Rövidítések Ma már tudom. Nem kellett volnarövidíteni. Amikor a sűrű erdőbenkapaszkodtunk fel a Szent Anna-tóhoz.A már-már rugalmas gyalogösvényen.Ilyen a fák között a talaj az évek soránlerakódott avartól. Milyen szép, ahogya réseken átütnek rézsút a délelőttinapsugarak. Áttetsző, mégis súlyosnyalábok. Valahol a ránk nehezedőfélhomály fölött nagy zuhanyrózsakéntfénylik a nap. Sokkal hosszabban,szinte véget sem érő egyetértésbengyalogolhattunk volna kint…
Továbbvers
Lukács Flóra versei
Törmelékcsendélet Fahordágyakon szállítják a gipsztorzókat,végigdübörögnek velük a kátrányfekete folyó mentén,kőbe másolt formák előtt állva szembesülök a tömeggel. Szeráfok kaszaszárnyai hasítjáka magasfeszültségű légrétegeket,bálványállatok égnek oltárköveken.A sziklaszirten lecsorduló keskeny vízfonalakhabzó, dübörgő oszlopokká válnak. Szorongásaim erővonalain haladok.Tenyeremet végighúzom a halálmadár-sziluetten,amelyet a sugárzó zónabejáratának löszfalába véstek. Velem a kutyaisten. Fertőzött ködfátyol mögüla vízkékek és sászöldek harcát figyelem,az ég felé…
TovábbGál Ferenc versciklusa
Járóföld Engedtessék meg, hogy múzsámata fotel sarkában is megmutassam.Csak egy pillanatra, mielőtt az ajtótbehúzom, és az ártér csapásainnyomulok a hídig, hogy formábanmaradjak. Méreten aluli példányokraalkuszom a horgászokkal, bedobva,hogy az új lakó a védőszentet körbeleporolta, fényvisszaverő kabátban.Hazatérve bélyeget nyalok fel szabványlevelezőlapra, hogy a portyázásbólízelítőt adjak. Fel se véve, ha a néhánysorban úgy jelenek meg, ahogy az…
TovábbGerevich András versei
Integet a versből Nem tudom, ér-e valamit ez a vers,talán csak azért írom, hogy jelezzem,még élek, még írogatok. Az ott a nevem:a cím felett, a vers tetején: az én vagyok.És nem, nem lettem sikeres filmrendezőLondonban, sem életművész New Yorkban,nincs Hawaii szigetén nyaralóm.Évek óta Budapesten élek, csendesen.Keveset írok, hiányzik a saját idő,amikor teljesen elnyel egy szöveg,bennem…
TovábbDarvasi László verse
A vidám korcsolyapálya Mácsai Istvánnak kellett volna megfestenie, sz.A Pannónia utcában történt, esett ezmeg, ő ottani lakosvolt korábban, megfesti helyettem, aki csak elbeszélem,akkor nem lenne ilyen sz. Szomorú, milyen, szomorú.Nem is az, hogy a bánat, hanem hogy elválik.Talán mert a naivok, az úgynevezett naiv festők nemtudnak annyira, mennyire, szomorúak lenni, amikorpedig ők tudnak igazán. Arealizmusba,…
TovábbKrusovszky Dénes
Minden tükör Zokogni sem, törni-zúzni még kevésbé,a kettő között félúton robbant le velünk valami, a boldog tájak mind egyformák, de a boldogtalanok is, tulajdonképpen nem léteznek tájak, ez csak az emberi képzelet műve, értelmet keresni mindig, elrendezettséget az elhelyezkedésben,amint gondolkodni kezdek rajta,tévedek,de hiszen a tévedéshez való jogomén magam vagyok, lecsapolt láp, szabályozott folyó, az összes…
TovábbCsordás Kata versei
Egy terhesség hosszútávú következményei Hát magunkra szedtük ezt a pátoszt, mint a zsírt.Mintha ki lennének párnázva a tépett idegek,és a sötét ösztön nem ütne át rajta.Mintha egy kisgyerek léte túlmutatna önmagán. Halljuk mi is egy-egy rossz hangsúlyunkbana felmenőink hangját. Hogyne hallanánk.Meggyőződéseink mégis megvédenek,és többnyire csak akkor szakad el a cérna,ha egyedül vagyunk. Mennyi szerencsés véletlen…
TovábbMarno János versei
