Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Áfra Jánossal Ágoston Enikő Anna beszélget Ágoston Enikő Anna: Több versesköteted végén is szerepel egy lista, amelyben összegyűjtöd azokat a társ- vagy képzőművészeti alkotásokat, amelyek inspiráltak. Gyakran nyitsz meg kiállításokat, és műkritikus is vagy. Számodra mit jelent az, hogy inspirál egy képzőművészeti alkotás? Egy képben archivált ihlet – ha lehetséges a rögzítés – hogyan helyezhető…
Tovább
Szeizmológia Tisztán emlékszemrá, földrengés volt.Te is mondtad. Átjáró nyíltott, ahol korábban nem volt. Engedtél a merülésnek,hogy tartsalak,rajtam keresztül jutottállevegőhöz. Aranyfonállegyen, azt akartad,ne pedig véka alattégő gyertyaszál. Akartad, hogya halál torkából.Minden úgy lett,ahogy akartad. Majd megtelt sóvala szám, mindenízt elnyomott.Kiköptem. Piszkosnagy árok. Énakarom ezta tisztaságot. Húr Az űrnek készülminden szó.Most megbízhatóa semmi, itt kellidőzni. Nincs másikfül,…
Tovább
VI. ének Ars poétikák 1 A jövőt láttam karnyújtásra,hogy bajból is hasznot húzunk,titkos papírral tele táska!Bátrak és újítók vagyunk,ebből nem gyűjthetünk vagyont,nem is tudom, hogy minek kéne.Ha így lesz majd, azt is hagyom,az igazságból egy nagy kévecsak magunknak lesz félretéve. 2 Konspiráció és viták,az ifjúságé a jövő –ha így van, nincs mód, hogy kivárd,amíg igazol…
Tovább
– Szégyelld magad! – kiabálva megy a nő után, a lépéseiben indulat van. A parketta nem nyikorog, néma, ki tudja, mi következik. Kivár. A vendéglátás alapvető szentségét kéri számon rajta. A nő megrendül, forgatni kezdi magában a szót. Szégyen. Talán tényleg. Valóban, milyen dolog ez. Este tíz után elzavarni a férfit. Dehát órák óta hallgatott,…
Tovább
Nincs jövő a halászoknak Nincs jövőjeA halászoknakAkik a falu határábanA sziklafalakon ülnekBámulva a kiüresedett tavatNosztalgiáznakAz elszaladt évekről Azért jöttekA medencébeHogy dolgozzanakA gyárbanNem számítHogy hajuk sárga lettFoguk kihullottBarátaikA lőporgyárbanFelrobbantak hetvennyolcban Az éjjeli műszakIdeje alattA megmaradtak szedtékÖsszeA maradványokat A falusiak megrázkódtakDélutánMikor hallottákAz óriási robbanást Egy nő az útra szaladt Előreküldte lányaitTudják meg az apjukVajon darabokra szakadt-eA hegyek között Az…
Tovább
Mintha álmodnád Fogd rövidre. Mintha álmodnád,és óvatosan, nehogy fölverd magada hangoddal. Engedd szétmállania szavakat a szádban, mintha mandulátáztatnál benne, a fogaddal csak puhítanád,nem sejtvén, mit módosítasz ezáltalaz étrendeden. Egyáltalánfontos-e még enned? Lelkesebben váltaszszót borúlátó, mint derűlátó alakokkal.Az égen rosszindulatú daganatformákatöltenek a felhők, semmit sem kellazért elkapkodnod. Hűvös hangot ütni mega hentesnél, ahová az eső bevert.Ismerősök…
Tovább
A vörös hattyú Vörös hattyú úszott át a lakótelep egén.Láttam úszóhártyás, karmos lábait.A Pannon-tenger fövenyesedőfenekén bandáztunk, a hullámzásütemére hajlongó növénysávok között,vásott, kétéltű telepi fiúk.A négyszögletes aranykori építményekmár készen álltak, hogy legalább roncskéntmegmutassák a kívülállóknak is magukat.És akkor hattyútollakvöröslöttek fölaz alkonyi égen. Mintha az értelem Mintha az értelem szörnyszülöttjeinek,a megvilágosodott értelem szörnyszülöttjeinekutolsó átka volnaa kortárs könyvipar.Az…
Tovább
