a vers az a nagy trükkje a versnekhogy fogsz egy amúgy közepes vagycsak éppen hogy jó mondatotés több sorba törve írod le máris sokkal jobban mutatolyan művészies lesz tőleés jóval nagyobb a hatása is valahogy jobban tetszik az embereknekakiket a hosszú tömött sorok csakmegijesztenék és untatnákmeg nem is tudnák követni gusztustalanidegesítő nyúlásukat régen mikor írtama…
Tovább2022/10
Absztrakt
Leletmentés a nyolcvanas évekből Sneff szemhéján átsütött a hajnali nap, kicsi villódzó fényekre ébredt, fölpillantott a mennyezetre, ahová a zsalugáter rései keskeny sávokat vetítettek. A fény húrjaira ébredni! Nincs ennél szebb dolog a világon. Mozdulatlan maradt. A sávokat nézte. Megszámolta őket. Egy, kettő, három, négy. 33 évem sávokban előttem. Játszott a gondolattal. Vajon a legszélesebb…
TovábbAmit tudni akartál a szonettről – most megkérdezheted
Pataky Adrienn: A hangzatkától a szonettkoszig. A magyar szonett történetéről és nagy pillanatairól Az irodalom mint művészeti ág örökérvényűségének és egyúttal kimeríthetetlenségének, azaz végtelen variativitásának egyik legpregnánsabb bizonyítéka a legkülönfélébb műfajok és műformák permanens, akár évszázadokon keresztül tartó folyamatos jelenléte, illetve megújulási, transzformációs képessége. E hagyományos, esetenként akár másfél-kétezer éves múltra visszatekintő típusok és változatok…
TovábbÚjraolvasás, újra
Herczeg Ákos: Visszatérés a nyelvbe. Én-figurációk Ady Endre költészetében Bár az Ady, Babits, Kosztolányi névsor kétségkívül modern irodalmunk ABC-je, Ady Endre helye csak látszólag stabil a kánonban. Elsősorban az oktatásban és a politikailag motivált irodalomértésben számít evidenciának, a tudományosan meglapozott értelmezésekben kevésbé. A költői életművet e berkekben gyakrabban tekintik az egocentrikus szereplíra, az anakronisztikus zsenitudat…
TovábbLehetnek-e gyöngyei a szerelemnek?
Petőfi Sándor: Szerelem gyöngyei, 1845; Petőfi Sándor: Szerelem gyöngyei, Nyáry Krisztián előszavával, 2022 (Captatio benevolentiae – avagy a kritikus szerző maga mentsége) Az Alföld folyóirat azt a megtisztelő, de megrendítően szokatlan, mondhatnám: fura felkérést intézte hozzám, hogy írnék tanulmányt (?), esszét (?) a Petőfi-jubileum alkalmából szép (nem hasonmás) kiadásban kihozott Petőfi-kötetről, s hosszabb, kétkedő tűnődés…
TovábbKérdéscsomók összesodort szálai
Nemes Nagy Ágnes: A névtelenek senkiföldje. Összegyűjtött tanulmányok, esszék, szerk. Ferencz Győző Egy befejezett életmű gyűjteményes kötete esetében a kritikus figyelme nem fordulhat kizárólag a főszöveg felé. Hiába is fedné fel a főcsapás árnyékában rejtőző utak bejáratát, mutatna rá téves kerülőkre, kérné számon a kihagyott kilátókat, nincs kinek. Ez a feladat hangsúlyaiban az irodalomtudományra hárul,…
TovábbAz anekdota színeváltozásai
Gintli Tibor: Perújrafelvétel. Anekdotikus elbeszélésmód és modernség a 20. század első felének magyar prózájában Az én érdeklődésemet leginkább azért keltette fel a Gintli Tibor tanulmányait egybegyűjtő kötet, mert az anekdotikus elbeszélést mint nyelvi magatartást értelmezte a szerző. Ezt az általam is kiemelt érdeklődést tudnám leghitelesebben közvetíteni más olvasókhoz. A szerző oly módon rekonstruálta ezt a…
TovábbKettős világban?
