Az akarat illúziója
Tick Ervin emlékére
Sirályok vijjogása ébreszt,
Sötét sátorba bújt nappalom.
Röpülj, ki nem féled a végtelent,
Röpülj, most hozzád szól dalom.
Oh, teremtőm, testbe zárt
Lelkem itt végre megpihen.
Mint vitorlavásznon, úgy surrognak
Szellős tollaik a nedves cserepeken.
Röpülj, röpülj, óceán őrzője,
Strázsád emlékeztet, az élet mint ragyog,
S hogy nemcsak testbe szorult lélek,
Egyszersmind halandó vagyok.
Az északi oldalon moha nő,
A lélek gyújtózsinórja az égnek.
A rabként elgondolt ellentét
Kettős szorítása a teljességnek.
Megengedés és bizalom,
Ez a két ág hajt lombos tavaszt
Röptödet látva, és meghajlik bennem
A tér és az idő, hogy tudatosítsa azt.
És álmodom, és álmaim
Csillaghálójából ocsúdva
Élesednek a világ színei,
A lét pikkelyét szórva szét az útra.
Elviselni istent: hasított földi palást.
Egy világ súlya vállamon, sárban gázolok.
Őrzője lettem a fénynek, formáit
Szemléli rajtam keresztül a lét, ahogy forog.
Röpülj, sirály! Szárnyad vállalom,
Legyen bár önnön árnyékának alávetett.
De lenn a földön van az ég, mutatja:
A szabadság fátyla a földszagú tett.
(Megjelent az Alföld 2023/7-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Gonda Zoltán munkája.)
Hozzászólások