szimmetria meztelenül terpeszkedsz a sarokkanapén.a bútor a legfontosabb ponton hajlítja meg a testedet.egy nőstény oroszlán felsőbbrendűségévelváltogatod a csatornákat.az ujjaid a számokon,az ujjaid a számban.minden olyan egyszerű,mintha a tükörképemmel szeretkeznék,csak sokkal lassabb,finomabb,jelentősebb. a mellek egymásnak feszülnek,ezek a ciklusunk legszebb napjai.árnyékaink a szőnyegen felcserélhetők.két szelíd vadállata filodendron tenyereinek takarásában. nincs elég kezünk,ujjaink összekeverednek,helyüket keresik ebben az alternatív…
Tovább
Kedves Olvasóink! Alább közöljük Kálai Sándor helyesbítését a 2024/6-os lapszámunkban megjelent „nem vagyok igazi értelmiségi holott” című kritikájával kapcsolatban. Az írásban Rott Józsefet azon fiatal szerzők közé soroltam, akik levelezésben álltak Tar Sándorral és mesterüknek tekintették őt. Rott József ezzel összefüggésben a következőt hozta tudomásomra: „A »nem vagyok igazi értelmiségi holott…« című írással kapcsolatban tudatom,…
Tovább
Elégséges érettségi Összeadni szégyellekkivonni sajnálokosztani utálokgyököt vonni gyűlölökhatványozni nem bírokintegrálni nem tudok.Szorozni azt szeretekde csak egymássalkét negatívat! Hűségeskü Lovag Dulcinea krónikásaénLovag Dulcineát előszörmost látomcsászári palotában vagyunkfogadásonén szörnyű zavarbanmint álombanmeztelenülő is egyedülszólni hozzáaddig már senki nem meramíg a köztudottan közvetlen és nyájas császárnem fogja karon.De én nagy zavarombanodalépek hozzámert hűségeskümetitt végre gyorsan letehetném nekimerthogy én vagyok…
Tovább
Soha többé Soha többé. A tagadás is szentség.Soha többé nem láthatom Firenzét. Nincs utam többé az emlékezéshez.Az emlék, mint a gyújtózsinór, véges. Szárnyat növesztek, száll velem a múltam,ki Botticelli előtt térdre hulltam. És zeng és zeng a magányosság húrja,és nem kell többé megszületni újra. Mert nincsenek a földön vadregények.És Firenzével összeér a lélek. (Megjelent az…
Tovább
Alexandr Puskin ma Lengyelországban kevéssé ismert alak, mert a propaganda elhelyezte egy panoptikumban a „lengyel-orosz barátság” címkéjével. A költő tragédiáját – ami egyszersmind az oroszok tragédiája, és nem csak a 19. században – gyakori átalakításnak vetették alá, úgy, mintha nem is létezett volna. Nincs ebben semmi különös. Ott, ahol nem szabad látni a történelmi kontextust,…
Tovább
(DRIFTWOOD) II. rész – Csak jussunk túl ezen Szereplők MARK, idősebb fivér MANÓ, fiatalabb fivér A szín helye északkeleti tengerpart Angliában, Hartlepool közelében. Napjainkban. Hosszú homoksáv. Kellékek nincsenek, csak pár uszadékfa és különféle döglött tengeri állatok. Reggel. Manó áll döglött rákokkal körülvéve. Mark a közelben. MANÓ: Nézd ezt a sok rákot. (Szün.) Arrafelé láttam még…
Tovább
helyek (locuri) leülök a fészeri kanapéra,hallgatom az esőt, amint átnyújtja zajáta házunk felett. apát keresem, az elcsontosodott mosolyát,a bakancsnyomait a sárban. bár felkeltene valaki,ahányszor kivirágoznak a szilvafákaz elhagyatott, kígyókkal megtelt házak kertjében,a szomszéd kertekben a lovakatmindig elverik, a teheneket pároztatásra viszik, megtanultam, hogy foglalkozzak a magam dolgával,mert az emberek nem szeretik,mikor figyelmeztetik őket, főleg ha…
Tovább
