Röntgenfelvétel A csontod akácfa,húsod méhviasz,körmöd fakéreg,tej folyik ereidben,a májad fekete humusz,az agyad száraz homok,szíved tömör alumínium,péniszed eres márvány,az ondód izzó láva,gondolatod maró salétrom,és lüktető hús a lelked. A sebezhetőség teremtésmítosza A méhviaszt pigmenttel kevered,megszínezed és megformálod a testet,elnevezed a részeket:ez a vágy, ez a betegség, és ez a tudat.Gondolattal szülted, most csak te érinted: tudod,a…
TovábbGerevich András
Gerevich András verse
Hamubogyók a tóparton 1. A hajnali tavon virágzik egy csukatetem,ezüstös víz nyaldossa porcelánhasát,porosodik, ahogy múlnak az évszakok,míg el nem jön peckesen a mai délután,frissen vasalt ingben, jóllakottan, üdén,szavait szurokként keni szét arcodon,letöri egyesével minden óráról a mutatót,igét hirdet, megváltást ígér, de a szájábanférgek ficánkolnak a fogai helyén, nyelvénekhalszeme van, amikor átölel és megcsókol,belülről vizsgálja meg…
TovábbGerevich András verse
Határok 1. Először csak egy vékony repedés volt,kavics, fűcsomó, az aszfalton eldobált csikkek,mint a bőr finom ráncai a szem körül,kis félszigetek, szeplő, anyajegy, szőrpiheés a dudori szemölcs, mely az izzadságoteltereli, ahogy keskeny ívben gurul le,végig az arcon, csöppé gyűlik az állon,ahonnan a mellre pöttyen, a mellbimbómellett fut egyre lejjebb a forró, csapzotttesten a köldökig, ahol…
TovábbGerevich András verse
A tenger virágai Rogi Wieg emlékére Ezt a vidéket egykor tenger borította,de amikor újra víz árasztja el,már elhangzott a végső harsonaszó,kiürült az utolsó kehely,nem született új Noé, nem épített bárkát.Nézd a padlás ablakából inkábba repce- és kukoricaföldeket,a hullámzó sárga égen a vörös napot,a napraforgók melletti pipacsos rétet,szívd ki a pitypangból a kutyatejet,dörzsöld bele vérző szívedbe.Verseidben…
TovábbGerevich András versei
Emlék Bőrödön éreztem a geotermikus vihart, ahogy a napkitörés gigantikus mennyiségű részecskével, plazmaállagú anyaggal szórta tele a Föld mágneses erőterét. Megváltozott az arcod tompa ragyogása, ahogy a magnetoszféra összekuszálódott, és vörösen izzott a déli félteke fölött az ég. Tekinteted emléke bőrömbe égetett geomágneses napfoltvakítás. Vacsora Nyolcszázmillió naptömeg súlyával a világűrre nehezedő fekete lyuk bújt meg…
TovábbGerevich András versei
Folyó Ciripelés és brekegés: hangfolyó éjjel az erdőben. A távolban átúszik rajta egy kéken és vörösen villogó néma mentőautó: Kháron diszkóhajója. Víz A légkondi búgása hideg hangfolyó. Beszívja a párás hőséget, hallod a gép gyomrából a csöpögést és csobogást. Lélegzeted, kipárolgásod és felszálló izzadtságod kicsapódik, lecsepeg, csövek és csatornák érrendszerén át csurog a tengerhez. Többmilliárd…
Tovább