Szervraktár „elsoroljatesténekkimeríthetetlen gazdagságáta máj kopár hegyeitaz étkek fehér szurdokaita tüdők zúgó ereitaz izmok édes halmaitaz epe és vér tavait s hullámzásaita csontok hideg szelétaz emlékezet sója felett”(Zbigniew Herbert – Weöres Sándor:Apollo és Marsyas) Bevezetés: 1,1-3 1 1 Ezek annak a könyvnek az igéi, melyeketLászló, Lőrinc fia – ő Dénesnek volt a fia,ő meg Dánielnek volt…
TovábbSzépirodalom
Ildebrando felszabadul
A nyugalom itt pont olyan volt, mint ahogy az ember elképzeli a toszkán falvakat Budapesten az erkélyén ülve: rebbenő, nyárközépi napsütés, szűk utcák, olajfák, a csendet finom ütemmé dolgozó kabócazaj. Merész képzeletünk csalódás nélkül jelent meg előttünk, s létezését, ha akartuk, ki is tapinthattuk a barnára öregedett mészköves házfalak vénányi fugáiban. Ha még mindig a…
TovábbDemény Péter versei
Főnix Napokig nem aludtam jól, csakjött, jött belőlem a feszültség, mint akibevalamilyen sáros áramot dugtak, hirtelenfelébredtem fél háromkor, minthareggel lett volna, nem értettem,mi történik, hallgattam az éjszakátizgatott kíváncsisággal, de ilyenkornem érkezik válasz, csak újabbrövidzárlatok, valahogy visszaaludtam,így éltem akkoriban, elmúlt, de a sármég ott van, csak az áramot várja, akkormajd megint felkölt, iszapos főnixmadár,aki lettem, vajon…
TovábbFilip Tamás versei
Pálma Reggel beszívtam ifjú parazsak szagát,most indulok lármátlan távolok felé,még a tenger is gyönyörködik hajómban.Szigetek ígéretét keresem, gyermekkoromtart még. Milyen gazdag ez a délelőtt,annyi tűnődés belefér, annyi gyors mozdulat.Még a kitömött madarat is megetettem,és letörölgettem a sócsillagos ablakokat.Hibátlan minden, a korsó repedése istökéletes, a csorbák, szálkák, görbeségek,csak idő kell nekik. Hajómra földethoztam egy cserépben, beleteszema…
TovábbTőzsér Árpád versei
Burgonyaevők A nueneni festő tizenharmadszor is elpróbáltattaa De Groot-családdal a vacsorajelenetet. Úgy sze-rette volna lefesteni őket, hogy a képen ne lehes-sen megkülönböztetni: az ember eszi-e a krumplit,vagy a krumpli az embert. Próbálkozása mind a ti-zenhárom esetben eredménytelen volt, a krumpli-vacsora újra és újra valamiféle ősi, komor szertar-tásba csapott át. Végül engedett a téma önmoz-gásának: a…
TovábbNyerges Gábor Ádám verse
Feldolgozás Pár nappal a haláleset utánfelhívta Bizonyos Há, családi barát.A családi barát, Bizonyos Há, felhívta. [KÖZBEVETÉS: családi barát, szókapcsolat, e helyütt való jelentése: kölcsönös érdekszövetségen alapuló, elrendezett viszony vadidegenek között, a „barát” a családdal csupán áttételesen, közvetlenül egyetlen taggal áll kapcsolatban. Ld. még további konnotációkért: familiáris ~ vazallus.] Az Elhunyt Hozzátartozójánakhogyléte felől érdeklődött Bizonyos Há.…
TovábbFecske Csaba versei
Megérdemelné még a Monarchiában születettannak összeomlásakor huszonöt éves életvidám fiatalasszonyAmerikát is megjárt helybeli férfi feleségetíz év múlva megfáradt özvegy négy kisgyerekkelküszködött hogy életben maradjanaktenyerét véresre törte a kapanyélmeg az ekeszarv nyomorogtakhalni járt beléjük a lélekaz évek barázdát vájtak egykor szép arcábakilúgozták szeméből a kéketfiatalon megöregedettlegkisebb fiát torokgyík vitte elgyerekkoromban láttam is azt a förtelmesállatot ahogy…
