Tűnődések Á.-val a hajnali teraszon

Megvárja, amíg elcsendesedik a ház, valami zene szól még halkan, nem csak a mozgás szűnik meg körülötte, de az övén kívüli életek valamennyi egyéb jele. Előbb a házban lélegző lakások némulnak el, azután a szemközti épületek ablakaiban is sorra elsorvadnak a fények. Felesége ilyenkorra már többnyire elmegy aludni a lakás felső szintjére. Lábát öregesen bebújtatja…

Tovább
Dosztojevszkij szívzsebszótár

Dosztojevszkij szívzsebszótár Cristea, Valeriu, a legcsodálatosabb Dosztojevszkij-kézikönyv, a →Dicționarul personajelor lui Dostoievski (Dosztojevszkij szereplőinek szótára) szerzője. Bizo­nyá­ra az általa teremtett műfaj dolgozott bennem addig, míg végül a magam szótá­rait elkezdtem írni.1 1983-ban jelent meg az első, 1995-ben a második kötete, aztán 2007-ben egy kötetben is megjelent a hatalmas munka. Mindent meg lehet tudni belőle: azt,…

Tovább
Magányos hegedűszó

0. „A ház földszintes, mint mindegyik ház az utcában. A kapu két szárnyán két tojásdad ablak van, üvegjük kék és piros cikkekre osztva. Bal felől fényes rézgomb, a csöngő húzója. A nap alacsonyan jár, sugarai rézsútosan érik a falat, s a durva va­kolat minden göböcskéje hosszú árnyékot vet. Valaki meghúzza a rézfogantyút, s a hosszú…

Tovább
Krétakör

Szél, olaj és gáz Miközben Nyugaton már a harmincöt, sőt a harmincórás munkahéten gondolkodnak, itt nem ritka a hatvanórás sem – a 200 eurós átlagfizetések és a magyarországiakhoz közelítő árak nem engedik meg a lazítást. De lazítani azért sem lehet, mert rengeteg a gyerek, a nagy családokban pedig sokszor csak a férfi dolgozik, ő vi­szont…

Tovább
Kántor Zsolt: Tónus, aspektus

Van egy fajta megjelenítés, ami nem újra-megjelenítés, nem reprezentáció, nem visszaemlékezés. Valami olyannak a megjelenése, ami tulajdonképpen sohasem volt jelen. És mégis, valamikor már éreztük, hittük. Ezt a nem a jelenen alapuló megjelenítést nevezi a filozófiatörténet Vergegenwärtigungnak (Husserl). „Valami­vel közelebb, mint szokás, de még így sem elég közel” – így idézi Paul Klee mondatát Tandori.…

Tovább
Etelka–Földöv. Apám karácsonya

A szenteste előtti délutánon rendszerint kimentünk a szüleimmel a Köztemetőbe. Gyalog végig a Kút utca innenső, azaz jobb oldalán, elhaladva az óvodám, majd az iskolám mellett, át a már akkor is forgalmas Szabadság útján, aztán az Árpád téri saroktól előbb a sárga, városi busszal, majd a nyolcvanas évek elejétől kezdve trolival tovább. A Gördülőcsapágy Műveknél…

Tovább
Költészet és poszttruth

Balajthy Ágnes: Szeretettel köszöntöm Kemény István József Attila-díjas költőt, írót a debreceni könyvhéten. Először épp az előző mondatban szereplő titulusaidra szeretnék rákérdezni. Tóth Krisztinától hallottam egyszer, hogy ha nem irodalmárokkal kerül egy társaságba, nem szereti magára azt mondani bemutatkozásnál, hogy költő. Inkább üvegfestőként szokta megadni a foglalkozását, mert az olyan szakma, ami könnyebben elfogadható az…

Tovább
Utazás a Zöld-foki-szigeteken

A Zöld-foki-szigetek tegnap és ma A Zöld-foki Köztársaság (portugálul Cabo Verde, kriolu nyelven Kapu Verdi) szigetállam Afrika legnyugatibb pontjától hat-hétszáz kilométerre nyugatra, az Atlanti-óceánban. Nevét arról a zöld növénytakaróval borított félszigetről kapta („zöld fok”), amin ma Szenegál fővárosa, a két és fél milliós Dakar fekszik. Ezen a földnyelven nőtt az első összefüggő vegetáció, amit 1440…

Tovább
Tompa Andrea: Az olvasás adománya

Kedves debreceniek, kedves meghívóim, kedves olvasó emberek!   Köszönöm ezt a meghívást, bevallom, nehezen álltam rá. Úgy érzem, az íróktól, költőktől, művészektől ma sokat várnak a nyilvánosságban: legyünk magvas és fe­lelős gondolatok kimondói, kritikusak, kemények, humorosak, bátrak. Továbbá még szépek is, és lehetőleg szimpatikusak, előbbit mindenképpen a női szereplőkkel kapcsolatban szokták elvárni, ha netán egy…

