Marno János verse

Keletlenül                                                Haninak Álmomban pucér pincérek szolgáltak felegy tengerparti vendéglő teraszán,fürgén, elegánsan cikáztak a citrom-sárga abroszú asztalok között,nem bánom, mondtam a lányomnak, egyszer énis megkóstolhatom a tenger gyümölcseit,öröm engedelmeskednem a lányomnak,álmaihoz igazítanom a napvilágot,egy palack fehérbort is rendeltünk,mivel úgy tudtuk, pénz áll a házhoz mégmásnap, épp annyi, amennyiért még nemkerülsz magadban szégyenpadra a tükörelőtt a…

Tovább
G. István László versei

Kutyaszem Kutyaszemekkel ébredtem reggel. Kevésbéláttam a színeket. A szivárvány hét sávjahelyett fakó árnyalatok tömbjei úsztakát egymásba, mint akinek higanycseppcsúszkál a szemgolyóján. A tükörbenlátszott, mind a két szemem egy kutyáé.Megörültem, mostantól hűségesen követlek,akárhová mész. Nem számoltam azzal,hogy a kutyatekintet irritáló. Hatalmasterheket tettem arra, akire néztem. Mindenkijárását felhőként ülte meg a súly, enniadni, simogatni, sétálni vinni, egyáltalán,kezdeni…

Tovább
Izsó Zita versei

A második erdő Az ágya feletti képenolyan sűrű erdő,mint egy gyertyákkal telepakolt torta.Ha elkezdeném számolni a fákat,valószínűleg pont addig jutnék,amennyi idős lesz néhány nap múlva,de felesleges lenne ünnepelni,úgysem fogna fel belőle semmit. A nővérek azt mondják,már egy ideje nem beszél,ezért betűtésztával etetik.De ahogy egyedül hagynak minket,megnyalja a száját,és szóba hozza a kiszáradt folyót. Mert mindenki…

Tovább
Sopotnik Zoltán verse

Rög „Akit őrültekházában ápolnak, az legalább valaki.”(Fernando Pessoa) Megint az angyalhullás, és én megint a leesőketszámolom. Rög, a szerzetes, aki a templom alattiállatkórházban segédkezik, gyógyszereket hoz nekem.Beteg állatok auráját fogja fel, azokból készíti, mondja,és ez már meg sem rémít, fel sem készít semmire. Töröttcsontokat, széthúzott gerinceket látok magam előtt, mikoriszom az első üvegcséből. Kicsit félek…

Tovább
Jász Attila versei

Fausztina nővér* betegnaplójából [DE. Presszióvers] Ha festenék az éjféli üres, neonvilágította peronokataz állomáson. A sínek sötét, hideg csillogását. A néma és reménytelen várakozást. De mégis.Pár perccel később már egy újabb nap lehetőségével, bár távolabb még a fénytől, és sokkal közelebba sűrű sötétséghez. És mégis, mégis, mégis. [VAKREMÉNY. Demensvers]                                                Takács Zsuzsának és Lanczkor Gábornak Egy…

Tovább
Orcsik Roland versei

Eutanázia Megvénült a hálószobánkelőtti cseresznyefa az utcán.Beköltözésünk első évébenmég utoljára lédús, roppanócseresznyével köszöntött.Bőségesen termett, nem is győztükenni, a járókelőknek is jutott.A kukacoknak is ízlett.Pedig akkor már elleptéka termeszek, védekezés gyanántgyantát csorgatott a beteg törzsén.Ám ezzel magával is végzett,kiszáradt a kérge. Már nemterem semmit, csupán évről évrea búcsú fanyar gyümölcsét.A csillogó gyanta gennyesauraként borítja a sebeit.Itt…

Tovább
Schein Gábor versei

Ó, rinocérosz 58. 1746-ban egy holland hajóskapitány, Douwemout van der Meer Indiából Európába hozott egy újszülött rinocéroszt. Útközben olajjal kenegette a bőrét, és kapitányi jogaival élve, még a hajón megkeresztelte. A rinocérosz a keresztségbenSzent Klára nevét kapta. A hajó Leidenben kötött ki, ahonnan van der Meer és Clara a Rajnán folytatta útját.A partmenti városokban sokan…

