Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Számtan a holdas estékre Werdiewend ismét a pályaudvar csarnokában. Zsebében ott voltaz engedély; hánykolódott, mint egy rosszul alvó vadállat. Álmombanis éppen ilyen hirtelen tűnt fel az a szekrény, mint most az állomás. Egy rosszfejbillentés, és ugyanazt az ingert érzem. Vagy mintha a múlt hetem ismétlődnemeg. Már nem látom, mi merre épül, csak jön egy kép,…
Tovább
Bográcsozós, eutanáziás Jegyzetvers felnőttek, nincs már szükségük ránk. meg is halhatunk.a bográcsban étel fő majd. a társaság csoportokraválik. bomlik. a gyerekek is összevissza. valóban,többségük félig-meddig felnőtt. gimnazista. apáinkhalottak. mi vagyunk a következők a sorban. közhely,közhelyek. de ezeket legalább kapizsgáljuk, nem úgy,mint Einsteint vagy Hawkingot. középiskolás korombanutóbbiról még nem is hallok, ám a relativitáselméletteltudálékosan dobálózunk óraközi…
Tovább
Két összeillő ember Az egyik olvasó azt szerette volna megkérdezni, hogy akkor ezt úgy kell érteni, az írónak akkor is jókedve van, amikor az írásaival elcseszi mások kedvét, de nem mert megszólalni, félt a nyilvános szerepléstől, mindig a férje szokta az ilyeneket csinálni, ügyvéd volt, neki lett kenyere a nyilvános megszólalás. Nem szólt, csak nézte…
Tovább
Mekkora Mekkora házat kell rendelnie az építtetőnek,engedélyeznie a hivatalnak,terveznie az építésznek,építeniük a munkásoknak,kerülgetniük a járókelőknek,hogy minden este kigyulladhassanakgeometrikus pontfényfeladványaiaz anyám ablakára kívülről vetített kis maketten! Hány száz tonnát kell a hideg gőzből feltorlaszolniés megtartani az égen, egy másik megyében,hogy ha felér a lifttel,a hungarocelltáblákba pólyált vasbeton házszalag fölöttmeglássa a felhők barokk karfiolzását! És ezeken anyám…
Tovább
ajtónyikorgás halk suttogás sodorja az álmoda vörösen hullámzó végtelenbenyugtató szavakat mormol anyádkésve eszmélsza gyerekágy rácsai közt nemér el hozzá a karodbebugyolálva is vacogszidőnként hidegvízbe mártottszivaccsal törli az arcoda homlokod s folytatódik avégtelenített mesemintha szellemidézés volnabelesimulsz a történetbea kemencepadkán felejtettrongymaci nyitja rád az éjszakátcsatakosan ébredszcsak az ajtónyikorgás emlékezteta halálra [akkor még] akkor még szigorúan ellenőriztékaz utakat…
Tovább
A búcsúzásról Nem egy ház volt,hanem egy sátor,vagy egy termés üreges belseje,ahol egyszer már megfeledkeztekrólad, mert nem hitted el,hogy csak azoknak az árnyékahagy nyomot a falakon,akik mernek odabent meztelenül élni. Te a mozdulatlanságra vágysz,mint aki egy taxiban született,és amikor végre elkezdesz létezni, először újra puha vagy,mint a beszéd és a járás előtti időkben,felveszed a formáját annak, aki…
Tovább
[A nyárra várok] A nyárra várok – még nyáron is, veled,sugárkezelés, mosolygó lombok, zöldösszejövetel. Mindenki ott van: a kerti szék,egy újság, macskák csontvázai a földben,aranyosan fekszenek, a hús lesimogatva. És az élők: a pillangóval táncolók, fehérhasukat az égnek mutogatók. Én pedighátradőlök az emlékezésbe, tegnaphalott anyámmal boroztam, és néztema filmet. Őrülten erőltetett volt a gyilkos,egy kicsit…
Tovább
