A nagy csel

Képzeljük el a következőt: az író egy nap úgy dönt, hogy a története egy íróról fog szólni. Rendben van, de mitől lesz valaki író? Mi sem egyszerűbb, hát a szövegeitől. Érdemes őt megmutatni íróságának problémakörében, sőt az sem árt, ha betekintést engedünk az olvasó számára abba is, amit éppen ír. Tényleg csak a paradox játék…

Tovább
Turczi István versei

Leopold Bloom-nap, 2024 Langyos eső szitál már reggel óta.Hibbant derűvel fújtatok az Eccles Street sarkán.Az volt a terv, hogy ma atmoszférában utazom,beszívom a mítosz ózondús levegőjét,és átadom magam a dublini hangulatnak.No stressz, no para, Joyce házhoz jön.Sirályok totyognak felém az O’Connell hídról.A Davy Byrnes előtt megállok, rendelek egyBloom-menüt, de burgundit nem kérek hozzá.A gorgonzolás szendvics…

Tovább
Plazma

Ahogy általában a fontos dolgok esetében szokás, már egyikük sem emlékezett, pontosan hogyan is talált rájuk a hír. A történetnek saját mitológiája lett. A feleség hol azt mesélte, a helyi lapban látták meg a felhívást, hol azt, hogy a lánya bökte oldalba egy hirdetőoszlop mellett elhaladva. A lány anyját dicsérte szemfülessége miatt. A férj szerint…

Tovább
Csehy Zoltán versei

Fordítsak netalán újra Anakreónt? Fordítsak netalán újra Anakreónt?Pár bordal fölüdít. Fölvizezett aszúpárlatmézeitől illatosult a lég: hűs nosztalgia-térerő árad szét, s a kevély hangszer örülni kezd.Nagy szőlőlevelek nőnek a ház fölé.Túlzásokba eső, dús vegetáció, filmekben se lehetne szebb. Burjánjambusokon andalodó zenéthergelt vadra a mély és militáns öröm.Támad szinte a vágy, s lelki göröngyökön úthenger lesz a…

Tovább
Nagy Márta Júlia versei

Vágóhíd utca Firkálmány a felfakadt keléses falakon,ahol kocsmagőz volt, ott szél járja át a csontokat.Felhőt átfúró fekete erekbena levélpacák festéke szétszalad. Varjak szelik át az avart a fal mögött,és kóvályog benne a szemét.Lekopott a homlokzatról a felirat,csak a hűlt helye sajog benne még. Kéményfüstként kóborol az időmönmagukon eltévedt tájakon.Kígyóméreg a lánykorba oltvaolvad be ravaszul egy…

Tovább
Pollágh Péter versei

Erdőkezdő Bocs, ha túl sok halálfalót,kviblit és muglitkiátkoztam vagy kinevettettem,mosd meg a tűdet,ne akadjál már felmindég rajtam. A Polipot túl korán,túl sokáig néztem,a túlérés legelső jele nekem elég,hogy vége legyen:lefagyasszam vagy felkössema képzeletem. Magasra vágytam, mindig felfelé.Mint a panda:szép, szabályokat elunt lény.Mint a vanília:Sárgaföld egykori, fellázadt virága. Felfelé éltem. Panoráma Péter.Első ezen a néven.Édesen beszéltem.Levegőnek nézve,üres…

Tovább
A vitrint is meg kell tisztítani

Kinyitja a szemét, homályos minden, az álom és az ébredés közti fátyol mossa összea szeme elé táruló képet. A szoba ismeretlen, kora hajnal lehet, állapítja meg, a függöny csipkés és a padlóig ér, kissé megszürkült már, az ablakok nyitva, hűvös áramlik szét a szobában. Szofi beleszagol a levegőbe, közben kezével maga mellett matat az ágyban,…

Tovább
Mi az ihlet? 15. — A testmozgás hatása az ihletre

Kustos Júliával Ágoston Enikő Anna beszélget Ágoston Enikő Anna: Valuska Lászlóval beszélgettél a Könyves Magazin podcastjében, amikor azt mondtad, hogy azért írsz, hogy megfejts magad, és hozzátetted, hogy nem szereted az ihletettség kifejezést. Mi a probléma szerinted a köztudatban élő ihletfogalommal? Hogyan változtatnád meg az ihlet jelentését? Kustos Júlia: A köztudatban lévő ihletfogalommal alapjáraton nincs…

