Villányi László verse

Újra lehajolván Kollázs Pilinszky János naplóiból, töredékeiből „És újra lehajolván, írt vala a földre.”(János 8,8 – Károli Gáspár fordítása) Ezt a levelet most olvassákmostmiközben íromhát persze hogy postázatlan maradmég boríték se kell hozzálegyen erőm a lemosolygottakés megmosolygottak közé tartoznoma nehézségben vigaszomhogy így közelebb kerülheteka szerzetesi élet megvalósításáhozsivatagos napok jönneklevelenként kell félrehajtanom a puha erdőtmindmegannyi sebaz…

Tovább
Megjelent az Alföld 2022. márciusi száma

Alföld 2022/3. Márciusi számunkban Aczél Gézát, lapunk korábbi főszerkesztőjét köszöntjük 75. születésnapja alkalmából. Keresztury Tibor esszéje és több szerzőnk hommage-verse mellett Juhász Tibor interjúját olvashatják a szerzővel, Pótor Barnabás pedig kritikában teszi mérlegre a költő legújabb verseskönyvét. A lapszámban közöljük továbbá a tavalyi Debreceni Irodalmi Napok „figyelem” hívószava köré szerveződő előadásainak (Tófalvy Tamás, Molnár Gábor…

Tovább
A madár szól majd utoljára

Villányi László: mindenek előtt Hogyan olvassunk egy Villányi-kötetet, teszem fel magamnak a kérdést. Duchamp Unhappy Readymade-je jut eszembe. Pontosabban a Bolaño 2666-os szövegáradatában megidézett Duchamp-allúzió, ahol már szó sincs boldogtalanságról. Lecsupaszítva ragyog fel a műtárgy egy Santa Teresa-i hátsó kert szárogató kötelén. „Amalfitano reggelente, mielőtt elindult az egyetemre, kilépett a hátsó ajtón, hogy a könyvet…

Tovább
Megjelent az Alföld 2021. októberi száma

Alföld 2021/10. Okóberi számunk középpontjában Pilinszky János születésének centenáriuma áll: szépirodalmi hommage-versek mellett Takács Zsuzsával, Kulcsár-Szabó Zoltánnal, Pataky Adrienn-nel és Mártonffy Marcell-el beszélgetve emlékezünk a költőre. A számos egyéb izgalmas közlemény mellett kiemelten – tanulmányokban és kritikákban – foglalkozunk Jókai Mór írásművészetével. Tartalom – 2021. október Szépirodalom VILLÁNYI LÁSZLÓ verse: Újra lehajolván (Kollázs Pilinszky János naplóiból,…

Tovább
Villányi László versei

Ajtónk fölött A márciusi havazás reggelén ablakunk alatt tipeg, szóra nyitja sárga csőrét: üres a madáretető. Eddig kenderike, fekete rigó, énekes rigó, fakopáncs, széncinege, barátposzáta, citromsármány, csicsörke, tengelic, kerti geze, füstifecske mutatta magát. Holnap kit várhatunk? Köszönöm, hogy reggelente kertünk harmatos füvében gázolhatok. Hetek óta felderítő repüléseket végez udvarunkon egy rozsdafarkú pár; ma fészket raktak…

Tovább
Villányi László versei

Többé nem Leginkább a tűnődő szavakat szerette anyanyelvében. Úgy indultam, hogy legyen időm eltévedni – olvastad a madárles lépcsőjén. Vajon nem az téved el, aki mindegyre a megszokott útvonalat választja? Mire hármat tekertem a pedálon, fejemben elkészült a levél, de akinek küldeném, már életén túl folytatja naplóját. Milyen sorsra van ítélve, aki a Nevetlen nevű…

Tovább
Olvasás nélkül nem megy

A minden évben hagyományosan az őszi időszakban megrendezendő Debreceni Irodalmi Napok egyik legfontosabb eseménye az Alföld-díjak átadása. 2017. november 7-én újabb három, az Alföld folyóiratban rendszeresen publikáló szépíró és irodalomtörténész vehette át a rangos kitüntetést a debreceni Víztoronyban.

Tovább
Villányi László versei

Mi végre Mint amikor megmozdult a föld, s csak annyit érzékeltél, hogy benned is bizonytalanná vált minden abban a néhány másodpercben. Így élsz évek óta. „Július elején még nem vettem őszibarackot a piacon, mintha elodázhatnám a november eljövetelét.” Pillanatok sokaságát birtokolta, a késésben ért időben állomásról állomásra. Mit hoz a szél, nézi a reggeli felhőket,…

Tovább