Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
A Dohány utca lakói Amikor 1847. november 4-én Szendrey Júlia és Petőfi Sándor beléptek első közös pesti otthonukba, a huszonkét éves Jókai Mór fogadta őket. A három fiatalt különleges és szövevényes kötelék fűzte össze. Jókai és Petőfi ismeretsége öt évvel korábban, Pápán kezdődött, Szendrey Júlia azonban ekkor látta először férje barátját, aki nemcsak új lakótársa,…
Tovább
Huszonegy bekezdés a MODEM El nem mesélt történetek című tárlatáról Két hónappal az El nem mesélt történetek megnyitása előtt fejeztem be egy sztorit. Elmesélem, miről szól a szöveg. A posztapokaliptikus Somogy megyében járunk, a novella hősei pedig egy Burgess Gépnarancsának kölykeihez hasonló banda tagjai. Annyi mindenképpen megkülönbözteti tőlük őket, hogy ezek a világvége-utáni somogyi fiatalok…
Tovább
Áfra János: Kitakart anyám – Balogh Kristóf József és Imreh Sándor kiállítása Kitakart anyám – áll Áfra János új kötetének címlapján, egyben e kiállítás fő paratextuális mozzanataként. Azt már eddig is megszokhattuk Áfra János könyveit olvasva, hogy nála a címadás gesztusának (legyen szó egy kötet, egy ciklus vagy egyetlen vers címéről) nem puszta mellékes vagy…
Tovább
Budapest Nagyregény, szerk. Péczely Dóra, Szeder Kata, Tasnádi István, Valuska László Ez persze nem regény. Nagynak ugyan nagy. Buda, Pest és Óbuda egyesítésének 150. évfordulóját több kulturális és közösségi projekttel is igyekezett megünnepelni a főváros (és annak kultúrügyekkel foglalkozó cége, a Budapest Brand Nonprofit Zrt.). Volt többek között Budapest-torta, voltak fesztiválok, gálaestek, drámapályázat, kiállítás a…
Tovább
Fejben a jég János Az a partizánépp tenyerelt egy ember arcán,úgy beszélt velem, közbennézett a szemembe,mint aki nyugodt.A hangja is egészen csendes volt,a tenyere alatt meg ott feküdtaz az ember. Aki félt, láttam rajta,amennyi látszott az arcából,a partizán tenyere alól,az mindrángott és rettegett.Én meg hangosan kérdeztemaz ő nyelvén,hogy hol a feleségem. Valahol, még az ajtó…
Tovább
Sopotnik Zoltán: Cigányvég „Egy ilyen nyom, vajon / milyen irányba tudja elvinni a környéket? Milyen / mondatokat súg ezután a föld?” (Fáradt nyomok, 9.) A recenzens is tépelődik, vajon melyik szövegnyomból induljon ki, és milyen értelmezési irányba rendezze ezeket. Hiszen – üdítően zavarba ejtő módon – Sopotnik Zoltán hatodik verseskötete rendkívül sokrétűen törmelékes, sejtelmesen játszat…
Tovább
A nászmenet Ha a világ kagyló, Irán benne a gyöngy. Hát, most, hogy a nyakamba vettem, már nem mondanám, hogy mindenütt fénylik. Pedig az árusok Iszfahánban, a Majdánon mind ezt hajtogatják. Meg azt is rávágják mindjárt: ha a világ gyűrű, Irán rajta az ékkő. Én persze Iszfahánban mindent elhittem nekik.Egy kislánynak egy ekkora város maga…
Tovább
Ladányi István: Megújuló befejezetlenség. Az Új Symposion folyóirat arculata, szerkesztési gyakorlatai és műfajai Az 1965 és 1992 között megjelent Új Symposion folyóirat irodalom- és társadalomtörténeti jelentőségét nehéz és kár is lenne vitatni. Ezt bizonyítják a róla sorra megjelenő monográfiák is, melyek szerzői a lap más-más aspektusát emelik vizsgálódásaik középpontjába. A kisebb terjedelmű, egy-egy irodalomtörténeti koncepció…