Kerekasztal-beszélgetés Nemes Nagy Ágnesről Balajthy Ágnes, Kiss Noémi, Schein Gábor és Fodor Péter részvételével Fodor Péter: „Rilke mondja valamelyik elégiájában, hogy a halottak nemcsak azért halottak, mert megszűntek jelen lenni. Akkor halottak, ha nem hatnak ránk. És fölteszi azt a nagyon fontos, rilkei kérdést, hogy tudnánk-e mi nélkülük élni. Nem hiszem, hogy tudnánk nélkülük élni,…
TovábbOláh András versei
kifosztva svájci rendszámú kocsiból szállt kia múlt tárnáiból felszínre bukóképeket kereside már semmi sem ugyanazidegenként bolyong a térenegy padon maszatos rajz ejti foglyulhétköznapoktávolságtartásában élhiábavaló monológokat gyártmelyekből érezni az ürességetholott árubőség vanmégis olyan jó volna átsétálniabba a világbaami csak képzeletomladozó vakolatfalfirka a semmi ellenutcakölykök bukkannak előtávoli idők árnyékábólnevek után kutatmíg a telefon csipogásaöntörvényűn magába nem szippantjaaz…
TovábbSivatagi só
Zsidó bácsinak találtak valamit a fejében. Csak állt a térkép előtt, szótlanul, és a távolba meredt, talán lágyan remegő hangával borított réteket látott maga előtt, amelyeket emberi hang sosem borzolt, vagy otromba elégedettséggel terpeszkedő, világűrsötét tengerfelszínt, amelynek nincs semmilyen üzenete. Az arca sápadt és kifejezéstelen maradt, mint egy idióta szerzetesnek, aki addig ingerli a köré gyűlt köznépet, amíg egy…
TovábbA sűrűje
László Noémi – Kürti Andrea: Darázsolás A darázsolás szónál az alábbiakat találjuk a Magyar Néprajzi Lexikonban: „ráncolások díszes, mintás levarrása. Tulajdonképpen az átcsavarás egy fajtája. A lerakott ráncok mindegyikét két olyan hosszú függőleges öltéssel erősítik le, mint amilyen a tervezett minta szélessége. Ezek az öltések adják azt az alapot, amelyet átcsavarnak, hol a legegyszerűbb átcsavarással,…
TovábbSumonyi Zoltán versciklusa
Védőbeszéd I. Athéni férfiak! Hogy miként hatott tirátok Perlőim vádbeszéde, azt én nem tudhatom.Engem lenyűgözött a meggyőzni szánt tiráda, Holott igazság-árnyék se volt sok mondaton.Mondták, hogy óvakodni ajánlatos lesz tőlem: Elsöprő szónoklattal mindent kifordítok.Igen, mert ellentétben velük, igazat mondok, S az igazság azoknak elborzasztó szitok. II. Előbb a régi vádak ellen kell védekeznem, Mert hát…
TovábbIgazak
Az álrendőr Ahogy Igaz Gerő visszafelé gyalogolt a Kossuth Lajos sugárúton, két Szent Vince rendi apácát pillantott meg az út túloldalán. A két − ahogy a nép nevezte őket − szürke nénike lehajtott fejjel igyekezett a kórház irányába. Az előző század közepe óta a Szent Vince rendi apácák ápolták a betegeket a szegedi közkórházban, amely…
TovábbSzabó Imola Julianna versciklusa
Spektrumzavar Pantone 732 Nem értem, ami érthető. Titkolni kell, pedig titkolózás nélkül is titok. Nem értik, ami érthető.A képek alagutat nyitnak. Belebújok, mint egy szúrós pulóverbe. Viszket a képzelet. Felsért. Sebeimbőlszínek folynak. Nem bírom őket megérinteni. Összefolynak a pupillámon, lekaparnám a körmeimmel.Csikorog a fogam, ha látom, hogy megmozdulnak a lencseszemek. A pikkely tekergése, a kövek…
Tovább„Pokolbeli káprázat, el veled”