Tovább
Fodor Balázs verse

Árvízmentesítés és folyószabályozás Az éjszaka lassan húzódik vissza.Páráját a vízenjelzésképpen itt hagyta. De ez a folyó nem elég széles,láthatatlanul is éreznia túlpart fáinak lélegzését. Persze a figyelemkönnyen elúszik rajta,akár egy papírhajó, sodródik észlelhetetlenül,átázik, elmerül. Egy folyó sem elég hosszú,hogy megakadályozzaaz elmúlt borzalmak ismétlődését. Mert azok, mint a lazac,folyton felúsznak,ellepve a szigeteket. Az épületek elnéptelenednek,és antennáik…

Tovább
Vermes Nikolett versei

A ringben Bajban imádkozol, ne tagadd.Akkor állsz Isten elé, amikorminden eszközöd cserbenhagyott, és könyörögsz neki,alkudozol, fordítsa jobbraa pocsék helyzetet. Kéred,mert a csajod rosszul tudja,mert a főnököd pénzéhes,mert amúgy mindenki önző.De könnyelműség azt hinni,hogy Isten melléd fog állni.Isten pártatlan, szemébenmind egyformák vagyunk,nem méreget, nem teszsemmilyen megkülönböztetést.Isten nem ismeri a pirosés a kék sarkot, nem ismeria ring…

Tovább
A versbeszélő geometriája

Gregor Lilla és Matuz Bence beszélgetése Erdős Attila és Tellinger András önmentő énvesztés című könyvéről Gregor Lilla: Erdős Attila önmentő énvesztés című kötetét olvasva-értelmezve sok nehézségbe ütköztem. A versek hol nagyon nehezen adják meg magukat a befogadó értésének, hol pedig olyannyira könnyen, hogy az teszi gyanússá az érthetőséget. Mindehhez járulnak a versek mellett megjelenő grafikák,…

Tovább
Távolodás és közeledés

kontemplációs napló (részlet) Június 1. Zenta Nap mint nap megújuló kérdés, hogy tudok-e imádkozni, vagy sem. Másképp mondva képes vagyok-e Istenre szegezni gondolataim piciny, de talán centrális – vagy fordítva: centrális, de piciny – töredékét. Nem mondhatom, hogy centrumát, mert a gondolatvilágom nem kerek egész, és nincs középpontja. Mindenekelőtt úgy érzem, le kellene kaparni az…

Tovább
Oláh András versei

zuhanás közben keskeny vonallá szűkül a szemmár nem vár itt senkisemszíneket hazudsz és könnyeketegy kitalált időben őgyelegszmagányos titkok közt ahol kevés a réss minden összegyűrt mondat tévedésnincs híd nincs másik ladika remény jobb híján a semmibe kapaszkodik a múlt végtelenített filmtekercsdiófád árnyékában heverszpásztázod a mészfehér arcokata semmi falán vagy néma karcolatvitorlázni kezd az estminden álmot…

Tovább
Laudáció Visy Beatrix Alföld-díjához

Lehetséges, hogy a díj odaítélését indokolandó elegendő lenne annyit mondani: Visy Beatrix 2013-ban debütált az Alföldben, s azóta nem volt olyan évfolyama a lapnak, amelyben nem szerepelt, s gyakorta nem is csak egyetlen írással. Értekező prózai szerzőink között ez alighanem egyedülálló teljesítmény, mint ahogy egyre kevesebb példát találni arra is, hogy egy literátor a történeti…

Tovább
Laudáció Pataki Viktor Alföld-díjához

Hűvös április eleje volt Debrecenben tizenkét évvel ezelőtt. A csalóka személyes emlékeket megtámogatva az internetes adatbankok memóriájával azt mondhatjuk, kb. 6.8 Celsius fok lehetett, amikor az ország bölcsésztudósainak apraja-nagyja összegyűlt a Debreceni Egyetemen az országos tudományos diákköri dolgozatok aktuális biennáléján. Már napszállta felé járt az idő azon a csütörtöki napon, amikor az irodalmi tagozatok nagy…