Időszerűtlen Reszketek a szentestei veremben,mint a disznókörmös kocsonya. Nemfázom, hanem reszketek. A melegidőszerűtlen, vagy talán pállott,ami nem alternatíva, és nem israngsor. Álmomban itt tartózkodoma lakásban, amikor egyszerreelőttem terem a sárga folyosóna feleségem öccse, rosszkedvűember, de melegszívű terapeuta,arannyá válik, amihez a kezehozzáér. Annyira megrendülök tőle,hogy azon melegében kibuggyana könnyem. Sietnék is gyorsanelmondani neki mondásomat,mely így szól:…
TovábbDemény Péter versei
Főnix Napokig nem aludtam jól, csakjött, jött belőlem a feszültség, mint akibevalamilyen sáros áramot dugtak, hirtelenfelébredtem fél háromkor, minthareggel lett volna, nem értettem,mi történik, hallgattam az éjszakátizgatott kíváncsisággal, de ilyenkornem érkezik válasz, csak újabbrövidzárlatok, valahogy visszaaludtam,így éltem akkoriban, elmúlt, de a sármég ott van, csak az áramot várja, akkormajd megint felkölt, iszapos főnixmadár,aki lettem, vajon…
TovábbFilip Tamás versei
Pálma Reggel beszívtam ifjú parazsak szagát,most indulok lármátlan távolok felé,még a tenger is gyönyörködik hajómban.Szigetek ígéretét keresem, gyermekkoromtart még. Milyen gazdag ez a délelőtt,annyi tűnődés belefér, annyi gyors mozdulat.Még a kitömött madarat is megetettem,és letörölgettem a sócsillagos ablakokat.Hibátlan minden, a korsó repedése istökéletes, a csorbák, szálkák, görbeségek,csak idő kell nekik. Hajómra földethoztam egy cserépben, beleteszema…
TovábbTőzsér Árpád versei
Burgonyaevők A nueneni festő tizenharmadszor is elpróbáltattaa De Groot-családdal a vacsorajelenetet. Úgy sze-rette volna lefesteni őket, hogy a képen ne lehes-sen megkülönböztetni: az ember eszi-e a krumplit,vagy a krumpli az embert. Próbálkozása mind a ti-zenhárom esetben eredménytelen volt, a krumpli-vacsora újra és újra valamiféle ősi, komor szertar-tásba csapott át. Végül engedett a téma önmoz-gásának: a…
TovábbItt a lélegzetet venni nem, csak visszafojtani szokás
Pauljucsák Péter: Halálod nulladik évfordulóját ünnepeljük Pauljucsák Péter első kötetének versei egy másik világban játszódnak. Pontosabban több másikban. Egy korántsem veszélytelen expedícióra hívják az olvasót: a bőr alá, a szemek mögé, bányatavak, beltengerek és a tudat mélyére, lángoló városokba, sétáló erdőkbe, rémálmok körfolyosóira, miközben bárhonnan felbukkanhat egy szörny, egy vérszomjas égitest, egy anya, egy apa,…
TovábbNyerges Gábor Ádám verse
Feldolgozás Pár nappal a haláleset utánfelhívta Bizonyos Há, családi barát.A családi barát, Bizonyos Há, felhívta. [KÖZBEVETÉS: családi barát, szókapcsolat, e helyütt való jelentése: kölcsönös érdekszövetségen alapuló, elrendezett viszony vadidegenek között, a „barát” a családdal csupán áttételesen, közvetlenül egyetlen taggal áll kapcsolatban. Ld. még további konnotációkért: familiáris ~ vazallus.] Az Elhunyt Hozzátartozójánakhogyléte felől érdeklődött Bizonyos Há.…
TovábbFecske Csaba versei
Megérdemelné még a Monarchiában születettannak összeomlásakor huszonöt éves életvidám fiatalasszonyAmerikát is megjárt helybeli férfi feleségetíz év múlva megfáradt özvegy négy kisgyerekkelküszködött hogy életben maradjanaktenyerét véresre törte a kapanyélmeg az ekeszarv nyomorogtakhalni járt beléjük a lélekaz évek barázdát vájtak egykor szép arcábakilúgozták szeméből a kéketfiatalon megöregedettlegkisebb fiát torokgyík vitte elgyerekkoromban láttam is azt a förtelmesállatot ahogy…
TovábbHartay Csaba versei
Isznak a holtak Csak az alvás, ami tárlatokkal vár.Előtte lassú biciklizés a temető mellett.Kihozzák mögöttem az összegyűrt lepedőket,és mind lobog mélybarnán-véresen a hűlő éjben.Törött kancsók, szilánkos, utolsó kortyok.Tiéd ez a kulcs, biztosan elveszítetted. Mennyi esőt isznak a holtak,és mennyi torony dőlugyanabba a lépésnyomba.Harangkehely süpped sáros némaságba.Gyerekkori orvosaink hideg fémspatulái,hogy még nagyobbra tátsd a szád. Egy…
