Zen
(részletek)
Elhagyom a házat.
Egy orosz versből maradt meg bennem ez a sor,
akár egy fölszívódó varrat.
Sosem olvastam a verset. A tévéből érkezett az üzenet,
egy középkorú vagy idősödő
színésznő megrendüléseként kaptam a sugallatot, hogy kisfiú,
lesz, amit sohasem hagysz el, valami,
aminek nem pusztán egyetlen hasonlata
az egyetlen,
hanem ekként a három másik pólusa is
egy kölcsönös, teljes ki-
oltódásban.
*
Mint az óra
ami nem jár,
de napjában kétszer
a két mutatója
pontos
időt
mutat,
közös
kettőnkben
isten.
*
Az utolsó Tyrannosaurus Rex
Isten
szívében lakik.
*
Isten
Egy nyálka-
hártya
fölszakítja
a hold.
Őzlábgumók
bújnak elő az erdőtől megfojtott
körtés
négyzetrács-
fedezékében.
*
Egy
körtés
roncsai
a föléjük
nőtt
cser-
tölgyeknek.
A föléjük
nőtt
cser-
tölgyek
a
körtés
roncsainak.
*
A fölnyurgult csertölgyekre merőleges
takaró alatt
majdnem mozdulatlan
apatenyér
az alvó
anya-
ölön.
Mint egy szőrszálakkal összefércelt
kettős
kis-
isten.
A házfalon túl
a sarjerdő
vízszintes tölgyei.
*
Ó,
a
metsző-
ollók
csattogása
vidám
hang
a februári
szőlő-
hegyen!
*
Mint a bornak a szőlő,
a víz gyümölcse
isten.
(Megjelent az Alföld 2023/2-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Normal Gergely grafikája.)
Hozzászólások