Titi úgy néz ki, mint egy agár. Úgy is közlekedik, hanyagul veti előre cingár lábait, míg vékony teste imbolyog a célja felé. A segge is olyan, mintha állandóan összeszorítaná és be is húzná, ettől a medencéje mindig előre mered egy kicsit. Kari szerint hátul olyan neki az egész terület, akár munkagödrökben a tömörített altalaj. Talán…
Tovább
Never Forget Valaha a rapszövegek visszatérő panelje volt,függetlenül attól, hogy amcsi gengszterek,vagy magyar panelcsávók nyomták,hogy én, én, én,én nem felejtettem el, honnan jöttem,és soha nem is fogom, persze, evidensen,de arra nem gondoltak ezek a kemény MC-k,hogy azért vannak pillanatok,amikor az ember mégiscsak elfelejti, honnan jött,elengedi magát, magabiztos lesz,bizonyos időre, percekre, esetleg órákra,ne adj’ Isten, napokra,a…
Tovább
Sokáig sétáltam aztán. Le a Vérmezőig, majd tovább, valaha arra laktam. A sarki házban, ahol nyílik a park, a szelektív kukákkal szemben. Bementem a boltba, régen mindig nagy vita volt, hogy az akkori szerelmemet elcsalogassam oda, mert gyűlölt boltba járni. De egyedül cipekedni már nem bírtam én sem. Tizennégy perc volt zárásig, az előbb a…
Tovább
Matka lupuli A farkas menyasszonyaÖtszázvalamennyi éve, aznapjutott Karós Vlad uralomra –mondta a román köztévé 91 őszén.Kolozsváron ébredtünk, stop shop,fizetős fuvar után, tápos undergroundok.Kimondottan jó ómennek tűntegy borgói-hágói út előtt. Elhatároztuk ugyanis, hogy Bram Stokerregénybeli útmutatása alapjánellátogatunk Drakulához. Isten tudja, mért, Kunt Ernőhözis bementünk a múzeumba.Nemigen értette szegény,miként lett vámpírista. De vittem The Exploited-kazettát,diktafont, két csík…
Tovább
Szaturnuszi mesék 2. Dokumentumfilm a ’80-as évekből a budapesti undergroundról. Gyerek voltam ekkortájt, a díszletek még ismerősek, a szelíd (vagy kevésbé szelíd) lepusztultság és a nyomottság is. A szabadság kesernyés ízét csak odaképzelni tudom az egészhez. Oral poetry, így, rögzítve: kontextus nélkül maradt dilettáns klapanciák. És: mennyire más ez a mostani pusztulat, mennyire nincs itt…
Tovább
Tűnt analógon Nézem a régi fotókat, a századelői örökfényt:földutak éjsara, rajta szekér nyoma látszani kezd el,górénak tetején a galamb soha nem repül el már,régi malom kerekét viszi még az a szél a fotókon,árnyaikat vetik ágtalanul fák meztelen égre,és az avarkori gyöngyök a földben örökre lapulnak. Kisgyerekek kubikos taligával a sárban, a téren,furcsa ruhákban, persze mezítláb,…
Tovább
akvárium kidobáltam belőle sok évnyi tengerpartról összegyűjtöttkavicsot, csigát, meg a díszes akváriumi bútort.nemcsak a fekete algákkal volt bajom, amit sem vegyszer,sem pedig a halaim nem tudtak már letakarítaniaz elhanyagolt falakról. nemcsak húsz év összehordottemléke, súlya húz szememnél fogva a medence aljárafolyton. az ízlés változása fullaszt, a süllyedés kavar fel,mert amit tegnap szépnek találtam, az máraérvénytelen…
Tovább
Kunhalom I. a kunhalmokon lakó remeték porból építenek házatfaforgácsot fújnak a sátortartó pillérekbea homok dunsztot kap ahogy a megvizesedett agyagelőbb felporzik eláll tiltakozása és megtöppedörökké tartó gerendává változik örökgerendákból ácsolják a tetőfedők az állványzatotzöldre festik a kiégett fenyőket három tujám főtt kia nyári szárazságban tetőgerendára állítottam ki őketegy másik szobanövény is kiszárította magát ahogyerre megfőnek…
