Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Ballada a halálról Lehet a halál még annál is félelmetesebb, mint ahogy most gondoljuk? Meglehet. Meglehet. Egy tudományos kutatás szerint ugyanis az agy jóval tovább működik annál a pillanatnál, amikor a test már nem ad életjeleket. Jóval tovább. Az emberek pontosan tudják és érzékelik tehát, amikor más emberek megállapítják, hogy meghaltak. Pontosan tudják. Egy ember…
Tovább
Magánapokrif A mindeneim mára üres árkok, Kopár földsávok a kincstári mezőn, Kifosztott oltár a harmadik napon, Tucatnyi mérgezett varjú a tetőn. Róluk mondatott le, intett, az Úr, És elhagytak engem ők könnyedén, Mintha nem én szültem volna őket, Általam voltak, mert léteztem én. Nem az én testem ők, nem az én vérem kelyhe, Nincs szükségük…
Tovább
Péter randi előtt légfrissítővel fújta be a hónalját. Családjában mindenki fogához verte a garast, ő sem költött tehát márkás dezodorra a kártérítésből, amit tegnap utalt át számlájára a vadásztársaság. A bükkösből föltévedt szarvasok ugyanis Péter konyhakertjében is lelegelték a cukorborsót, megrágták a gyümölcsfák rügyeit. Tele volt a falu panasszal a veteményesek feldúlása miatt. A károsultak…
Tovább
Kellékvers Az írás nem társas műfaj. Dolgok, amiket írás helyett csinálok, amikor nem vagy itthon: Kiengedem a fürdővizet. Nézem, ahogy megtelik a kád. Felveszem a kedvenc ingedet, a cserszömörce fantázianevűt. Nyitogatom a hűtő ajtaját. A víz kihűl. Később felpróbálom a menyasszonyi ruhámat, a fátylat, amiről nem is tudsz, végül a gyűrűt. Eltervezem, miket fogok kérdezni…
Tovább
A minőségi magyar young adult irodalom lassan duzzadó listáján figyelemre méltó alkotásként látott napvilágot Majoros Nóra Pityke és prém című ifjúsági fantasyje, amely a napjaink kamaszirodalmát elárasztó – társadalmi szolidaritásra időnként meglehetősen didaktikus módon ösztönző, referenciálisnak mutatkozó antiautoriter és tabufeltáró (Lovász Andrea: Felnőtt gyermekirodalom, Cerkabella, 2015, 197–198.) – problémacentrikus könyveivel szemben egy alternatív birodalom rétegzettségén…
Tovább
Peremvidék Semmi sem ismétlődik ebben az otthontalanságban, csak a napszakok, formák idegensége, hogy egy makacsul sötétedő zsibbadtság peremén nincsenek szavaim arra, amit majd látni fogok. Még a domboldalban sorakozó szélerőművek se ismerősek, pedig mintha csak egymás fehér, forgó árnyékai volnának, pláne az, amit nem emberi kéz alkotott. Naivitásom a kukoricással, nyírfákkal szemben zavarba ejtő. Bármit…
Tovább
Márton László új regénye Karl Kraus bécsi publicista életrajzából építkezik, középpontjában azonban nem az újságíró és a korabeli politikai vagy kulturális közeg állnak, hanem Karl és Sidonie N cseh bárónő sírig tartó szerelme. Mindezt azonban olyan emblematikus évszámok keretezik, mint 1914 és 1936, és olyan történelmi kulcstérségek szolgálnak háttérként, mint a széthulló Osztrák–Magyar Monarchia, az…
Tovább
Üres körték Az üres körték foglalatát benőtte a fű. Ártéri képlet. A posványillat nem a tájból, hanem a bőrödből árad, szaga mégsem riaszt, csak eltántorít attól, hogy emberek közé menjél. Mocsár a tüdőben, a belekben. Talán egy béka is lakik ott, ahova nem látsz. Reggelente fortyogás, lassú erjedés a délelőtt. A gondozónő hűvös keze jégvigasztalás.…
Tovább
Tükör Fogkrémet kenek az arcomra, borotválkozom, mint apa. Csak én fésűvel. Fésülnek, húzzák a hajam. Papa könyörög, induljunk, vár az iskola. Húzom – Donald kacsás rágógumi – az időt. Fogom a kezét. Piac utca, vörös függöny, fekete-fehér tévé. Kikapcsolt, sötét üvegén figyelem, ahogy állok a lakásban. Kávéskanálban görbülő arcom, a felnőttek beszédét hallgatom. Játékbolt kirakatának…
Tovább
Az Arany-bicentenáriumot – legtöbbször kimondatlanul – jelentékeny mértékben a címben foglalt kérdés hatotta át, hisz a művészi és szellemi értékek megmutatása, szakszerű leírása, értelmezése funkcionálásának felismerésében nyeri el értelmét. E folyamat szempontjából éppen nem lebecsülendő feladatra vállalkoznak a kötet szerkesztői (Górász Péter, Hansági Ágnes, Kiss A. Kriszta), mert rokonok, közeli barátok, ismerősök megnyilatkozásait, illetve a…
Tovább
Parti Nagy Lajos költészete kimerült. Az, hogy e költészet elveszítette hatóerejét, azonban nem magyarázható csak és kizárólag az „újkomolyság” gyűjtőnév alá sokszor meglehetősen könnyű kézzel besorolt, nagyon is különböző, a 2010-es évektől megerősödő szövegalkotási gyakorlatok és a Parti Nagy-féle versnyelv szembetűnő feszültségéből kiindulva. Habár Parti Nagy Lajos költészete, ahogy például Mohácsi Balázs szokatlanul nagy nyilvánosságot…
Tovább
Ajtónk fölött A márciusi havazás reggelén ablakunk alatt tipeg, szóra nyitja sárga csőrét: üres a madáretető. Eddig kenderike, fekete rigó, énekes rigó, fakopáncs, széncinege, barátposzáta, citromsármány, csicsörke, tengelic, kerti geze, füstifecske mutatta magát. Holnap kit várhatunk? Köszönöm, hogy reggelente kertünk harmatos füvében gázolhatok. Hetek óta felderítő repüléseket végez udvarunkon egy rozsdafarkú pár; ma fészket raktak…
Tovább
Egy irodalmi műnek sokféle hatása lehet. Szerencsésebb esetben egy kezünkbe került, úgynevezett „jó könyv” képes formálni ízlésünket, gondolkodásunkat. Az ember életében azonban csak néhány alkalommal adódik olyan olvasmányélmény, amely egész világlátást, hitet, meggyőződést tud megrengetni. Az Elégia lakói az utóbbiak közé tartozik. De miben áll a kötetnek ez a kivételes elbizonytalanító ereje? A versek beszélője…
Tovább
Akkortól kezdve, hogy először kibiciklizik az elhagyatott, keskeny nyomtávú vasúti hídhoz a síkságot átszelő csatorna partjára, Detre lassanként meglátja a mozdulatokat, amelyektől teljessé válik a mozdulatlanság, meghallja a hangokat, amelyektől süket lesz a csönd. Minden alkalommal talán csak eggyel többet lát, talán csak eggyel többet hall, és mégis mindig összeáll. Egymás mellett karnyújtásnyira ível át…
Tovább