Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Régi tér Fölriadsz, mint a vad. Megfejthetetlen álom.Ez zsong benned csillapíthatatlanul.Fölnyársal, amit tudsz. Összeomlik a várrom.Aki még látott elébb, az némán megvakul. Fogd el a menekülőt, a hálás ismeretlent,s nem tartja meg a kötelék,de nem érti meg, ki és miért szenved,s mért romlik el, ami még fényes, ép. Hallod, amint lesújt a végzetes fejsze,s megráng…
Tovább
Stefano Landi Merre jársz, sötét hajú?Távolodik az ég.Ami volt: marék hamu,s mit itt hagyunk: elég. Szürke fényt okád a nap,szürke az összes éj –lettél, hát legyél magad,csak ember ne legyél.Ha élsz: anyád s apád van,és összeforrtak ők,vonulnak benned párbana csalfa szeretők. Vonulnak, tűz a testük,csupán lángnyelv lehetsz,lobbanni, égni bennük,képzelni, hogy szeretsz. Sosemvolt álmuk: álmod.Ha mozdulnál:…
Tovább
Földkábel Az ő nevében írom, bár úgyseolvasod: a lányod jól van,egyetemre jár, néha pincérkedik.Lehet, hogy téged is kiszolgált már. Nem veszi szájára azt a szót, hogy apu,de ettől még nem vagy egészen a múlté,hiszen szerepelsz minden adatlapján,és dacosan viseli köznapi vezetékneved. Úgy vonulsz végig az életén,mint egy földalatti vezeték,amelyet tisztességgel karban tart,ha már te őt…
Tovább
A szent Mindennap imádkozom, hogy meghaljatok,gyermekeim. Két legyet ütnénk egy csapásra:ti színről színre látnátok az Istent,és én is végre csak rá koncentrálnék. Kegyetlen dolgok köröznek a ketrecrácsai közt, pörög a pokoli program:rosszak lesztek, mindenképpen rosszak,hiába imáim, könyörgéseim. Értetek élek: nézem, ahogy esztek,utolsó lehet minden falat, nézem,ahogy alszotok, a mozdulatlanalvó test halott – szemem az Istené.…
Tovább
Boldog festmény Emlékszik az izgalomra. Emberes hónap volt,az évből épp a legutolsó. Hideg, csikorgó fagymindenütt. A tévében épp azelőtt jelentették be,a főváros felé, a havazás miatt az utakat mindlezárták. S hogy hányan maradtak éjszakára az autóikban, akiknek a katonaság, a civilek forró teát, pokrócokat stb. szállítottak. Hogy addigeltakarítják-e vajon a sok havat? Hogy nemmaradnak-e ők is…
Tovább
Rossz Ezüst udvar, aranykapu,szürke havon szürke hamu,a létezés vízalapú.Piszlicsári Jónás atyaaz örömhírt úgy tanítja,hogy igazság minden szava.A teremtés beteljesül,a lélek is megtestesül,kiscipó és nagykalács sül. * Gyomorszájhagyomány. Furcsakifejezés. Azt jelenti,hogy kultúránk az éhezéskultúrája. Különbség van éhség és éhezés között.A gyomor mélyén sötétséglakozik. Az első falatvilágít a gyomornedvek illúziója fölött. Nincssemmi. Ebből a semmibőlteremti meg a…
Tovább
Szakadó ég Hallottad az éjjel irdatlan robaját? Az égdarabkái azóta hevernek a földön szanaszét.Lépteid alatt egész nap kitartón ropognaka cikkcakkos, fáradt napsugarak.Most, amikor már térdig a felhőkben gázolsz,ne mondd, hogy nem tűnt fel: az égi országitt van közöttünk, és éppoly szétesett,tördelt, agyontaposott, mint minden más idelent.Az egek helyén tátogó seb behegedt azóta,az éjjeli szél sem…
Tovább
esők után zsúfolt a tér, s a tegnap esti járdánnagy tócsákban remeg a volt vihar.kerülgetve bosszankodsz, bármi hajt,átsasszézol a szombat déli lármán. nem bódít csók, ital már hetek óta,nincs buli, szédítő fellángolás.de hajtod, ahogy mézre jön darázs,emléked mind cukros, kiömlött kóla. a világot megváltó sörözések,barátaidnak fontos dolga van…bár szólhatnál, de nincs hozzá szavad, hol kellenél,…