TovábbGellén-Miklós Gábor versei
Jeleket karcolnak Magányával tüntet a parthoz kötözött csónak.Ringatja magát a folyó felszínén.Most minden örvény alszik. Vagy az iszapbanmeglapulva áldozatra vár.A folyó hömpölygése végtelen monológegy ismeretlen nyelven.Néha uszadékfák ütődnek egymáshoz.Uszályok ejtenek sebeket a folyó beszédén. Hívom a lassúságot.Régi présházak zöldre festett ajtaján kopogtatok.Odabent fehérre meszelt falak ölelésében faasztal,rajta tiszta házi bor, megszegett kenyér, szalonna.A bicska koppanása.Viaszgyertya…
TovábbGyukics Gábor versei
az evezős az evezős mindig észrevétlenülhozza létre saját valóságátgerincoszlopra improvizálnem törik meg lapátjaa horpadt vízenárverésre bocsátjaa hátrahagyott hullámokatháta domborulmellkasa megfeszülvízre írt történetehatározza megmindennapjait a parton szétszedi és más helyenújraépíti faházáthogy ne álljona hajópadlót áttörőifjú fák útjábacsónakjátviharban isvízre bocsátja jégtorlasz eltávolítása vannak még lopott délutánokpazar sétányokon elbeszélgetvealig venni észreamint mindenfigyelmeztető jel nélküldagályos öblökké folynak gólyalábakon…
TovábbKósa Eszter versei
Repülésre bírni már nem lehet A hegy bőréből kiállnak a fenyők, egymásrasimulnak a lombok, akár a tollak, fosztja a szélaz erdőt, tépi a szárakat, kibuggyan a patak. A szárnyak között utca fut, égnek mered házainkfrissen meszelt csigolyasora, templomunk teteje csőr,megnyílik és bemászunk rajta. Tagjainkon csillog a nap, az orgonarecék alatt zizegünk neked, feléd igyekezve kapaszkodunka…
TovábbTóth Krisztina verse
Szellős azt mondja menjek oda hozzáhogy levághassa túl hosszú a hajambe is festi nekem ha kéremma elég szellős napja van szellős így mondja meglepődömnem tudtam hogy te ehhez is érteszhalott vagy felelem hogy mehetnékerre ő az álomban visszakérdez mit számít az egy óra alatt odaérnékközben egy áttetsző kesztyű a testenincs most időm nem is elég…
TovábbÁgh István versei
A házi szörnyeteg Gőzgép tüzel a fürdőszobában,ijesztő látvány lentről nézve,életveszélyes monstrum függ fent,mint ami ölni, tarolni képes, violaszín lángkoszorú az alján,egyhangú morgás jelzi működését,elnémul, ha a száz liter felforr,kikapcsol és hűlve újraindít, automata, akár az univerzum,még ha gazdája vagyok is a tűznek,a maga módján magának parancsol,én csak az első gombnyomáshoz kellek, vagy ő indítja el…
TovábbPosta Marianna versei
Előbb-utóbb Belefűzni a cérnát a tűbe, hosszan nyálazni a végeket,hunyorítani, fénybe tartani, egybesimogatni a széttartó szálakat.Nagyanyám szerint a házasság másfajta türelmet kíván. Különbség van a varrás és hímzés között. Előbbi összeölteni,utóbbi díszíteni akar. Ha az öltések rendben vannak, jöhet a csicsa.Arról nem beszélt, mikor melyik öltés a célszerű, mikor kell szegni, mikor szükséges a pelenkaöltés,hogyan…
TovábbSzabados Attila versei
Az ünnep kifordul az ajtón A nagy készülődés, a sietség, a rend.Könyvek lapjait is leporolni, pedignem várunk senkit, soha. Végül ismindig rájövünk: csak az évet tagolja,akkor legyen határozott, akáregy hal fejének levágása.Legyen az ünnep a bárd utáni hézag,a pikkelyes test határa, ahol megvillana hús. Hogy mikor kifordul az ajtón,és még dörmög valamit, legalább neszégyenkezzünk, hogy…
TovábbVörös István versei