Tovább
Buda Ferenc versei

Idő suhog Idő suhog: hátamon a vessző. Rokka pörög: fordul az esztendő. Füvem java szikkad lekaszálva.Fehérül a fiaim szakálla. Magamhoz Nyájatlan pásztor, földtelen paraszt –száz éve, hogy egy szál botot faragsz.Törődj bele: kész nem lesz már soha –tán ha visszanő ága és boga. Vakon Hol a paritás, mi a veritás,ha a léted széteszi azefemeritás?Vakon bolyongsz…

Tovább
Pintér Kitti verse

érintő (○) spotifyról tett be zenét és ellötyögött a mikróiga tetején hagyta a mobilját hogy ne legyen útbanúgy forgott mint egy kis esésű folyónlehorgonyzott hajómalom propellerjeahogy a cigit tekertem behúzta a firhangotne lássanak ránk a belpesti szomszédokfoszforeszkáltak a posztóra tűzöttpazar műanyagok a sötétbenolyan sovány voltmikor elhelyezkedett éreztem az ölemenkényelmetlenül kiálló farkcsontjáthogy ne essen hanyatt elővigyázatosságbólátfogtam…

Tovább
Mosások, taxisok

Anekdotikus útirajz Ma mosunk. Így döntöttünk Jével tegnap este, természeten szükségből, illetve hiányból, s mivel Irvana lakásán nincs mosógép, a neten pedig csak Hrasnoban találtunk mosodát, na jó, hát akkor nekivágunk a külvárosoknak, és Lukavicáig meg sem állunk. S mire visszaérünk, ki is mosnak, meg is szárítanak. Egy Tin Ujević-kötetet csempészek a vászontáskámba, a hátizsákomat…

Tovább
Csobánka Zsuzsa Emese verse

Az erdőjáró Aki indul, add fel rá a kabátot.Tétován ne ácsorogj hosszan,ne tartsd vissza, nyisd az ajtót.A szűkössé vált sál hadd lobogjon,érintse nap a nyakát, te ne fojtsad.Minek melegedne be rajta a kabát,lesz még tavasz levetni újra.Menjen, távolodva tőled izmos szelek várják.Ágak ölelik körbe helyetted,áldd meg őket. Karod add odaa friss hajtásokért, lombosodjanak.Légy az avar…

Tovább
Horváth Veronika verse

Önmagával határos Elmesélni a szerb állomásfőnököt. Ahogy nem érted a nyelvet, csak a kiabálás,                hangsúly, hanglejtés árulja el, hogy épp családi dráma van.Egy másik családra gondolni, az öregemberre, akinek a kertjében húzódott a határ.                Hogyan kapálod meg a földedet, ha átmenni nem lehet?Találsz-e odaát szomszédot, hogy a szőlőt csápra kösse?                Elmesélni, ahogy a sötét villanypóznák…

Tovább
Jász Attila versei

Valóságmásolatok között. Útinapló Fausztina és Andrea nővér Hallstatt környékén                                                                                                               Mottó nélkül (autópályakert) A hátsó ablakban a kelő Nap vörösével indulunk. Szokás szerint késve egy kicsit. És nemcsalódom, a varjak már az út mentén, a fűben bogarásznak. A védőkerítésen túlról egy agancsos lény néz vissza, szemében kedvesség, jó utat kíván.A halott sünök már nem üzennek…

Tovább
Szeles Judit versei

Hóhatár Olyan utat választottunk,hogy a hegyek meredekek,a csúcsok hóval fedettek,de a lábukat langyosanmosogatja a meleg áramlat,és tengeri sünöket zabálnaka hófehér sirályok.Olyat választottunk,hogy az alpesi legelőktörpenyíreseiben iskövér bárányok kolompolnak,és ez elhallatszik messzire,a hóhatár fölé.Sas feszegeti a szárnyát,a rétisas, de itt tengerinek hívják azt is,óceáni az éghajlat, az áramlat,benne bálnák, ámbráscetek,palackorrú delfinek, vagy kisebbek,mint a norvég nevű…

Tovább
Gál Hunor versciklusa

széntorna 1. \ feldarabolt 1.1 test vagy. ösztöni képlet,átlók, szögek erőszakos elegye,ki önuralmat csak gondolatban,együttérzést szóban gyakorol,egy anya önző vegyjele.anyag vagy. halott sejt,ki nem érti, mit jelent a gyermeki fájdalom,széklábhoz kötözve két súlyos dróttal,pedig voltál gyermek, s bár nem ismerlek,bizonyosan te is jártál apró lábakon.de téged nem kötöztek meg,csontjaidat nem ásták el,nem fektették sósavval teli…