Främling (Främling) A kimerült, derűlátó migránsokártatlan gesztusaimegsebeznek, mert én már semmiben sem hiszek,reményeim tovaszálltak, mert otthon akarok lenni és egyben a házamtól távol,mert itt akarok és ott akarok lenni,mert azt akarom, hogy végre békén hagyjanak,hogy a szerelem szorítsa párnájátaz arcomra,„inkább csótányszámba vegyen,mint semminek”, láttam a zsúfolt reptereket,civilizált, komoly embereket a járatukra várva,majd láttam temérdek galamboteurópa…
Tovább
(Procházka přes hranice) A szerencsés délután Krakkóból Vöröskőn[1] keresztül két óra a Bosotównál[2] húzódó orosz határ. Amíg azonban megtettem ezt az utat oda és vissza, oda a határra, majd vissza a határról Krakkóba, másfél hónapig tartott. E különös esemény pedig a következőképp történt. Zakopanéban hat évvel ezelőtt megismerkedtem egy lelkes, ifjú lengyel történésszel, Szczeszyńskivel. Az…
Tovább
Victor Vargas hepatológusnak, aki az orvosom és a barátom Betegség és előadás Senki se lepődjön meg azon, ha az előadó csak hebeg-habog. Vegyük a következő esetet. Az előadó a betegségről fog beszélni. A teremben összegyűlik tíz ember. A közönség tisztelettudó, de semmiképpen sem rosszindulatú várakozással feszeng. Az előadás délután hétkor vagy este nyolckor kezdődik. A…
Tovább
Mindenről (A meno) A hó cafatokban,és rondán vérzika jég repedése,ha elnyeli lassan a föld.A hidegben tudás van;még mindig ellenáll,a hidegnek íze van;mindenről lemond. Ahol a szegély (Dove il margine) Gyere,elviszlek oda, ahol a szegély felér egy kerítéssel,ahol az esernyő a nedves árnyaktól nem véd;a lárma idővel csönddé válik,dacol a hangokkal, a te hangjaiddal.Ezek mind gondolatok;némelyik…
Tovább
(Blue and Green) Zöld Kinyújtott üvegujjak lógnak lefelé. A fény alásiklik rajtuk, és egy zöld tócsába csöppen. A csillár tíz ujja egész álló nap csöpögteti a zöldet a márványra. A papagájok tollai – nyers rikoltásaik – a pálmafák levélpengéi – ugyancsak zöldek; zöld tűk sziporkáznak a napfényben. De a kemény üveg tovább csöpög a márványra;…
Tovább
Alföld 2025/8. Augusztusi lapszámunkat hagyományosan a műfordítás-irodalom köré szervezzük. Fordításokat közlünk Dylan Thomas, D. H. Lawrence, Florin Dumitrescu, Jarina Csornohuz, Ljudmila Petrusevszkaja, Kenzie Allen, Denise Riley, Miroslav Mićanović, Caryl Churchill, Gerard M. Hopkins, Ernst Goll és Thom Gunn műveiből – Horváth Viktor, Réder Ferenc, Mihók Tamás, Nagy Tamás, Goretity József, Gyukics Gábor, Lehóczky Ágnes, Csordás…
Tovább
Leltár (Inventarium) (részletek) Roszog fülemben a sivatag, egy ló álmodik,kilégzései megkönnyebbült sóhajok, állvaalvó állat, vagy hívjuk ragyogásnak Vagy én lennék, aki vár, alszik,netán legel, azt, hogy mondjuk, mikor a lóegy sivatag, ami egy álom,szalma talán az ágyam,vagy kőnek, vagy homoknak hívjuk Ki tudja, mit álmodnak a lovak,hogy álmaik kígyóként sziszegnek-ea homok alatt, ki tudja, pléd-ea…
Tovább
A leányföld határainak leltározása (Inventory of the Borders of Daughterland) Megkérdezted, hogy kik vagyunk, amikor begurítottak az elfekvőbe.Mi olyan földről jöttünk,ahol nincs bocsánatkérés;és nincs megbocsátás;ahol a fiatalon tett dolgaidfelhozzák ellened.A meghatározott lefekvési idő és a napi házimunka földjéről jöttünk,semmi nincs a mosogatóban, semmi a padlón,senki sem áll az ajtóban.Mi vagyunk a szombat reggeli zaj: mexikói…
