A megváltozott ember

VI. ének Ars poétikák 1 A jövőt láttam karnyújtásra,hogy bajból is hasznot húzunk,titkos papírral tele táska!Bátrak és újítók vagyunk,ebből nem gyűjthetünk vagyont,nem is tudom, hogy minek kéne.Ha így lesz majd, azt is hagyom,az igazságból egy nagy kévecsak magunknak lesz félretéve. 2 Konspiráció és viták,az ifjúságé a jövő –ha így van, nincs mód, hogy kivárd,amíg igazol…

Tovább
Csak az, ami voltál

– Szégyelld magad! – kiabálva megy a nő után, a lépéseiben indulat van. A parketta nem nyikorog, néma, ki tudja, mi következik. Kivár. A vendéglátás alapvető szentségét kéri számon rajta. A nő megrendül, forgatni kezdi magában a szót. Szégyen. Talán tényleg. Valóban, milyen dolog ez. Este tíz után elzavarni a férfit. Dehát órák óta hallgatott,…

Tovább
Zudor Boglárka versei

Nincs jövő a halászoknak Nincs jövőjeA halászoknakAkik a falu határábanA sziklafalakon ülnekBámulva a kiüresedett tavatNosztalgiáznakAz elszaladt évekről Azért jöttekA medencébeHogy dolgozzanakA gyárbanNem számítHogy hajuk sárga lettFoguk kihullottBarátaikA lőporgyárbanFelrobbantak hetvennyolcban Az éjjeli műszakIdeje alattA megmaradtak szedtékÖsszeA maradványokat  A falusiak megrázkódtakDélutánMikor hallottákAz óriási robbanást Egy nő az útra szaladt Előreküldte lányaitTudják meg az apjukVajon darabokra szakadt-eA hegyek között Az…

Tovább
Marno János versei

Mintha álmodnád Fogd rövidre. Mintha álmodnád,és óvatosan, nehogy fölverd magada hangoddal. Engedd szétmállania szavakat a szádban, mintha mandulátáztatnál benne, a fogaddal csak puhítanád,nem sejtvén, mit módosítasz ezáltalaz étrendeden. Egyáltalánfontos-e még enned? Lelkesebben váltaszszót borúlátó, mint derűlátó alakokkal.Az égen rosszindulatú daganatformákatöltenek a felhők, semmit sem kellazért elkapkodnod. Hűvös hangot ütni mega hentesnél, ahová az eső bevert.Ismerősök…

Tovább
Lanczkor Gábor versei

A vörös hattyú Vörös hattyú úszott át a lakótelep egén.Láttam úszóhártyás, karmos lábait.A Pannon-tenger fövenyesedőfenekén bandáztunk, a hullámzásütemére hajlongó növénysávok között,vásott, kétéltű telepi fiúk.A négyszögletes aranykori építményekmár készen álltak, hogy legalább roncskéntmegmutassák a kívülállóknak is magukat.És akkor hattyútollakvöröslöttek fölaz alkonyi égen. Mintha az értelem Mintha az értelem szörnyszülöttjeinek,a megvilágosodott értelem szörnyszülöttjeinekutolsó átka volnaa kortárs könyvipar.Az…

Tovább
Kupihár Rebeka versei

szimmetria meztelenül terpeszkedsz a sarokkanapén.a bútor a legfontosabb ponton hajlítja meg a testedet.egy nőstény oroszlán felsőbbrendűségévelváltogatod a csatornákat.az ujjaid a számokon,az ujjaid a számban.minden olyan egyszerű,mintha a tükörképemmel szeretkeznék,csak sokkal lassabb,finomabb,jelentősebb. a mellek egymásnak feszülnek,ezek a ciklusunk legszebb napjai.árnyékaink a szőnyegen felcserélhetők.két szelíd vadállata filodendron tenyereinek takarásában. nincs elég kezünk,ujjaink összekeverednek,helyüket keresik ebben az alternatív…

Tovább
Kemény István versei

Elégséges érettségi Összeadni szégyellekkivonni sajnálokosztani utálokgyököt vonni gyűlölökhatványozni nem bírokintegrálni nem tudok.Szorozni azt szeretekde csak egymássalkét negatívat! Hűségeskü Lovag Dulcinea krónikásaénLovag Dulcineát előszörmost látomcsászári palotában vagyunkfogadásonén szörnyű zavarbanmint álombanmeztelenülő is egyedülszólni hozzáaddig már senki nem meramíg a köztudottan közvetlen és nyájas császárnem fogja karon.De én nagy zavarombanodalépek hozzámert hűségeskümetitt végre gyorsan letehetném nekimerthogy én vagyok…