Tovább
Egy protestáns látogató feljegyzéseiből, 1744 Ahhoz képest hogy Krisztus urunkjászolának szénáját-szalmáját őrzik itta bécsi kapucinusok templomábana golgotai töviskoszorú egy tövisével együttmindez vagy másfélezer éves ésigen jó állapotban vanAmi pedig a Heródes által megöltgyermekek csontjait illeti(azok is itt láthatók)megjegyeztem: – a Biblia szerint ezek kicsinygyermekek voltak s a csontok itt bizonytúl vastagok – mire a minket…
Tovább
A névtelen Tudni szeretném, hogy hívják,de nincs hozzá szavam.Az öt érzék közül is csak kettő,hogy halljam, ha zeng,lássam, ha létezne olyan formában,amelyet a szem a villámfény-cikázás közben megragadhat. Ha van, félig. Részletében létezik. Vihar előtti táj, amelybőlegyetlen fenyő lett kibontva,körötte a többi páraként testtelen.Tévelygek, mint aki nem tudja a saját titkát,de sújtja az, hogy akad,mi…
Tovább
Fáraók II. Pepi olyan intenzitással szoptatotthogyhosszában felhasadtak a mellbimbóiés dőltspriccelt a tej a bőre alól felhasadt a mellkasaés kilövellt a tej sosem látta a szavakmásik oldaláta harmadikat sem és nem talált el sosema szavak negyedik csoportjáhozamelyek a királyi macskaminden héten leharapta egy ujjátvagy kiharapott egy húsdarabot négyezer-huszonöt évvel későbba Kairó-Kachak vonalon égették ela múmiájátegy gőzmozdony…
Tovább
Helah önmagát dicsőítő himnusza Bal kezem lefelé, jobb kezem fölfelé –nem én vagyok, mondd, a mindenség Úrnője? Sztaürosz a barlangban Ida-hegyét nekem adta,a belső tengert nekem adta, Yevah kertjét nekem adta,az isteneket nekem adta.Magasabb-e, mondd, beszédemnél csipogásuk?Reszkető madarak az istenek,ölembe engedem őket, ha úgy tartja kedvem –nem én vagyok, mondd, a mindenség Úrnője? Kifújom a…
Tovább
Fejezet egy életrajzból Amikor Anyám utolsó napjához visszatérek, a múló idő közelebb hozza a városi kórházat, közelebb, mint amikor az éjszakai lámpa fényében régi képeslapokat nézegetek, vagy föllapozom Barbarits Lajos híres könyvét, amelyet a két világháború között adtak ki Nagykanizsáról. A nyomok egészen a Rózsa utcáig érnek, a kórházi épületek képét és az utcákat körülötte…
Tovább
Uram, engem már eltemettek egyszer, lehet, hogy többször is, de én csak erről az egyről tudok, volt diákjaim osztálytalálkozót szerveztek, terveztek, megbízták az egyik osztálytársukat, kutasson fel, keressen meg, érdeklődjön felőlem, vájjon, ásson, merre vagyok, hogy meghívhassanak az eseményre, hogy ott legyek velük a régi tanteremben, majd az asztalnál a vidéki vendéglőben, a csicsás díszletek…
Tovább
Álmából ébresztette a kora reggel megcsörrenő telefon a leválasztott Wesselényi utcai lakásban. Húsz éve, a váláskor falazták el az egyszobahallt. Kis fürdőszobát tudtak kialakítani lányával a konyhából, meg egy villanyrezsós konyhafülkét. Magda inkább lemondott a kisszobáról, csak minél hamarabb megszabaduljon második férjétől, akit ő tartott el házasságuk utolsó éveiben, és volt pofája még a lakásba…
Tovább