Tovább
Laudáció Ágh István Alföld-díjához

Nagy István néven látta meg a napvilágot Felsőiszkázon, parasztcsalád gyermekeként. Fiatalon tanúja volt, ahogy a magyar lírában teret nyert az a folklórból kiinduló, modern jegyekkel szintetizált verseszmény, melynek kánoni rangra emelésében nagy szerepet játszott tizenhárom évvel idősebb testvére, Nagy László is. A népi érzület, a látomásos hevület kevesebb pátosszal, szemlélődőbb attitűddel, elégikusabb hangon ölt formát…

Tovább
A legmagasabb polcra kerülő Jókai-művek értelmezői potenciáljáról

A 200 éve született Jókai Mórról és a Jókai-kutatásról Hansági Ágnest, a SZTE BTK Magyar Irodalmi Tanszék professzorát és Bényei Petert, a DE BTK Irodalom- és Kultúratudományi Intézet docensét Farkas Evelin kérdezte a 96. Debreceni Ünnepi Könyvhéten. Farkas Evelin: Emlékeztek arra, amikor először találkoztatok Jókai-szöveggel? Volt fontos Jókai-élményetek még a kutatói érdeklődés előtti időkből? Hansági…

Tovább
Demény Péter versei

Sampon Hajat mostam, és közbenazon tűnődtem, hogyváltoztathatnám meg éltem,például a hiúságomat ahelyén kellene kezelnem, éshogy hol a helye meg más hülyepoénok nem segítenek rajtam,ázott a hajam a sampon alatt, melyeta doktornő adott a fejbőrömön évtizedekóta viszkető kiütések ellen, önbizalmatkellene szereznem, és elmondanomnaponta magamnak, hogy én isember vagyok, nem kevesebb, mintmás, csak szorongóbb. Szépbucket list volt,…

Tovább
Megjelent az Alföld 2025. novemberi száma

Alföld 2025/11. Novemberi lapszámunk ezúttal a megszokottnál bővebb szépirodalmi rovatában Bertók László, Miklya Zsolt, Vörös István, Lipcsey Emőke, Lackfi János, Gellén-Miklós Gábor, Nemes Z. Márió, Szabolcsi Alexander, Simon Adri, Turczi István verseit közöljük, továbbá Cserna-Szabó András és Kácsor Zsolt négykezesét, Lehoczky Ágnes prózaversét, Antal Balázs elbeszélését és Szalay Zoltán novelláját olvashatják. Kilátó rovatunkban Csehy Zoltánnak…

Tovább
Ianus könnyei írnak

Kovács András Ferenc: Névtelen cserépdarab Kovács András Ferenc Névtelen cserépdarab című kötete a szerző életében megjelent utolsó könyve. A tragikus hirtelenséggel elhunyt KAF több mint negyven magyarul megjelent kötetből álló életművének váratlan lezárása. Ha az irodalomkritika a műfordításokat, idegen nyelven megjelent könyveket, interjúkat és folyóiratközléseket nem veszi figyelembe, akkor is kijelenthető: óriási és hatását tekintve…

Tovább
Egy régimódi szurkoló

Hans Ulrich Gumbrecht: Szépség a sportban / Tömeg a stadionban Amikor 2005 januárjában megjelent a Lob des Sports című könyv, inkább csak az okozott meglepetést, hogy a német fordítás megelőzte az angol eredetit (az In Praise of Athletic Beauty csak bő egy évvel később vált olvashatóvá). Arra, hogy Gumbrecht sportkötettel fog jelentkezni, akkoriban több ok…

Tovább
Apám tenyere

Az állomáson Vera vár, messziről integet. A férje, Kristóf vasárnap reggel érkezik, de ő már a hét elejére lejött a gyerekkel. Amikor az autóhoz érek, ad két puszit és azt mondja, üljek hátra Ábel mellé, az anyósülésen a kutya fekszik. Évek óta nem jártam a balatoni nyaralóban, amit még a nagyszüleink hagytak ránk. Amíg a…

