Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Valóság, elkötelezettség, közéletiség. A tokaji írótábor 1986-os tanácskozása, szerk. Kákay Viola, Soltész Márton Értékes, fontos dokumentumkötetet szerkesztett Kákay Viola és Soltész Márton – ha létezik egy témának tökéletes monografikus feldolgozása, az övék annak látszik. A szerzők rendkívüli alapossággal dokumentálják a tanácskozás minden mozzanatát, előtörténetét, az előkészületeket, a hivatalos levelezést, a jegyzőkönyvet, a visszhangot, amely magába…
Tovább
Az eget kémlelem én is, hogy látni-e még a Holdat. Nem egyszerű, mert az időjárás tavasszal általában csapadékos. Ezen az estén is egymást kergetik a felhők, de néha kivillan az ég. Szemünket arra a pontra szögezzük, ahol a Holdat ilyenkor észlelni lehet. Ha a legélesebb szemű megfigyelő is azt mondja, a Hold eltűnt, az a…
Tovább
Kétségek múzeuma Engednek a fák, kérgek peregnek az ismétlődőhidegben. Megfeketednek a héjak, mégsemfeslik ki a varrás a kabáton, amit ránk adott anyánk.Szelíden vesszük vállainkra a leölt állatokat, de amikora rózsa felé nyújtjuk kezünk, az indulásban elenyészneknyájaink. Úrvacsorai kendő takarja a hasadékokat,vendégeinket csukott szemmel várjuk. Ujjainkúgy fűzzük egymásba, ahogy nagyszüleinktől láttuk,oda ereszkedünk, ahol a szőnyegen nyomot…
Tovább
Az alkimista Álmában gyakran megjelent egy omladozóház, két gyertya égett az ágy fejénél.Máskor a lagúnán hajózott, és a vízbe tekintve,a felszín alatt egy város képe tűnt előtte fel – az utcák homályba vesztek, de a tornyokcsúcsai tőle karnyújtásnyira,élesen ragyogtak elő a hajógerinc alól.Amikor pedig egy reggel nem ébredt fel álmából, az orvos belenézetta halott szempárba,…
Tovább
Hívta Varjak őszi évada érkezett el.Fél dióhéj úton elejtve fekszik,víz alól kivillan ezüstös érem. Lázas a lányom. Még az este lázasodott be sajnos.Orra folydogált, feje fájt, korábbanment az ágyba. Éjszaka felriadt, és hívta az anyját. Fény Békalencse tó tetején lebegve,búza szórva réce elé a földre,összegyűlt levéllepedő a tájon: tarka örökség. Míg biciklivel tekerek feléd azúton,…
Tovább
Madártávlat Nem felhő ez, csak kifogások.Céltalanul menekíted az eszközt.Télre lesz ágyad, lesz maradásodtériszonyos, vacogó verebek közt? Fürdik a porban az úr és a szolga,míg homokoznak a szimpatizánsok.Gyakorolj félelmet, csevegést.Nem börtön, ha ragyognak a rácsok. Volt akarásod mára bolyongás.Ugrálsz, míg kiperegnek a magvak.Hangodban csendül a gerinchúr:bő alamizsnát küzdj ki magadnak! Fűvel, sárral tömd el a hangjáttűrt…
Tovább
Kihajolok az ablakon, cigarettára gyújtok. A feleségem leszaladt valakihez, gyorsan elszívok egy szálat. Három hete folyamatosan ez a rekkenő hőség, nem szereti, ha nyitogatom az ablakot. Azt sem, ha cigizek. Hőség és csörömpölés. A szelektív kukák két utcával lejjebb vannak, mégis olyan, mintha az ablak alatt zúznák szilánkosra az üveget. Közeledik a busz, a gumik…
Tovább
Zen (részletek) Elhagyom a házat.Egy orosz versből maradt meg bennem ez a sor,akár egy fölszívódó varrat.Sosem olvastam a verset. A tévéből érkezett az üzenet,egy középkorú vagy idősödőszínésznő megrendüléseként kaptam a sugallatot, hogy kisfiú,lesz, amit sohasem hagysz el, valami,aminek nem pusztán egyetlen hasonlataaz egyetlen,hanem ekként a három másik pólusa isegy kölcsönös, teljes ki-oltódásban. * Mint az…
Tovább
A dolgok legmélye Mindkét szemében megduplázódika smaragdzöld színnel szegett pupilla,hogy a dolog legmélyére lásson.Kétségtelen, a mindenség legaljánfekszik, a kórházi betegágyon. Cimbora, ugyan merre és hovávezethet innen az út, nevezzemazt bárminek is, kérdi a kettőzötttekintetű árnyalak, az nem lehet,hogy ki idejutott, itt is marad. * Miféle műterem az, amelybennincs egyetlen mű sem? Elvitték mára befejezetteket? A…