Tovább
Gerevich András verse

Határok 1. Először csak egy vékony repedés volt,kavics, fűcsomó, az aszfalton eldobált csikkek,mint a bőr finom ráncai a szem körül,kis félszigetek, szeplő, anyajegy, szőrpiheés a dudori szemölcs, mely az izzadságoteltereli, ahogy keskeny ívben gurul le,végig az arcon, csöppé gyűlik az állon,ahonnan a mellre pöttyen, a mellbimbómellett fut egyre lejjebb a forró, csapzotttesten a köldökig, ahol…

Tovább
Marno János versei

Képzetek a régiekhez képest                         Szpéró és a Vak Pipi néni emlékének Tévéképzetek a falnak fordulvabefelé, mielőtt elaludnékrajta. Vagy belehalnék feldúlva, mégmegpillantva magam a régi utcavillanyoszlopának árnyékábanácsorogni, mintha lett volna miért.Csavargatni zsírosodó hajtincsemetaz ujjam köré, eltűnődve, vajonérezni-e, hogy karnyújtásra tőlemegy meglett cseresznyefa ága duzzad.Hó semerre, de azért este már fagy.Nekidőlök, lám, a szálkás oszlopnak.Nincsen remény,…

Tovább
Kovács Edward versei

A táj emlékezete Szikkadt koponyaként domborodika táj, tátongó szemüregei sejtetik csupána kérges idegnyúlványok erdőtüzeit,a végigperzselt látványt, a porladt köveket,a széttöredezett felszínt, melyet ismétegybefoghat az emlékezet, mint a lepkekét szárnya közti részletet, ha lenne,akár a földből az égre meredő kőhalmok,melyek újból helyreállíthatók, máskéntés másként rendeződik újra rajtuk mindenkarcolás, a szemmel nem látható,a felejtés olvasatlan kéznyoma.  Arcképül…

Tovább
Krusovszky Dénes versei

Észrevételek (1/3) Az út mellett, az ároktól beljebb,de még nem egészen a szántóföldön,egy satnya bokor alá behúzva,a senkiföldjén két fehérműanyag nyugágy. * Azt mondta, ha összpontosítok,sikerülni fog, de nem sikerült. * Ahogy kiemelem a rég elhervadtcsokrot a sírkő mellett állóvirágtartó edényből, pontosan az a szag. * Félbehagyni sem könnyebb. * A tizenharmadik születésnapjárakapott egy papagájt,…

Tovább
A majom szeme

Ne vedd fel! Dr. Kreutzer direkt olyan időpontot választott a hazamenetelhez, amikor a felesége nincs otthon. Tudta, hogy péntekenként mindig kommunikációs tréninget tart egy multicég dolgozóinak, és már korán elindul Rákosszentmihályra, rögtön azu­tán, hogy a gyerekeket leteszi az iskolában. Tíz óra elmúlt, a tréning már rég el­kezdődött. A pszichiáter látta, hogy a kocsi nincs a…

Tovább
Sopotnik Zoltán verse

A REMÉNYHEZ: Újraérkezettek                 Belső Trianon, kiáltja a Hátrahagyott, ahogy meglátja az első vonatot, ami átlépi a határt, Nógrád megyéét, az Elfelejtett Polgárokét, amin beszállítják a nyomorultakat, a bénákat, a félbénákat, a kar- és lábnélkülieket, az                elmebetegeket plusz a másként gondolkodókat, főleg a másként gondolkodókat, amin szállítják Nógrád szívébe a munkanélkülieket és a gyanús közmunkásokat…

Tovább
Átlépések

Ma temették a bácsit, aki tudta, hol vannak a határok. Nagyanyám sógora volt, Só­gorbácsinak hívta az egész család. Ángyom elment a paphoz, és azt mondta neki: az uram ismerte a határokat. Ő volt az utolsó, aki ismerte. Az ő halálával eltűntek a határok is. Ezentúl minden összefolyik. Elsüllyednek a határjelző kövek. Fű növi be a…

Tovább
Sirályok

Az autópályának félelemszaga van. Eszter még sose vezetett ilyen gyorsan. Most százhússzal kell mennie, most előzgetnie kell. Drágám, valamikor meg kell tanulnod, mondja Zoltán, miközben egy ásványvíz kupakjával küzd. Nem szorulhatsz be minden kamion mögé. Hogy beszorulna, Eszter eddig erre nem gondolt, ő csak megpihent, rácsatlakozott. Most, most nem jönnek a belső sávban, gyerünk már.…