Tovább
Mást mér fel, mint amire felmérés közben gondol Van itthon fél kenyér.Doboz tojás. Majdnem üresmustárosüveg, félig teli ás- ványvíz-űrállomás.Nem sok minden van itthon voltaképp.Már nem megy sehova. Havazik ráadásul.2 zsemle, tejszín, 2 doboz sör.Ember, aki elfásul. Vízszintesen zuhog a hó. Akarján, a vállánál pirosló hullafolt.Úgy látszik, elfeküdtem, gondolja. Vagy valami volt.Vagy meghaltam. Pedig nem.Hanem a…
Tovább
Haza I. Az utca végén felázott földút,a sár az alvázra felverődik.Száraz időben ki lehet sétálnia kertek alatt a szántóföldig. Itt harminc éve megállt az idő.A szomszéd gyanakodva kémlel,mikor begördülünk a ház eléaz aranyszínű erőgéppel, anyám szemében megbocsátás,de érzem, hogy még neheztel.Csontjaimban bujkál a gyerekkor,amint előcsoszog a járókerettel. Dörög, villámszag leng,gyors esők áztatják a földet.Felbúg egy…
Tovább
Fél hatot beszéltünk meg Ákossal. Ez pont az az idő, amikorra kényelmesen odaérek a munkahelyemről, és ha iszunk két sört, meg eszünk egy zsíros kenyeret, utána otthon lehetek anélkül, hogy feltűnne, kocsmában voltam. Mondjuk nem tudom, miért rejtegetem. Igazából nincs már rá semmi okom. Azért zsíros kenyér helyett mégis inkább melegszendvicset szoktam enni, az nem…
Tovább
Ság hegyi Pietà 1. Ramadán tizenötödik napja volt,pészah előtti órák, nagypéntek.Nemrég temettük el Anyát,és e különös évben a Könyv népeiegy időben ültek ünnepet. Krisztust már megfeszítették:gyűltek a felhők, de a Ság hegyenmég nem állt be a húsvéti sábát.Arab barátaink böjtöltek Pesten.A spájzban sonka várta a vasárnapot. Ebédre halat ettünk. Kezdettkiengedni az esti bárány a csap alatt.…
Tovább
Fel(eség)tételesmód Ha öregasszony lennél, azt mondanám:„a világ legcsodásabb öregassznya”– ez még vicces is lenne (kinek?!), deTe nékem sosem leszel összeaszva.Az én szememen, tudd, nem fog a korki – bár dioptria számos:szerelmem, látod (rágalom!),a vaksággal határos.Lelkesülnék ráncaidért,ha látnám egyszer őket,de hol van énnekem képzelmem annyi,mely mámikát csinálhatna belőled?Csak elnyúlik a szív kávéhabon, demegmarad (csak ne kavard)…
Tovább
Meghasonlás Véget értek a zsoltáros évek, kiszáradttorokból csikorog a dal: hallass örömetés táncos vigasságot vélem, Uram, hogyörvendezzenek csontjaim, amelyeketösszetörtél – mondja, aztán csak bomlottanbámul a semmibe, égő szemmel, mertnapok óta nem aludt, mígnem valahogyfeleszmél, mintegy öntudatra ébred,de csalódnia kell, hiszen ez nem egyörömóda, csak bámul maga elé, minttemetésen az üres sírgödörbe, és rájön,hogy az egész…
Tovább
Jó éjt, szülőhonom Katáng Mihály gyermekévei(1948 szeptemberétől 1956 novemberéig) I. Katáng Mihállyal egyidős vagyok. Együtt kezdhettük el az iskolát:olajos padló, farigcsált padok,amelyeket hány évig hány diákkarcolgatott, míg négy osztályt kijárt?!A döntött írólapján fönt kereklyukba tehette kalamárisát(mi már úgy mondtuk: tintásüveget),s egy mélyedésbe tollat, vágott tollszemet. II. Alatta még egy polc, egy keskenyebb,tarisznyáknak. – Kettőnknek iskola-táskája volt,…