TovábbMiklya Zsolt versciklusa
Bújócska-zsoltárok Ki tudja Zsolt 77,4–5.7–8; Jn 14,27 Nem tudok elaludni,szememet nyitva tartod,és vetíted a képeket,ahogy a mentőkutyákegy kinyúló karra találnak,ahogy öreg néni görnyeda ledőlt házfalak közt,ahogy a hullámok hátánpiros hátizsák úszik, ésnem kapaszkodik bele senki,ahogy partra vetődik egycsuromvíz barna mackóés egy csíkos tornazokni.Vége a viharnak, de erősszél rázza még a fákat,csitulnak a hullámok,mára csak szelíd…
TovábbHartay Csaba versei
Isznak a holtak Csak az alvás, ami tárlatokkal vár.Előtte lassú biciklizés a temető mellett.Kihozzák mögöttem az összegyűrt lepedőket,és mind lobog mélybarnán-véresen a hűlő éjben.Törött kancsók, szilánkos, utolsó kortyok.Tiéd ez a kulcs, biztosan elveszítetted. Mennyi esőt isznak a holtak,és mennyi torony dőlugyanabba a lépésnyomba.Harangkehely süpped sáros némaságba.Gyerekkori orvosaink hideg fémspatulái,hogy még nagyobbra tátsd a szád. Egy…
TovábbA Schlágmüller
Fel kell hívnom a Schlágmüllert. El ne felejtsem! Az igazat megvallva kettős érzésem van a dologgal kapcsolatban. Erőt kell gyűjteni hozzá, hogy tárcsázzam, ugyanakkor egy kicsit hiányzik is: rég hallottam a hangját. „A Schlágmüller. A Schlágmüller! – így a feleségem. – Már megint a Schlágmüller”. Azt egyébként, hogy fel kell hívnom, onnan tudtam, hogy jelzett…
TovábbGellén-Miklós Gábor versei
Jeleket karcolnak Magányával tüntet a parthoz kötözött csónak.Ringatja magát a folyó felszínén.Most minden örvény alszik. Vagy az iszapbanmeglapulva áldozatra vár.A folyó hömpölygése végtelen monológegy ismeretlen nyelven.Néha uszadékfák ütődnek egymáshoz.Uszályok ejtenek sebeket a folyó beszédén. Hívom a lassúságot.Régi présházak zöldre festett ajtaján kopogtatok.Odabent fehérre meszelt falak ölelésében faasztal,rajta tiszta házi bor, megszegett kenyér, szalonna.A bicska koppanása.Viaszgyertya…
TovábbGyukics Gábor versei
az evezős az evezős mindig észrevétlenülhozza létre saját valóságátgerincoszlopra improvizálnem törik meg lapátjaa horpadt vízenárverésre bocsátjaa hátrahagyott hullámokatháta domborulmellkasa megfeszülvízre írt történetehatározza megmindennapjait a parton szétszedi és más helyenújraépíti faházáthogy ne álljona hajópadlót áttörőifjú fák útjábacsónakjátviharban isvízre bocsátja jégtorlasz eltávolítása vannak még lopott délutánokpazar sétányokon elbeszélgetvealig venni észreamint mindenfigyelmeztető jel nélküldagályos öblökké folynak gólyalábakon…
TovábbTakács Nándor versciklusa
Bakonyicum A táj és az emlékezésTönkölös, Bakonyújvár Árvacsalán ábrándozik, szélfű integet.Megrettenve áll a kányazsombor, a fogasíralkudozik, míg az iszalag nyakon ragadjaaz időt, és nem ereszti tovább. A hegy ösvényein képzelem el őket,fiatalon, rövidnadrágosan. Megfordulnakés nevetnek, nem rontja el kedvüketa meredek kaptató. Szemük beissza a tájat,a kaviccsal szórt szerpentineket, a sziklákat,a völgyek árnyékba boruló, hallgatag mélységeit.Olykor…
TovábbKósa Eszter versei
Repülésre bírni már nem lehet A hegy bőréből kiállnak a fenyők, egymásrasimulnak a lombok, akár a tollak, fosztja a szélaz erdőt, tépi a szárakat, kibuggyan a patak. A szárnyak között utca fut, égnek mered házainkfrissen meszelt csigolyasora, templomunk teteje csőr,megnyílik és bemászunk rajta. Tagjainkon csillog a nap, az orgonarecék alatt zizegünk neked, feléd igyekezve kapaszkodunka…
