Ragyognia kell

Amikor Nádas Péter tavaly ősszel felolvasást tartott Világló részletek című memoárjából, még otthon, mielőtt elindultam volna a felolvasás helyszínére, eszembe ju­tott egy részlet a könyvből. Egy világló részlet. Hirtelen, valahogy kiragyogott ab­ból a sűrűn kavargó masszából, és mutatta magát. Annyira mutatta magát, hogy no­ha még lett volna indulás előtt más dolgom, elővettem a könyvet, pontosabban…

Tovább
Búcsú Térey Jánostól

Felnőttekként lettünk barátok. Az utóbbi tíz évben olyan magától értetődően barátkoztunk, mintha öröktől fogva örökétig azok lettünk volna. Az elejére már nem emlékeztünk, a végére nem gondoltunk. Későn és valahogy lassan, de biztosan lettünk barátok, ő még negyvenen innen, én már negyvenen túl. Pedig gyerekkori jópajtások is lehettünk volna, tőlünk négy percnyi sétára volt a…

Tovább
A nyelv az egyetlen súrlódási együttható

Nehéz lenne három érzés vagy tulajdonság alapján viszonyulni egy regényhez, és ezek bármelyikét mozgató erőként beállítani, de mégis kiemelném az Apa Sza­rajevóba ment című regényben a vágy (kíváncsiság), az undor és a gyávaság meghatározó szerepét. Király Kinga Júlia könyve tematikáját, problémaköreit és szándékát tekintve is sokfelé ágazik, talán zavaróan sokfelé, mégis, a három említett jelenség…

Tovább
Szenvedélyes filozofálás

Bár a klasszikus orosz szerző, Anton Pavlovics Csehov drámáit a világon mindenütt színre viszik, én mindig úgy gondoltam, hogy igazi, szívet-lelket megrengető adaptációra – bármely Csehov-darabról legyen is szó – valójában csak orosz rendező képes. Ezért is tartom üdvözítőnek, hogy a Csokonai Színház a 2017/2018-as évadában nem mást, mint egy fiatal, moszkvai rendezőt kért fel…

Tovább