Tovább
Emlékeimben megmarad 1 Emlékezetemben megragadtaz a gyűlés a tornateremben,ahol eldőlt: holnap tüntetünka Varsóba szorult lengyelek mellett. 2 Emlékeimben megmaradlengyel nevem vokatívusza,és az is, ahogy azt kimondták. 3 És az a perc is megmarad,amikor Árpád Windsorbanmegörült nekem, magyarulüdvözölt és rám mosolygottErzsébet királynő. Egy szerelem alakváltozásai 1 (A bełzi palatina) A hosszú hajú száműzött magyarherceg, aki jól…
Tovább
Minden azzal kezdődött, hogy száz gömbölyűfejű delfin Ausztrália nyugati partja felé vette az irányt. A furcsa jelenségre először egy halászhajón figyeltek fel. A delfinek a parttól mintegy három-négy kilométerre gyülekeztek. Szorosan összebújva, egy helyben úszkáltak egymás körül, és farkuszonyaikkal a vizet csapkodták. A gomolygó csoport lassan közeledett a part felé. Egy óra elteltével már Dav…
Tovább
Ekloga az aggodalomról Vergilius és Radnóti Miklós emlékére Első pásztor Aggodalom, mi a lényedet adja, barátom, a nyáronés a hideg teleken, de miért van ez így, ki tudója?Nyájad az itt legelészget a réten, a fűben, a csendesRákos vízénél, a patak partján, amikor kell,s hallgatod ott a patak csobogását lantodat áldva,és dalolásod az ősi patak viszi…
Tovább
Edward Munch: Sikoly Ne figyelj a halálfejet szorító kéz-satuabroncstalan holdívére, figyeld inkábba fehér elkenődéseket az arcomon, avulvaszájat, fölötte a konnektornyi orr,miféle villanyos sugárzás a vágy és aziszony közös tere, a türkizkék és narancssárgasávok örvény-ideje? S a távozó két gótikusalak csak azért van ott, hogy a szélenkettős felkiáltójellel hagyjon magamra. Az égnarancs lepedőhullámzás, a korlát három…
Tovább
Nem olyan könnyű feldarabolni egy emberi testet. Ritkán sikerül egy csapásra levágni a végtagokat, a combról nem is beszélve. Ráadásul, amikor a darabolóbárd végre áttör a csonton meg az inakon, végleg elszakítva a végtagot a törzstől, az utolsó, türelmetlenebb csapásoknál kicsorbulhat az éle. Ilyenkor meg kell állni, letakarítani és fenni rajta. Időigényes munka. Anyám először…
Tovább
Fejben a jég János Az a partizánépp tenyerelt egy ember arcán,úgy beszélt velem, közbennézett a szemembe,mint aki nyugodt.A hangja is egészen csendes volt,a tenyere alatt meg ott feküdtaz az ember. Aki félt, láttam rajta,amennyi látszott az arcából,a partizán tenyere alól,az mindrángott és rettegett.Én meg hangosan kérdeztemaz ő nyelvén,hogy hol a feleségem. Valahol, még az ajtó…
Tovább
A nászmenet Ha a világ kagyló, Irán benne a gyöngy. Hát, most, hogy a nyakamba vettem, már nem mondanám, hogy mindenütt fénylik. Pedig az árusok Iszfahánban, a Majdánon mind ezt hajtogatják. Meg azt is rávágják mindjárt: ha a világ gyűrű, Irán rajta az ékkő. Én persze Iszfahánban mindent elhittem nekik.Egy kislánynak egy ekkora város maga…
Tovább
Szabolcs is fél, persze. Az ásványvízben lebegő mikroműanyagoktól, melyek befurakodnak belső szerveibe. A hebrencs főnökétől, akinek mind egy szálig kipotyogtak a kokain miatt elülső fogai. Attól, hogy a felesége méhe lakatlan marad. Az új építésű társasházban vásárolt közös lakás törlesztőrészleteinek megugrásától. Vasárnapi ebédek alkalmával a hosszúra nyúló szótlanságtól. Egypárszor megkörnyékezte a halál Szabolcsot, mégsem rémítette…
