Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Idén 200 éve született a 19. század egyik legjelentősebb magyar írója, Jókai Mór (1825–1904). A Jókai-emlékév törekvéseihez kapcsolódva az Alföld Online műhelybeszélgetések formájában kíván hozzájárulni a 19. század világirodalmi rangú prózaírójának emlékezetéhez, az életmű elkötelezett kutatóit megszólaltatva. Sorozatunk harmadik részében Szilágyi Mártont, az MTA doktorát, az ELTE BTK XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi…
Tovább
Huszonegy bekezdés a MODEM El nem mesélt történetek című tárlatáról Két hónappal az El nem mesélt történetek megnyitása előtt fejeztem be egy sztorit. Elmesélem, miről szól a szöveg. A posztapokaliptikus Somogy megyében járunk, a novella hősei pedig egy Burgess Gépnarancsának kölykeihez hasonló banda tagjai. Annyi mindenképpen megkülönbözteti tőlük őket, hogy ezek a világvége-utáni somogyi fiatalok…
Tovább
Áfra János: Kitakart anyám – Balogh Kristóf József és Imreh Sándor kiállítása Kitakart anyám – áll Áfra János új kötetének címlapján, egyben e kiállítás fő paratextuális mozzanataként. Azt már eddig is megszokhattuk Áfra János könyveit olvasva, hogy nála a címadás gesztusának (legyen szó egy kötet, egy ciklus vagy egyetlen vers címéről) nem puszta mellékes vagy…
Tovább
Budapest Nagyregény, szerk. Péczely Dóra, Szeder Kata, Tasnádi István, Valuska László Ez persze nem regény. Nagynak ugyan nagy. Buda, Pest és Óbuda egyesítésének 150. évfordulóját több kulturális és közösségi projekttel is igyekezett megünnepelni a főváros (és annak kultúrügyekkel foglalkozó cége, a Budapest Brand Nonprofit Zrt.). Volt többek között Budapest-torta, voltak fesztiválok, gálaestek, drámapályázat, kiállítás a…
Tovább
Fejben a jég János Az a partizánépp tenyerelt egy ember arcán,úgy beszélt velem, közbennézett a szemembe,mint aki nyugodt.A hangja is egészen csendes volt,a tenyere alatt meg ott feküdtaz az ember. Aki félt, láttam rajta,amennyi látszott az arcából,a partizán tenyere alól,az mindrángott és rettegett.Én meg hangosan kérdeztemaz ő nyelvén,hogy hol a feleségem. Valahol, még az ajtó…
Tovább
Sopotnik Zoltán: Cigányvég „Egy ilyen nyom, vajon / milyen irányba tudja elvinni a környéket? Milyen / mondatokat súg ezután a föld?” (Fáradt nyomok, 9.) A recenzens is tépelődik, vajon melyik szövegnyomból induljon ki, és milyen értelmezési irányba rendezze ezeket. Hiszen – üdítően zavarba ejtő módon – Sopotnik Zoltán hatodik verseskötete rendkívül sokrétűen törmelékes, sejtelmesen játszat…
Tovább
A nászmenet Ha a világ kagyló, Irán benne a gyöngy. Hát, most, hogy a nyakamba vettem, már nem mondanám, hogy mindenütt fénylik. Pedig az árusok Iszfahánban, a Majdánon mind ezt hajtogatják. Meg azt is rávágják mindjárt: ha a világ gyűrű, Irán rajta az ékkő. Én persze Iszfahánban mindent elhittem nekik.Egy kislánynak egy ekkora város maga…
Tovább
Ladányi István: Megújuló befejezetlenség. Az Új Symposion folyóirat arculata, szerkesztési gyakorlatai és műfajai Az 1965 és 1992 között megjelent Új Symposion folyóirat irodalom- és társadalomtörténeti jelentőségét nehéz és kár is lenne vitatni. Ezt bizonyítják a róla sorra megjelenő monográfiák is, melyek szerzői a lap más-más aspektusát emelik vizsgálódásaik középpontjába. A kisebb terjedelmű, egy-egy irodalomtörténeti koncepció…
