely: A kétoldalas képek a kötet három nagyobb egységét választják el egymástól, a ciklusokon belül tartozik minden novellához egy-egy egyoldalas illusztráció is. Herbszt László munkáit nagyon szeretem, és amikor a kötet koncepciója megszületett, arra gondoltam, hogy igazán jó lenne, ha vele dolgozhatnék együtt. A közös munka nagyon zökkenőmentesen zajlott, nem is adtam igazán azon túl instrukciókat, hogy egy vagány, kicsit karcos képi világot képzelek el a kötethez, illetve, hogy a novellák milyen jellegűek lesznek. Így magába a munkafolyamatba nem is szóltam bele, hanem csak gyönyörködtem, amikor elküldte Laci a borítótervet és az illusztrációkat.

Molnár Fanni: Az antológia címét Rojik Tamás: Petőfi összehoz című novellájának meghatározó mondata adja. Honnan jött az ötlet, hogy ez a sor kerüljön a kötet borítójára?

Grancsa Gergely: Sokat törtem, törtük a fejünket a szerkesztőségben, hogy mi legyen a kötet címe. Abban biztos voltam, hogy nem szeretném, ha Petőfi neve benne lenne, ugyanakkor adja vissza azt, amit a kötetben szereplő novellák, hogy itt most nem arról lesz szó, hogy áldó imádság, meg szent neveink, hanem egy kicsit provokatívan, pimaszul, de azért nem szeretet nélkül, bemutatjuk, hogyan is lehet ma érvényesen Petőfiről beszélni. Mivel egyáltalán nem jutott eszembe semmi frappáns, nekiláttam átfuni a novellákat, hátha egy cím vagy mondat megüti a szemem. Így is lett, ahogy görgettem a pdf-ben, megláttam ezt a mondatot és arra gondoltam, mennyire vicces egy Petőfiről szóló kötet címének ezt adni. Nagyjából kifejezi azt, hogy mire számítson az olvasó, ha kinyitja a kötetet.

Molnár Fanni: Ha a mai korban köztünk élne a forradalmár költőnk, akkor hogyan képzelnéd el az irodalmi közéletben betöltött szerepét?

Grancsa Gergely: Hát, bízom benne, hogy hozná a formáját. Egyrészt poétikai értelemben húzna valami olyat, mint a saját korában és mi olvasók meg keresnénk az állunkat. Másrészt remélem, hogy a közügyek iránti érdeklődése se csökkenne, és kicsit felkavarná az itthoni állóvizet, azért abban is elég ügyes volt.

Molnár Fanni: Milyen innovatív projektekkel készül a Pagony Kiadó a következő időszakban? Szerkesztőként mely kötetek munkálataiban veszel részt szívesen?

Grancsa Gergely: Most jelent meg két, szintén nagyon klassz könyvünk, az egyik az A villamos – A remíztől a hurokvágányig, amiben Szinvai Dániel gyönyörű és részletgazdag rajzai, illetve Kovács Tamás György szakértő leírásai segítenek megismerni a világ majd minden villamosát. A másik könyvünk pedig Győri Hanna válogatása, a Viszek egy szívet, egy antológia, amelyben a klasszikus tankönyvekből ismert versek mellett több olyan modern vagy akár kortárs vers szerepel, amely játékba hozza, parafrazeálja a klasszikust, ez is, mint a Költővel nem járnék a kamasz és felnőtt olvasókat célozza meg, és természetesen illusztrációval is bőven el van látva, amiket Grela Alexandra készített. A szerkesztői munka szerencsére nagyon sokszínű és változatos a Pagonynál, van, hogy egészen kicsiknek szóló könyvet szerkeszt az ember, vannak a kisiskolásoknak szánt kiadványok és a kamaszoknak, fiatal felnőtteknek is igyekszünk mindig valami újdonsággal szolgálni, nagyon nem is tudnám meghatározni, melyik a kedvencem, mert ha egy szöveg jó, akkor öröm vele a munka. De ez a mostani antológia, ahogy arra már utaltam fentebb, nagyon különleges helyet foglal el az általam szerkesztett könyvek között.

Hozzászólások