Laudáció Korpa Tamás Alföld-díjához

Ha megkísérelnénk definiálni ezt a négykötetnyi, gyakorta megzabolázhatatlannak tűnő, az érzékszerveinket folytonosan stimuláló-összekuszáló nyelvi áradást, azt mondhatnánk, Korpa Tamást költőként a határ, az átmenetiség metapoétikai kérdése izgatja, különféle nyelvi-nyelven túli jelenségek, emberi és nonhumán, urbanizált és természeti képződmények találkozását, érintkezését, egymásba fonódását tapogatja le, hallgatja ki, egyszersmind teszi láthatóvá verseiben. Az iménti megfogalmazás túlburjánzó metaforikussága…

Tovább
Az írónak egy mosodacédula is kincset tud érni

Vida Gáborral Korpa Tamás beszélget Kolozsvárról és az Ahol az ő lelke című regényéről Korpa Tamás: Az Egy dadogás története című autofikciód utolsó bekezdéséből megtudhatjuk, hogy a könyv elbeszélője nappali tagozatos egyetemistaként 1990. január 15-én érkezett meg Kolozsvárra, egy fémvázas hátizsákkal, bozontos hajjal, frissen növesztett szakállal. Idézem: „olyan voltam, mint egy geológus vagy egy magyar…

Tovább
Megjelent az Alföld 2024. októberi száma

Alföld 2024/10 Októberi lapszámunkban lírát Takács Zsuzsától, Lövétei Lázár Lászlótól, Tábor Ádámtól, Vermes Nikolett-től, Ősi Annától, Nyerges Gábor Ádámtól, Fodor Balázstól, Deák Botondtól, Lackfi Jánostól, Gerevich Andrástól és Korpa Tamástól, prózát Beck Tamástól és Zeck Juliannától közlünk. Könyvhét rovatunkban közreadjuk Vida Gábornak, a 95. Debreceni Ünnepi Könyvhét díszvendégének megnyitóbeszédét, valamint a Szirák Péterrel folytatott pódiumbeszélgetés…

Tovább
Párbeszéd negyven hangra

Többes számban. Párbeszédben Hervay Gizellával, szerk. Balázs Imre József, Korpa Tamás Hervay Gizella költészete esetében szokás reneszánszról beszélni. A megújult érdeklődésre utaló állítás azonban – amely leginkább a magyarországi irodalmi közeg számára tűnhet újszerűnek – elsősorban az irodalmi és irodalomtörténeti emlékezet szakmai-intézményes működésének kontextusában bizonyulhat helytállónak. Hervay emlékezetének jelenléte ugyanis az irodalmi nyilvánosság periférikus területein,…

Tovább
Megjelent az Alföld 2024. áprilisi száma

Alföld 2024/4. Verset Marno Jánostól, Krusovszky Dénestől, Csordás Katától, Tőzsér Árpádtól, Darvasi Lászlótól, Szabolcsi Viktóriától, Korpa Tamástól, Lövétei Lázár Lászlótól és Gerevich Andrástól, prózát Kovács Dominiktól és Kovács Viktortól, Biró Zsombor Auréltól, valamint Kiss Péter Attilától közlünk. Kilátó rovatunkban Bakó Endre Örley István családjáról, Balog Edit Otilia Konrád György önéletrajzáról ír. Tanulmány rovatunkban Ágoston Enikő…

Tovább
Megjelent az Alföld 2024. februári száma

Alföld 2024/2. Februári lapszámunk tanulmány rovatában a Bálint Tibor Zokogó majom című regényében megidéződő műfaji tradíciók funkcióváltásairól értekezik Gintli Tibor, Osztroluczky Sarolta pedig Hajnóczy Péter A fűtő című elbeszélésének olvasói szereplehetőségeiről ír. Balogh Gergő a Sorstalanságot vizsgálja a benne színre vitt ökonómiai rendszerek távlatából. Verset Nagy Márta Júliától, Krusovszky Dénestől, Kollár Árpádtól, Závada Pétertől, Gellén-Miklós…

Tovább
Áthall(gat)ás a túlvilágra

Korpa Tamás: Házsongárd live „[A] Házsongárdból kezdte beszippantani / a sírokat az alagút, mint egy csillapíthatatlan tüdő” (Kolozsvári metró) – ezt a két sort idézném, ha valaki megkérdezné, milyen Korpa Tamás új verseskötete, a Házsongárd live. A kritikus rátekinthetne a szerző eddigi lírai útjára, az Egy híd térfogatáról-ra, az Insomniára vagy a legutóbbi kötetre, A…

Tovább
Megjelent az Alföld 2023. novemberi száma

Alföld 2023/11. Novemberi lapszámunk Kilátó rovatában Vida Gáborral Korpa Tamás beszélget Kolozsvárról és az Ahol az ő lelke című regényéről, Visky Andrást pedig Prontvai Vera kérdezi a Kitelepítésről. Verset Szijj Mártontól, Géczi Jánostól, Németh Zoltántól, Kürti Lászlótól, Acsai Rolandtól, Gömöri Györgytől, Zemlényi Attilától, Tóth Kingától, Szabó Krisztinától, Horváth Evétől és Oláh Andrástól, prózát Mécs Annától,…

Tovább
Közel kerülni a fákhoz

Korpa Tamással Herczeg Ákos beszélget A lombhullásról egy júliusi tölggyel című kötetről Herczeg Ákos: Először érzem azt kortárs verseskönyvvel kapcsolatban, hogy minél többször olvasom, annál nehezebb megszólítani. Mert miközben, úgy vélem, nagyon is értem, amit mondani akar, annál határozottabban vonja ki magát a könyv a nyelv hatóköréből. Hogy érdemes közelíteni egy verseskötethez, ami „a fák…

