Megjelent az Alföld 2020. januári száma

2020. január 21-én bemutattuk a januári Alföldet, s egyben a lap megújult külcsínét – hosszú idő után döntött úgy a szerkesztőség, hogy a folytonosság és változás jegyében új dizájn kialakításába fogunk, amelyben egy korszerűbb vizuális elrendezésben a hagyományos képi elemek és megoldások is visszatükröződnek és átértelmeződnek. Bízunk benne, hogy olvasóink az új külsőben is szeretni…

Tovább
Petri Györgyről a megújult Alföldben – lapszámbemutató

Hosszú idő után megváltozott az Alföld külcsíne, s a megújult folyóiratot ezen alkalommal veheti először kézbe a közönség. Bemutatjuk januári lapszámunkat, amelyben a 20 éve elhunyt Petri Györgyre emlékezünk: értelmezéseket, kritikákat közlünk az összegyűjtött versekről és az életműről, valamint Várady Szabolcs közreadásában kötetben eddig meg nem jelent, diákkori Petri-verseket is megjelentetünk. A szépirodalmi rovat Petri-hommage-okkal…

Tovább
Az élni akarás imája

Nem csak az ember, de egy nép, egy kultúra vagy akár egy pusztulás szélére jutott kis vidéki falucska is csak addig képes életben maradni, amíg van, aki emlékezzen rá, felidézze a szokásait és azokat a szabályokat, amelyek valamikor meghatározták a létezését. Az Égből hullott három alma az ősi örmény kultúra és folklór emlékezetének és megőrzésének…

Tovább
Szálinger Balázs versei

Nyitnikék I. A Benedek-hegyre Kálváriát kellett építeni, Mert csak így lehetett megoldani a hely Erkölcsvédelmi kérdéseket felvető Helyzetét. A hegy túl szép ahhoz, hogy ne temetkezzen bele A népvándorlás szinte valamennyi mocska: Germán, avar, magyar, tatár, török, Végül az Istent végleg leúsztató Én, aki A szentháromságot félkézre fogva egy Ideje mindig egy másik énben áll…

Tovább
Szégyentől szégyenig

A morális korlátok közé szorított, aljzatra nyomott testnek természetes, hétköznapi közegében kiszámíthatóan kell viselkednie – annyi vizet szorítania ki, amennyivel súlya csökken. De mi történik akkor, ha valamilyen okból kifolyólag a víz kezdi el kiszorítani a testet, amely közben harcol a természet törvényeivel, és tudja, hogy előbb vagy utóbb úgyis vissza kell kerülnie oda, ahova…

Tovább
Aczél Géza versei

torzószótár áraszt hogy fiatalságunk kétes hőse a világ túloldalán kicsi csapatával elindult a hegyekből a zsarnok ellen innen nézve talán rendben van hogy miként manipulálta az­tán e honban a nagy kalandot a szellemiekben enyhén szólva szerény politikai él­csapat arra a költészetben nincsen elég adat bár a castro-képlet kezdetektől némileg zavaros ám a komplex kutatásban valami…

Tovább
Falcsik Mari versei

die selbstjäger Jungnak és Rilkének ősi-ismerősen barlang szája tátog oda bújt be a fény: lénye lényege mióta egy éjjel egyszer rávillámlott bár tart is tőle tartana vele nem tudja meddig még: zsigerig átfázott de bentről a vak mély tükrözi tüzét s ami ringatatlan kucorgásnak látszott puha foltokban izzik a sötét számtalan kérdés fölmerülhet: hátha nem…

Tovább
Zöldek vagy barnák?

