Megjelent az Alföld 2022. júniusi száma

Alföld 2022/6. Júniusi számunk tanulmányai a 20. századi magyar költészet körében vizsgálódnak: Konkoly Dániel Babits Mihály, Juhász Gyula, Balázs Béla, Karinthy Frigyes, Németh Andor és Tamkó Sirató Károly költeményeiben figyeli meg a telefon és a rádió megjelenését, Pataki Viktor Radnóti Miklós, Balogh Gergő Pilinszky János, Bakó Endre pedig Szabó Lőrinc egy verséről értekezik. Bakó Endre…

Tovább
G. István László verse

Tehát a styxi Úgy kezdődött, hogy nemVolt egy szöveg se jó, nyomodbanKanyarítani, azt a körmondatot,Lectisterniumra, élvezetre ésFeddő fintorra termett szájjalIgazítani a tőled tanult lélegzethez,A belélegzés ívébe csak, amiMellkast tágítva pusztít, és ígyÁtemel, Istenek tüdeje bírja,A kőboltozatot, ahogy egy peploszEmelkedik, kőráncait elrendeziEgy ismeretlen rendből származóSzándék, a gyász kevert dolog,Ha a mondás csavarmenete élőtÉs halottat egybebotlaszt, ígyIncselkedik…

Tovább
Álomevidenciák

G. István László: Úgy felejti nyitva A kortárs költői köznyelv bevett, sokszor bizonyára öntudatlanul túlhajtott formulája (rendszerint kötet- és verscímek esetében) az E/3. személyben, illetve jelen időben meghatározott cselekvő mozzanat „kimerevítése”. Hogy e tendenciának vajon mi az általános nyelvhasználatbéli háttere, generatív közege, talán most kevésbé érdekes, viszont speciálisan poétikai vetülete annál több tanulsággal szolgálhat. Ennek…

Tovább
G. István László versei

A rozsdafa A rozsdafa mint forgó fémkéreg nőttálmomban – nem volt földhöz kötve,álmok halála táplálta, a fontos éselfelejtett szavaké, fémes utóízek, amelyekaz emlékezés éteres terébenis nehezen előhívhatók. Gyökerenem kapaszkodott, csak, mint a hüllőlába vagy az áramütött béka vonaglótagja, ütemesen mozgott, mutatta a törzsvonalát, mindig ugyanazt. A törzs acélzsilett,ahogy a mosogatóban hosszan felejtettezüstkések pengéje forog alúgos…

Tovább
HáromNegyed egy

Észrevételek a Negyed folyóirat III / 4 / 1 lapszámáról A Negyed az irodalmi nyilvánosságban relatíve fiatalnak számít, ugyanis 2017 óta jelenlévő lapról van szó, így érdemes lehet először a folyóirat őstörténetéről és egyedinek mondható szerkesztési eljárásairól szót ejtenünk. Bár a Negyed hagyományosan az online térben jelenik meg, azonban az első „őslapszám” még papíralapú volt,…

Tovább
G. István László versei

Kutyaszem Kutyaszemekkel ébredtem reggel. Kevésbéláttam a színeket. A szivárvány hét sávjahelyett fakó árnyalatok tömbjei úsztakát egymásba, mint akinek higanycseppcsúszkál a szemgolyóján. A tükörbenlátszott, mind a két szemem egy kutyáé.Megörültem, mostantól hűségesen követlek,akárhová mész. Nem számoltam azzal,hogy a kutyatekintet irritáló. Hatalmasterheket tettem arra, akire néztem. Mindenkijárását felhőként ülte meg a súly, enniadni, simogatni, sétálni vinni, egyáltalán,kezdeni…

Tovább
Megjelent az Alföld 2020. júniusi száma

Júniusi lapszámunk letölthető innen. Tartalomjegyzék – 2020. június Szépirodalom ORAVECZ IMRE: Alkonynapló (kisprózák)KRUSOVSZKY DÉNES verse: Áttetsző viszonyokG. ISTVÁN LÁSZLÓ versei: Tigris; FarkasNYÍRI KATALIN: Lélegzet; Cukrászda (novellák)GEREVICH ANDRÁS verse: Sikertelenül Francis Bacon nyomábanHALMOSI SÁNDOR versei: Annyi gyümölcsfát; Dobogó kő; Aztán szétszéledünk; JustieJENEI GYULA verse: HelyzetekVERÉB LÁSZLÓ: Jean Val Jean (novella)NAGY LEA versei: Elhullott madár; The shiningFODOR…

Tovább
A szeretet fénye az alagút végén

Vigilia, 2020/4. Az emberi élet vége, az elmúlás poétikája alighanem az egyik leggyakrabban olvasott és legélénkebben dolgozó területe a mindenkori kultúra- és irodalomértésünknek. A halál szükségszerű jelenléte a vele ellentétes értékűnek gondolt életünkben szorongással tölt el, minden percünket elkíséri, ez az állandó feszültség pedig talán nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a művészet csúcsteljesítményei megszülessenek. Az elmúlás kreatív…

Tovább
G. István László versei

Üres körték Az üres körték foglalatát benőtte a fű. Ártéri képlet. A posványillat nem a tájból, hanem a bőrödből árad, szaga mégsem riaszt, csak eltántorít attól, hogy emberek közé menjél. Mocsár a tüdőben, a belekben. Talán egy béka is lakik ott, ahova nem látsz. Reggelente fortyogás, lassú erjedés a délelőtt. A gondozónő hűvös keze jégvigasztalás.…

Tovább
„…megrekesztették benne a szellemet”

G. István László legújabb verseskötete, a Nem követtem el nem egyedülálló. Értsük ezt úgy is, hogy nem áll egyedül az életművön belül: előző könyvének szövegeit is egy nagy vállalkozás fogta össze, a mostaniban hetvennégy – címük szerint – védőbeszédet olvasunk, s tematikusan is kapcsolódik a korábbi évek verseihez (hit, apa). Hogy a könyv az irodalomtörténetben…

Tovább
Fogott bábu lép

Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki  egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig szabad…

Tovább
G. István László versei

Sakktábla A sírok között mászkáltam. Rettenetes rendben, ahogy sakktábla világos-sötét mezői követik egymást, váltakozva tűntek fel a csoportok, egyik a másik után, bezsúfolva álltak az apró sírhelyek körül, s minden másodiknál temettek, úgy, mint akik szülnek, mégis fegyelmezetten, valami papféle irányított szertartását követve, de rengeteg hullát tettek egy sírba, mindenki a magáét hurcolta, vonta, lódították…

Tovább
G. István László verse

Olaj a vízen Vízen az olajszennyeződés, úgy emlékszem rád, nem tengerből merítem, a csapból se az folyik. De olajfoltos az emlékem mégis, mint tekintetedben az alkohol kenőzsírja, hogy amire nézel, az máshol van, nem ott. Amire most nézel, az hol van? Talán nem élsz. Két és fél éve nem tudni rólad. A bűzszalag, ami körbe…

Tovább
Lírai daktilusom

Látványos és nagyon tanulságos kudarc G. István László verseskötete. Nagyot vállalt, alighanem teljesíthetetlent, nem csoda hát, hogy hiába mozgósította minden tehetségét, felkészültségét és szorgalmát, végül egy céljaiban homályos, erényeiben felemás, gyengéiben is legalább kétarcú kötetet tett az asztalra. Pedig az ötlet igazán méltányolható, sőt kifejezetten örömteli, hiszen egy negyvenes évei elején járó, kilencedik kötetén dolgozó…

Tovább