TovábbApám üzent
„Bojtár volt a nagyapám,Bojtár vagyok én is,Csak a botját hagyta rám,Gazdag vagyok mégis.”(magyar népdal, Szentegyházasfalu,Lajtha László gyűjtése, 1942) „Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.Elszomorodom néha emiatt –ez az elmúlás. Ebből vagyok. »Meglásd,ha majd nem leszünk…« – megszólítanak.”(József Attila: A Dunánál) A Balaton csak egy tó, petyhüdt és szürke. A parton borostás bokorsor, apró, piros autót formázó…
TovábbTóth Krisztina verse
Szellős azt mondja menjek oda hozzáhogy levághassa túl hosszú a hajambe is festi nekem ha kéremma elég szellős napja van szellős így mondja meglepődömnem tudtam hogy te ehhez is érteszhalott vagy felelem hogy mehetnékerre ő az álomban visszakérdez mit számít az egy óra alatt odaérnékközben egy áttetsző kesztyű a testenincs most időm nem is elég…
TovábbÁgh István versei
A házi szörnyeteg Gőzgép tüzel a fürdőszobában,ijesztő látvány lentről nézve,életveszélyes monstrum függ fent,mint ami ölni, tarolni képes, violaszín lángkoszorú az alján,egyhangú morgás jelzi működését,elnémul, ha a száz liter felforr,kikapcsol és hűlve újraindít, automata, akár az univerzum,még ha gazdája vagyok is a tűznek,a maga módján magának parancsol,én csak az első gombnyomáshoz kellek, vagy ő indítja el…
TovábbPosta Marianna versei
Előbb-utóbb Belefűzni a cérnát a tűbe, hosszan nyálazni a végeket,hunyorítani, fénybe tartani, egybesimogatni a széttartó szálakat.Nagyanyám szerint a házasság másfajta türelmet kíván. Különbség van a varrás és hímzés között. Előbbi összeölteni,utóbbi díszíteni akar. Ha az öltések rendben vannak, jöhet a csicsa.Arról nem beszélt, mikor melyik öltés a célszerű, mikor kell szegni, mikor szükséges a pelenkaöltés,hogyan…
TovábbA prágai hónapról
Fejezet egy életrajzból 1984 októberében először utaztam ösztöndíjasként külföldre, Prágába. Ösztöndíjasnak lenni kiváltságos dolog, én is annak éreztem, de erre nem figyelmeztettem minden percben magamat. Prágába azért – gondoltam – minden évben kijuthatok piros útlevéllel is a zsebpénzemen; olcsó a repülőjegy, kétezer-nyolcszáz forint, akárcsak bármelyik honfitársamnak, nekem is telik rá, hogy megigyak egy sört a…
TovábbSzabados Attila versei
Az ünnep kifordul az ajtón A nagy készülődés, a sietség, a rend.Könyvek lapjait is leporolni, pedignem várunk senkit, soha. Végül ismindig rájövünk: csak az évet tagolja,akkor legyen határozott, akáregy hal fejének levágása.Legyen az ünnep a bárd utáni hézag,a pikkelyes test határa, ahol megvillana hús. Hogy mikor kifordul az ajtón,és még dörmög valamit, legalább neszégyenkezzünk, hogy…
TovábbVörös István versei
A szerelmes versek A szerelmes versek mindigidegesítettek.Vagy nem is vers, ami nemidegesít?De akkor mért csak a szerelmes versekmentek az agyamra?Úgy kezdtem, hogy sosem fogokszerelmes verset írni.Talán sose voltamszerelmes?Voltam, de a vallomás is mindignehezemre esett.Persze nem azt kell épp csinálni,ami nehezen megy?Talán. De sosem,ami idegesít.Ma már nem idegesítannyi dolog.A vallomás helyettma is hallgatok.(A szavaknakvagy érzésekneksosem szabad…