Tovább
Alföld 2025/8. Augusztusi lapszámunkat hagyományosan a műfordítás-irodalom köré szervezzük. Fordításokat közlünk Dylan Thomas, D. H. Lawrence, Florin Dumitrescu, Jarina Csornohuz, Ljudmila Petrusevszkaja, Kenzie Allen, Denise Riley, Miroslav Mićanović, Caryl Churchill, Gerard M. Hopkins, Ernst Goll és Thom Gunn műveiből – Horváth Viktor, Réder Ferenc, Mihók Tamás, Nagy Tamás, Goretity József, Gyukics Gábor, Lehóczky Ágnes, Csordás…
Tovább
Kustos Júliával legújabb könyvéről Moklovsky Réka beszélget Moklovsky Réka: Az első kötetedhez képest milyen volt a másodikon dolgozni? Van olyan dolog az írást, a szerkesztést, a könyvkiadás folyamatait, vagy éppen egy könyv utóéletét illetően, amiről korábban nem tudtál, de most már igen? Kustos Júlia: Úgy futottam neki a második kötetnek, hogy olyan élmény lesz, mint…
Tovább
Kustos Júlia: Tehetetlen bálványok Hétköznapi fényűzéseim közül a bakelitgyűjtést a legnehezebb megmagyarázni. Nem tudok mást felhozni a védelmemben, mint hogy szeretem a tárgyak használatát rítushoz, térhez és időhöz, egyszóval feltételekhez kötni. Ez a könyvtárgyakra is igaz. Műfajonként eltérő gyakorlataim vannak: útközben szigorúan kisprózát vagy (kétórás menetidő fölött) Szerb Antalt, vizsgaidőszak alatt és után Euripidészt (inkább…
Tovább
Kedves Olvasóink! Alább közöljük Kálai Sándor helyesbítését a 2024/6-os lapszámunkban megjelent „nem vagyok igazi értelmiségi holott” című kritikájával kapcsolatban. Az írásban Rott Józsefet azon fiatal szerzők közé soroltam, akik levelezésben álltak Tar Sándorral és mesterüknek tekintették őt. Rott József ezzel összefüggésben a következőt hozta tudomásomra: „A »nem vagyok igazi értelmiségi holott…« című írással kapcsolatban tudatom,…
Tovább
Elégséges érettségi Összeadni szégyellekkivonni sajnálokosztani utálokgyököt vonni gyűlölökhatványozni nem bírokintegrálni nem tudok.Szorozni azt szeretekde csak egymássalkét negatívat! Hűségeskü Lovag Dulcinea krónikásaénLovag Dulcineát előszörmost látomcsászári palotában vagyunkfogadásonén szörnyű zavarbanmint álombanmeztelenülő is egyedülszólni hozzáaddig már senki nem meramíg a köztudottan közvetlen és nyájas császárnem fogja karon.De én nagy zavarombanodalépek hozzámert hűségeskümetitt végre gyorsan letehetném nekimerthogy én vagyok…
Tovább
Soha többé Soha többé. A tagadás is szentség.Soha többé nem láthatom Firenzét. Nincs utam többé az emlékezéshez.Az emlék, mint a gyújtózsinór, véges. Szárnyat növesztek, száll velem a múltam,ki Botticelli előtt térdre hulltam. És zeng és zeng a magányosság húrja,és nem kell többé megszületni újra. Mert nincsenek a földön vadregények.És Firenzével összeér a lélek. (Megjelent az…
Tovább
Alexandr Puskin ma Lengyelországban kevéssé ismert alak, mert a propaganda elhelyezte egy panoptikumban a „lengyel-orosz barátság” címkéjével. A költő tragédiáját – ami egyszersmind az oroszok tragédiája, és nem csak a 19. században – gyakori átalakításnak vetették alá, úgy, mintha nem is létezett volna. Nincs ebben semmi különös. Ott, ahol nem szabad látni a történelmi kontextust,…
Tovább
