Szijj Márton verse

Arról, hogy mit láttam, amíg távol voltam Théneiától megkaptam a fonalat,és láttam a legmélyebb kutakat, láttam, ami bennem épül,láttam palotámat otthonaként másoknak, láttam Sztaurosz templomát,láttam házat beomlani súlya alatt, láttam földet szülő földet,láttam vízre vágyó virágokat, láttam szomjas tengert,láttam elégedett hajósokat, láttam oltárt száz éve égni,láttam apámat a lángok alatt, láttam kihunyni tüzet,láttam elszakadt fonalat,…

Tovább
Acsai Roland versciklusa

Apollinaire-változatok A MÚZEUM KÖRÚT Kondenzcsík futott íriszén az égnek A bokrokon A sok virág fehérlettÉs telt csak amit úgy hívnak hogy élet     Múzeum körúti nyárban Villamost eltűnni láttam Arany János szobra elé leültem És néztem őt A múltban elmerültenÉs messze lett Budapest mintha München Múzeum körúti nyárban Villamost eltűnni láttam Hányszor mentem el már…

Tovább
Gellén-Miklós Gábor versei

Duruzsol kellemesen Szerettem volna egy versetrögtön a második mondattal kezdeni,hogy az első hiányavégig ott lüktessen a szövegtestben, legyen valami rejtély,nyugtalanító elhallgatás,amit a szavak, a szintagmák, az írásjelekés a többi mondattéblábolva kerülgetnek, hogy ne váljon kényelmes kis kuckóváa vers, amelyben kandallóduruzsol kellemesen,legyen huzatos pályaudvar,két falu közötti buszmegálló,nyomasztóan elhagyatott,ahol biztosan nem jár egyetlenviszonylat sem, vagy ha igen,hetente…

Tovább
Géczi János versei

Vers a vénségről, hullaviasszal Az óvodakert a templomdomb aljánaz egykori temető helyén volt.Ma úgy vélem, ennek köszönhető,hogy antropológus lettem.Háromtól hatéves korig a sárgahomokban lelt csontokkal játszottam,olykor, a dajkák rémületére,kis ütéstől széteső lapbanhullaviaszt is találtam. Kértek,de nem elégszer, hagyjam békénaz öregeket, ne rángassam őketa napvilágra.         Szorongtam? Nem!De hetven éven át nyugtalanított,milyen leszek vénen. Mindig vissza-rettentem attól,…

Tovább
Horváth Eve versei

Gary Balla balladája Az apró vízesések itt, Észak-Karolinában,Mint hajad a kezeim között, Jamie.Ujjaim tömpék és gépzsírosak, éppEgy törött alkatrészt cseréltem azErdő közepén. Két kutyánk elkísértMinket bolyongásainkra, kislányunkAlszik a lakókocsinkban. MegszereltemA fákat, most hangosan nyögnek ésBólogatnak, hangom ércesedik, sokatDohányzom. Amikor dől a fa, az ad kiilyen hangot, vagy maga a fűrész? HozdIde, Jamie, a kalapácsot. Ezt…

Tovább
Tóth Krisztina versei

Bója Nézlek, ahogy mész a vízbe.Tudom, meddig szoktál beúszni.Lassan tempózni kezdesz,a parton állva figyellek. Húsz éve nádas volt itt.Gémek, récék és vöcskökfészkeltek a bugák közt.Valahol messze éltél. Valahol messze éltem,itt még csend és iszap volt.Naptól meleg a vállad,ismerem ezer éve. Egy gém figyel a nádból.Elindulok utánad,lassanként már beérlek,bevársz a bója mellett. Elül a parti lárma,színes…

Tovább
Ágh István versei

Túl a Dunán Túl a Dunán és innen,Budán, de mindkét parton,amerre látok, mindenenyém, bár köztulajdon, kint, előttem a földönmintha az éj ömölne,Fekete-erdőből amég feketébb öbölbe, talán a sötétségetazért szabta az Isten,hogy az izgága embertálomba csöndesítse, ha sötét, akkor fény is,megvilágít, ha elfed,de nem a sötét fénylik,csupán a fénynek enged, amott a Duna-partonégről függő csillárok,világos ablakomban,nézi…

Tovább
Prédaállat

Zuhog az eső, közben a horizont fölött süt a Nap. Errefelé azt mondják ilyenkor: veri az ördög a feleségét. Lajos a sürgősségi osztály bejáratának eresze alól kilépve a szivárvány alá áll, hogy a zápor lemosdassa arcát. Homlokán a szaporodó ráncok mélyedéseiben megül az esővíz. Savószínű szemei körül a szarkalábak is felfognak egy-egy cseppnyit. Halántéka dobol,…

