Alács Anna: Képeslap El Idilióból
A Képeslap El Idilióból című képeskönyv a Csimota Könyvkiadó 2023-as újdonságai közé tartozik. A kiadó működésére jellemzőek az igényes, innovatív kiadványok, valamint az olyan trendteremtő műfajok és formátumok népszerűsítése, mint a papírszínház vagy a silent és design könyvek. Alács Anna illusztrátori, grafikus dizájneri munkáiról ismert, 2021-ben Vibók Ildi Zrínyi Ilona című gyerekkönyvét illusztrálta, szerzőként ez a kötet tekinthető bemutatkozásának. Alács Anna jelenleg a Bolognai Gyerekkönyvvásár Illusztrátori Kiállításának finalistái között van, a listán két magyar név szerepel, a másik Szabó Kingáé. A kiállítást 58. alkalommal szervezik meg Bolognában, idén 81 országból érkezett 3520 pályamunka, a szakmai zsűri ezek közül választotta ki a legjobbnak ítélt 346 shortlistre kerültet.
A Képeslap El Idilióból főhőse Gallo, a kakas, aki a tojásgyárban tengeti unalmas mindennapjait, egyetlen szórakozását barátja, az énekesmadár történetei jelentik, aki távoli tájakról mesél neki. Mindannak ellenére, hogy a kakasok az egyik leggyakrabban ábrázolt állatszereplői a gyerekirodalomnak, a szerző mégis képes új ötleteket hozzáadni a kakasok gazdag mesei előtörténethez. Az induló konfliktus, hogy az énekesmadár egy napon nem érkezik vissza Gallóhoz, maga helyett csupán egy képeslapot küld. Gallo elhatározza, hogy elindul és megkeresi a képen látható gyönyörű, idegen várost, El Idiliót. Bár Alács nem ad több információt a tojásgyárak működéséről, azonban könnyen asszociálhatunk az ötletről a kizsákmányoló állattartó telepekre is. Vizuálisan sokkal inkább egy modernkori szürke gyár jelenik meg a lapokon, és nem egy baromfitelep. Ezeken a duplaoldalakon az állatok a gyártósor mellett állva csomagolják a tojásokat, vagy éppen magányosan esznek a hatalmas kupolás étkezdében. Alács ötletesen mossa össze a munka kizsákmányoló mivoltának emberi és állati vonatkozásait is, Gallo elmagányosodott a munkájában, a hétköznapokat élettelennek és unalmasnak látja, olyannyira, hogy akár a kiégés szó is eszünkbe juthat az első néhány oldalt követően.
Kifejezetten izgalmas, hogy a munka ennyire központi motívuma lesz a történetnek, Gallo azért kell útra, mert belefásul a tojásgyári hétköznapokba, majd az El Idilióba való érkezés után rövidúton, miután elfogyott a megtakarítása, ismét munkát keres. A beilleszkedés az új városba természetesen nem maradéktalanul zökkenőmentes, Gallo nem tudja, hol keresse a barátját, és nehezen talál új munkahelyet magának, számos helyről elutasítják, például nem alkalmazzák egy virágboltban ugyanis annak tulajdonosa olyan munkaerőt keres, „akinek volt már munkája hasonló helyen”.
A színhasználat a történet előre haladtával egyértelműen jelzi nemcsak a kiskakas lelkiállapotát, de az új helyszín jelentőségét is. A tojásgyárban a szürke, sötétkék, zöld és barna hideg tónusú árnyalatai dominálnak az El Idiliót ábrázoló képeslap harsány narancssárga, piros és zöld színeihez képest. A főszereplő Gallo tollazatán is hasonlóan ragadható meg a helyszínváltozás: „azon tűnődött, vajon mikor változott szép lila tollazata szürkéskékké”. Míg a tojásgyárban még Alács jól látható szürke foltokkal és kék színnel árnyékolja Gallót, az El Idilióban játszódó jelenetek alatt a kakas már élénk piros taréjú és lila színű tollazatú. Alács arra is figyelmet fordít, hogy apró vizuális elemeket rejtsen el a képeken, a tojásgyár egyhangúságát a falakon lógó „Tojás Semmi más” feliratot hirdető képek hangsúlyozzák. A gyors mozgások ábrázolása Alács kifejezett erősségei közé tartozik az illusztrálás során. Gallo boldogan és kissé fontoskodva hagyja el a tojásgyárat, magával cipelve egy doboznyi ingóságot, miközben tarajába belekapaszkodik az erős szél. A következő képek egyikén a kakas egy hatalmas hajó ablakából bámészkodik a közeledő El Idilió partja felé, körülötte sirályok köröznek. Gallo tollazata és taraja kifejezetten gyakran válik az érzelmek hordozójává, amikor a kakas leszáll a hajóról, és elindul az új város irányába, akkor a tollazata lila színű, a taraja élénkpiros és magabiztosságot sugárzó, a sikertelen munkakeresés közben megázott kakas azonban szinte eltűnik a ránehezedő hatalmas taraj súlya alatt. Gallo önálló életet élő taraja hasonlóan működik, mint A kockásfülű nyúl ikonikus füle, Alács ezzel olyan mesehőst alkot, akit a különleges testi adottságai és egy egészen konkrét testrész, valamint annak vizuálisan ötletes ábrázolása tesznek igazán szórakoztatóvá.
