Az Úr szőlőskertje

A faluból hosszabb kaptatón jutunk fel a hegyre. Nem túl meredek, de a végén mégis jól esik megállni, venni néhány mély levegőt, s egy pillanatra belefeledkezni a feltáruló panorámába. Az út mellett szőlőskertek, ültetvények sorjáznak, s köztük egy másik kert: hortus judeorum, a zsidók temetője. Az Úr szőlőskertje. Úgy jön ez az ézsaiási metafora, mint…

Tovább
Lover’s eye

„Hányszor elmagyaráztam már önöknek, hogy legfőbb tévedésük: alábecsülik a szem jelentőségét! Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha.”Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita 1781-ben Wales hercege, a majdani IV. György a londoni operában első látásra beleszeretett Mrs. Maria Fitzherbertbe. 1785 november 3-án írt levele mellé a herceg eljegyzési gyűrű…

Tovább
Kamaszoknak írni csapatjáték

Az íráshoz – főleg a regényíráshoz – fenék kell. Hányszor hallottam ezt a remek summázatát az írói hivatásnak Lackfi János és Vörös István tanár úrtól a Pázmányon indított Kreatív Írás Program szemináriumain! Több száz oldalnyi ifjúsági regénnyel a hátam mögött már tapasztalatból tudom, hogy egy komplex prózaszöveg megalkotása valóban döntően magányos tevékenység, de abban a…

Tovább
Az érettség szintjein

Első gyerekdarabomról sírva mentek ki az óvodások. Addig csak felnőtt közönségnek írtam, fogalmam sem volt, hogyan kell szólni a 4-6 éves korosztályhoz. Erre egyébként azóta sem jöttem rá, de iskolásokkal, főleg felső tagozatosokkal már előfordult, hogy szót tudtam érteni. Először egy Piroska és farkas-adaptációra kértek fel, egy bábdarabra. Ebből lett a Farkas kontra Piroska. A…

Tovább
Érzékeny kor

Kiskamaszoknak írni, bevallom, számomra nagyon kényelmes. Kicsit olyan, mintha egy részem ott ragadt volna valahol tizenhárom éves korom környékén, pöttyös és csíkos borítók között, valami mély biztonságérzettel, hogy mindig lesz következő kötet. Sőt, kedvemre válogathatok is, hiszen a választék megnyugtatóan kifogyhatatlannak tűnt. Akadt olyan könyv, melybe legszívesebben beköltöztem volna, e lehetőség híján viszont annyiszor elolvastam,…

Tovább
Rebellis szereplők és az írás csodája

Szeretem a gyerekek arcára kiülő döbbent arckifejezést, amikor az alkotás folyamatáról beszélgetve elárulom, hogy a szereplőim nem mindig fogadnak szót nekem, sőt időnként határozottan nem hajlandóak azt csinálni, amit én szeretnék. A legtöbb gyerek ilyenkor értetlenül néz, szemükben látszik a ki nem mondott kérdés: hogyan lehetséges, hogy más történik a mesében, mint amit elterveztem, ha…

Tovább
Kamaszdilemmák a regényekben

Nem tudok anélkül írni, hogy a regényemben ne jelenjen meg egy jellemzően kamaszkori trauma vagy nehézség, mellyel a főhősömnek kell szembenéznie. Amikor alkotni kezdek, első lépésként mindig egy diákokat érintő – és engem is foglalkoztató – dilemmát és kérdést választok témámnak, melyre a regény születése közben a szereplőimmel együtt keresem a megoldásokat és a válaszokat.…

Tovább
Közönséges angyal

Új sorozatunkban partnerlapunk, az Újvárad folyóirat szerkesztőitől és munkatársaitól olvashatnak tárcákat, heti rendszerességgel. Harmadikként Ozsváth Zsuzsa, az Újvárad online vezető szerkesztője írt angliai útjáról. Hogy a francba kéne kinyitni ezt a napernyőt, marha meleg van, habár csak huszonkét fokot mutat a hőmérő, az Anglia fölött kiszakadt ózonrétegen át csak úgy áramlik az UV-sugárzás, mintha fizetnének…