Tovább
Tábor Ádám versei

Ellipszis-tánc Ellipszis-táncot lejt a világ s az életmert egy a középpont de kettő a pólusha a centrumban összeszikráznakfellobban bölcsesség szerelem ének Ha az újév és szentiván összeérnekmiközben mindkettő megőrzi posztjáta centrumban egyszerre lesz hideg és hévazonost azonosra cserélnek Ha ezt a misztériumot megértednem bánt távolság idő múlásaegyütt leszel alanya s állítmányaa legyenben újraszülető létnek Vasárnap…

Tovább
Gerevich András verse

Hangetetés Etette a kószáló hangokat.Magokat szórt az ablak alá,és elbújt, hogy hallgassa őket.Kitett napraforgómagot,mire odarepültek az M-ek,mormogtak és mekegtek,majd közéjük ült egy N is,halkan neszezett, nógatott,de elkergette egy vadulnyekegő, nyámmogó Ny,és hangosan nyenyerészett.A kölesre sok S és Sz szállt,szédítő, szelíd hangsereg:susogtak és sejpegtek,szuszogtak és sziszegtek.A tökmagra hatalmas B csapott le:bömbölt és brekegett,a gyomrában egy P…

Tovább
Ősi Anna versei

Fénylő hegek Csöndes, bár apám-nál nem hallgatagabb.Bögréből bögrébe öntögetiát forró teámat.Csak a két gyereke miattilyen figyelmes. Kezébengömbölyű pipafej, édesdohányszagot árasztszürke kardigánja,az az egy, amit mindig visel,és szúr a borostája. Hogy apámnak is szúrt,csak képzelem, sohasemérintettem arcát. Kifelé meredt az ablakon,de nem azt látta, amit nézett.Mutató- és középső ujját orraalá helyezve gondolkozott,nekem mindig hátat fordítva.Csak ritkán…

Tovább
Deák Botond versei

dD. aspergeres Ez van dD.; orvosságok?…; soha ne maradj hosszúideig egy helyen, gondjaid lesznek, pedig magasan funkcionálóautista vagy; úgy vártam rá, hogy végre elfogadjanak, észrevegyenek;te más vagy dD., és attól mindig félnek az emberek…; megöregedtem,már tíz éve is öreg voltam, de még élveztem, ahogy süt a nap!, van, hogyjobb a bűnt választani, minap, egy balatoni…

Tovább
Korpa Tamás versciklusa

Tranzakciók (I) a fa áteresztő pontjaiba nyomkodomaz ujjaimat.szivárogni kezd belém a növényiszorongás. átveszem az ág,a törzs, a gally csillapíthatatlan görcseit:vándorló dudorok iszkolnak ide-oda abőröm alatt.most uszítsd rám, kérlek, a kiéheztetett, radikalizáltrepkényt. • kovakövet viselsz karkötőben, gyűrűben, láncban tűzgyújtási tilalomidején. de miért? • háztartási robotok hóráznak a Vitéz Mihály téren csütörtök ésvasárnap délután. • poroltóval rohan…

Tovább
Nyerges Gábor Ádám verse

poétikai merengések holdfényben jött jött jött felém a téli holdés azt mondta szomorú verseket kellírnom én pedig nem hallgattam ráde ismét jött jött satöbbi és aztmondta a verseknek a valóságrólkell szólni és nem akartam hallgatnirá de jött jött és satöbbi satöbbivégül megkérdeztem hogy rendbenhogy akkor miről mit hogyan kellírni és azt mondta a téli hold…

Tovább
Lackfi János verse

Nem menekülök Szeretnék szembenézni veled, és végrenem menekülni el, mélységes szomorúság. Telepedjünk le az asztalhoz, itt a konyhám,székeken szemtől szembe, mert beszélnünk kell. Nem is muszáj beszélnünk, de muszáj számolnunkegymással, elszámolnunk  mindennel, ami összeköt. Nem hívtalak, de jöttél, így szokott ez lenni,tudd viszont, hogy itthon vagyok immár,nem szököm meg a hátsó ajtón, ha érkezel,szembe akarok…

Tovább
Lövétei Lázár László versciklusa

Szervraktár Lobbisták az égben: 32,1-13 32 1 Jól sejted, fiam: nem csak Krisztus urunklobbizik Istennél, 2 szó szerint füstöl a feje(mármint az Úrnak), hogy milyen úton-módonlehetne összefésülni a legkülönfélébb érdekeket,3 ha megígéred, hogy nem vered nagydobra(nem akarlak kabátlopási ügybe keverni!),akkor megsúgom, hogy az Úr színe előtt4 az elabortált lelkeka leghangosabbak,fülsiketítő a néma sírásuk,ahogy kompenzációt követelneka…