Alács könyve nem szavak nélküli képeskönyv, vagyis silent book, hanem képeskönyv, tehát tartalmaz némi textust, még ha a képek hangsúlyosabbnak is bizonyulnak. Az oldalpárokat maximum két rövid mondat magyarázza, valamint Gallo is egy kép, a kismadár által küldött képeslap hatására dönt úgy, hogy útnak indul, és hátrahagyja korábbi életét, a képeslapon is mindössze egy mondat áll: „Mindig figyeld a szélkakast, ha tudni akarod, merről fúj a szél.”
A karakterek ábrázolásában, bár főszereplőjének háztáji baromfit választ, nem ragaszkodik Alács a ház körüli állatokhoz. A tojásgyári képeken is szerepelnek elefántok, flamingók, bárányok és szarvasok, ebből a szempontból kissé zavaros is, hogy pontosan milyen funkciót lát el a gyár, és kik dolgoznak benne. Alács világában az emberi és állati színtér összemosódik, a tojásgyárba özönlő tömegben vegyesen láthatunk embereket és állatokat is, a hajójegy megvásárlásánál Gallo szintén emberek és állatok között sorakozik, hogy a gólya pénztáros elé érkezzen. Ennek a képnek további különlegessége, hogy a szerző belerajzolta saját magát a történetbe, a pénztárhoz vezető sor végén két férfi, egy róka, egy elefánt és Gallo után egy indokolatlanul felfelé néző, az eget vizslató, kék egyujjas kesztyűt viselő fiatal nő figurája jelenik meg, a lány az oldalán egy hangsúlyos „art.” felirattal ellátott vászontáskát visel. Alács ezzel saját magát is beemeli egy oldal erejéig a narratívába.
Gallo, miután felfedezi az új várost és annak munkalehetőségeit, megtalálja őt az énekesmadár, ezután az addig idegen és barátságtalan város már sokkal befogadóbb színben tűnik fel. Miután a kismadár megmutatja barátjának a kedvenc helyét, ami a város legmagasabb épülete, Gallo elfoglalja helyét a torony legtetején mint El Idilió szélkakasa, így a munkakeresési probléma is megoldódni látszik.
Gallo kalandjai, elsőként az elvágyódás a szürke hétköznapok elől, majd a letelepedés az egzotikus, új városban, könnyen értelmezhetőek egy költözésnarratívaként is, így azon gyerekek és családjaik számára is segítséget nyújthat, akik hasonló döntés előtt állnak, vagy már meglépték az elköltözést, és megélik az otthon elhagyásának nehézségeit. Ebben a témában érdemes megemlíteni Rofusz Kinga Otthon című képkönyvét is, amely szöveg nélkül meséli el egy család költözésének történetét, a legfiatalabb családtag, a kisfiú szemszögéből. Míg az Otthon esetében a hangsúly az otthonként funkcionáló ház elhagyásán van, és azon, hogy egy város, egy megszokott környék lecserélődik egy másikra, addig a Képeslap El Idilióból fő üzenete egyértelműen az ország elhagyásának narratíváját jeleníti meg. Mindkét kötet egy gyerekek és felnőttek számára is nehéz változást ábrázol, az Otthon gyerekszereplője inkább kiszolgáltatott elszenvedője a szülei akaratának és döntésének, ebben a tekintetben Gallo nincs alárendelt helyzetben, már nem gyerek, önállóan dolgozik, és arról is egyedül dönt, hogy hátrahagyva addigi életét új országba költözik, ahol minden kezdeti bosszúság ellenére megtalálja a helyét. A kakas mint főszereplő a költözés kontextusában is izgalmas választás a szerző részéről, hiszen a történet kiindulása is abból fakad, hogy a kismadár egy őszi napon már nem tér vissza a tojásgyárba, hogy a történeteivel Gallót szórakoztassa, így a kakasnak kell útra kelnie, ha látnia akarja őt. Míg az énekesmadár költöző madár, az ősz beköszöntével elhagyja az országot, a kakas egy igen házhoz kötődő állat, amelyiknek természetétől ellen való az utazás és az olyasfajta kalandozás, amilyet csak a kismadár történeteiből ismer, így az sem véletlen, hogy a városba történő megérkezése után Gallo nem sokkal már munkát keres, letelepedésre, stabilitásra vágyik.
Alács Anna szerzői bemutatkozása, a Képeslap El Idilióból egy remek kiadvány, amely képes arra, narratív és illusztrációs tekintetben is, hogy többszöri átolvasásra is újdonságokat fedezzünk fel benne. A kötet okosan vázolja fel azt a személyes dilemmát, amelyet akkor élünk át, ha új élethelyzeteket kell felfedeznünk, és hátra kell hagynunk korábbi otthonunkat. A dilemma világosan ábrázolt és átélhető a célcsoportként megjelölt korosztály, az 5 éves kor felettiek számára, sőt 1-2 évvel fiatalabbaknak is alkalmas lehet az ilyen típusú belső konfliktusok ismertetésére, az azokkal való megküzdésre. Alács színkezelése, textúrák megjelenítésében való jártassága példás, a két oldalas utcaképek vagy az utazást megörökítő hajóút képei emlékezetesek. A történetet leginkább Gallo karaktere teszi szeretnivalóvá, a szerző olyan állathőst alkotott, akiben kifejezetten megvan a potenciál arra, hogy további kalandok főszereplője lehessen.
Alács Anna: Képeslap El Idilióból, Csimota, 2023.
Hozzászólások