Tovább
Alföld 2025/10. Az Alföld októberi számában egy nagyszabású Jókai-összeállítás várja az olvasókat, amely a bicentenáriumhoz kapcsolódva számos új értelmezést kínál: Szécsi Noémi Jókai és a nők viszonyáról írt műhelyesszét, Margócsy István A kőszívű ember fiait, Fried István az Akik kétszer halnak meg című művet elemzi, Hansági Ágnes a Szeretve mind a vérpadig című regény történelmi…
Tovább
Vers a vénségről, hullaviasszal Az óvodakert a templomdomb aljánaz egykori temető helyén volt.Ma úgy vélem, ennek köszönhető,hogy antropológus lettem.Háromtól hatéves korig a sárgahomokban lelt csontokkal játszottam,olykor, a dajkák rémületére,kis ütéstől széteső lapbanhullaviaszt is találtam. Kértek,de nem elégszer, hagyjam békénaz öregeket, ne rángassam őketa napvilágra. Szorongtam? Nem!De hetven éven át nyugtalanított,milyen leszek vénen. Mindig vissza-rettentem attól,…
Tovább
Gary Balla balladája Az apró vízesések itt, Észak-Karolinában,Mint hajad a kezeim között, Jamie.Ujjaim tömpék és gépzsírosak, éppEgy törött alkatrészt cseréltem azErdő közepén. Két kutyánk elkísértMinket bolyongásainkra, kislányunkAlszik a lakókocsinkban. MegszereltemA fákat, most hangosan nyögnek ésBólogatnak, hangom ércesedik, sokatDohányzom. Amikor dől a fa, az ad kiilyen hangot, vagy maga a fűrész? HozdIde, Jamie, a kalapácsot. Ezt…
Tovább
A Dohány utca lakói Amikor 1847. november 4-én Szendrey Júlia és Petőfi Sándor beléptek első közös pesti otthonukba, a huszonkét éves Jókai Mór fogadta őket. A három fiatalt különleges és szövevényes kötelék fűzte össze. Jókai és Petőfi ismeretsége öt évvel korábban, Pápán kezdődött, Szendrey Júlia azonban ekkor látta először férje barátját, aki nemcsak új lakótársa,…
Tovább
Bója Nézlek, ahogy mész a vízbe.Tudom, meddig szoktál beúszni.Lassan tempózni kezdesz,a parton állva figyellek. Húsz éve nádas volt itt.Gémek, récék és vöcskökfészkeltek a bugák közt.Valahol messze éltél. Valahol messze éltem,itt még csend és iszap volt.Naptól meleg a vállad,ismerem ezer éve. Egy gém figyel a nádból.Elindulok utánad,lassanként már beérlek,bevársz a bója mellett. Elül a parti lárma,színes…
Tovább
Túl a Dunán Túl a Dunán és innen,Budán, de mindkét parton,amerre látok, mindenenyém, bár köztulajdon, kint, előttem a földönmintha az éj ömölne,Fekete-erdőből amég feketébb öbölbe, talán a sötétségetazért szabta az Isten,hogy az izgága embertálomba csöndesítse, ha sötét, akkor fény is,megvilágít, ha elfed,de nem a sötét fénylik,csupán a fénynek enged, amott a Duna-partonégről függő csillárok,világos ablakomban,nézi…
Tovább
Fabiny Tamás: Júdás, az elveszett tanítvány „Mit tettél, Júdás?” – ezt súgta a kísértő a fülembe. Személyesen nekem, pedig az én nevem… Keresztény. Miként fonódhat össze a „krisztusi” neve az Iskáriótessel? Talán Jézus megbocsát Júdásnak. Ugye? Mit műveltél, Júdás? Kérdezem én, és velem együtt nyöszörgi ugyanezt a kérdést rengeteg ember, aki nyújtózkodik Jézus ruhájának szegélye…
Tovább
