Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Képzetek a régiekhez képest Szpéró és a Vak Pipi néni emlékének Tévéképzetek a falnak fordulvabefelé, mielőtt elaludnékrajta. Vagy belehalnék feldúlva, mégmegpillantva magam a régi utcavillanyoszlopának árnyékábanácsorogni, mintha lett volna miért.Csavargatni zsírosodó hajtincsemetaz ujjam köré, eltűnődve, vajonérezni-e, hogy karnyújtásra tőlemegy meglett cseresznyefa ága duzzad.Hó semerre, de azért este már fagy.Nekidőlök, lám, a szálkás oszlopnak.Nincsen remény,…
Tovább
A Szófa egy olyan weboldal, amelyen egyetlen előfizetéssel öt irodalmi folyóirat lapszámai olvashatók telefonon, tablaten vagy számítógépen. A Kalligram, a Tiszatáj, a Látó, az Eső és az Alföld szerepel jelenleg a kínálatunkban. Az előfizetéssel az olvasóink hozzájutnak a Szófa saját fejlesztésű tartalmaihoz is. Karácsonyi akció! Ajándék Szófa-előfizetés ingyenes decemberi hozzáféréssel és négyhavi előfizetéssel összesen 5000…
Tovább
Balássy Fanni: Hol is kezdjem Egy idős ember és egy csecsemő beszélget a Hol is kezdjem című könyvről. Az idős most olvasta fel a csecsemőnek. – Kezdem ott, hogy jól szórakoztam.– Én is.– De nem ilyen egyszerű.– Lehetne ilyen egyszerű, ha még időben megfognánk. Amúgyis meg kell fogni mindent. Tapogatni, a szánkba venni, megrágcsálni. Aztán…
Tovább
A táj emlékezete Szikkadt koponyaként domborodika táj, tátongó szemüregei sejtetik csupána kérges idegnyúlványok erdőtüzeit,a végigperzselt látványt, a porladt köveket,a széttöredezett felszínt, melyet ismétegybefoghat az emlékezet, mint a lepkekét szárnya közti részletet, ha lenne,akár a földből az égre meredő kőhalmok,melyek újból helyreállíthatók, máskéntés másként rendeződik újra rajtuk mindenkarcolás, a szemmel nem látható,a felejtés olvasatlan kéznyoma. Arcképül…
Tovább
Észrevételek (1/3) Az út mellett, az ároktól beljebb,de még nem egészen a szántóföldön,egy satnya bokor alá behúzva,a senkiföldjén két fehérműanyag nyugágy. * Azt mondta, ha összpontosítok,sikerülni fog, de nem sikerült. * Ahogy kiemelem a rég elhervadtcsokrot a sírkő mellett állóvirágtartó edényből, pontosan az a szag. * Félbehagyni sem könnyebb. * A tizenharmadik születésnapjárakapott egy papagájt,…
Tovább
Borcsa Imola: Magnebéhat [Az Alföld folyóirat elkötelezett amellett, hogy különféle módokon irányítsa rá a figyelmet a kritikai diskurzusra. Örömmel adunk helyet a jelen összeállítás fölvezető gondolatait is jegyző Balázs Imre József által vezetett kolozsvári kritikai műhely három írásának, és azzal igyekszünk hozzájárulni a műhelymunkához, hogy fölkértünk három tapasztalt kritikust, hogy röviden szóljanak hozzá a recenziókhoz.…
Tovább
Ne vedd fel! Dr. Kreutzer direkt olyan időpontot választott a hazamenetelhez, amikor a felesége nincs otthon. Tudta, hogy péntekenként mindig kommunikációs tréninget tart egy multicég dolgozóinak, és már korán elindul Rákosszentmihályra, rögtön azután, hogy a gyerekeket leteszi az iskolában. Tíz óra elmúlt, a tréning már rég elkezdődött. A pszichiáter látta, hogy a kocsi nincs a…
Tovább