Tovább
Gergely Ágnes verse

Soha többé Soha többé. A tagadás is szentség.Soha többé nem láthatom Firenzét. Nincs utam többé az emlékezéshez.Az emlék, mint a gyújtózsinór, véges. Szárnyat növesztek, száll velem a múltam,ki Botticelli előtt térdre hulltam. És zeng és zeng a magányosság húrja,és nem kell többé megszületni újra. Mert nincsenek a földön vadregények.És Firenzével összeér a lélek. (Megjelent az…

Tovább
Tim Foley: Sodródás

(DRIFTWOOD) II. rész – Csak jussunk túl ezen Szereplők MARK, idősebb fivér MANÓ, fiatalabb fivér A szín helye északkeleti tengerpart Angliában, Hartlepool közelében. Napjainkban. Hosszú homoksáv. Kellékek nincsenek, csak pár uszadékfa és különféle döglött tengeri állatok. Reggel. Manó áll döglött rákokkal körülvéve. Mark a közelben. MANÓ: Nézd ezt a sok rákot. (Szün.) Arrafelé láttam még…

Tovább
Daniela Vizireanu versei

helyek (locuri) leülök a fészeri kanapéra,hallgatom az esőt, amint átnyújtja zajáta házunk felett. apát keresem, az elcsontosodott mosolyát,a bakancsnyomait a sárban. bár felkeltene valaki,ahányszor kivirágoznak a szilvafákaz elhagyatott, kígyókkal megtelt házak kertjében,a szomszéd kertekben a lovakatmindig elverik, a teheneket pároztatásra viszik, megtanultam, hogy foglalkozzak a magam dolgával,mert az emberek nem szeretik,mikor figyelmeztetik őket, főleg ha…

Tovább
Claudiu Komartin versei

Främling (Främling) A kimerült, derűlátó migránsokártatlan gesztusaimegsebeznek, mert én már semmiben sem hiszek,reményeim tovaszálltak, mert otthon akarok lenni és egyben a házamtól távol,mert itt akarok és ott akarok lenni,mert azt akarom, hogy végre békén hagyjanak,hogy a szerelem szorítsa párnájátaz arcomra,„inkább csótányszámba vegyen,mint semminek”, láttam a zsúfolt reptereket,civilizált, komoly embereket a járatukra várva,majd láttam temérdek galamboteurópa…

Tovább
Séta a határon túlra

(Procházka přes hranice) A szerencsés délután Krakkóból Vöröskőn[1] keresztül két óra a Bosotównál[2] húzódó orosz határ. Amíg azonban megtettem ezt az utat oda és vissza, oda a határra, majd vissza a határról Krakkóba, másfél hónapig tartott. E különös esemény pedig a következőképp történt. Zakopanéban hat évvel ezelőtt megismerkedtem egy lelkes, ifjú lengyel történésszel, Szczeszyńskivel. Az…

Tovább
Federico Preziosi versei

Mindenről (A meno) A hó cafatokban,és rondán vérzika jég repedése,ha elnyeli lassan a föld.A hidegben tudás van;még mindig ellenáll,a hidegnek íze van;mindenről lemond. Ahol a szegély (Dove il margine) Gyere,elviszlek oda, ahol a szegély felér egy kerítéssel,ahol az esernyő a nedves árnyaktól nem véd;a lárma idővel csönddé válik,dacol a hangokkal, a te hangjaiddal.Ezek mind gondolatok;némelyik…

Tovább
Kék és zöld

(Blue and Green) Zöld Kinyújtott üvegujjak lógnak lefelé. A fény alásiklik rajtuk, és egy zöld tócsába csöppen. A csillár tíz ujja egész álló nap csöpögteti a zöldet a márványra. A papagájok tollai – nyers rikoltásaik – a pálmafák levélpengéi – ugyancsak zöldek; zöld tűk sziporkáznak a napfényben. De a kemény üveg tovább csöpög a márványra;…