Závada Pál: Apfelbaum – Nagyvárad, Berlin Hogyha az olvasó kezébe veszi a Závada-oeuvre egyes szövegeit, rendre a 20. század vészterhes évtizedei, egyéni és kollektív tragédiák, viszontagságok, útkeresések tárulnak elé. Kényszerpályák, sorsfordító történések, kataklizmák. Életsorsok alakulása, kacskaringói a történelem viharában. Mindez az aktuális kötet esetében is érvényes, a formát tekintve azonban mégis rendhagyó munkáról beszélhetünk az…
TovábbGéczi János versei
Angyalhullás Mintha a szórás lenne a tenger dolga,vizet permetez a tamariszkuszokra:akiket átjárt egészében a fény,állnak a félfény szkafanderében. Pirovác amúgy ódon és szomorúa mozgóképen, nyolcszáz év múlvaa kutyák a múlt utcasarkán fosnak,s a főtér kövére hull az angyalhulla. A bűze kábít és egészen édes.Hogy mennyi, de mennyi féle az éden,tudják, de nem mondják a visszatértek,elmondásra…
TovábbTóth Kinga verse
Elveszett lány Mint a halál Velencében megérkezik a csomagokkal ő is egy fiatal fiút keres vagy valaki máshelyezze kényelembe magát a csíkos napernyők alatt a balbech beach megfogja a szoba kék hajó világítja meg kürtölés az éjszakában a világítótorony nem fog ennyit kacsintani húzódnak vissza a vendéglátóembereka fagyizásba gyerekek hatolnak be átugranaka turistákon hangos-hangos család…
TovábbMezei Gábor versei
l.1. a vízsziget vonzásában a kipakolt épületben egyetlen, éles fényű, a plafonrólkét lánccal belógatott lámpa, egyenletes, átlátszó leplea rozsdamentes asztalon, szélein pontos metszés, beterítés felfed, átüt rajta a verejték, márkajelzés nélküli póló, hátánnyárvégi sórajz, ábrándos skicc a szabadulásról, a kiterjedésakarása, felette, figyelmeztetésképp, kulccsomó, négykopottfejű kulccsal, biztonsági zárhoz, közepes értékhatárig,garancia állandó szorongásra, mellette asztmapipa, egy USB-kábel…
TovábbTuri Tímea verse
Egy irodalmi tábor reggelén Tegnap mindenki táncolt, hideg esténmelengetett a megfeledkezés:és úgy tűnt, mintha nem lett volna túl rég,hogy ott voltam a másik oldalon. Pedig rég volt. És már megöregedtem.Vártam is rá, most már bevallhatom.A tapasztalat, az sokat segít,mert nem áll le a zsúfolt forgalom. Ezért mondtam, és mégsem értitek:a kétség nem kinőhető darab.Egy irodalmi…
TovábbFarkas Arnold Levente versei
madarak röpte mintha egy hang azt mondaná,negyvenhét templomkert vonjaezüstbe a tájat, némaoltár fölött táncol az ősz,brácsahúr térdel távolabb,vonósnégyesből tépte kihajnalban a szél álmaita valóság neve, halottmadarak röpte karcoljaaz árnyék emlékezetét negyvennyolc valóság tévedősszel a templomkertbe, szedvalami gyógyszert a lényeg,oltár fölött madárfészek,vonósnégyesre két jegyetkeresztrejtvénnyel nyerhetek,háromszögekből teremtettkerek világot a kezdet,brácsahúr sebe az ének negyvenkilenc, a színészekidőnként azt…
TovábbGál Ferenc versciklusa
Járóföld Ezek a meghívások leleményesmesélővé tesznek. Legutóbb isláttattam a szirupontó fákattömörülni, le a sótlan vízig.Két vagy három alakot az orrban,ahogy más és más irányba néznek,míg a bárka nesztelenül siklik.Nem maradtam adósuk a döccenéssel,ahogy mindez cirkuszkocsi oldalárafestve mozdult. Kőhajításnyira a háztól,hová előző nap utánfutón érkeztem,a szülők baljós előjelnek vették.Kakast vágtak, én meg visszavonultam,hogy rendbe szedjem magam,a…
Tovább