Mikes Kelemen Zsigmond király nagyságán elmélkedik
Úgy mesélik, mikor Zsigmond királyunk
Megérezte Znaim ostromakor,
Hogy közel a vég, a hadaitól
Búcsút vett, a nagykapu elé járult,
Bekérte magát a körülvett várba,
A Szent Miklós templom boltja alatt
Rendben lement a gyászmiséje, majd
Utána, trónján érte a halála.
Már azt hiszem, hogy csak a legnagyobbak
Tudnak a sértésről lemondani,
Ami az élet. És van valami
Kegy abban, ha rájönnek, hogy halottak.
Mi meg, Néném, bosszúért lihegünk,
Pedig nincs is jövőnk, csak életünk.
Esett-e már gesztenye a fejedre…
Esett-e már gesztenye a fejedre
Úgy, hogy látta a szultán? Nem esett.
Ha folyóvízhez vetett a szerencse,
S hozzáértél, több lett vagy kevesebb?
Voltál-e történve egy pillanatra
Úgy, hogy nem mentél valami felé?
Éltél-e úgy, haltál-e úgy, te marha,
Hogy nem voltál egy nagy történeté?
Ettél-e úgy gyümölcsöt a napon, hogy
Nap, fa, étvágy mind veled együtt szűnt meg,
És ha igen? Kezedben a vagyon?
S akik rád bízták, azok hova tűntek?
Éltél-e úgy, hogy hallottad-e, amint
Csettint valaki, csettint valakit?
(Megjelent az Alföld 2021/9-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Olexa József munkája.)
Hozzászólások