Célkereszt
Egy férfi, egy nő és egy kisgyerek terpeszben
állnak, mintha csak tornázni készülnének. A nő
hajában levendula, lilásabb árnyalatot
ad az íriszéhez, a virág billegve egyensúlyoz
függönyfrufruján. A férfi arcán markáns
pajesz, orrívét hangsúlyozza, leleplezi a rutintalan
meg nem alkuvást. A kisgyerek csapzott angyalhaján
meg-megcsillan a korpa, mintha tört zúzmara
csipkézne téli fát. Mind a hat kéz ferdén
fölfelé kinyújtva – mintha madarakra bogárszárny
kerülne, csoda kellene a felemelkedéshez, zizeg,
serceg valami hártya, mint a láng. Nem emlékeznek
semmire, tekintetükben csak egy üres öböl, ami
átúszhatatlan, körgyűrűk dobott kő körül a sávok:
pupilla, írisz, szemfehérje, kivehetetlen emlékárkok –
kép nem zavarja fel, de bennük megnyugodni
sem fog semmi belátás. Nem néznek egymásra.
A kockacsendben a repülés vágya,
az elfelejtett kiáltás hangzátonyán
átiramló neszezés elhalkul, semmilyen kép
nem rajzolódik ki az előrevetett tekintetek
célkeresztjében.
A hegy körül
Túl korán érkező szerpentinek. A folytonos
kanyarok, amikben az út hely és hely közötti
megnevezhetetlen sávja csak elmozdulás
és visszatérés egymásba érő árokcsíkok mentén –
mintha az úton is csak az út mellett
lennél –, és közben függőleges spirálban
körözöl egy tömb körül, amit megnevezel:
a hegy. De mi a hegy? Vár-e ott tábla,
vagy csak a végpont illúziója, Sinai vagy Sion,
zikkurat vagy az a kései óra, mikor fölérsz,
hunyorogsz, de körbenézésed ki- vagy belát
a tájba, ami csak úgy a tied, mint koponyádon
belül a tébolyult neuronok, amik között
cikázik a sok egymásba kapcsolás, magára
hagyott üres szinopszisok? Hunyorgásod
felizzik-e az éjre, vagy úgy lobban rád, mint
unott csillag fénye, hull vagy áll, mit
számít az ott? Ne várd, magad helyett,
meg nem ismerheted, nem olthatod ki,
nem nézhetsz bele, csak felfénylés után
hunyt szemed mögötti utókép, tompa
reflex, jobb lesz, ha elejted, nem tudod
idejében érni, csak későn vagy korán,
jobb, ha meg sem látod azt a csillagot.
(Megjelent az Alföld 2023/9-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Imreh Sándor munkája.)
Hozzászólások