Tovább
Pedro Carmona-Alvarez versciklusa

Leltár (Inventarium) (részletek) Roszog fülemben a sivatag, egy ló álmodik,kilégzései megkönnyebbült sóhajok, állvaalvó állat, vagy hívjuk ragyogásnak Vagy én lennék, aki vár, alszik,netán legel, azt, hogy mondjuk, mikor a lóegy sivatag, ami egy álom,szalma talán az ágyam,vagy kőnek, vagy homoknak hívjuk Ki tudja, mit álmodnak a lovak,hogy álmaik kígyóként sziszegnek-ea homok alatt, ki tudja, pléd-ea…

Tovább
Margaret Elysia Garcia versei

A leányföld határainak leltározása  (Inventory of the Borders of Daughterland) Megkérdezted, hogy kik vagyunk, amikor begurítottak az elfekvőbe.Mi olyan földről jöttünk,ahol nincs bocsánatkérés;és nincs megbocsátás;ahol a fiatalon tett dolgaidfelhozzák ellened.A meghatározott lefekvési idő és a napi házimunka földjéről jöttünk,semmi nincs a mosogatóban, semmi a padlón,senki sem áll az ajtóban.Mi vagyunk a szombat reggeli zaj: mexikói…

Tovább
Sajnálatos eset

(A Painful Case) James Duffy étteremkritikus, Dublin legrettegettebb írója volt. Kritikái különös kegyetlenségükről váltak hírhedtté. „Főételnek tatár bifszteket rendeltem”, írta a Rumpol’s étteremről. „A pincér azonban biztos félrehallotta, és azt gondolta, hogy egy gigantikus gennyel teli herpeszt kértem.” „Van valahol egy csirke-Auschwitz?”, írta másutt. „Ha igen, megkérhetném a La Coupoule-t, hogy a jövőben ne onnan…

Tovább
Fecske Csaba verse

Papír Avagy mire is nem jó a vers küldetéses költő barátunkmeghívott néhányunkat közönségtalálkozóraegy határ menti kis faluba hogy a határmelyik oldalán van ez a településnem érdekes itt is ott is értika magyar szót nyelvét nem vehetik elaz embertől csak a hazáját kocsival mentünka benzin még/már akkor is drága a honor meg kevéshát mégiscsak pénzért nem…

Tovább
Kiss Lóránt versei

Góliát Évezredek teltek el, míg hosszanelnyúló tested beérte zuhanása.Szénné feketült alakod azóta isa Nap hintáztatja, ahogy árnyékkéntfonódik rá a bolyongó felfedezők,vonuló karavánok elgyötört testére.S hol van a dél, mi egybefognaegykori önmagaddal,hol a nagy harcos?Holttested királyt nemzett,aki mint repülő lövedékegyetlen sorsot élt végig,míg veled ugyanabba a napbatér vissza a Föld,ez a kilövésre kész parittyakő.Élet már nincs…

Tovább
Vad

Vágta A csigalépcső tetején, a résnyire nyitott ajtó mellett állt, a sötét sarokban, reszketve összehúzta köpenyét, nyakánál megszorította, és lenézett. Fáklya világította meg a falat az udvar felé, a lángok fénye bazaltköveken ugrált, egyikről a másikra, s feketét hagyott maga után. Nézek lefelé, a lukat látom a lépcső alján, egy sötét lukat, ami mindent magába…

Tovább
Győri László versei

Vigília éjszakája            A Halotti Pompa egyik példányára Vigília éjszakájánmegszülettek a halálnak.Vedd eszedbe, ember,iszonyatos rossz halálnakvéletlenjei valának,akiket agyonver az a négy, kik betörénekVigília idejénekéjszakájánbaltát hozva, vasdorongot,készülődve, hogy a homlokbezúzódjon, lám-lám, ha valaki mégis lennebent a házban ébredezve,amikor betörnek.Úgyis volt, hogy bent valának.A baltával nekivágnakmindkettőnek. Élő ember más élőrehogyan bír az élő főre,élő ember másikára,hogyan bír…

Tovább
Karácsonyi Zsolt verse

A szemünk előtt elvonulóról Nem gondolkodtam sokat, azonnal odamentem hozzá,bemutatkoztam, gyorsan le is tegeztem, pedig idősebb,akkor már sokkal idősebb volt nálam, mert egyértelműnektűnt már az első és utolsó találkozásunk előtt is,hogy már régóta egy másik időben van, és nem kezdtem elmondani, hogy valamikor a kilencvenes évek elejénhallottam először a verseit a Kossuth Rádió esti műsorában.…

