Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
G. István Lászlóval Áfra János beszélget Áfra János: Bár a karanténhelyzet miatt kis késéssel jutottunk el ide, beszélgetésünk eredeti apropója az volt, hogy a Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyen elnyerted Debrecen város Térey-díját (2021). Korábban Radnóti- (2006), Zelk Zoltán- (2007), József Attila- (2011) és Füst Milán-díjat (2012) kaptál, nemrég pedig Artisjus Irodalmi Díjjal ismertek el (2022),…
Tovább
Alföld 2023/9. A szeptemberi Alföld középpontjában a Madách 200 emlékév áll: „egy új világot kitárni” címmel olvashatják Győri János, Miru György, S. Varga Pál és Fodor Péter kerekasztal-beszélgetését Madách Imre pályájáról, fő műve polifonikusságáról, aktualitásáról és taníthatóságáról; Az ember tragédiája 2.0 című drámakötet két szerzőjével, Márton Lászlóval és Tasnádi Istvánnal Gyürky Kata beszélgetett; Imre László…
Tovább
Alföld 2023/7. A júliusi Alföld középpontjában a Petőfi 200 emlékév áll: közreadjuk a „De lenn a földön van az ég” című meghívásos költőversenyünk nyertes pályaműveit Falcsik Maritól, Kukorelly Endrétől, Markó Bélától és Nádasdy Ádámtól, továbbá a pályázatra beérkezett verseket: Szlukovényi Katalintól, Simon Mártontól, Villányi Lászlótól, Csobánka Zsuzsa Emesétől, Láng Orsolyától, Buda Ferenctől, Tőzsér Árpádtól és…
Tovább
A béke esélye Amikor nincsenek nevek, merta lent nyugvó, zavartalan ég mindentoda feltükröz, fent kanyarognakkiszáradt sárcsomók közt az utak,felfelé hull a túlérett, darázsvájtakörte, kútba dobott kavics fentpörög, mint lapjavesztett érme,amin a fej vonaltalan mintája,egy arctalan hős rajza felhőfoszlánybanoszlik el, amikor hold, nap éscsillagok odalent, víz alól gyújtjákderengésbe a másik arcát, mindenfénycsík vízgyűrűként ragyog, mindenúj nap…
Tovább
2023/4. Az áprilisi Alföld tanulmányrovatának középpontjában a betegség irodalmi ábrázolásának kérdése áll. Simon Attila a járvány és a politika viszonyát veszi górcső alá az Iliász I. énekében, Szabó Csaba József Attila Ős patkány terjeszt kórt… című versét elemzi, Mezei Gábor pedig Oravecz Imre életművében vizsgálja a betegségek érzékelésének irodalmi mintázatait. Szépirodalmi anyagaink között Darvasi Lászlótól,…
Tovább
Haszid példázat Amikor a halak reszketnek az óceánban,víz lesz az emberek szemében,kimossa a tegnapi látványt,előmossa a holnapi látványt,átöblíti a látás terét, hogy ne maradjonhely másnak, csak amire nem kell nézni.Amikor a halak reszketnek az óceánban,víz lesz az emberek fülében,kimossa a tegnapi hangot,előmossa a holnapi hangot,átöblíti a hallás terét, hogy ne maradjonhely másnak, csak amit nem…
Tovább
Alföld 2023/1. Januári lapszámunk középpontjában a líra áll. Tanulmány-rovatunkban Kulcsár Szabó Ernő Illyés Gyula kései pályafordulatát a hangzást is nyomatékkal kitüntető versértelmezések révén veszi górcső alá, Pinczési Botond pedig a magyar műballadai hagyomány felől értelmezi Petri György életművének egy szeletét. G. István László a kortárs magyar és angol nyelvű költészetet vizsgálja Emanuel Bouju epimodernista kategóriáinak…
Tovább
Alföld 2022/6. Júniusi számunk tanulmányai a 20. századi magyar költészet körében vizsgálódnak: Konkoly Dániel Babits Mihály, Juhász Gyula, Balázs Béla, Karinthy Frigyes, Németh Andor és Tamkó Sirató Károly költeményeiben figyeli meg a telefon és a rádió megjelenését, Pataki Viktor Radnóti Miklós, Balogh Gergő Pilinszky János, Bakó Endre pedig Szabó Lőrinc egy verséről értekezik. Bakó Endre…
Tovább
Tehát a styxi Úgy kezdődött, hogy nemVolt egy szöveg se jó, nyomodbanKanyarítani, azt a körmondatot,Lectisterniumra, élvezetre ésFeddő fintorra termett szájjalIgazítani a tőled tanult lélegzethez,A belélegzés ívébe csak, amiMellkast tágítva pusztít, és ígyÁtemel, Istenek tüdeje bírja,A kőboltozatot, ahogy egy peploszEmelkedik, kőráncait elrendeziEgy ismeretlen rendből származóSzándék, a gyász kevert dolog,Ha a mondás csavarmenete élőtÉs halottat egybebotlaszt, ígyIncselkedik…
Tovább
G. István László: Úgy felejti nyitva A kortárs költői köznyelv bevett, sokszor bizonyára öntudatlanul túlhajtott formulája (rendszerint kötet- és verscímek esetében) az E/3. személyben, illetve jelen időben meghatározott cselekvő mozzanat „kimerevítése”. Hogy e tendenciának vajon mi az általános nyelvhasználatbéli háttere, generatív közege, talán most kevésbé érdekes, viszont speciálisan poétikai vetülete annál több tanulsággal szolgálhat. Ennek…