Nádasdy Ádám, Gerevich András, Balogh Gergő Az Alföld szerkesztősége 1978 óta kiemelkedő szerzőit nívódíjban részesíti. 1993-tól a díjazottak a pénzjutalom mellé E. Lakatos Aranka szobrászművész emlékplakettjét is megkapják. 1978 és 2019 között 42 alkalommal 120 szerzőnek 127 Alföld-díjat osztottunk ki (heten: Csoóri Sándor, Sütő András, Kulcsár Szabó Ernő, Tandori Dezső, Oravecz Imre, Esterházy Péter és…
Tovább
Frank O’Hara: Töprengések vészhelyzetben, ford. Gerevich András – Krusovszky Dénes Mivel tegnap éjjel nem tudtam befejezni a kötet olvasását, pedig milyen rövid, reggel gyors készülődés után elmegyek a Rokuschba inni egy kávét, enni egy lazacos bagelt, aztán pár cigaretta és egy pohár almalé mellett befejezem az olvasást. Vérbő, felvillanyozó életes költészet. Hazafelé beugrom a boltba,…
Tovább
A REMÉNYHEZ: Újraérkezettek Belső Trianon, kiáltja a Hátrahagyott, ahogy meglátja az első vonatot, ami átlépi a határt, Nógrád megyéét, az Elfelejtett Polgárokét, amin beszállítják a nyomorultakat, a bénákat, a félbénákat, a kar- és lábnélkülieket, az elmebetegeket plusz a másként gondolkodókat, főleg a másként gondolkodókat, amin szállítják Nógrád szívébe a munkanélkülieket és a gyanús közmunkásokat…
Tovább
2020. novemberi számunk tartalomjegyzéke: Szépirodalom ACZÉL GÉZA versei: (szino)líra [asztalitenisz; asztalkendő; asztalosság; asztaltársaság; asztalterítő]NAGY KATA versei: Egy szép őszi nap; Sylvia PlathDEÁK BOTOND versei: puzsoma; a tapsMÉNES ATTILA: Ugrás (regényrészlet)NAGY GERZSON: Önzés (novella)NÉMETH ZOLTÁN verse: Még harminc évGYŐRFI VIKTÓRIA versei: Négyes erősségű; SeszínűBECK TAMÁS: Bűz (novella)RIGÓ KATA: Kilenc sötét gomb (novella)OLÁH ANDRÁS versei: tétjeink; nincs…
Tovább
Aranyossi Magda: Én régi, elsüllyedt világom; Nádas Péter széljegyzeteivel Nehéz megmondani, hogy egyáltalán mi a főszöveg. Aranyossi Magda újra kiadott emlékiratának aktualitását elsősorban a szerzőnő unokaöccsének, Nádas Péternek Világló részletek című memoárja adja, és igen nehéz nem afelől olvasni „Magda nagynéném” írását. Miközben az új kiadás maga is különnemű szövegek összessége: az Én régi, elsüllyedt…
Tovább
Mészöly Ágnes Fekete nyár című regényéről A középső birodalomban a szerző az Ágnes nevet használja, és egy hétköznapi családanya képében él, valójában ő Kimijona, egy igazságosztó démon. Tollal és lángkarddal küzd, harci öltözéke egy fekete gyapjúponcsó és egy pár viseltes bakancs. Legfőbb ellensége a pátosz, ami ellen humorral, tűzzel-vassal és vitriollal harcol. Írásaival addig noszogatja…
Tovább
A fotóról szóló elméleti írások egyik leggyakrabban hivatkozott darabja az 1931-ben megjelenő A fényképezés rövid története Walter Benjamintól. A cím keltette elvárásokkal szemben Benjamin írása nem fotótörténeti esszé, hanem könyvismertetés: a szerző öt, akkoriban frissen megjelent fotóalbumot tekint át. Szilágyi Sándor (Benjamin messianisztikus kultúrkritikája = Uő.: A fotográfia [?] elméletei, Bp., Vince, 2014, 236.) a…
Tovább
Szálinger Balázs: 360°; 361° Nincs könnyű dolga az alaposságra törekvő értelmezőnek és kritikusnak, ha Szálinger Balázs legújabb verseskötetéről, a 361°-ről szeretne állításokat megfogalmazni, ugyanis ez a kötet hangsúlyozottan folytatása a korábbi, 360° címmel megjelent könyvnek, vagyis érdemes őket együtt tárgyalni. Nem állítom azonban, hogy a 361° ne állna meg önmagában, ám sokkal izgalmasabbá, jelentésesebbé válik,…