Tovább
Zug, 2018. február

A repülőgépen több nyelven is közlik az alapinformációkat: németül, franciául és olaszul. Mint örök kisebbségi, a rétorománt, vagy ahogy az olaszok mondják, a ro­manciát várom. Várhatom. Harmincperces késéssel érkezem az egyébként óra­mű­pontosságú országba. × L. és én Esterházyról beszélgetünk. Mély megrendülés a hangjában: próbálok beszélni a Hasnyálmirigynaplóról. E. P., aki beajánlott ide, úgy vélte jónak,…

Tovább
Párosult magány

Olyan világba születtem és növekedtem bele, amelyben az élet megszokott részének számított a levelezés. Egy emberi lény elővett egy vagy több papírlapot; tollal, ceruzával vagy betűkaros írógéppel leírta közlendőjét egy vagy több másik ember számára; összehajtogatta, borítékba csúsztatta, megcímezte, bélyeget ragasztott rá (gya­korlott levelezők nagy mennyiségben vettek különböző címletű bélyegeket), végül levélszekrénybe dobta vagy dobatta,…

Tovább
A viszonzatlan szerelem és az unalmas házasság találkozása egy boncasztalon

Történetünk kissé szövevényes, de azért is érdemes lenne végigmondanom, mert akkor talán magam is megérteném. A kulturális kapcsolatok monarchikus krónikáját ott kell hát elkezdenem, hogy Gaston de Foix-nak, aki Candale grófja volt, a tulajdon unokahúgát, Chaterine de Foix-t, Foix grófjának leányát kellett feleségül vennie. Nem volt apelláta. Ez régen, na­gyon régen történt. A két hírneves…

Tovább
Száz oldal karácsony

A Legkisebb Jégkorszak a nagyon közeli jövőben játszódik: az olvasó egyszerre érez­heti magát otthonosan és idegenül. Az lehet az érzésünk, hogy ez na­gyon is a mi világunk, miközben mintha egy hollywoodi világvégefilmet néznénk. Me­lyikhez van több köze a regénynek az ábrázolt Budapestet és a benne élőket néz­ve, a mához vagy az elképzelt, de nem elképzelhetetlen…

Tovább
„Érdemes kockázatot vállalni”

Az utóbbi tizenöt évben látványos változásokon ment keresztül a gyerekirodalom. A tündéres, sárkányos mesék mellé felzárkóztak a hétköznapi problémákat, a filozófiai kérdéseket, a szociológiai tartalmakat középpontba állító gyerekversek és mesék. Szerkesztőként, kiadóként hogyan látjátok napjaink gyerekirodalmi trendjeit, igényeit? Balázs Eszter Anna (Kolibri Kiadó): Egyértelműen nőtt a bizalom a kortárs magyar szerzők iránt, és nőtt az…

Tovább
„Idegen emberek tudatában”

Utolsó két versesköteted erőteljes zenei-zenetörténeti inspirációval bír, s mielőtt a lírádra rátérnénk, érdemes jelezni, hogy zenekritikusként is tevékenykedsz. 2015-ben jelent meg több mint ezer oldalas „(poszt)modern operakalauz”-od (Experimentum mundi). Hogyan lettél szakértője, szakírója a zenének? Miként hallgatsz, értelmezel zenét? Szakértő, szakíró? Ugyan: én szerelmes vagyok a zenébe, és mint a szerelmesek általában, meggondolatlanságokat cselekszem. Szenvedélyből.…

Tovább
Két hét Kubában

Kuba egyébként sok szempontból időutazás volt számunkra, a harminc évvel ezelőtti magyarországi, illetve romániai mindennapok számtalan olyan jellegzetességét idézte meg, amit azóta persze elfelejtett az ember, de akkor azonnal beugrott. Mást ne mondjak, az útlevélben tárolt félbetépett vízum állandóan ott volt a gatyám zsebében, mert bár csak akkor lett volna rá szükségünk, ha magunk kerestünk…

Tovább
Önértelmezés, imázs, hitelesség

A 2015 őszi Debreceni Irodalmi Napokon elhangzott, s e számban közzétett referátumukhoz kapcsolódóan a szervezők kerekasztal-beszélgetést tartottak az Ars poeticák és írói imázsok témakörében. A résztvevők: Grecsó Krisztián, író, zenész és dalszerző; Keszeg Anna, stíluskommunikáció- és divat-kutató, a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének adjunktusa; Molnár Gábor Tamás, irodalomtörténész, az ELTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa;…

Tovább