Tovább
Korpa Tamás versei

Jelenés a Sorában és akkor a nyílt utcárólberepült, berepült a Sora nagyáruházba,berepült és vitorlázni kezdett a filigránalumíniumpolcok közöttegy sirály,leparkolt a tengerigyümölcsök pultján, de ügyet semvetett a vérvörös ikraszemekre,sem az ízletes makréla-pasztára, hidegen hagyta a szusibár,berepült, vijjogva, mint a mentőautó,tapicskoltnéhányat a szárnyaival, leparkolt, majdkönnyedénkimanőverezett az éjszakába,benyelte a senkiföldje, ez a hajadon,mi pedig álltunk,továbbra is csak álltunka…

Tovább
Kihallgatni egy fát

Korpa Tamás: A lombhullásról egy júliusi tölggyel Korpa Tamás harmadik verseskötetének immár nem egy épített tér (Egy híd térfogatáról, 2013) s nem is egy elvont fogalom (Inszomnia, 2016) adja a címét, A lombhullásról egy júliusi tölggyel címe komplexebb ennél. Először is az ismert toposzt idézi meg: talán elmúlásról, veszteségről, őszről lesz szó? A lombhullás alapvetően…

Tovább
Kolozsvárok, Házsongárdok nyomában

Kolozsvár-dialógusok. Tanulmányok, szerk. Korpa Tamás A Kolozsváros szépirodalmi antológia 2019-es megjelenése után 2020-ban a Szamos-parti város újabb könyvnek került a középpontjába, ezúttal két irodalmi konferencia („árdeli tűnt Athén” – Kolozsvár-dialógusok 1., 2017. május 22–23. és a „Házsongárd-légió” – Kolozsvár-dialógusok 2., 2019. május 22–23.) anyagát egybegyűjtő, Kolozsvár-dialógusok címmel megjelent tanulmánykötetbe. A „tanulmány” műfaji megjelölés tágabban értendő,…

Tovább
Megjelent az Alföld 2022. februári száma

Alföld 2022/2. Februári számunkat Nagy Károly Zsolt fotóösszeállítása illusztrálja, amelyet a bodrogkeresztúri zsidó temetőben készített, s amelyhez egy rövid kommentárt is írt Az Úr szőlőskertje címmel. Lanczkor Gábor legújabb, Sarjerdő című verseskönyében van egy vers, amely a keresztúri temető egyik sírját idézi meg – Winkler Frida sírja látható az egyik fényképen, Lanczkortól regényrészlet olvasható a…

Tovább
Megjelent az Alföld 2021. novemberi száma

Alföld 2021/11. Novemberi számunkban a Debreceni Irodalmi Napok történetét elevenítjük föl, kiváló szépirodalmi anyagokkal és nagyszabású tanulmányokkal jelentkezünk, valamint debreceni kötődésű szerzők (Borbély Szilárd, Korpa Tamás, Tóth Kinga) köteteiről is közlünk kritikákat. A lapszámot Szurcsik József illusztrálta. Tartalom – 2021. november Szépirodalom MARNO JÁNOS versei: Hiába; Félhomály a vaksötétbenSZLUKOVÉNYI KATALIN versei: Kásahegy; Megálló; Úgy; Remény;…

Tovább
Lombhullás visszafelé – Korpa-reflexiók

Korpa Tamás: A lombhullásról egy júliusi tölggyel Mekkora egy erdő. Meddig ér egy erdő. Milyen egy erdő. Középhegység, ami már megizzaszt, de hágóvas még nem kell hozzá. Türelmesen, lépésről lépésre, rétegenként épített csúcsok, a növekedés halvány emlékével. Kitartóan koptatott csúcsok, hamar megszokható, azaz otthonos szomorúsággal. A csúcs, ami feledhető, mert nem elfed, nem uralkodik, nem…

Tovább
A falu hozzáférhetőségének kísérlete

A magyar falu poétikái című, a Fiatal Írók Szövetsége 2016-os falu-tematikájú konferenciájának előadásaiból szerkesztett tanulmánykötet kérdésfelvetése – hogyan hozzák létre az irodalmi szövegek a falut, és milyen ábrázolási hagyományok alakultak ki az elmúlt két évszázadban – azért izgalmas, mert egyúttal arra is rákérdez, hogy mi a falu, és létezik-e még. S miközben a szövegekből e…

Tovább
Korpa Tamás versei

Turniansky hrad (350 m) a kandallólapátra felsegítettem az izzó parazsat, és levittem a parkba. vártam, hogy ráhulljon türelmetlenül a hó. a parázs pezsgett, elevenen égtek el a hópelyhek. később a kastély háromszázhatvanöt szobájának összes derékig érő függönyét egyszerre mosták és szárították a tízhektáros parkban. hétszáz törékenységig dermedt, hófehér héj. séta olvadó réten: megkerültem a kastélyt.…

Tovább
Korpa Tamás versei

Okrúhly laz (587 m) egy napokkal ezelőtti sóhaj mostanában ideérő szelénél nem ismerek szívszorítóbb csapdát. mikor a sóhaj már rég feloszlott, és a szélnek nincs is hová visszatérnie, ezért mindenbe belekap, csak félrefésüli találomra a fenyvest a telepített erdő végtelenül hosszú, didergő folyosóin. egy korábbi tisztáson a sóhaj útjában egy angyal állt, száj nélkül. nem…

Tovább