Zuhog az eső, közben a horizont fölött süt a Nap. Errefelé azt mondják ilyenkor: veri az ördög a feleségét. Lajos a sürgősségi osztály bejáratának eresze alól kilépve a szivárvány alá áll, hogy a zápor lemosdassa arcát. Homlokán a szaporodó ráncok mélyedéseiben megül az esővíz. Savószínű szemei körül a szarkalábak is felfognak egy-egy cseppnyit. Halántéka dobol,…
Tovább
Rékai Anett: Menetiránynak háttal Kifejezetten érdekes lendülettel indul a Petri-díjas Rékai Anett első verseskötete, majd folytatódik precízen komponált, motivikus kapcsolatokra épülő, tükörszimmetriákkal, érzelmi intenzitás fokozódásával is járó szerkezeti ívvel. A retrospektív vershelyzetek a fájdalom kibeszélésének, ezáltal az értelemadás szükségességének, majd pedig az illúzióvesztésnek a szólamait adják. A gyerekkorból származó lelki sebek és abúzusok tanúsága, a…
Tovább
Biró Zsombor Aurél: Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek Habár az önéletrajzi műfajokhoz sorolható szövegekkel kapcsolatban hagyományosan fennáll az elvárás, hogy szerzőjük már kiterjedt élettapasztalattal rendelkezzen (azaz a tekintélyes életkor mintegy legitimálja az önéletírásra való vállalkozást), az elmúlt évtizedek memoár-boomja ezt az elképzelést is felülírta. Nemcsak a populáris kultúrában találhatunk példát arra, hogy egy húszas…
Tovább
Vida Gáborral Szirák Péter beszélget Szirák Péter: Másfél órával ezelőtt nyitottad meg a 95. Ünnepi Könyvhét debreceni eseménysorozatát. Komoly, megrendítő vallomást olvastál föl a könyv, az olvasás – mondjuk így: emberi elengedhetetlenségéről. Aki nem hallotta, olvashatja majd az Alföld októberi számában, ahogy ennek a beszélgetésnek a szerkesztett változatát is. Jártál-e már Debrecenben, és ha esetleg…
Tovább
Horváth László Imre: Rosseb Horváth László Imre regénye a katonák káromkodása nyomán elnevezett somogyi „Rosseb-ezred” történetét dolgozza fel, annak egy tagját, Kis Jánost követve egész életén át, végigkísérve a két világháborún és az 1956-os forradalmon. A nevét Móricz Zsigmond művéből öröklő Kis János a nyitójelenetben Zsukov marsallal vodkázik, mielőtt az átadná őt a magyar hatóságoknak, hogy…
Tovább
Vida Kamillával Ágoston Enikő Anna beszélget Ágoston Enikő Anna: Egy három évvel ezelőtti beszélgetésben említed a Konstruktív bizalmatlansági indítvány című versesköteteddel kapcsolatban, hogy nincsenek váratlan ihletett pillanataid, inkább időintervallumok vannak, amikor leülsz írni, és akkor tudatosan alkotsz. Számomra ebben erősen jelen van az az alkotói felfogás, amely a 20. század elejétől erősödik fel. A nyelv…
Tovább
A 95. Debreceni Ünnepi Könyvhét elé Egyszer, amikor hivatali kötelességemnek eleget téve egy zsűri előtt beszámoltam az általam vezetett intézmény áldatlan állapotairól és áldásos tevékenységéről, külön kiemelve, hogy expozémmal nem azt szeretném elérni, hogy több pénzt szánjanak ránk, hanem csak hagyjanak békén, egy kedves és szép hölgy megkérdezte a mondókám végén: ugyan mire kell még…
Tovább
