Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
64910
home,page-template-default,page,page-id-64910,ajax_fade,page_not_loaded

Recent Posts

  • Béres Zsuzsa:
    A szeretet szabadsága

    A tavalyi DESZKA Fesztiválon résztvevők számára nem ismeretlen Visky András Pornó című drámája. Ám, míg az előző évben a szatmárnémeti társulat adta elő Debrecenben, addig idén a lengyel Poznańi Nowy Theatre társulatának egyik tagja, Edyta Łukaszewska előadásában, monodrámaként láthatta

  • Gyürky Katalin:
    Sajátos piac

    „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” – a 19. századi klasszikus alkotás, az Anna Karenina kezdő sorai jutottak először eszembe, amikor a Csokonai Színház nagyszínpadán a XII. DESZKA Fesztivált megnyitó előadás, a

  • Nemes Z. Márió:
    „Egy tizenöt centiméteres, hetvengrammos nő férje lettem.”

    Kulcsár Szabó Ernő egy jelentős tanulmányában József Attila 30-as évekbeli nagy verseinek (köztük az Eszméletnek) egyik meghatározó poétikai nóvumaként nevezi meg a modernista humánideológia és líraesztétika közti antropocentrikus szövetség zálogaként értelmezett organikus kód feltörését: „A versnek ugyanis min­denekelőtt abban

  • Schein Gábor:
    Schein Gábor prózája

    Dörrenések a parkban Szombat hajnal. A lakótelep északi vége dörrenésekre ébredt. Szabálytalan időközönként törtek rá a lehunyt szemű házakra. Az ablakokban, mintha bábok lennének, kócos fejek bukkantak elő, kelletlenül tekintgettek jobbra-balra. Nem láttak sem­mit. A lakótelep tömbjei között sivár

  • Kustár György:
    Pátoszmentes reflexiók

    A Sárospataki Füzetek és az Alföld folyóirat „reformációs” számának köszönhetően két, egymástól tematikusan, érdeklődését tekintve távoli folyóirat léphetett párbeszédbe. Mindkét szám izgalmasra sikerült: az Alföld éppen azáltal, hogy Hodossy-Takács Előd, Bölcskei Gusztáv, Nagy Károly Zsolt, Bálint Péter, vagy a

  • Sánta Erika:
    Rákérdezni, megvizsgálni

    Hit és kultúraközvetítés címmel rendezték meg az Alföld és a Sárospataki Füzetek folyóiratok közös lapbemutatóját a Sárospataki Református Teológiai Akadémia régi hagyományokkal bíró „Péntek esték” sorozatában március 9-én. A találkozás igen érdekesnek ígérkezett, hisz az egyház iránt viszonylag elfogulatlan

  • Konkoly Dániel:
    Szövegek és nemek között

    Mind Mizsur Dániel, mind Horváth Imre Olivér első kötete (Karc, illetve Nem szimpátia) átgondolt és feszes szerkezetű. Míg Mizsur könyve ciklusokra nem ta­golt egység, addig Horváthét három angol nyelvű idézet tagolja három ciklusra. A Mi­zsur-kötet azonban mintha az olvasás

  • Kulin Borbála:
    Odüsszeia a nyelv birodalmában

    Él a biológia tudományában egy kifejezés a nyolcvanas évek óta, a „kiterjesztett fenotípus”. Az idea (extended phenotype) Richard Dawkinstól származik, és arra utal, hogy az egyes egyedekhez olyan erősen hozzánő a mikrokörnyezetük: az esz­köz, amit rendszerint használnak, a konstrukciók,

  • Beck Zoltán:
    Halottként él a költő

    Van, hogy a vers olyan szöveg, amely nem léphet el a valóságától – nem attól, amit tárgyal, amit mozgósít, vagy bárhogyan is, de szövegez, hanem írójától mint a szöveg legközvetlenebb valóságától. Van, hogy a költő felől indulunk, és van,

  • Gyürky Katalin:
    „A színészekre vagyok a legbüszkébb”

    Alföldonline.hu: Idén már másodjára nyílt alkalma Debrecenben, a Csokonai Színházban rendezni. Amíg a tavalyi évadban egy francia vígjátékot, a Matthieu Delaporte és Alexandre de la Patellier szerzőpáros tollából származó Hogyan nevezzelek? című darabot, addig idén a legnagyobb orosz klasszikus

  • Gyürky Katalin:
    Szenvedélyes filozofálás

    Bár a klasszikus orosz szerző, Anton Pavlovics Csehov drámáit a világon mindenütt színre viszik, én mindig úgy gondoltam, hogy igazi, szívet-lelket megrengető adaptációra – bármely Csehov-darabról legyen is szó – valójában csak orosz rendező képes. Ezért is tartom üdvözítőnek,

