Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Falcsik MariPacsírtajaj „Megyek. Télbe itt ragadtpacsírta síratja párját a magasba.”– e megjegyzéssel találtatott SzendreyJúlia hátrahagyott papírjai közt Pacsírtajaj! S te? – Hallod-é?Hegedetlen sebembe váj,Legyilkolt nyarunk siratójaként,Gyászában csapongó madár. S mílyen remény az, Istenem? –Tested körűl a harci zajMíg némult, már nyugvó tetemedenŰlt meg a csönd hullámival? Vagy mellkasod még elevenNyíló husába belemart,Friss vér buggyant vas-ütte…
Tovább
Aki alszik, az „Emlékezet s remény”Petőfi Sándor: Pacsírtaszót hallok megint Aki alszik, mind beborulteget lát s vakító földet,párnáját maga alá gyűri, hogylegyen valamivel könnyebb. Aki alszik, a helyén van,Másik oldalára fordula test, kilát a testből a lélek,test szuszog, a lélek lendül. Aki alszik, épp elegetlát, mert befelé látogat,lát elég sokat magából, és látjól vagy pocsékul másokat.…
Tovább
Jóval a szezon vége után Petőfi emlékére Nem reccsen, nem gyémántkemény a fagy:a gyökérszagú levegő elég.Tóparti séta, búcsúvacsora,a gyertya is úgy jó, ha végigég. Harsányan írt, imperatív színekkel,ahogy a festő, Csontváry csinálta.A szabadság, a szerelem piros,a fű zöld, az ég kék, a szalma sárga. Ez a tél sáros, öreg, suttogó,a nád között a ködbe fut…
Tovább
Dirib-darab hazám Szárnyalni odafent ma is?Próbáltam így. Próbáltam úgy.Nem sikerült. Más kotta. Más idő.Költő, ne ébredezz! Aludj! Ne lelkesülj! Ne testesülj!Nem érdemes. Maréknyi por.Maréknyi csont. Minek keresni hát?Pacsirta nincs. Ki szól, mi szól? Írtam volna Petőfi-dalt.Pacsirtásat. Örömtelit.De itt most fülemile a divat.Csak esti énekre telik. Törik-szakad. Dirib-darab.Nincs nemzet. És nincs diadal.Rég elcsatolták a csatateret.Ki betakarna,…
Tovább