Tovább
(A Painful Case) James Duffy étteremkritikus, Dublin legrettegettebb írója volt. Kritikái különös kegyetlenségükről váltak hírhedtté. „Főételnek tatár bifszteket rendeltem”, írta a Rumpol’s étteremről. „A pincér azonban biztos félrehallotta, és azt gondolta, hogy egy gigantikus gennyel teli herpeszt kértem.” „Van valahol egy csirke-Auschwitz?”, írta másutt. „Ha igen, megkérhetném a La Coupoule-t, hogy a jövőben ne onnan…
Tovább
Huszonegy bekezdés a MODEM El nem mesélt történetek című tárlatáról Két hónappal az El nem mesélt történetek megnyitása előtt fejeztem be egy sztorit. Elmesélem, miről szól a szöveg. A posztapokaliptikus Somogy megyében járunk, a novella hősei pedig egy Burgess Gépnarancsának kölykeihez hasonló banda tagjai. Annyi mindenképpen megkülönbözteti tőlük őket, hogy ezek a világvége-utáni somogyi fiatalok…
Tovább
Orcsik Roland: Az ismeretlen tükre. Magyar és délszláv irodalmi metszéspontok A könyv címében és alcímében – a magyar és a délszláv irodalom mellett – több jól ismert hívószó van: az ismeretlen, a tükör és a metszéspontok. A könyv maga túlmutat ezeken. A magyar és a délszláv kultúrák nem különállókként kerülnek egymással viszonyba Orcsik szövegeiben, hanem…
Tovább
Reményi József Tamás: Mindig volt egy szigetem. Darvasi Ferenc életútinterjúja Azon gondolkozom, vajon mit tenne Reményi József Tamás a helyemben: miféle kritikát írna egy jól ismert pályatársa végtelenül személyes könyvéről annak váratlan halála után? Mondana-e egyáltalán bármit is? Bizonyára nem szeretne nekrológot írni kritika helyett, nem szeretne „siratóasszonyként” szerepelni az irodalmi nyilvánosságban, miközben gyásza mély…
Tovább
Papír Avagy mire is nem jó a vers küldetéses költő barátunkmeghívott néhányunkat közönségtalálkozóraegy határ menti kis faluba hogy a határmelyik oldalán van ez a településnem érdekes itt is ott is értika magyar szót nyelvét nem vehetik elaz embertől csak a hazáját kocsival mentünka benzin még/már akkor is drága a honor meg kevéshát mégiscsak pénzért nem…
Tovább
Tove Ditlevsen: Gyerekkor; Ifjúkor; Függőség. Koppenhága-trilógia, ford. Kertész Judit Tove csak író akart lenni, és szeretetre vágyott, ha pedig ezt a kettőt csak részlegesen kaphatta meg, akkor extázisban akart elszakadni a valóságtól – ez a Koppenhága–trilógia szerzői önarcképe. Tove Ditlevsen dán költő-író már életében ikonná vált, memoárjai az öngyilkosságát megelőző évtizedben jelentek meg (1967-ben és…
Tovább
Góliát Évezredek teltek el, míg hosszanelnyúló tested beérte zuhanása.Szénné feketült alakod azóta isa Nap hintáztatja, ahogy árnyékkéntfonódik rá a bolyongó felfedezők,vonuló karavánok elgyötört testére.S hol van a dél, mi egybefognaegykori önmagaddal,hol a nagy harcos?Holttested királyt nemzett,aki mint repülő lövedékegyetlen sorsot élt végig,míg veled ugyanabba a napbatér vissza a Föld,ez a kilövésre kész parittyakő.Élet már nincs…
Tovább
Vágta A csigalépcső tetején, a résnyire nyitott ajtó mellett állt, a sötét sarokban, reszketve összehúzta köpenyét, nyakánál megszorította, és lenézett. Fáklya világította meg a falat az udvar felé, a lángok fénye bazaltköveken ugrált, egyikről a másikra, s feketét hagyott maga után. Nézek lefelé, a lukat látom a lépcső alján, egy sötét lukat, ami mindent magába…
Tovább