Tovább
Szijj Márton verse

Arról, hogy mit láttam, amíg távol voltam Théneiától megkaptam a fonalat,és láttam a legmélyebb kutakat, láttam, ami bennem épül,láttam palotámat otthonaként másoknak, láttam Sztaurosz templomát,láttam házat beomlani súlya alatt, láttam földet szülő földet,láttam vízre vágyó virágokat, láttam szomjas tengert,láttam elégedett hajósokat, láttam oltárt száz éve égni,láttam apámat a lángok alatt, láttam kihunyni tüzet,láttam elszakadt fonalat,…

Tovább
Acsai Roland versciklusa

Apollinaire-változatok A MÚZEUM KÖRÚT Kondenzcsík futott íriszén az égnek A bokrokon A sok virág fehérlettÉs telt csak amit úgy hívnak hogy élet     Múzeum körúti nyárban Villamost eltűnni láttam Arany János szobra elé leültem És néztem őt A múltban elmerültenÉs messze lett Budapest mintha München Múzeum körúti nyárban Villamost eltűnni láttam Hányszor mentem el már…

Tovább
A közös valóság ábrándja

Szűcs Teri: Visszatért hozzám az emlékezet. Demencia és Óperencia A demencia ma az egyik legszélesebb körben tárgyalt egészégügyi téma a nyugati világban, és a hozzá – illetve elsősorban a leggyakoribb kiváltó okához, az Alzheimer-kórhoz – kapcsolódó önéletrajzi könyvek is tucatszámra jelentek meg az elmúlt években. Az Amazon tanúsága szerint csak 2024-ben több mint 30 olyan…

Tovább
Gellén-Miklós Gábor versei

Duruzsol kellemesen Szerettem volna egy versetrögtön a második mondattal kezdeni,hogy az első hiányavégig ott lüktessen a szövegtestben, legyen valami rejtély,nyugtalanító elhallgatás,amit a szavak, a szintagmák, az írásjelekés a többi mondattéblábolva kerülgetnek, hogy ne váljon kényelmes kis kuckóváa vers, amelyben kandallóduruzsol kellemesen,legyen huzatos pályaudvar,két falu közötti buszmegálló,nyomasztóan elhagyatott,ahol biztosan nem jár egyetlenviszonylat sem, vagy ha igen,hetente…

Tovább
Géczi János versei

Vers a vénségről, hullaviasszal Az óvodakert a templomdomb aljánaz egykori temető helyén volt.Ma úgy vélem, ennek köszönhető,hogy antropológus lettem.Háromtól hatéves korig a sárgahomokban lelt csontokkal játszottam,olykor, a dajkák rémületére,kis ütéstől széteső lapbanhullaviaszt is találtam. Kértek,de nem elégszer, hagyjam békénaz öregeket, ne rángassam őketa napvilágra.         Szorongtam? Nem!De hetven éven át nyugtalanított,milyen leszek vénen. Mindig vissza-rettentem attól,…

Tovább
Horváth Eve versei

Gary Balla balladája Az apró vízesések itt, Észak-Karolinában,Mint hajad a kezeim között, Jamie.Ujjaim tömpék és gépzsírosak, éppEgy törött alkatrészt cseréltem azErdő közepén. Két kutyánk elkísértMinket bolyongásainkra, kislányunkAlszik a lakókocsinkban. MegszereltemA fákat, most hangosan nyögnek ésBólogatnak, hangom ércesedik, sokatDohányzom. Amikor dől a fa, az ad kiilyen hangot, vagy maga a fűrész? HozdIde, Jamie, a kalapácsot. Ezt…

Tovább
Tóth Krisztina versei

Bója Nézlek, ahogy mész a vízbe.Tudom, meddig szoktál beúszni.Lassan tempózni kezdesz,a parton állva figyellek. Húsz éve nádas volt itt.Gémek, récék és vöcskökfészkeltek a bugák közt.Valahol messze éltél. Valahol messze éltem,itt még csend és iszap volt.Naptól meleg a vállad,ismerem ezer éve. Egy gém figyel a nádból.Elindulok utánad,lassanként már beérlek,bevársz a bója mellett. Elül a parti lárma,színes…

Tovább