(DRIFTWOOD) II. rész – Csak jussunk túl ezen Szereplők MARK, idősebb fivér MANÓ, fiatalabb fivér A szín helye északkeleti tengerpart Angliában, Hartlepool közelében. Napjainkban. Hosszú homoksáv. Kellékek nincsenek, csak pár uszadékfa és különféle döglött tengeri állatok. Reggel. Manó áll döglött rákokkal körülvéve. Mark a közelben. MANÓ: Nézd ezt a sok rákot. (Szün.) Arrafelé láttam még…
Tovább
helyek (locuri) leülök a fészeri kanapéra,hallgatom az esőt, amint átnyújtja zajáta házunk felett. apát keresem, az elcsontosodott mosolyát,a bakancsnyomait a sárban. bár felkeltene valaki,ahányszor kivirágoznak a szilvafákaz elhagyatott, kígyókkal megtelt házak kertjében,a szomszéd kertekben a lovakatmindig elverik, a teheneket pároztatásra viszik, megtanultam, hogy foglalkozzak a magam dolgával,mert az emberek nem szeretik,mikor figyelmeztetik őket, főleg ha…
Tovább
Idén 200 éve született a 19. század egyik legjelentősebb magyar írója, Jókai Mór (1825–1904). A Jókai-emlékév törekvéseihez kapcsolódva az Alföld Online műhelybeszélgetések formájában kíván hozzájárulni a 19. század világirodalmi rangú prózaírójának emlékezetéhez, az életmű elkötelezett kutatóit megszólaltatva. Sorozatunk harmadik részében Szilágyi Mártont, az MTA doktorát, az ELTE BTK XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi…
Tovább
Främling (Främling) A kimerült, derűlátó migránsokártatlan gesztusaimegsebeznek, mert én már semmiben sem hiszek,reményeim tovaszálltak, mert otthon akarok lenni és egyben a házamtól távol,mert itt akarok és ott akarok lenni,mert azt akarom, hogy végre békén hagyjanak,hogy a szerelem szorítsa párnájátaz arcomra,„inkább csótányszámba vegyen,mint semminek”, láttam a zsúfolt reptereket,civilizált, komoly embereket a járatukra várva,majd láttam temérdek galamboteurópa…
Tovább
(Procházka přes hranice) A szerencsés délután Krakkóból Vöröskőn[1] keresztül két óra a Bosotównál[2] húzódó orosz határ. Amíg azonban megtettem ezt az utat oda és vissza, oda a határra, majd vissza a határról Krakkóba, másfél hónapig tartott. E különös esemény pedig a következőképp történt. Zakopanéban hat évvel ezelőtt megismerkedtem egy lelkes, ifjú lengyel történésszel, Szczeszyńskivel. Az…
Tovább
Victor Vargas hepatológusnak, aki az orvosom és a barátom Betegség és előadás Senki se lepődjön meg azon, ha az előadó csak hebeg-habog. Vegyük a következő esetet. Az előadó a betegségről fog beszélni. A teremben összegyűlik tíz ember. A közönség tisztelettudó, de semmiképpen sem rosszindulatú várakozással feszeng. Az előadás délután hétkor vagy este nyolckor kezdődik. A…
Tovább
Mindenről (A meno) A hó cafatokban,és rondán vérzika jég repedése,ha elnyeli lassan a föld.A hidegben tudás van;még mindig ellenáll,a hidegnek íze van;mindenről lemond. Ahol a szegély (Dove il margine) Gyere,elviszlek oda, ahol a szegély felér egy kerítéssel,ahol az esernyő a nedves árnyaktól nem véd;a lárma idővel csönddé válik,dacol a hangokkal, a te hangjaiddal.Ezek mind gondolatok;némelyik…
Tovább
(Blue and Green) Zöld Kinyújtott üvegujjak lógnak lefelé. A fény alásiklik rajtuk, és egy zöld tócsába csöppen. A csillár tíz ujja egész álló nap csöpögteti a zöldet a márványra. A papagájok tollai – nyers rikoltásaik – a pálmafák levélpengéi – ugyancsak zöldek; zöld tűk sziporkáznak a napfényben. De a kemény üveg tovább csöpög a márványra;…