„Barna föld”, „barna talaj”: talán így lehetne visszaadni Daniel Höra 2012-es regényének eredeti címét (Braune Erde), amelyről az olvasó a nemzetiszocialista mozgalomra, illetve a hozzájuk kötődő paramilitáris szervezetre, a Sturmabteilungra asszociálhat, akik „barnaingesekként” híresültek el. A könyv 2018-ban, a Scolar Kia­dónál jelent meg magyar nyelven, Bán Zoltán András fordításában. A magyar cím – Betolakodók –…

Tovább
A legveszélyesebb identitásképző érzelemről

Az elsősorban negatív érzelmekhez és pillanatokhoz köthető szégyen az egyéni ta­pasztalaton túl a kollektív emlékezetnek (eredendő bűn, Kulturschande), az irodalomnak (Rushdie, Coetzee, Rousseau) és más művészeteknek (René Magritte vagy Suzzan Blac képei, Bergman filmje, Mundruczó darabja, Cercei szégyenmenete a Trónok harcában stb.) is megkerülhetetlen tárgya. Az elmúlt években a pszichológia (Andrew L. Morrison, Feldmár András)…

Tovább
Tűnődések Á.-val a hajnali teraszon

Megvárja, amíg elcsendesedik a ház, valami zene szól még halkan, nem csak a mozgás szűnik meg körülötte, de az övén kívüli életek valamennyi egyéb jele. Előbb a házban lélegző lakások némulnak el, azután a szemközti épületek ablakaiban is sorra elsorvadnak a fények. Felesége ilyenkorra már többnyire elmegy aludni a lakás felső szintjére. Lábát öregesen bebújtatja…

Tovább
A határ-szindróma

A tizenegy fejezetből álló tanulmánykötet előszavában a szerző az olvasó segítségére siet, hogy a címbe helyezett limes jelentését meghatározza, majd a „láthatatlan” jelzővel kiegészített terminusból létrejövő szókép feszültségét bontja ki, így ki­jelölve az összetett struktúrába rendezett írások közös nevezőjét. Ezek az irodalmi-kulturális jelenségek között rendre észrevehetetlenül meghúzódó határvonalak, amelyek lehetnek időben, szemléletben vagy akár mediális…

Tovább
Mohácsremix

A csinitáboron gondolkoztam, de láttam a programban, hogy a hetet divatbemutató zárja, ahol a szülők megtekinthetik az elkészült ruhakölteményeket egy gyerek fashion show keretében, és ez visszariasztott. A madártábornál tetszett az odúbarkácsolás, ott viszont a mikroszkópos bagolyköpet-elemzés bizonytalanított el. Vé­gül az írótábort választottam. Tomori Nagy Sándor író vezeti, akit már többször je­löltek József Attila-díjra. Reggel…

Tovább
Vörös István versei

Ez is csak hasonlat   Vajon csak anyagként és energiaként lehet leírni a világot? Ha okozatnak fogjuk fel a fényt, a jövőből is sötétség tátog? Vajon minden elmagyarázható? A lehetetlen nem lehet soha? Világnak szája, semmi homloka, az arc elé egy maszk téve: a szó. A szó elé egy maszk téve: a mondat. Az energiamegmaradás…

Tovább
Juhász Tibor: Ne írd le a nevem

– A nevemet ne, azt ne írd le, ahhoz nem járulok hozzá. Legyen elég annyi, hogy én őszinte vagyok. Nekem mindegy, hogy abból, amit mondok, mit hozol ki, de a nevem ne legyen ott semmilyen kurva cikkben, érted? Ilyeneket írjál majd inkább, figyelsz? Na. Ez egy retkes, szar élet. Ezt így, ahogy mondom, nyugodtan leírhatod.…

Tovább
A listáktól az „Apostolokig”

Takács Judit könyve, a Meleg század már címében is telitalálat: a meleg szó feltöltődése a homoszexuális, illetve leszbikus tartalommal ugyanis nagyjából a századdal egyidős, annak ellenére, hogy 1994-ben a fővárosi bíróság névszabatossági okokból nem volt hajlandó bejegyezni a Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért nevű szervezetet, mondván, hogy a meleg szó nem köznyelvi, hanem szubkulturális, bizalmi.…

