Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld 2022/12. Decemberi lapszámunk középpontjában Tar Sándor életműve áll: Márton Lászlótól esszét közlünk, Fenyő D. György Tar Sándor Daliák című novelláját elemzi, Szilágyi Márton pedig A Vén Ede köré épülő tárcák jelentőségét értelmezi az életműben. Szépirodalmi anyagaink között verset Kiss Tibor Noétól, Csobánka Zsuzsa Emesétől, Zalán Tibortól, G. István Lászlótól, Horváth Evetől, Toroczkay Andrástól, Szabados…
Tovább
Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj Sokat kellett várni rá, de megérte. Kiss Tibor Noé harmadik regénye a sikeres pályakezdést (Inkognitó [2010], Aludnod kellene [2014]) követően nemcsak az eddigi életműben jelent nagyon erős folytatást; meggyőződésem szerint a 2020-as év kiemelkedő magyar irodalmi teljesítménye is. A létezésünk alapjait érintő, mégis könnyen vázolható cselekmény nem önmagában válik megrendítővé,…
Tovább
A szemközti épület harmadik emeletén mindig ég a villany. Jobbról az első ablak, a konyha. Nálunk is ott a konyha, hét négyzetméter, épphogy elférünk az asztalnál. A hűtő kint áll az előszobában, a tetején tartjuk a kulcsokat és a sapkákat. Már többször jártunk a szemközti házban, de a barátaink semmit sem tudnak arról a férfiról,…
Tovább
Az Alföld körkérdése arról, hogyan viszonyulnak az írók a kritikához 1. Alkotóként milyen a viszonya a kritikához, mennyire követi saját szakmai fogadtatását? Volt-e olyan kritika, amelynek hatása volt írásművészetére, elképzeléseire? Kiss Tibor Noé: Természetesen követem a regényeim fogadtatását, a honlapomon igyekszem archiválni a történéseket. A kritikáktól nem várom, hogy közvetlen hatással legyenek az írásművészetemre, arra…
Tovább
Valaki követ bennünket a kerítés túlsó oldalán. Mi a gödrökkel szabdalt betonúton haladunk, a másik a zárt udvaron lépked, az egymásra hajigált szemeteszsákok felé. Amikor ő beleütközik a zsákokba, akkor mi még mehetünk tovább, egészen a falu széléig. A kutyák sem mernek majd megugatni minket, mindenki tudja, hogy itt a nagyapám az úr. Vannak dolgok,…
Tovább
A februári Alföld borítóján a szerzők nevei helyett csak egy szó áll: Pénz. A mellette lévő fotó egy apró szemetest ábrázol, benne fémpénzekkel. Az aktuális lapszám a „piszkos anyagiakkal” foglalkozik, s az írások és a fotók különösen jól rímelnek egymásra. A szövegek igyekeznek újszerű megvilágításba helyezni a központi témát, s így tesz Hofgárt Károly is:…
Tovább
