Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
A feleségem a másik szobából átkiabál, talált egy halottat a duplaágyban. Szerintem még alszik, álmodik. Fülelek. A ház másik sarkában fekszem, ott fut le kívül az ereszcsatorna, minden csapadékról azonnal értesülök. Most kezd szemerkélni, de persze túl egyszerű lenne, ha ezt azonnal tudhatnám. Pici motozás van, mintha, fásult szívvel, de a melegség reményében sírna a…
Tovább
Alföld 2025/4. Áprilisi lapszámunkban lírát Endrey-Nagy Ágostontól, Röhrig Gézától, Péntek Imrétől, Kulin Borbálától, Turczi Istvántól, Pollágh Pétertől, Nádasdy Ádámtól, prózaverset Ayhan Gökhantól, prózát Cserna-Szabó Andrástól, Jenei Lászlótól, Szöllősi Mátyástól és Várkonyi Sárától közlünk. Kilátó rovatunkban Nádasdy Ádámmal Horváth Imre Olivér, Fehér Renátóval Juhász Tibor beszélget. Tanulmány rovatunkban a lélegzés poétikai alakzatát Halász Hajnalka Rilke, Bollobás…
Tovább
Titi úgy néz ki, mint egy agár. Úgy is közlekedik, hanyagul veti előre cingár lábait, míg vékony teste imbolyog a célja felé. A segge is olyan, mintha állandóan összeszorítaná és be is húzná, ettől a medencéje mindig előre mered egy kicsit. Kari szerint hátul olyan neki az egész terület, akár munkagödrökben a tömörített altalaj. Talán…
Tovább
„Gyertek fel, mielőtt elmentek.” „Nagyon kedves, de vár a sofőr, rohanunk a reptérre.” Az előttem álló nők beszélgetnek. De jó neki, gondolom, elrepül valahová. Legszívesebben nekidőlnék, hátha elvisz. Fülelek, de az eget bámulom, körbe mindenhol alacsony házak, kicsit lejjebb, az utca végén, ahol a kanyar egy lejtős szakaszt zár le, még jobban kinyílik a világ,…
Tovább
Látod, ez biztos valamilyen mancsos állat volt, mondja Rosie. Egy nyomra mutat, hosszan előttünk a homokban jól láthatóan járt valami, az hétszentség, de hogy cickány lenne, ahogy ő mondja, kötve hiszem. Honnan a fenéből tudná. Még szoknom kell, milyen tudálékos. Annyiféle állat nyomai lehetnek, jegyzem meg. Mire előredobja a karját, rám néz, és mosolyogva azt…
Tovább
Kevés esély van rá, hogy ideteszi a kezét. Nagyjából annyi, hogy visszafordulnak a dolgok. Mindig ezekről beszélünk. Hogy ideteszi-e a kezét, és hogy visszafordulnak-e a dolgok. Azt mondja, hogy a februári tavasz abszurdum, és hogy ebbe fogunk belepusztulni, meg hogy Greta közellenség a saját hazájában, meg hogy Putyin úgyis ledobja, miért ne dobná, mikor van…
Tovább
Elmentünk sétálni a kiserdőbe. Általános működése szerint egyre csak beszélt. Író, legalábbis annak mondja magát. A szavak embere. Végig Rosie beszél: Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a mi életünkben még tanúi lehetünk ennek. Nagyszerű ez, mint minden élet. Varázslatos világ. Gyönyörű katasztrófa. Nem számoltunk a mélyreható kockázatokkal. Lehetetlen egyszerűbben elmagyarázni: minél többet tudunk, annál kevésbé tudjuk,…
Tovább
Alföld 2023/11. Novemberi lapszámunk Kilátó rovatában Vida Gáborral Korpa Tamás beszélget Kolozsvárról és az Ahol az ő lelke című regényéről, Visky Andrást pedig Prontvai Vera kérdezi a Kitelepítésről. Verset Szijj Mártontól, Géczi Jánostól, Németh Zoltántól, Kürti Lászlótól, Acsai Rolandtól, Gömöri Györgytől, Zemlényi Attilától, Tóth Kingától, Szabó Krisztinától, Horváth Evétől és Oláh Andrástól, prózát Mécs Annától,…
Tovább
Az Alföld Online körkérdése arról, hogyan látják a kortárs magyar irodalom megszólított szerkesztői saját feladat- és szerepkörüket. A második részben Balázs Imre József, Jenei László, Nagy Csilla, Görföl Balázs és Torma Mária válaszait közöljük. 1. A szerkesztők gyakran nem teljes állásban végzik feladataikat, és az is gyakori, hogy sokan azért vállalnak szöveggondozói munkákat, mert az…
Tovább
Jenei László: Bódultak Jenei László legutóbbi regénye internacionális bódulat. Nemzetközi, mert a mű hátterét a nagypolitika eseményei, az ideológiák tettekig fajuló akciói adják: ezekre épül a cselekmény, ezek motiválják, mozgatják a szereplőket, vagy legalábbis alapos ürügyül szolgálnak az 1936 nyarán játszódó regényben. Nemzetközi a szereplők mezőnye is: francia Yves, a baloldali nyelvtanár; algériai francia Simone,…
Tovább