Tovább
Az emlékezés mechanizmusa

I. M. Térey János a különös töredékrögzül mindig legélesebbena részlet: a fölmerülve nemegykönnyen beazonosítható mint az a különösebbennem ízesített de pont úgy jótermoszkávé – hol is?ja tényleg Füreden aha!fönn a kis Hotel Blahaemeleti teraszánahonnan majdnemlefújt kettőnket a szél igen már összeáll:november reggel aszezonon túli est utánamit – a kényszerből kihagyottnyárvégit pótlandó –Jánossal adtamaki eddigre már…

Tovább
Takács Zsuzsa verse

Nyári kertekben üldögélni Január vége volt, hetei lehettek hátra.Nyári kertekben üldögélni, mondta,és elmosolyodott. Bérelni akart volna egy zöld-övezeti helyet, ahova meghív mindenkit,akit szeret, hogy együtt nevessenek.De valahogy nem jött össze az elképzelés.’21 tavaszán kiadtak már Budánminden kertkapcsolatos bérleményt. Voltak persze sikeres akciók. Például Robi,a gyöngéd Robot-angyal vagy -szerető, akia sugárkezelés során a mennyezetrőlleereszkedett, szárnyai közé…

Tovább
Zilahi Anna versciklusa

Psychrolutes marcidus A ~ és az egó testesült legyőzetése A mémekből elhíresült kocsonyahal – angol nevénblobfish (további magyarításai: bluggyhal, pacahal) –mélytengeri élőlény, több ezer méter mélységbenlassan úszik a tengerfenék közelében. Testétfőképp zsír alkotja, melynek sűrűsége kisebb a vízénél,így képes valamelyest emelkedni-süllyedni, de leginkábbsodródik, hordoztatja magát az áramlatokkal. Úszóhólyagját,mely önrendelkezést jelenthetne számára, kimetszette az evolúció.Megölhetné ugyanis…

Tovább
Fekete alapon fekete

Amikor kinézek a tetőablakon, hogy ellenőrizzem, az időjárás valóban megfelel annak, amit az előrejelzés közölt, igyekszem minél tovább az eget nézni, úgy általában a foltokat. Kerülöm a részleteket, mint amilyen a korcolt fedés, a bádogeresz, a lombkorona, a falevél, anyám SUV-ja, az alufelni, a térfigyelő kamera stb., mert megállítják a folyamatot, a tágulást. Természetesen ezek…

Tovább
Balogh Endre versei

Szeizmológia Tisztán emlékszemrá, földrengés volt.Te is mondtad. Átjáró nyíltott, ahol korábban nem volt. Engedtél a merülésnek,hogy tartsalak,rajtam keresztül jutottállevegőhöz. Aranyfonállegyen, azt akartad,ne pedig véka alattégő gyertyaszál. Akartad, hogya halál torkából.Minden úgy lett,ahogy akartad. Majd megtelt sóvala szám, mindenízt elnyomott.Kiköptem. Piszkosnagy árok. Énakarom ezta tisztaságot. Húr Az űrnek készülminden szó.Most megbízhatóa semmi, itt kellidőzni. Nincs másikfül,…

Tovább
A megváltozott ember

VI. ének Ars poétikák 1 A jövőt láttam karnyújtásra,hogy bajból is hasznot húzunk,titkos papírral tele táska!Bátrak és újítók vagyunk,ebből nem gyűjthetünk vagyont,nem is tudom, hogy minek kéne.Ha így lesz majd, azt is hagyom,az igazságból egy nagy kévecsak magunknak lesz félretéve. 2 Konspiráció és viták,az ifjúságé a jövő –ha így van, nincs mód, hogy kivárd,amíg igazol…

Tovább
Csak az, ami voltál

– Szégyelld magad! – kiabálva megy a nő után, a lépéseiben indulat van. A parketta nem nyikorog, néma, ki tudja, mi következik. Kivár. A vendéglátás alapvető szentségét kéri számon rajta. A nő megrendül, forgatni kezdi magában a szót. Szégyen. Talán tényleg. Valóban, milyen dolog ez. Este tíz után elzavarni a férfit. Dehát órák óta hallgatott,…