Tovább
Szovjet kisgyermek koromban nagyon-nagyon szerettem a térképeket. A csokoládét, az epret, a könyveket és a Jamie és a csodalámpát is szerettem, de a térképeket még jobban. Apám szerezte őket, volt mindenféle, Kárpátaljáról több is, plusz a komplett Szovjetunió és külön az egész világ. Polityicseszkaja karta mira. Ez adatokat is tartalmazott: terület, lakosságszám, főváros, ilyesmik voltak…
Tovább
2020. októberi lapszámunk tartalomjegyzéke: Szépirodalom GÁL FERENC versei: Ház körüli munkák (62.; 67.)SZELES JUDIT versei: Az emlékezés helye; Jizkor-könyv; A temető; A könyv; CirkuszGÉCZI JÁNOS versei: Az öregekről; A kettős metaforaZALÁN TIBOR verse: Az idő múlékony illata (A múlt illékony ideje)JENEI LÁSZLÓ: Incidens (novella)DERES KORNÉLIA versei: Kényszer Kanzlerin; GyévocskákTAKÁCS BOGLÁRKA versei: Negyedíziglen; Mert jönnek majd…
Tovább
Max Porter: A bánat egy tollas állat; ford Totth Benedek Azzal, hogy azt mondom, hasonló könyvet írnék, vagy hasonlóképp írnék könyvet, mint Max Porter, még semmi jót nem mondtam el A bánatról. De híven ismerem azt az akarást, ami létrehozta ezt a művet, és amely akarásnak végül valódi megmunkálásává vált, sokkal inkább, mint választott témájának. …
Tovább
Biró Krisztián első verseskötetéhez A halk szavú, újszürrealista, vallomásos líra egy Duna-parti kávézóban dolgozik,ahonnan véget nem érő hajókatasztrófákra látni. Neveket nem jegyez meg,de bocsánatot kérni tud bármiért. Olyan már, mintha köszönne. A halk szavú, újszürrealista, vallomásos lírának már egyrendes, véges katasztrófa sem jár ki, mert milyen világvége az,amit a kutya reggelre lehord a lépcsőről? Ilyen.…
Tovább
Ma temették a bácsit, aki tudta, hol vannak a határok. Nagyanyám sógora volt, Sógorbácsinak hívta az egész család. Ángyom elment a paphoz, és azt mondta neki: az uram ismerte a határokat. Ő volt az utolsó, aki ismerte. Az ő halálával eltűntek a határok is. Ezentúl minden összefolyik. Elsüllyednek a határjelző kövek. Fű növi be a…
Tovább
Júliusi lapszámunk letölthető innen. Tartalomjegyzék – 2020. július Szépirodalom MARNO JÁNOS versei: A kétség; FertőtlenítésKERBER BALÁZS versei: Egy lépésre; Most az esernyőt; Szeme előttKISS CSABA: Júdás (dráma)AYHAN GÖKHAN versei: Kórház, plüssök, kórház; Gyerekek, menekülés gyerekekNYILAS ATILLA versei: A Hang; Esküvői tanköltemény; Az első és az utolsóHORVÁTH EVE versei: maradék remény; ki-ki keresztje; hajnali gyors Kilátó…
Tovább
Szeptemberi lapszámunk szépírói városesszéiben a trianoni békeszerződésre és következményeire emlékezünk, s kapcsolódnak a témához a lap tanulmányai és kritikái, valamint a szépirodalmi rovat bizonyos írásai is. A lapszám teljes terjedelmáben letölthető innen. Tartalomjegyzék – 2020. szeptember Szépirodalom NÁDASDY ÁDÁM verse: HatárfajtákSCHEIN GÁBOR versciklusa: Ó, rinocérosz (66.; 67.; 68.; 69.; 70.; 71.; 72.; 73.; 74.; 75.;…
Tovább
Az autópályának félelemszaga van. Eszter még sose vezetett ilyen gyorsan. Most százhússzal kell mennie, most előzgetnie kell. Drágám, valamikor meg kell tanulnod, mondja Zoltán, miközben egy ásványvíz kupakjával küzd. Nem szorulhatsz be minden kamion mögé. Hogy beszorulna, Eszter eddig erre nem gondolt, ő csak megpihent, rácsatlakozott. Most, most nem jönnek a belső sávban, gyerünk már.…