Tovább
Leltár (Inventarium) (részletek) Roszog fülemben a sivatag, egy ló álmodik,kilégzései megkönnyebbült sóhajok, állvaalvó állat, vagy hívjuk ragyogásnak Vagy én lennék, aki vár, alszik,netán legel, azt, hogy mondjuk, mikor a lóegy sivatag, ami egy álom,szalma talán az ágyam,vagy kőnek, vagy homoknak hívjuk Ki tudja, mit álmodnak a lovak,hogy álmaik kígyóként sziszegnek-ea homok alatt, ki tudja, pléd-ea…
Tovább
A leányföld határainak leltározása (Inventory of the Borders of Daughterland) Megkérdezted, hogy kik vagyunk, amikor begurítottak az elfekvőbe.Mi olyan földről jöttünk,ahol nincs bocsánatkérés;és nincs megbocsátás;ahol a fiatalon tett dolgaidfelhozzák ellened.A meghatározott lefekvési idő és a napi házimunka földjéről jöttünk,semmi nincs a mosogatóban, semmi a padlón,senki sem áll az ajtóban.Mi vagyunk a szombat reggeli zaj: mexikói…
Tovább
(A Painful Case) James Duffy étteremkritikus, Dublin legrettegettebb írója volt. Kritikái különös kegyetlenségükről váltak hírhedtté. „Főételnek tatár bifszteket rendeltem”, írta a Rumpol’s étteremről. „A pincér azonban biztos félrehallotta, és azt gondolta, hogy egy gigantikus gennyel teli herpeszt kértem.” „Van valahol egy csirke-Auschwitz?”, írta másutt. „Ha igen, megkérhetném a La Coupoule-t, hogy a jövőben ne onnan…
Tovább
Huszonegy bekezdés a MODEM El nem mesélt történetek című tárlatáról Két hónappal az El nem mesélt történetek megnyitása előtt fejeztem be egy sztorit. Elmesélem, miről szól a szöveg. A posztapokaliptikus Somogy megyében járunk, a novella hősei pedig egy Burgess Gépnarancsának kölykeihez hasonló banda tagjai. Annyi mindenképpen megkülönbözteti tőlük őket, hogy ezek a világvége-utáni somogyi fiatalok…
Tovább
Orcsik Roland: Az ismeretlen tükre. Magyar és délszláv irodalmi metszéspontok A könyv címében és alcímében – a magyar és a délszláv irodalom mellett – több jól ismert hívószó van: az ismeretlen, a tükör és a metszéspontok. A könyv maga túlmutat ezeken. A magyar és a délszláv kultúrák nem különállókként kerülnek egymással viszonyba Orcsik szövegeiben, hanem…
Tovább
Reményi József Tamás: Mindig volt egy szigetem. Darvasi Ferenc életútinterjúja Azon gondolkozom, vajon mit tenne Reményi József Tamás a helyemben: miféle kritikát írna egy jól ismert pályatársa végtelenül személyes könyvéről annak váratlan halála után? Mondana-e egyáltalán bármit is? Bizonyára nem szeretne nekrológot írni kritika helyett, nem szeretne „siratóasszonyként” szerepelni az irodalmi nyilvánosságban, miközben gyásza mély…
Tovább
Papír Avagy mire is nem jó a vers küldetéses költő barátunkmeghívott néhányunkat közönségtalálkozóraegy határ menti kis faluba hogy a határmelyik oldalán van ez a településnem érdekes itt is ott is értika magyar szót nyelvét nem vehetik elaz embertől csak a hazáját kocsival mentünka benzin még/már akkor is drága a honor meg kevéshát mégiscsak pénzért nem…
Tovább
Tove Ditlevsen: Gyerekkor; Ifjúkor; Függőség. Koppenhága-trilógia, ford. Kertész Judit Tove csak író akart lenni, és szeretetre vágyott, ha pedig ezt a kettőt csak részlegesen kaphatta meg, akkor extázisban akart elszakadni a valóságtól – ez a Koppenhága–trilógia szerzői önarcképe. Tove Ditlevsen dán költő-író már életében ikonná vált, memoárjai az öngyilkosságát megelőző évtizedben jelentek meg (1967-ben és…