Tovább
Vitorlák szélben

Vége a vitorlásversenynek. Nekifeszülnek a színes spinnakerek. Felpöttyözik a ta­vat, legalábbis madártávlatból úgy látszik, mozdulatlan a víz. Szinte repülnek a hajók pár centivel a tó fölött, nem lehet betelni a látvánnyal. A vitorlavászonnak jó nagy hasa nő. Gyomor, amiben minden benne van, idegesség, izgalom és a megnyugvás is, a nyári koradélután jóllakottságérzése. Kis győzelmek és…

Tovább
Korpa Tamás versei

Input egy feléd nyitódó, szinte hangtalan mutatóujj, alig érzed, kijelöl. kis optikai szobád, az arcod, elsötétül kívül-belül. ha minden összeomlik, a szemedben kezdődik el. míg átvonul arcodon álmod éjjel, ezt a puha mosolyt vad vonások lepik el, ha ilyenkor ébredsz. rakódj le lépéseid alján. de ne pihenj a talpadban valahol. a lépések pontatlanok, tehát használhatók…

Tovább
Üvegkalicka

Az utolsó pillanatban esik be, a többiek már rég elfoglalták a helyüket. Vára­ko­zás­teljesen ülnek az üvegkalickáikban, nyelvek szerint csoportosítva, mint akik valami nyilvános tárgyaláson az ítéletükre várnak. Zuhognak majd rájuk a mondatok, mellékmondatok, jelzős szerkezetek, a kígyózó, széthúzott mondatrészek egyre szo­rosabban tekerednek majd a nyakuk köré, mígnem egy mondatvégre biggyesztett váratlan igekötő hirtelen végez velük.…

Tovább
Sárszeg és Poroska

Hogyan választ témát egy fiatal kutató? Ritkán beszélünk erről, ha mégis, akkor is csak egymás közt morgunk, hogy mi szükség már megint egy Iskola a határon-elemzésre, vagy miért nem foglalkozik ma senki Tóth Árpáddal. Ilyenkor nyilvánvalóan igazságtalanok vagyunk, hiszen nincs olyan mű, szerző, amiről, akiről ne le­hetne érvényesen megszólalni, újra meg újra, ráadásul mintha azzal…

Tovább
Petőcz András versei

Valami sziklatetőn Ha azt mondom, kivonulok a világból, még nem mondok sokat. Csak a szomorúság beszélteti belőlem mindezt, csak a szomorúság. Ha azt mondom, valamitől félek, de nagyon, még nem mondok sokat. Valaki kiabál bennem, és nem hallgat el, valaki kiabál. Ha azt mondom, lehunyom a szemeim, hogy pihenjek végre, még nem mondok sokat. Örülnék,…

Tovább
Borges (reloaded): ugyanúgy másképp

„Valaki más írta azokat a könyveket” (557.) – ez a kijelentés, amelyet a frissen fordított Önéletrajzi jegyzetek tartalmaz, tökéletesen példázza Jorge Luis Borges irodalomhoz való hozzáállását, úgymint önmagával ápolt kritikus viszonyát. A ma­gya­rul először olvasható mű az argentin szerző szövegeit évek óta gondozó Scholz László kitartó munkáját dicséri, ezúttal a Jelenkor Kiadónál megjelent Jól fé­sült…

Tovább
Családi fantom

Kató nevű nagynéném, akit sohase láthattam, fantom volt számomra. Vele kapcsolatos kutakodásaimnak egyetlen biztos pontja volt: a mesekönyv, amit a negyedik születésnapomra szánt ajándékul. Ennek első-belső oldalán kézzel írva ott áll az ajándékozás dátuma: 1944. január 5. 2018-ban azon kapom magam, hogy hajlamos vagyok eleve valamiféle drámaiságot beleérezni már a puszta évszámba is, úrrá lesznek…

Tovább
Selyem Zsuzsa novellája

A kemény vízen át a hold America Doesn’t Like Me Napokkal azelőtt, hogy elfogtak volna az emberek, valami vibrálás volt a levegőben. Nem olyan sűrű, bőralámenős vibrálás, mint mikor örökéletvágyunkat üvöltözzük bele az éccakába, de vibrálás. Mindenre készen hegyeztem a fülem, szaglásztam vaktában, és hanyagoltam a bolyt. Anyám fürkészve nézett, mi van velem, de nem…