Tovább
Hetvenévesen a jól ismert kutya gubbasztutcánk elejénfejét lefelé húzzaa vénség gravitációja életemben előszörgyík szalad át biciklim előttösszehordok egy kertnyi szénaillatotfürödni látom a barátposzátátsikló keresztezi úszásomat megint hátország lettédesanyám szülővárosa a kerítés mellé ültetema sarkantyúka magvait mint beregszászinagyszüleim kertjébenúgy nyíljanakmájustól novemberig nem szabadulunka Rettegett árnyékától ahogyan elmúlik a fájdalomkét éticsiga fénylő testeolyan lassan közelíts tapad egymáshoz…
Tovább
Új líra Gúnyos kritika jelent megsztárköltőnk új könyvéről, erre rögtönbehívták a rádióba, hogy magyarázkodjon„tragikusan rosszul sikerült” verseiről.Kiadója felmondott vele mindenegyüttműködést, a honoráriumát sefizették ki, így nem tudta törleszteni hitelét,és hajléktalan lett. Miután meghaltakgyerekei a szegénységben,már annyira nem volt önmaga, hogy sokankutyába se nézték. Na, akkor végremagához tért. Forrt benne a düh, és megalapította a Szegény…
Tovább
(1968) Egy vasárnapi ebéd alkalmával mesélt anyjának a követségi fogadásról, amit Ella Fitzgerald pesti koncertje tiszteletére adtak. Meghívásában neki is volt egy kis szerepe, mert összekötötte az Erkel Színházat az amerikai nagykövetség kultúrattaséjával, aki közvetlen támogatást ígért, így sikerült elhárítani a bürokratikus akadályt, és az Országos Rendező Iroda lépéskényszerbe került. Büszke volt, hogy összejött a…
Tovább
Az alanyi költő halála Elég sok végtelen van a világban, hogy bennükéljünk. Ugyanakkor az irigyek száma még nagyobb,akik halandóként nem tudnak megbocsátaniaz isteneknek. Senki nem hal meg egyedül, ahogy nem egyedülszületünk, ezért az ÖNGYILKOSSÁG sosemmagányos. Ha megérzik benned a végtelen lehetőségét,sereggel jönnek és letáboroznak falaidnál.Először csak ételáldozatot kínálnak fel, de aztán megakarják nézni, hogy milyen…
Tovább
Címsorok a megtestesülésről Ideje átmenetileg bevallani,eszkortként a legjobb csillognia Nagykörúton és vidéken, félrészben itt, ott majdnem egészben.Ha eltűnt a polcokról egy kapósgyógykrém, a kezed ragadós, az ajkon nyálad a félfény.Sorsjegybe fektess, van a kaparós,az ötös, a hatos és a takaros, a bronzos, az ezüstös, az aranyos.Calibribe olvad a New Roman,napi sajtóban légy te a legsovány-…
Tovább
Mintha csak Istenét I. Úgy tapintani ki az arcodat,ahogy a hóesés egy almafát,köd a reggelt, testet a szalmazsák,V betű szárait a vadludak, hordani, mint súlyát a hajfonat,folyót a kő, titkot a balladák,kibírni, mint terhet a fűzfaág,bőr az időt, acél a karcokat. Most épp apám halotti maszkja vagy,most a fiam könnyű magzatmáza,most szétszórnak, akár a magvakat,…
Tovább
párosító úgy szeretem ezeket az amorf férfiakatutolsó csepp véremig a rémszagotasztalra csapó öklüketzihálásukat mikor egymásnak rontanakelsuhanok köztük mint a halutat adnak fékezik izmaikat szerelem köszörüli fogát a lányokonhogy rojtosra szaggassa a vágyatmit kis szívükben rejtenekés pirulva lessék testük termékenységétmohók legyenek puha szájjal kiáltsákálmukban hogy odaadják magukatelőször és csak gondolatbanősemlősök nyüszítésével támasszáka hideg falhoz homlokukat a…
Tovább