A Térey János verseiből bő válogatást közlő lengyel nyelvű kötet (Przyszłość miodu [A méz jövője]) 2024 nyarán jelent meg a wrocławi J kiadónál. Jelen szöveg a fordító ebben megjelent utószava. Ahogy a versanyag válogatása és elrendezése, az utószó is olyan szempontból – a magyar kultúrára kíváncsi lengyel olvasó szemszögéből – tekinti át Térey pályáját az…
Tovább
V-fa Kéttörzsű vastag öregfamár-már egész az égig értvillám vagy fejsze csapta leNyitott ollószár-párjávalföld alól fehér gyökerűbütykös kéz vágja a teret Ám a csonkokból sok friss ágsarjadt ki levéllel teles a halálos csapás utána törzs győzelemfityiszt mutat Két féltekén Szemközti időzónákban úszunkte nappal én meg éjszakahajnalban és alkonyatkortalálkozunk ütközünk vagytülkölve üdvözöljük egymásts látszatra ellentétesenfolytatjuk megszokott utunkmígnem…
Tovább
Miramare Ikrás a fény a víz felett, tömbökben hull a homály avilágra, s az ég, akár egy nő gyűrött selyemruhája, ráncokba fut, majd ráfeszül az öböl túloldalára.A sötétséget lobbanó sok fehér vitorla várja hasztalan. Hínárszagot dobál a szél. Elképzelem, hogyvízből szőtt ruhában alszol, s a fényt mintázza az arcod. Hölderlin Láttam a sérült bárkákat, s…
Tovább
Rettegek attól, hogy a férjem elmegy három napra. Ő nem érti. Hát csak három nap. Három nap és három éjszaka, mondom. Majd napközben kipihened az éjszakát, javasolja, és húzza a cipőjét. Ingatom a fejemet, próbálok rosszallóan nézni, és úgy tenni, mint aki mindjárt felrobban. Ne bagatellizáld, mondom sértődötten. De mitől félsz, kérdezi. Az estétől, az…
Tovább
Aphrodité Vas Vikinek Az istennő ezen a dombon,pontosabban a domb egyharmadánálkezdődő gránátalmafába kapaszkodott,és rohant, rohant, szandálban futott, mint a csövéből elszabadult víz,áradt, és áradt, és áramlott,megtelt vele domb, meleg évszak, közeljövő,vágyától a domb eleresztette fenevadjait: növényei gyökereit és kígyóit,népesítsék be az istennővel a tájat, kifogásolt egekfogadják el: az istennő itt lépkedett,láthatja a táj összes…
Tovább
Mint akit önmagának visszaadnak 1 Azt álmodtam, hogy én vagyok a Föld,és egyre jobban belázasodom,a hőség intenzíven meggyötör,elvesztem sok védelmező fajom,akikkel pedig együtt élni jó volt,a teremtményeim és társaim.Pusztulás ördögének árnya int,a múltról ne legyenek vágyaim,a jövő pedig inkább csak egy hóbort,hisztéria az élni akarás,elvétett világnézet, semmi más.Elveszik a tél, az utolsó hófolt.Ez poénnak jó,…
Tovább
u.1. a kifáradásról a tömegvonzás irány nélküli,tömbös és időtlen,a karod tapsrakönyökből megindul,későn veszed észre,visszhang terjed,ebben a túl tempósáradásbanadod meg magada morajlásnak,nem lépsz,ez nem a te lépésed,zsibbadsz, mint a kő,a sugárút végéntompa tűzfal,a falon túl pad,előtte hat lábnyom,a sarkok mélyebb üregeibenfagyott, színtiszta tócsa,a fókuszpontbanpillantásnyi mozgás,középről végigrepedt,emeleti ablaküveg. u.1.1. váratlan apály a ház összesablaka sötét,táblája feszül,mély tükre…
Tovább
Ahogy egy virág a szélben Tudtuk, hogy vége lesz, de azt nem,mikor és hogyan. Meleg volt, igazi nyár,a Bajcsy-Zsilinszky utcánhagytam a kocsit, onnan sétáltunk tovább.Ültünk a teraszon, együtt a fél család.Szokás szerint voltak vitáink.Vacsora után a Dósa nádor térenkészült még néhány közös fotó,tíz körül indultunk haza. Három hét sem telt el, és mindenrosszabbra fordult.Én vagyok…
Tovább