Tovább
Az egyszeri melomán

Új sorozatunkban partnerlapunk, az Újvárad folyóirat szerkesztőitől és munkatársaitól olvashatnak tárcákat, heti rendszerességgel. Másodikként Szűcs László, az Újvárad főszerkesztője írt a zenéről, és közben pedig valami másról. Már az idejét sem tudom annak, mikor és miért veszítettem el a kapcsolatomat a zenével. De hogy annyi a relációnak, az biztos. Hogy egészen pontos legyek, azt nem…

Tovább
Az igény és az irodalom

Az író olvas. Reggel fél tíz körül például megáll a könyvespolc előtt, óvatosan a fiókos szekrényre helyezi a teásbögréjét, lehajol, a legalsó polcról kihúzza A Magyar Nyelv Értelmező Szótárát, kinyitja az I betűnél, és olvasni kezdi. Az író hiú lény, elsősorban önmagát keresi, legyen szó tükörről, év végi listáról vagy értelmező szótárról. Író, olvassa az…

Tovább
ŐK (SVÉDEK)

Új sorozatunkban partnerlapunk, az Újvárad folyóirat szerkesztőitől és munkatársaitól olvashatnak tárcákat, heti rendszerességgel. Elsőként Tasnádi-Sáhy Péter színházrendező, a Várad folyóirat korábbi irodalom rovatának szerkesztője, most az Újvárad trialóg rovatának vezetője írt Göteborgról és Jöteborjról – közben pedig valami másról. Jöteborj és Göteborg – bár persze nem, de mondjuk így – két város. Jöteborjban, bent, svédek…

Tovább
Komolyan venni

Hogyan dolgozik egy ifjúsági regényíró, kérdezik tőlem szinte mindenütt, interjúkban, író-olvasó találkozókon, még az e-mailben is, amelyben felkértek erre az esszére. Részben értem a kérdést, hiszen külső szemmel valóban érdekes boszorkánykonyhának tűnhet az ifjúsági irodalom. Ha felnőttek írnak felnőtteknek, leginkább saját magukból és a környezetükből merítenek, ahol általában szintén a felnőttek vannak többségben (kivéve például…

Tovább
Nem én vagyok görbe, az út kanyarog – a Debreceni Ünnepi Könyvhéten jártunk

Kissé fáradtan érkezem meg a Debreceni Ünnepi Könyvhétre, hiszen előző este a Fiatal Írók Szövetségének budapesti alapozó mulatságán vettem részt a Lumenben. Nagy az izgalom: vajon elmossa-e az eső a megnyitót? De a borúra derű érkezik, amikor Buda Ferencnek, a programsorozat idei díszvendégének köszöntője elfeledteti velem a fáradságot. Aurája van. Egy jelenség. Delejező személyiség. Indián.…

Tovább
A fikció bátorsága

I. Dél-Franciaországban az Ardèche-folyó partján található a Chauvet-barlang. A nevét a felfedezőjéről, Jean-Marie Chauvet-ről kapta, aki túrázás közben figyelt fel a földből áradó, barlangot jelző párára. A Chauvet-barlang falai őrzik az emberiség ma ismert legrégebbi rajzait. A szénizotópos vizsgálatok szerint némelyek harmincezer év körüliek, mások némileg fiatalabbak, ötezer év különbséggel készülhettek. Emberi dimenzióink e számok…

Tovább
A vers igényei

Louise Glück Louise Glück költészetéről már sosem fogunk tudni elfogulatlanul beszélni: a Nobel-díj mellékhatása, hogy nehéz úgy megszólalni a díjazott szerzőkről, hogy az ne tűnjön túl soknak vagy túl kevésnek. Soknak, hiszen úgymond meg kell tudnunk látni, megmutatni végre bennük azt a nagyszerűséget, amely korábban is jelen volt – és kevésnek, hiszen hogyan is mondhatnánk…

