Markó Béla versei

Világítás Amíg vannak élők, terjeszkedik a temető is. Meredek domboldalon kúszik egyre feljebb, talán a mennyország felé. Hatvanhét éves vagyok. Négy évvel idősebb halott apámnál. De halott anyámnak még mindig gyermeke lehetnék, tizenhét évvel fiatalabb vagyok nála most is. Leguggolok, hogy megigazítsam a félrebillent virágcserepet, és amikor hirtelen felegyenesedem, furcsán megszédülök, érzem, hogy mindjárt elesem.…

Tovább
Befejezetlen történetünk

Egyre kockázatosabb vállalkozás az elmúlt évszázad történelméről írni. Ezt Rom­sics Ignác az utóbbi időben igazán megtapasztalhatta, hiszen olyan témákhoz nyúlt hozzá ismételten, amelyek nap mint nap indulatokat kavarnak nemcsak a történettudósok vagy politikusok között, hanem akár a kocsmaasztaloknál is. Meg­le­het, Mohácsról is szívesen vitatkozunk, de minden bizonnyal nem jövünk már düh­be tőle. Ezzel szemben Trianon…

Tovább
Markó Béla versei

Hátrahagyott ars poetica Csak közvetett bizonyítékaim vannak arról, hogy mit takar az éjszaka, egy-két részletet kideríthetek talán, amikor reggel a hegyek mögül felgyűrődik néhány szürke felhő, akár a szennyes ruha egy töredezett szélű hatalmas kosárban. A fiókban heverő súlyos kalapácsból és az összeszorított szájú harapófogóból próbálom kitalálni, hogy milyenek a szegek, amelyeket Krisztus tenyerén és…

Tovább
Pátoszmentes reflexiók

A Sárospataki Füzetek és az Alföld folyóirat „reformációs” számának köszönhetően két, egymástól tematikusan, érdeklődését tekintve távoli folyóirat léphetett párbeszédbe. Mindkét szám izgalmasra sikerült: az Alföld éppen azáltal, hogy Hodossy-Takács Előd, Bölcskei Gusztáv, Nagy Károly Zsolt, Bálint Péter, vagy a Bhakti Bence álnéven író szerző bevonásával, önmaga számára legalábbis külső nézőpontból is rápillantott a reformáció egyháztörténeti,…

Tovább
Markó Béla versei

Predesztináció Egykor az Úr a tenyerébe vett, és megpróbált saját arcára gyúrni, s már nincsen módom tőle szabadulni, ha felemel s kedvére nézeget, aztán csalódik, és a kínzott testet messze hajítja, pedig tudja jól, míg egy maréknyi sárért lehajol, hogy persze abba is lelket lehelhet, mégsem lesz más, mint akit eldobott, s ki élő volt…

Tovább
Markó Béla versei

Egyetlen világ           Pablo Picasso: Avignoni kisasszonyok, 1907, olaj, vászon,           244×234 cm, Museum of Modern Art, New York Nem több ez sem, mint elpusztítani mindent, amit még képzelhettél volna, s hiába nézel úgy egy festékfoltra, hogy feltárulnak Isten titkai előtted, amíg megtelik a vászon, hiszen ilyenkor…

Tovább