Tovább
Zudor Boglárka versei

Nincs jövő a halászoknak Nincs jövőjeA halászoknakAkik a falu határábanA sziklafalakon ülnekBámulva a kiüresedett tavatNosztalgiáznakAz elszaladt évekről Azért jöttekA medencébeHogy dolgozzanakA gyárbanNem számítHogy hajuk sárga lettFoguk kihullottBarátaikA lőporgyárbanFelrobbantak hetvennyolcban Az éjjeli műszakIdeje alattA megmaradtak szedtékÖsszeA maradványokat  A falusiak megrázkódtakDélutánMikor hallottákAz óriási robbanást Egy nő az útra szaladt Előreküldte lányaitTudják meg az apjukVajon darabokra szakadt-eA hegyek között Az…

Tovább
Marno János versei

Mintha álmodnád Fogd rövidre. Mintha álmodnád,és óvatosan, nehogy fölverd magada hangoddal. Engedd szétmállania szavakat a szádban, mintha mandulátáztatnál benne, a fogaddal csak puhítanád,nem sejtvén, mit módosítasz ezáltalaz étrendeden. Egyáltalánfontos-e még enned? Lelkesebben váltaszszót borúlátó, mint derűlátó alakokkal.Az égen rosszindulatú daganatformákatöltenek a felhők, semmit sem kellazért elkapkodnod. Hűvös hangot ütni mega hentesnél, ahová az eső bevert.Ismerősök…

Tovább
Lanczkor Gábor versei

A vörös hattyú Vörös hattyú úszott át a lakótelep egén.Láttam úszóhártyás, karmos lábait.A Pannon-tenger fövenyesedőfenekén bandáztunk, a hullámzásütemére hajlongó növénysávok között,vásott, kétéltű telepi fiúk.A négyszögletes aranykori építményekmár készen álltak, hogy legalább roncskéntmegmutassák a kívülállóknak is magukat.És akkor hattyútollakvöröslöttek fölaz alkonyi égen. Mintha az értelem Mintha az értelem szörnyszülöttjeinek,a megvilágosodott értelem szörnyszülöttjeinekutolsó átka volnaa kortárs könyvipar.Az…

Tovább
Kupihár Rebeka versei

szimmetria meztelenül terpeszkedsz a sarokkanapén.a bútor a legfontosabb ponton hajlítja meg a testedet.egy nőstény oroszlán felsőbbrendűségévelváltogatod a csatornákat.az ujjaid a számokon,az ujjaid a számban.minden olyan egyszerű,mintha a tükörképemmel szeretkeznék,csak sokkal lassabb,finomabb,jelentősebb. a mellek egymásnak feszülnek,ezek a ciklusunk legszebb napjai.árnyékaink a szőnyegen felcserélhetők.két szelíd vadállata filodendron tenyereinek takarásában. nincs elég kezünk,ujjaink összekeverednek,helyüket keresik ebben az alternatív…

Tovább
Kemény István versei

Elégséges érettségi Összeadni szégyellekkivonni sajnálokosztani utálokgyököt vonni gyűlölökhatványozni nem bírokintegrálni nem tudok.Szorozni azt szeretekde csak egymássalkét negatívat! Hűségeskü Lovag Dulcinea krónikásaénLovag Dulcineát előszörmost látomcsászári palotában vagyunkfogadásonén szörnyű zavarbanmint álombanmeztelenülő is egyedülszólni hozzáaddig már senki nem meramíg a köztudottan közvetlen és nyájas császárnem fogja karon.De én nagy zavarombanodalépek hozzámert hűségeskümetitt végre gyorsan letehetném nekimerthogy én vagyok…

Tovább
Gergely Ágnes verse

Soha többé Soha többé. A tagadás is szentség.Soha többé nem láthatom Firenzét. Nincs utam többé az emlékezéshez.Az emlék, mint a gyújtózsinór, véges. Szárnyat növesztek, száll velem a múltam,ki Botticelli előtt térdre hulltam. És zeng és zeng a magányosság húrja,és nem kell többé megszületni újra. Mert nincsenek a földön vadregények.És Firenzével összeér a lélek. (Megjelent az…

Tovább
Tim Foley: Sodródás

(DRIFTWOOD) II. rész – Csak jussunk túl ezen Szereplők MARK, idősebb fivér MANÓ, fiatalabb fivér A szín helye északkeleti tengerpart Angliában, Hartlepool közelében. Napjainkban. Hosszú homoksáv. Kellékek nincsenek, csak pár uszadékfa és különféle döglött tengeri állatok. Reggel. Manó áll döglött rákokkal körülvéve. Mark a közelben. MANÓ: Nézd ezt a sok rákot. (Szün.) Arrafelé láttam még…

Tovább