Tovább
Bódi Katalin: Éva születése

„Az újkori európai képzőművészetben az akt műfajának elterjedésével a nőábrázolások egyre inkább eltárgyiasítják és erotizálják a női testet, amely a férfitekintetnek kiszolgáltatva az eszményi szépség mellett mindig felidézi a férfitest elleplezett vágyait is. Tanulmányaim és esszéim alapvetése, hogy az újkortól kezdődően a képzőművészeti gyakorlat, a XVIII. század végére pedig az irodalmi szövegek is egy olyan…

Tovább
Pannon panoráma

2018-ban a Gondolat Kiadó jóvoltából két konferenciakötettel is gyarapodott a(z egyébként túlírtnak bajosan mondható) honi szociográfiatörténeti irodalom. Tóth Pál Péter szerkesztésében jelent meg a Politikatörténeti Intézetben 2016 májusában megrendezett A magyar szociográfia a 20–21. században című tanácskozás írott vál­tozata, míg a Budapesti Corvinus Egyetemen 2017 márciusában (Tóth Pál aktív köz­reműködésével) megtartott konferencia anyagát, írásunk tárgyát,…

Tovább
A falu hozzáférhetőségének kísérlete

A magyar falu poétikái című, a Fiatal Írók Szövetsége 2016-os falu-tematikájú konferenciájának előadásaiból szerkesztett tanulmánykötet kérdésfelvetése – hogyan hozzák létre az irodalmi szövegek a falut, és milyen ábrázolási hagyományok alakultak ki az elmúlt két évszázadban – azért izgalmas, mert egyúttal arra is rákérdez, hogy mi a falu, és létezik-e még. S miközben a szövegekből e…

Tovább
Dosztojevszkij szívzsebszótár

Dosztojevszkij szívzsebszótár Cristea, Valeriu, a legcsodálatosabb Dosztojevszkij-kézikönyv, a →Dicționarul personajelor lui Dostoievski (Dosztojevszkij szereplőinek szótára) szerzője. Bizo­nyá­ra az általa teremtett műfaj dolgozott bennem addig, míg végül a magam szótá­rait elkezdtem írni.1 1983-ban jelent meg az első, 1995-ben a második kötete, aztán 2007-ben egy kötetben is megjelent a hatalmas munka. Mindent meg lehet tudni belőle: azt,…

Tovább
Kállay Eszter versei

humor nincs humora – mondják a pultnál ülő vének, hajlik egymásra ezerrétegű bőrük, a poharak kerek nyomait ujjukkal kenik el, jósolnak belőlük. nincs humorod, pedig milyen fiatal vagy – mondja a francia törzsvendég, akivel kedvesnek kell lenni, sokat rendel –, azt hittem, idősebb vagy, legalább huszonnégy, és milyen jól beszélsz idegennyelveket. komoly lány vagy –…

Tovább
Gyukics Gábor versei

látók nem emlékszik éjjeleinek egyetlen álmára se fekete betűk a sötétben egy tisztánlátó el tudná olvasni őket de tisztánlátót egyet sem ismer nyitva hagyja az ablakot amíg lehet de amíg a fenyőerdő csendje észre nem veszi a nyitott ablakot addig csak az ereiben utazó vér zúgását hallja a jó emberek egy eltűnőben lévő faj tagjai…

Tovább
„Mégis szabad kultiválni”

Szirák Péter: Engedjék meg, hogy bemutassam a beszélgetés résztvevőit: Bódi Ka­talin, a Debreceni Egyetem irodalomtörténésze, Kukorelly Endre író, költő, esszé­is­ta, Sepsi László író, szerkesztő, kritikus. Beszélgetésünk tárgya – az irodalmi kultusz és a sztárság – kapcsolódik a korábban elhangzott előadásokhoz. Margócsy Ist­ván szépen bemutatta, milyen módon volt az irodalom a 19–20. századi magyar kultúra, sőt…

Tovább