Tovább
Góliát Évezredek teltek el, míg hosszanelnyúló tested beérte zuhanása.Szénné feketült alakod azóta isa Nap hintáztatja, ahogy árnyékkéntfonódik rá a bolyongó felfedezők,vonuló karavánok elgyötört testére.S hol van a dél, mi egybefognaegykori önmagaddal,hol a nagy harcos?Holttested királyt nemzett,aki mint repülő lövedékegyetlen sorsot élt végig,míg veled ugyanabba a napbatér vissza a Föld,ez a kilövésre kész parittyakő.Élet már nincs…
Tovább
Vágta A csigalépcső tetején, a résnyire nyitott ajtó mellett állt, a sötét sarokban, reszketve összehúzta köpenyét, nyakánál megszorította, és lenézett. Fáklya világította meg a falat az udvar felé, a lángok fénye bazaltköveken ugrált, egyikről a másikra, s feketét hagyott maga után. Nézek lefelé, a lukat látom a lépcső alján, egy sötét lukat, ami mindent magába…
Tovább
Kulcsár Szabó Ernő: Mi a műalkotás? – Az irodalmi olvasás kérdései „Érdekes még egyáltalán, hogy »mi a műalkotás«? Vetődnek még fel kérdések az »irodalmi olvasással« kapcsolatban? Nem haladtuk meg ezeket a témákat?” – merülhet fel a kétség az irodalom- és kultúratudomány kurrens diskurzusainak hozzáértőiben Kulcsár Szabó Ernő legújabb könyvének problémafelvetését illetően, hiszen az irodalomtudomány (talán…
Tovább
Ray Nayler: Az óceán szeme, ford. Sepsi László Az idegen lények iránti érdeklődés újra és újra befészkeli magát az emberek tudatába, és a mítoszokban, a mesékben vagy a fantasztikus irodalomban talál otthonra. A mitológiák hibrid állatai, az évszázadok során kialakult szörnyfigurák vagy a science fiction űrlényei mind valamiképpen erről az érdeklődésről tanúskodnak, és arról, hogy…
Tovább
Szilágyi István: Távolodó jégtáblákon. Válogatott publicisztikák, szerkesztette és az utószót írta Márkus Béla Az utóbbi ötven év magyar prózájának egyik legkiemelkedőbb alakját gyászoljuk a márciusban elhunyt Szilágyi Istvánnal. Bár az irodalomtörténeti értékelés nyilván nem egy ilyen rövid írás dolga, de annyi talán megkockáztatható, hogy a Kő hull apadó kútba megkerülhetetlen darabja az elmúlt fél évszázad…
Tovább
Vigília éjszakája A Halotti Pompa egyik példányára Vigília éjszakájánmegszülettek a halálnak.Vedd eszedbe, ember,iszonyatos rossz halálnakvéletlenjei valának,akiket agyonver az a négy, kik betörénekVigília idejénekéjszakájánbaltát hozva, vasdorongot,készülődve, hogy a homlokbezúzódjon, lám-lám, ha valaki mégis lennebent a házban ébredezve,amikor betörnek.Úgyis volt, hogy bent valának.A baltával nekivágnakmindkettőnek. Élő ember más élőrehogyan bír az élő főre,élő ember másikára,hogyan bír…
Tovább
Szöllősi Mátyás: Fóbia Szöllősi Mátyás új regényciklusának első kötete, a Fóbia 2024-ben jelent meg. A történet főszereplője egy kiemelkedő, a tudományos életben is aktív értelmiségi nő, akinek a perspektíváján keresztül kirajzolódik a koronavírus-járvány megjelenésének időszaka, illetve annak nyomasztó légköre Magyarországon. Ez azonban csupán háttérkontextusként érvényesül a regény nagyobb részében. A főhős ugyanis egy véletlenül kihallgatott…
Tovább