Tovább
A rozsdafa A rozsdafa mint forgó fémkéreg nőttálmomban – nem volt földhöz kötve,álmok halála táplálta, a fontos éselfelejtett szavaké, fémes utóízek, amelyekaz emlékezés éteres terébenis nehezen előhívhatók. Gyökerenem kapaszkodott, csak, mint a hüllőlába vagy az áramütött béka vonaglótagja, ütemesen mozgott, mutatta a törzsvonalát, mindig ugyanazt. A törzs acélzsilett,ahogy a mosogatóban hosszan felejtettezüstkések pengéje forog alúgos…
Tovább
Észrevételek a Negyed folyóirat III / 4 / 1 lapszámáról A Negyed az irodalmi nyilvánosságban relatíve fiatalnak számít, ugyanis 2017 óta jelenlévő lapról van szó, így érdemes lehet először a folyóirat őstörténetéről és egyedinek mondható szerkesztési eljárásairól szót ejtenünk. Bár a Negyed hagyományosan az online térben jelenik meg, azonban az első „őslapszám” még papíralapú volt,…
Tovább
Kutyaszem Kutyaszemekkel ébredtem reggel. Kevésbéláttam a színeket. A szivárvány hét sávjahelyett fakó árnyalatok tömbjei úsztakát egymásba, mint akinek higanycseppcsúszkál a szemgolyóján. A tükörbenlátszott, mind a két szemem egy kutyáé.Megörültem, mostantól hűségesen követlek,akárhová mész. Nem számoltam azzal,hogy a kutyatekintet irritáló. Hatalmasterheket tettem arra, akire néztem. Mindenkijárását felhőként ülte meg a súly, enniadni, simogatni, sétálni vinni, egyáltalán,kezdeni…
Tovább
Júniusi lapszámunk letölthető innen. Tartalomjegyzék – 2020. június Szépirodalom ORAVECZ IMRE: Alkonynapló (kisprózák)KRUSOVSZKY DÉNES verse: Áttetsző viszonyokG. ISTVÁN LÁSZLÓ versei: Tigris; FarkasNYÍRI KATALIN: Lélegzet; Cukrászda (novellák)GEREVICH ANDRÁS verse: Sikertelenül Francis Bacon nyomábanHALMOSI SÁNDOR versei: Annyi gyümölcsfát; Dobogó kő; Aztán szétszéledünk; JustieJENEI GYULA verse: HelyzetekVERÉB LÁSZLÓ: Jean Val Jean (novella)NAGY LEA versei: Elhullott madár; The shiningFODOR…
Tovább
Vigilia, 2020/4. Az emberi élet vége, az elmúlás poétikája alighanem az egyik leggyakrabban olvasott és legélénkebben dolgozó területe a mindenkori kultúra- és irodalomértésünknek. A halál szükségszerű jelenléte a vele ellentétes értékűnek gondolt életünkben szorongással tölt el, minden percünket elkíséri, ez az állandó feszültség pedig talán nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a művészet csúcsteljesítményei megszülessenek. Az elmúlás kreatív…
Tovább
Üres körték Az üres körték foglalatát benőtte a fű. Ártéri képlet. A posványillat nem a tájból, hanem a bőrödből árad, szaga mégsem riaszt, csak eltántorít attól, hogy emberek közé menjél. Mocsár a tüdőben, a belekben. Talán egy béka is lakik ott, ahova nem látsz. Reggelente fortyogás, lassú erjedés a délelőtt. A gondozónő hűvös keze jégvigasztalás.…
Tovább
G. István László legújabb verseskötete, a Nem követtem el nem egyedülálló. Értsük ezt úgy is, hogy nem áll egyedül az életművön belül: előző könyvének szövegeit is egy nagy vállalkozás fogta össze, a mostaniban hetvennégy – címük szerint – védőbeszédet olvasunk, s tematikusan is kapcsolódik a korábbi évek verseihez (hit, apa). Hogy a könyv az irodalomtörténetben…
Tovább
Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig szabad…
Tovább
Sakktábla A sírok között mászkáltam. Rettenetes rendben, ahogy sakktábla világos-sötét mezői követik egymást, váltakozva tűntek fel a csoportok, egyik a másik után, bezsúfolva álltak az apró sírhelyek körül, s minden másodiknál temettek, úgy, mint akik szülnek, mégis fegyelmezetten, valami papféle irányított szertartását követve, de rengeteg hullát tettek egy sírba, mindenki a magáét hurcolta, vonta, lódították…
Tovább
Olaj a vízen Vízen az olajszennyeződés, úgy emlékszem rád, nem tengerből merítem, a csapból se az folyik. De olajfoltos az emlékem mégis, mint tekintetedben az alkohol kenőzsírja, hogy amire nézel, az máshol van, nem ott. Amire most nézel, az hol van? Talán nem élsz. Két és fél éve nem tudni rólad. A bűzszalag, ami körbe…
Tovább
Látványos és nagyon tanulságos kudarc G. István László verseskötete. Nagyot vállalt, alighanem teljesíthetetlent, nem csoda hát, hogy hiába mozgósította minden tehetségét, felkészültségét és szorgalmát, végül egy céljaiban homályos, erényeiben felemás, gyengéiben is legalább kétarcú kötetet tett az asztalra. Pedig az ötlet igazán méltányolható, sőt kifejezetten örömteli, hiszen egy negyvenes évei elején járó, kilencedik kötetén dolgozó…
Tovább