Ellipszis-tánc Ellipszis-táncot lejt a világ s az életmert egy a középpont de kettő a pólusha a centrumban összeszikráznakfellobban bölcsesség szerelem ének Ha az újév és szentiván összeérnekmiközben mindkettő megőrzi posztjáta centrumban egyszerre lesz hideg és hévazonost azonosra cserélnek Ha ezt a misztériumot megértednem bánt távolság idő múlásaegyütt leszel alanya s állítmányaa legyenben újraszülető létnek Vasárnap…
Tovább
Hangetetés Etette a kószáló hangokat.Magokat szórt az ablak alá,és elbújt, hogy hallgassa őket.Kitett napraforgómagot,mire odarepültek az M-ek,mormogtak és mekegtek,majd közéjük ült egy N is,halkan neszezett, nógatott,de elkergette egy vadulnyekegő, nyámmogó Ny,és hangosan nyenyerészett.A kölesre sok S és Sz szállt,szédítő, szelíd hangsereg:susogtak és sejpegtek,szuszogtak és sziszegtek.A tökmagra hatalmas B csapott le:bömbölt és brekegett,a gyomrában egy P…
Tovább
Idén 200 éve született a 19. század egyik legjelentősebb magyar írója, Jókai Mór (1825–1904). A Jókai-emlékév törekvéseihez kapcsolódva az Alföld Online műhelybeszélgetések formájában kíván hozzájárulni a 19. század világirodalmi rangú prózaírójának emlékezetéhez, az életmű elkötelezett kutatóit megszólaltatva. Sorozatunk negyedik részében Fülöp Dorottyát, az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola doktorjelöltjét, a Jókai Mór kritikai kiadását gondozó OTKA-kutatócsoport munkatársát, irodalomtörténészt…
Tovább
Fénylő hegek Csöndes, bár apám-nál nem hallgatagabb.Bögréből bögrébe öntögetiát forró teámat.Csak a két gyereke miattilyen figyelmes. Kezébengömbölyű pipafej, édesdohányszagot árasztszürke kardigánja,az az egy, amit mindig visel,és szúr a borostája. Hogy apámnak is szúrt,csak képzelem, sohasemérintettem arcát. Kifelé meredt az ablakon,de nem azt látta, amit nézett.Mutató- és középső ujját orraalá helyezve gondolkozott,nekem mindig hátat fordítva.Csak ritkán…
Tovább
Hajdu Szabolccsal, Lőrinczy Attilával és Tasnádi Istvánnal Sándor L. István beszélget Sándor L. István: Három drámaíróval beszélgetünk, akiket most az hozott össze, hogy mindhárman szerepelnek a Selinunte Kiadó mai magyar drámákat közreadó sorozatának, az Olvasópróbának a legújabb kötetében.[1] Hárman három különböző úton jártok. Ezért kezdjük a beszélgetést azzal, hogy ki is ma a „kortárs drámaíró”.…
Tovább
Szakonyi Károllyal Herczeg Ákos beszélget Herczeg Ákos: Szeretettel üdvözlöm a XV. DESZKA Fesztivál díszvendégét, Szakonyi Károly Kossuth- és József Attila-díjas írót, drámaírót, dramaturgot, a Nemzet Művészét. Sűrű héten vagyunk túl, elsőként arra kérdeznék rá, milyen benyomást hagyott benned az idei rendezvény, mely előadások voltak különösen emlékezetesek és miért? Szakonyi Károly: Szeretettel köszöntök én is mindenkit.…
Tovább
Napló, 2022 2022. október 2. Cselényi Laci mesélte, hogy Simkó Tibor, a máig kevéssé értékelt egykori pozsonyi költő egyszer azzal állította meg az utcán, hogy neki prosztatarákja van. Cselényi még évek múlva is elhűlve emlegette az esetet: Simkó közönye hökkentette meg. Úgy képzelte, hogy a rák tragédiáját csak hajtépve, átkozódva, végletekig elkeseredve lehet tudomásul venni…
Tovább