  • Mizsur Dániel:
    Egy nagyszabású tér bejárása

    A Porcelánbolt recenzense szíve szerint tartaná magát Seneca útmutatásához, mi­szerint elég csak annyit olvasnia az embernek, amennyit éppen birtokol, máskülönben az olvasás nem más, mint „csapongó állhatatlanság” (Erkölcsi levelek, 2. le­vél). Amennyije van, annyit képes megemészteni, annak lényege leülepszik

  • Juhász Tibor:
    Juhász Tibor prózái

    Harangszóra várni Erről a templomról mindig egy erőd jut eszembe. Érdes, vastag falai meredeken tör­nek az égig, és mint a lőrések, a keskeny ablakok gyanakodva néznek a külvilágra. A magas, boltíves ajtón alig hatol át az Acélgyári út zaja.

  • Buda Ferenc:
    Buda Ferenc verse

    A Főcsapos Az idő elforog lejár föl-le liftez az olajár a gázé úgyszintén labil de rá se ránts jő Vlagyimir Hírét hordozza hét határ őt magát három gépmadár s nem tudni melyiken csücsül ha híve vagy hát megbecsül Vlagyimir

  • Gyürky Katalin:
    Energiamegmaradás az irodalomban

    2018. február 16-án délután a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtár biztosított helyet az Alföld Stúdió legújabb, Nyugvó energia című antológiája bemutatásához. A helyszín nem volt véletlen: mert bár az antológiák sorában ez már a tizedik kötet – tudtuk meg

  • Balogh Gergő:
    Beköltözni a zuhanásba

    Nem könnyű olvasmány. Závada Péter verseskönyvének koherens, intellektuális nyel­ve amellett, hogy új világok felépítésének igényével lép fel, egy olyan költészeti hagyományt is megszólítva teszi ezt, amely nem a közvetlen elődöké; a kötet ver­seinek nyelve nem a 2000-es vagy az

  • Halász Rita:
    Magdolna gyapja

    Fél éve ülök a kádban, fél éve mentél el. Lábamat a csapra teszem, gyűrűs kezemmel lesimítom a hosszú, fekete szőrszálaimat. Anyád szerint olyan vagyok, mint Csí­ta a Tarzanból, ne csodálkozzak, ha nem jössz vissza hozzám. Közelebb hajol a tükörhöz

  • Markó Béla:
    Markó Béla versei

    Predesztináció Egykor az Úr a tenyerébe vett, és megpróbált saját arcára gyúrni, s már nincsen módom tőle szabadulni, ha felemel s kedvére nézeget, aztán csalódik, és a kínzott testet messze hajítja, pedig tudja jól, míg egy maréknyi sárért lehajol,

  • Schäffer Anett:
    A londoni kirakós

    Zadie Smith első regénye, a Fehér fogak 2000-ben jelent meg, és Smith szinte rögtön a brit irodalmi világ fontos szereplőjévé vált. Regényeinek kiemelkedően fontos témája a posztkolonializmus, a rassz, az identitás, a család, a barátság és Lon­don maga. A

  • Balázs Imre József:
    „Nevetlen, titkos gyökerek”

    Újra és újra, joggal fölvetett kérdés, hogy mennyiben írják át az egyre bővülő gyűj­te­ményes verseskötetek a Nemes Nagy Ágnesről irodalomtörténetileg kialakult ké­pet: az ismeretelméleti-létfilozófiai érdekeltségű tárgyias hermetizmus költőjének ha­gyatékából előkerült versek azt mutatják, hogy az életmű nem tekinthető egy­ne­mű­nek

  • Novák Zsófia:
    „A jobb sosem jelent mindenkinek jobbat”

    Margaret Atwood sokszorosan díjnyertes regénye, a Jelenkor gondozásában idén új kiadásban megjelentetett A szolgálólány meséje lenyűgöző nyelvi virtuozitással meg­írt történet, mely olyan általános érvényű, az olvasókat örökké foglalkoztató té­mákat boncolgat, mint a hatalom, az emberi méltóság, a szabadság vagy

  • Térey János:
    Ember, de nem valaki

    (1) „A költő ember – de nem valaki. Vagyis egy senki. Az emberről, az emberhez, az embertől az Istenhez, sőt vissza; főleg ilyen dolgokról beszél. És általában ő az ember. A valaki viszont a prózaírónál kezdődik, és megy föl-föl,

  • Milián Orsolya:
    „Lemurok lakta nekropolisz”

    Az életmű hűséges követői a legutóbbi két regény (metaXa, 2006; Arc és hátraarc, 2010) alapján úgy vélhették, hogy a Garaczi-próza végérvényesen a klasszikusabb, tör­ténetelvű elbeszélés felé fordult: a metaXa minden töredékes, öntükröző és az elbeszélői/elbeszélt identitást szétíró eljárása ellenére