Tovább
Egy alma határai Nemrég úgy döntöttem, hogy csakis kifelé figyelek, nyugtalan kedélyem csillapodásátreméltem tőle, ezért a környezet minél akkurátusabb és érzelemmentesebb leírására törekedtem.Mindegy, mire, csak ne az elhatalmasodópánikra koncentráljak. Nem gondoltam, hogy tartoznanekem bármivel is a természet, mely adósságátúgy volna hivatott törleszteni, hogy újabb és újabbhasonlóságokat enged fölfedezni önmaga és saját belső tájképem között. Éreztem, amit látok, nem elmém vetíti…
Tovább
Korpa Tamás: Házsongárd live „[A] Házsongárdból kezdte beszippantani / a sírokat az alagút, mint egy csillapíthatatlan tüdő” (Kolozsvári metró) – ezt a két sort idézném, ha valaki megkérdezné, milyen Korpa Tamás új verseskötete, a Házsongárd live. A kritikus rátekinthetne a szerző eddigi lírai útjára, az Egy híd térfogatáról-ra, az Insomniára vagy a legutóbbi kötetre, A…
Tovább
Konkoly Dániel: A hang kísértetei. A hangot reprodukáló technikai eszközök és a lírai hang konstellációi a XX. század első harmadának magyar költészetében „Amikor nem avantgárdról beszélek a könyvben, akkor is az avantgárdról beszélek” – hangzott el Konkoly Dániel könyvbemutatóján, mely önreflektív megállapítás tanulságos lehet, mert rámutat az avantgárd központi szerepére a kutatásban. A hang kísértetei…
Tovább
Alkonynapló („A négy évszak”) Márai. Olvasom. Nem először. Utoljára évekkel ezelőtt volt a kezemben. Időnként elő kell vennem. Nem a regényeit. A naplóit. Ezt, vagy a Füves könyvet, vagy az Ég és földet. Segít. Addig legalábbis, amíg olvasom. (Láb 2) Megroggyantam. Szó szerint. Ha állok, nem egyenes többé a lábam, hanem tompa szöget alkotva térdben…
Tovább
Somnambulans ütötték az arcát is amikor letakarták?tépkedték ágyéka fakó szőreit?a szomorúságtól kimerülve alszikéretlen almákat rejteget a pokróc alatt * amikor éjszaka elindultam a Hold utántisztátalan lelkek borultak le előttemés azt kiáltozták te vagy az Isten fiati is azok voltatok vigasztaltam a tisztátalan lelkekette is tisztátalan lélek voltál vigasztaltak a tisztátalan lelkek * azon az éjszakán…
Tovább
Széljegyzetek András testvér evangéliumához (Visky András: Kitelepítés) 5 amikor számára ismeretlen helyzetbe került, Apánk rendszerint a bibliapókerhez folyamodott, kapásból idézett valamit a szent könyvből, anélkül viszont, hogy elsőre világos lett volna előtte, miért éppen azzal a bibliai szakasszal hozakodik elő, egyszerűen csak hangosan kimondta azt, ami kikívánkozott belőle, kimondta, mert ki kellett mondania, semmi esetre…
Tovább
Visky András: Kitelepítés Ha egy szerző az első regényét közli, abban az olvasók általában egy pálya kezdetét, esetleg megújulását látják; beérkezést semmiképpen. Ebből a szempontból Visky András idén megjelent regénye, a Kitelepítés atipikus első regénynek mondható. Nincs szó valaminek a kezdetéről, a szerző ugyanis különböző műnemekben évtizedek óta írja ugyanazt az életrajzi ihletésű történetet: édesapját,…
Tovább
Visky András: Kitelepítés Családja történetéről Visky András számos alkalommal írt és beszélt az elmúlt évtizedekben: Júlia, Párbeszéd a szerelemről című drámája színházi előadásként (2002), rádiójátékként és kötetben (2003) is megjelent, interjúkötetének (Mint aki látja a hangot, 2009) személyes fejezetei a családi mikrotörténelem mélyére vezetnek. Bár a választott megszólalási formák és perspektívák korlátozzák az olvasót a…
Tovább