dD. aspergeres Ez van dD.; orvosságok?…; soha ne maradj hosszúideig egy helyen, gondjaid lesznek, pedig magasan funkcionálóautista vagy; úgy vártam rá, hogy végre elfogadjanak, észrevegyenek;te más vagy dD., és attól mindig félnek az emberek…; megöregedtem,már tíz éve is öreg voltam, de még élveztem, ahogy süt a nap!, van, hogyjobb a bűnt választani, minap, egy balatoni…
Tovább
Péntek Imre: Viaszrózsák egy szerelemre A könyvheti kiadványok között több meglepetéssel is találkoztam. Az egyik ilyen mű Péntek Imre drámakötete, amely a költőnek egy számomra eddig ismeretlen arcát mutatta meg. Bár a címadó darabot – Viaszrózsák egy szerelemre – már 2005-ben publikálta, a 70-es években pedig egy gyermekeknek szánt színpadi művét a veszprémi színházban elő…
Tovább
Tranzakciók (I) a fa áteresztő pontjaiba nyomkodomaz ujjaimat.szivárogni kezd belém a növényiszorongás. átveszem az ág,a törzs, a gally csillapíthatatlan görcseit:vándorló dudorok iszkolnak ide-oda abőröm alatt.most uszítsd rám, kérlek, a kiéheztetett, radikalizáltrepkényt. • kovakövet viselsz karkötőben, gyűrűben, láncban tűzgyújtási tilalomidején. de miért? • háztartási robotok hóráznak a Vitéz Mihály téren csütörtök ésvasárnap délután. • poroltóval rohan…
Tovább
poétikai merengések holdfényben jött jött jött felém a téli holdés azt mondta szomorú verseket kellírnom én pedig nem hallgattam ráde ismét jött jött satöbbi és aztmondta a verseknek a valóságrólkell szólni és nem akartam hallgatnirá de jött jött és satöbbi satöbbivégül megkérdeztem hogy rendbenhogy akkor miről mit hogyan kellírni és azt mondta a téli hold…
Tovább
Kedves Közönség! Az én dolgom most itt, a legszebb nevű magyar utcában az volna, hogy egy rövid, szubjektív summázatot adjak Önöknek Térey János pályájáról. A summázatot jobb, ha meg se próbálom, de legalább szubjektív leszek. Hadd meséljek el egy régi történetet. 1999 decemberében Drezdában beszéltünk meg találkozót Jánossal, hogy megmutassa nekem a legkedvesebb városát. Az…
Tovább
Nem menekülök Szeretnék szembenézni veled, és végrenem menekülni el, mélységes szomorúság. Telepedjünk le az asztalhoz, itt a konyhám,székeken szemtől szembe, mert beszélnünk kell. Nem is muszáj beszélnünk, de muszáj számolnunkegymással, elszámolnunk mindennel, ami összeköt. Nem hívtalak, de jöttél, így szokott ez lenni,tudd viszont, hogy itthon vagyok immár,nem szököm meg a hátsó ajtón, ha érkezel,szembe akarok…
Tovább
Buda Ferenccel Szirák Péter beszélget Szirák Péter: Szeretettel köszöntöm Buda Ferencet, aki röviddel ezelőtt megnyitotta a 93. Ünnepi Könyvhetet Debrecenben! Hálásan köszönjük, hogy elfogadtad a meghí- vásunkat, hogy vállaltad ezt a fárasztó utazást Tiszakécskéről – szülővárosodba. Ahogy ezt a Világ, világom (2011) című memoárodban is megírtad: a Bem tér 7. szám alatt nőttél fel. Onnan…
Tovább
Szervraktár Lobbisták az égben: 32,1-13 32 1 Jól sejted, fiam: nem csak Krisztus urunklobbizik Istennél, 2 szó szerint füstöl a feje(mármint az Úrnak), hogy milyen úton-módonlehetne összefésülni a legkülönfélébb érdekeket,3 ha megígéred, hogy nem vered nagydobra(nem akarlak kabátlopási ügybe keverni!),akkor megsúgom, hogy az Úr színe előtt4 az elabortált lelkeka leghangosabbak,fülsiketítő a néma sírásuk,ahogy kompenzációt követelneka…
Tovább