Tovább
„de csak mindig a rosz” Leállhatnál végreKedves Rich –Mondod unottanSzinte naponta kapsz levelet azellisisland@email.ellisisland.org címrőlEgészen pontosan bizonyos Richard P. FloodtólAki állítólag a Statue of Liberty-Ellis Island Foundation Vice PresidentjeMindössze 35 dollárért „Founder” lehetsz –ÍrjaSőt you’ll receive our limited-edition Founders MedallionA Szabadság-szobor félprofiljávalKell a halálnak „Medallion” –Mondod unottanVan neked érmédKettő isAz egyik 1800-ból egy réz 3…
Tovább
Sopronkőhida Negyvenhatig természeti képződmény voltam,Negyvenhatban A Pokol Nagykabátja –Így neveztek el búcsúzóul,Akik utoljára lépték át a határt.Végül, mivel mindnek mennie kellett,Az új nevemen nem szólított senki;Negyvenhattól kő voltam, és mögöttemEllenséges folyók meg nádasok.A város már jó évtizedek ótaDzsesszkultúra takarásában él,És nem tud róla, hogy itt mindennek vanEgy veszélyes, régi olvasata.A világ legesleggyorsabban kinyílóEjtőernyője volt ez…
Tovább
Telik, múlik. Mennek, jönnek. Harangszó, ember, vice versa egymásba olvad. A maradók az asztalra borulnak, egyesek lassan hajtják fejüket a karjukra, egy kicsit ledőlnek, mormolják részeg-álmosan, poharukat újratölti a lassan mozgó idő, tömény után bort, és megint töményt, sose ürüljön ki teljesen, csak fogyjon. Az ember Sziszifusz volt eddig, aki az időt görgette előre, látszólag…
Tovább
Augusztusi lapszámunk középpontjában a nemzetközi irodalom áll: kortárs fordításirodalommal, kritikákkal, esszékkel, valamint klasszikus világirodalmi tanulmányokkal jelentkezünk. A szám letölthető innen. Tartalomjegyzék – 2020. augusztus Szépirodalom KEI MILLER versei: A leghosszabb dal; Amit a térképésznek tudnia kell; Ez a cink tetőTOM HUBBARD versei: Vörös Sün; Európai fővárosLARRY SAWYER versei: Most olyan voltam a csendnek; Dal Szent…
Tovább
Valahol Európában, 2010-es évek A vonat megy. Ablakában szép arányos,kerek sarkú panoráma: mozgóképsor.Elfér benne csillag és föld, messzi kémény,bokrok dombon. Most sorompó, közelítés: ház teteje,ember, némber, kutya, macska, fonott kosárbekötözve, a gyolcs alól tömött libakandikál ki. Aztán csak fák. Majd a város: templomkereszt,tetők cikkcakk sziluettje, távol a hegy,elöl a tér, szokott szobor – s az…
Tovább
A határon Nem lesz ott semmilyen jel,se egy nagy fa, se egy kőkereszt,se egy folyó, se egy híd,se egy rozsdás vasúti sínpár,nem lesz egy fekete kutya se,vagy ha lesz is, egy fekete,nem üzen neked semmit,se ő, se a gazdája, egyszőke, lófarkas fiatal lány,aki pórázon vezeti,és főként nem lesz egy tábla,rajta felirattal, amiből tudnád,hogy odaértél, ott…
Tovább
Faék az oldalasban Vágjunk bele.Vágjunk.Gyengélkedni jöttünk a világra.Tűnékenyen, mint a kámfor.Világos, és ennek a világnak nincs párja.Akkor belevágunk?Reggel van, öt óra.Egyedül vagyok kis szobámban.Valaki átszaladt a füvön.És többé nem tudta fellelni.És többé nem tudott felelni.És többé nem volt mit tenni.Briliáns barátom, akit ez idáigmindenütt csak a pályamester fiakéntaposztrofáltam, ám időközben,vagyis az ő váratlan ádventihalála és…
Tovább