Tovább
Péntek Imre versei

Régi tér Fölriadsz, mint a vad. Megfejthetetlen álom.Ez zsong benned csillapíthatatlanul.Fölnyársal, amit tudsz. Összeomlik a várrom.Aki még látott elébb, az némán megvakul. Fogd el a menekülőt, a hálás ismeretlent,s nem tartja meg a kötelék,de nem érti meg, ki és miért szenved,s mért romlik el, ami még fényes, ép. Hallod, amint lesújt a végzetes fejsze,s megráng…

Tovább
Babiczky Tibor versei

Stefano Landi Merre jársz, sötét hajú?Távolodik az ég.Ami volt: marék hamu,s mit itt hagyunk: elég. Szürke fényt okád a nap,szürke az összes éj –lettél, hát legyél magad,csak ember ne legyél.Ha élsz: anyád s apád van,és összeforrtak ők,vonulnak benned párbana csalfa szeretők. Vonulnak, tűz a testük,csupán lángnyelv lehetsz,lobbanni, égni bennük,képzelni, hogy szeretsz. Sosemvolt álmuk: álmod.Ha mozdulnál:…

Tovább
Szita Szilvia versei

Földkábel Az ő nevében írom, bár úgyseolvasod: a lányod jól van,egyetemre jár, néha pincérkedik.Lehet, hogy téged is kiszolgált már. Nem veszi szájára azt a szót, hogy apu,de ettől még nem vagy egészen a múlté,hiszen szerepelsz minden adatlapján,és dacosan viseli köznapi vezetékneved. Úgy vonulsz végig az életén,mint egy földalatti vezeték,amelyet tisztességgel karban tart,ha már te őt…

Tovább
Stummer Attila versei

A szent Mindennap imádkozom, hogy meghaljatok,gyermekeim. Két legyet ütnénk egy csapásra:ti színről színre látnátok az Istent,és én is végre csak rá koncentrálnék. Kegyetlen dolgok köröznek a ketrecrácsai közt, pörög a pokoli program:rosszak lesztek, mindenképpen rosszak,hiába imáim, könyörgéseim. Értetek élek: nézem, ahogy esztek,utolsó lehet minden falat, nézem,ahogy alszotok, a mozdulatlanalvó test halott – szemem az Istené.…

Tovább
Fekete Vince versei

Boldog festmény Emlékszik az izgalomra. Emberes hónap volt,az évből épp a legutolsó. Hideg, csikorgó fagymindenütt. A tévében épp azelőtt jelentették be,a főváros felé, a havazás miatt az utakat mindlezárták. S hogy hányan maradtak éjszakára az      autóikban, akiknek a katonaság, a civilek forró      teát, pokrócokat stb. szállítottak. Hogy addigeltakarítják-e vajon a sok havat? Hogy nemmaradnak-e ők is…

Tovább
Farkas Arnold Levente verse

Rossz Ezüst udvar, aranykapu,szürke havon szürke hamu,a létezés vízalapú.Piszlicsári Jónás atyaaz örömhírt úgy tanítja,hogy igazság minden szava.A teremtés beteljesül,a lélek is megtestesül,kiscipó és nagykalács sül. * Gyomorszájhagyomány. Furcsakifejezés. Azt jelenti,hogy kultúránk az éhezéskultúrája. Különbség van éhség és éhezés között.A gyomor mélyén sötétséglakozik. Az első falatvilágít a gyomornedvek illúziója fölött. Nincssemmi. Ebből a semmibőlteremti meg a…

Tovább
Molnár Illés versei

Szakadó ég Hallottad az éjjel irdatlan robaját? Az égdarabkái azóta hevernek a földön szanaszét.Lépteid alatt egész nap kitartón ropognaka cikkcakkos, fáradt napsugarak.Most, amikor már térdig a felhőkben gázolsz,ne mondd, hogy nem tűnt fel: az égi országitt van közöttünk, és éppoly szétesett,tördelt, agyontaposott, mint minden más idelent.Az egek helyén tátogó seb behegedt azóta,az éjjeli szél sem…

Tovább
Kürti László versei

esők után zsúfolt a tér, s a tegnap esti járdánnagy tócsákban remeg a volt vihar.kerülgetve bosszankodsz, bármi hajt,átsasszézol a szombat déli lármán. nem bódít csók, ital már hetek óta,nincs buli, szédítő fellángolás.de hajtod, ahogy mézre jön darázs,emléked mind cukros, kiömlött kóla. a világot megváltó sörözések,barátaidnak fontos dolga van…bár szólhatnál, de nincs hozzá szavad, hol kellenél,…

Tovább