A szerelmes versek A szerelmes versek mindigidegesítettek.Vagy nem is vers, ami nemidegesít?De akkor mért csak a szerelmes versekmentek az agyamra?Úgy kezdtem, hogy sosem fogokszerelmes verset írni.Talán sose voltamszerelmes?Voltam, de a vallomás is mindignehezemre esett.Persze nem azt kell épp csinálni,ami nehezen megy?Talán. De sosem,ami idegesít.Ma már nem idegesítannyi dolog.A vallomás helyettma is hallgatok.(A szavaknakvagy érzésekneksosem szabad…
TovábbZávada Péter versei
Az osztriga Bonyolult szerkezet, a tenger mélyidejét méri, az osztriga, mely most elbizakodott szemlélődésünk tárgya, alig nagyobb, mint egy zsebóra, amit az ember, hordjon láncon vagy anélkül, a mellény órazsebébe csúsztat. De létezik-e a víznek zsebe, kérdezhetnénk. Tán egyedül az létezik: üvegzseb, melyben transzparensen zajlanak a természet cserefolyamatai, és hasonlóképp a hullámtajtéknak is lehet hajtókája…
TovábbKollár Árpád versei
Lobogás Ropog a kukorica levele az őszvégi nyárban.Ülök a stégen, nézem a túlparti diófák lobogását,és hirtelen belém hasít a felismerés,hogy már nem beszélem az anyanyelvemet –mint amikor nagy kortyokban nyeljükfélre a vizet, és valahol a szegycsont fölötta tüdőbe tör a fájdalom. A csónakra gondolok, amit nem fogok megvenni,hogy átjussak a túlsó partra. Drága a dió,kellene…
TovábbDeák Botond versei
Édes élet Rák…, ha elengednéd a kezemet, még koccintaniis tudnánk rá!; mi történik velünk dD.?; hogy mi történik?,hát maga az élet!; miért öregednek meg együtt a párok?;egyszerű, ahogy öregszel, kell legyen valaki, akit hibáztathatsz,amiért nem érted el, amit akartál; félek, dD., nem akarom elveszíteni,csodálom bátorságát, hogy az lehetett, aki!; ez nem bátorság,sokkal inkább közöny…; táncoljon…
TovábbNagy Márta Júlia versei
Ambivalencia kisasszony Ő az, aki kineveti az álmodozókat és a színjózanokat,ahogy a túl serényeket vagy a túl lumpokat is.Ő maga, bár neve nem ezt sugallná,mértékletes. Sosem túl buzgó,sosem túl rest.Felkelni, persze, fel, de mire? Nem ragyog rádaz a bizonyos régi nap, nem pattansz ki az ágyból,rohansz az utcára, mintha valaki várna,aki a karjaiba kap. Nincs…
TovábbTakács Boglárka versei
Testamentum De ki vesz magáhozegy marék földet, hogy felnevelje,és ki hallgatja el, hogy van a föld alatt,aki csak azt remélte, ott is létezik halál,ki veszi fel, amit az Isten elejtett,ki veszi a bátorságot, hogy őmajd nem ejti el, ki hordja ki másnak a bűnétés ki szüli meg, ki teszi tisztába,ki ad neki ruhát, ki eteti…
TovábbSzegedi Eszter versei
behajtás a bőség idejére hazajönminden éhes férfiszájmegcsókolédesanyám köszönöm az ebédetmerre jártál fiamismeretlen földeket bitoroltammegettem a kenyereta juhok felzabálták mind a mezőketfelgyújtottam a fenyvestvarjúszemeket tűztem az ágakrakisütöttem a varjúhájatnem félsz anyám hogy miket gondoloka levesben mint tájoló fordul az orjacsontnem félek fiam te mindig ilyen voltálcsak most nem öltöztetnek láncokba váz az embert csontjai határozzák megnem…
TovábbEndrey-Nagy Ágoston versei
Devon Szirén, aki sziklán ülve dalolsz, uszonyaidat az őstengerbe mártva, ne hagyd abba éneked, mert vonz a part, látod, nem parancsolhatoktagjaimnak! Kaparok, tudatlan, buzgó kiskolonizáló, igyekvő gerinces félúton tüdő- és bőrlégzés között. Dalolj harsányabban, mint ahogy a cikászok termőtestei csalogatnak, szőj dallamot arról, amit rég tudsz. Hogy a fejlődés csalárd, mert hüllő leszek, meghalok, emlős leszek, meghalok, szembefordítható hüvelykujjú gyermekeim pedig beleeresztik a…
Tovább





