Tovább
„Én, François Villon…”

Valóság és fikció Villon költészetében Amióta a francia romantika újra felfedezte, Villonnak változatlanul erős a varázsa. Ez a varázs sokat köszönhet az életműben megszólaló lírikus és drámai Énnek, amely – azzal, hogy saját kudarcairól, gondjairól, fájdalmairól, szerelmi csalódásairól beszél – olyan hitelesnek látszik, hogy Villont még a XXI. századi olvasó is méltán érzi közel magához.…

Tovább
„Gondolkodó érzés, érző gondolkodás”

Tor Ulvenről első magyar nyelvű kötete, a Türelem megjelenésekor Versolvasás közben még mindig azt várom, hogy kapcsolatba kerülök azzal a valamivel, amit Isten híján a legizgatóbb titoknak tartok: az emberi személyiséggel. Kalandra készen még mindig arra számítok, hogy találkozom egy másikkal, akit megismerhetek. Tor Ulven verseit olvasva titokból sokat kapok, személyiségből kevesebbet. Személyiségből nála mintha…

Tovább
Jelenlét és jelentés

Billy Collins fordítása közben Sokat köszönhetek a boroknak. Például Billy Collins verseit. A tokaji Erzsébet Pince vezetőjétől, Prácser Hajnalkától hallottam róluk először. Hajni nemcsak borász – a szülei nyomdokait követve –, hanem bölcsész is: egy időben az amerikai M.F.K. Fisher „ételírásai”-ból (mint életírásokból) készült doktorálni Debrecenben. Ő ismertette meg velem Collins mellett például Carl Dennis,…

Tovább
Mediterrán hétköznapok

Jaime Gil de Biedma költészetéről A XX. század második felének spanyol költészete – kis túlzással – Jaime Gil de Biedma pongyolájából bújt elő. Vasárnapi költőnek vallotta magát, hétfői tudattal. Az élet szabad napjairól írt, jobbára munkanapokon, mert hétvégén élte az életét. Hétköznap pedig munkába járt. Nem mintha rászorult volna: spanyol nagypolgári családból származott, apja a…

Tovább
Folyószöveg

Simon Balázs 1966-ban, Budapesten született. Magyar–latin–ógörög szakra járt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Huszonhat éves korában jelent meg első verseskötete, a Minerva baglyát faggatom mégis (1992) a Liget könyvek sorozatában. Húsz évvel halála után írva Simon Balázsról, úgy gondolom, azokkal az emberekkel és kiadókkal kell kezdnem, akik és amelyek fontos szerepet töltöttek be a költő életében,…

Tovább
„Finom a hal”, idézőjelben

Simon Balázsról, halála után húsz évvel Tizennyolc éves volt, amikor megismerkedtem vele. Így tehát figyelemmel kísérhettem egész felnőttkorát, amely rövidebb ideig tartott, mint a gyerek- és kamaszkor évei. Közeli barátom volt, sokat voltam együtt vele, intim ügyekről is beszélgettünk – mégis vannak alapvető dolgok, amelyeket nem tudok és most már nem is fogok megtudni róla.…

Tovább
A Terepőr

„Senki nem jut itt keresztül,hát még egy halott üzenetével.Te azonban ott ülsz ablakodban,és megálmodod, ha eljön az este.”(Franz Kafka) Simon Balázs éjszakai ember volt. A nap huszonnégy órájának sötétjében. Abban a zónában élt, amelyen „senki nem jut keresztül”, csak álomban. Már ismertük egymást, már üldögélt nálam éjfél utáni órákig – mintha a szavaink a sötétben…

Tovább
Mi van, ha nincs fősodor?