Tovább
Lövétei Lázár László verse

„de csak mindig a rosz” Leállhatnál végreKedves Rich –Mondod unottanSzinte naponta kapsz levelet azellisisland@email.ellisisland.org címrőlEgészen pontosan bizonyos Richard P. FloodtólAki állítólag a Statue of Liberty-Ellis Island Foundation Vice PresidentjeMindössze 35 dollárért „Founder” lehetsz –ÍrjaSőt you’ll receive our limited-edition Founders MedallionA Szabadság-szobor félprofiljávalKell a halálnak „Medallion” –Mondod unottanVan neked érmédKettő isAz egyik 1800-ból egy réz 3…

Tovább
Szálinger Balázs verse

Sopronkőhida Negyvenhatig természeti képződmény voltam,Negyvenhatban A Pokol Nagykabátja –Így neveztek el búcsúzóul,Akik utoljára lépték át a határt.Végül, mivel mindnek mennie kellett,Az új nevemen nem szólított senki;Negyvenhattól kő voltam, és mögöttemEllenséges folyók meg nádasok.A város már jó évtizedek ótaDzsesszkultúra takarásában él,És nem tud róla, hogy itt mindennek vanEgy veszélyes, régi olvasata.A világ legesleggyorsabban kinyílóEjtőernyője volt ez…

Tovább
Exodus

Telik, múlik. Mennek, jönnek. Harangszó, ember, vice versa egymásba olvad. A maradók az asztalra borulnak, egyesek lassan hajtják fejüket a karjukra, egy kicsit ledőlnek, mormolják részeg-álmosan, poharukat újratölti a lassan mozgó idő, tömény után bort, és megint töményt, sose ürüljön ki teljesen, csak fogyjon. Az ember Sziszifusz volt eddig, aki az időt görgette előre, látszólag…

Tovább
Falcsik Mari verse

Valahol Európában, 2010-es évek A vonat megy. Ablakában szép arányos,kerek sarkú panoráma: mozgóképsor.Elfér benne csillag és föld, messzi kémény,bokrok dombon. Most sorompó, közelítés: ház teteje,ember, némber, kutya, macska, fonott kosárbekötözve, a gyolcs alól tömött libakandikál ki. Aztán csak fák. Majd a város: templomkereszt,tetők cikkcakk sziluettje, távol a hegy,elöl a tér, szokott szobor – s az…

Tovább
Kántor Péter verse

A határon Nem lesz ott semmilyen jel,se egy nagy fa, se egy kőkereszt,se egy folyó, se egy híd,se egy rozsdás vasúti sínpár,nem lesz egy fekete kutya se,vagy ha lesz is, egy fekete,nem üzen neked semmit,se ő, se a gazdája, egyszőke, lófarkas fiatal lány,aki pórázon vezeti,és főként nem lesz egy tábla,rajta felirattal, amiből tudnád,hogy odaértél, ott…

Tovább
Marno János verse

Faék az oldalasban Vágjunk bele.Vágjunk.Gyengélkedni jöttünk a világra.Tűnékenyen, mint a kámfor.Világos, és ennek a világnak nincs párja.Akkor belevágunk?Reggel van, öt óra.Egyedül vagyok kis szobámban.Valaki átszaladt a füvön.És többé nem tudta fellelni.És többé nem tudott felelni.És többé nem volt mit tenni.Briliáns barátom, akit ez idáigmindenütt csak a pályamester fiakéntaposztrofáltam, ám időközben,vagyis az ő váratlan ádventihalála és…

Tovább
Mezei Gábor versei

fényudvart keríteni amit a dolgokról tudsz, az egy hely,ahol elhelyezed magad. a liget feléhajolsz, beszélsz tárgyairól, kezedügyében apró vésők, szegek, ollók,alig látsz. a szürke anyagot kettészeliegy bádogpatak, a színhelyes, élesenbarnuló hegyháton lelassítod azeróziót. lejjebb földdel telt öböl,hullámait igazítod. rögeit fested,hallgatod dús csobbanásait. mégiselfogy a délután, az élő felvételenszemcsés, oszló felhők, felületekmúló változatossága, a szálcsiszoltfű nullába…

Tovább