Simon Balázsról Simon Balázs nem volt könnyű ember. Volt sorsa, amit a betegség jelölt ki számára, és ez a sors nem engedett meg neki akkora lazaságot, hogy könnyen elviselhető, könnyen kezelhető, könnyen megérthető, könnyen elfogadható legyen. Szégyenkezve vallom be, hogy inkább kerültem a barátságát. Az ilyesmiéért nem feltétlen kell szégyenkezni, de a temetésén ébredtem rá,…

Tovább
Alapkövek

A kilencvenes évek második felében Simon Balázzsal egy házban laktunk a Rippl-Rónai utcában. Hatalmas, U alakú épület volt a MÁV Kórházzal átellenben, közel a vasúti sínekhez. Én az U betű egyik szárában laktam az elsőn, ő pedig szemben, a harmadik vagy negyedik emeleten, már nem is emlékszem. Az U betű két szára árnyékos, zöld udvart…

Tovább
Simon Balázs-rongyszőnyeg

Részletek egy készülő regényből Az alábbi bekezdések egy készülő regényből valók. Az itt megjelenő főalakot a Simon Balázs barátommal megélt élményanyagból merítettem. Igen, Simon az írói képzelet műve, ez teremtette meg hasonlóságokra támaszkodva a regénybeli figurát. Olyannyira, hogy, legalábbis egyelőre, a nevét is, a kereszt- és a vezetéknév közötti lebegésben tartva, meghagytam; akik bizonyos vonásaira…

Tovább
Ferdinandy György esszéi

Más Egyszer már megírtam Kagylócska történetét. Azt, hogy ez az arckép mennyire elnagyolt, csak most veszem észre. Az a könyv, a Kagylócska, négy részből áll. Az utolsót szívesen átírnám. De átírni utólag semmit se lehet. Ezért írom most ezeket a kiegészítő jegyzeteket. Barátom, Sz. Gyuszi sütötte el a viccet. Szakállas sztori, valaha ismerte Pest-Budán minden…

Tovább
Második karantén-napló

1. Amerikában Kamala Harris lett a több milliós többséggel és 306 elektori szavazattal megválasztott Joe Biden alelnöke, ezért különösen aktuálisnak érzem azt a filmet, amit nemrég láttam az angol televízióban. Ez egy 2016-ban Amerikában kiadott könyvön alapul, aminek a címe „Hidden Figures” – ez fordítható „Rejtett számok”-nak vagy „Rejtett alakok”-nak, s lényegében három fiatal afro-amerikai…

Tovább
Autofikciók, avagy kettős karanténban

Naplófeljegyzések 2020-ból 2020. szeptember 3. Olvasom a Literán A hét csodája – Sopron, alkony című tárcát – remek kis lírai helyzetkép arról, hogyan találkozik a szerző (Jánossy Lajos) az apja Sopronjával, hogyan élvezi – a Cézár vendéglő udvarra vezető boltívei alatt üldögélve – egy zenésztársaság eszmecseréjét, hogyan merül el közben maga is az emlegetett zeneművek…

Tovább
Variációk krimire

A Prae kiadó Krimi ma című sorozatának köteteiről A Prae Kiadó vállalkozásának eddigi története önmagában is érdekes: a sorozat ugyanis olyan utat jár be, amely hasonló a bűnügyi regény történetéhez: ahogyan egy műfaj identitása nem pontszerű, hanem folyamatosan, intézményesülésének függvényében alakul (vagyis akkor beszélhetünk műfajról, ha az reflektív viszonyban van önmagával), úgy a sorozat is…

Tovább
Áldott partok

Sétálgatások Rejtő Jenővel, -nek, -ben. Vagy mi. Az ifjúságom – ez Rejtő. El is múlt. Ha hű szeretnék lenni az emlékéhez, a stílusához, a lényéhez, akkor valahogy így kellene kezdenem. De talán még inkább hű vagyok, ha ez egyszer lemondok a poénról, és az igazságot választom. Mert elmúlt ugyan, de nem Rejtővel együtt, hanem annak…

Tovább