TovábbA Heimdall, a Yeti és a Norbert
A férjemnek három kollégája van, a Heimdall, a Yeti és a Norbert. A Norbert szülei almáznak, ezt tudom, meg hogy Norbertet kitaníttatták, mérnök lett. Egy válás, egy szakítás, szerenádot adott a barátnőjének. Gitárral, kérdeztem a férjem. Megadta magát, mondta a férjem három hete, és most tudom, nem mehetek haza, mert három hete a porszívó felforrósodott,…
TovábbZávada Péter versei
Az osztriga Bonyolult szerkezet, a tenger mélyidejét méri, az osztriga, mely most elbizakodott szemlélődésünk tárgya, alig nagyobb, mint egy zsebóra, amit az ember, hordjon láncon vagy anélkül, a mellény órazsebébe csúsztat. De létezik-e a víznek zsebe, kérdezhetnénk. Tán egyedül az létezik: üvegzseb, melyben transzparensen zajlanak a természet cserefolyamatai, és hasonlóképp a hullámtajtéknak is lehet hajtókája…
TovábbKollár Árpád versei
Lobogás Ropog a kukorica levele az őszvégi nyárban.Ülök a stégen, nézem a túlparti diófák lobogását,és hirtelen belém hasít a felismerés,hogy már nem beszélem az anyanyelvemet –mint amikor nagy kortyokban nyeljükfélre a vizet, és valahol a szegycsont fölötta tüdőbe tör a fájdalom. A csónakra gondolok, amit nem fogok megvenni,hogy átjussak a túlsó partra. Drága a dió,kellene…
TovábbDeák Botond versei
Édes élet Rák…, ha elengednéd a kezemet, még koccintaniis tudnánk rá!; mi történik velünk dD.?; hogy mi történik?,hát maga az élet!; miért öregednek meg együtt a párok?;egyszerű, ahogy öregszel, kell legyen valaki, akit hibáztathatsz,amiért nem érted el, amit akartál; félek, dD., nem akarom elveszíteni,csodálom bátorságát, hogy az lehetett, aki!; ez nem bátorság,sokkal inkább közöny…; táncoljon…
TovábbNagy Márta Júlia versei
Ambivalencia kisasszony Ő az, aki kineveti az álmodozókat és a színjózanokat,ahogy a túl serényeket vagy a túl lumpokat is.Ő maga, bár neve nem ezt sugallná,mértékletes. Sosem túl buzgó,sosem túl rest.Felkelni, persze, fel, de mire? Nem ragyog rádaz a bizonyos régi nap, nem pattansz ki az ágyból,rohansz az utcára, mintha valaki várna,aki a karjaiba kap. Nincs…
TovábbHordozható óceán
A vezetőségi irodán hallani sem akartak béremelésről. Theo idegesen kopogott a hosszú mutatóujjával az asztalon. Ők nem tehetnek arról, hogy ilyen kínos ügybe csöppentünk. A fizetetlen szabadnap még hagyján, ám pénzt ne követeljünk tőlük. Különben is, ezt már nem tudják úgy eltussolni, mint a kisebb balhékat. Ennek híre fog menni. Hacsak… Akkilesre nézett, majd elmosolyodott.…
TovábbMánya Kristóf versciklusa
alapkő /IIIIII hányszor kezdted már el, tervezted újra, rajzoltad fel isméttérképed bizonytalan alakzatai közé lehetséges vonulásodútvonalát, hány éjjelt adtál az őrjöngésnek őseid sátrában,mert nem ismerted az utat, és felderítőid nem tértek vissza,erőforrásod sem volt elég, hogy elindulj, hogy megkezdd a vonulást,majd utászaid, mérnökeid hány hegyet és dombot hasítottak ketté,hány völgy felett húztak viaduktot, hány mocsarat…
TovábbTakács Boglárka versei
Testamentum De ki vesz magáhozegy marék földet, hogy felnevelje,és ki hallgatja el, hogy van a föld alatt,aki csak azt remélte, ott is létezik halál,ki veszi fel, amit az Isten elejtett,ki veszi a bátorságot, hogy őmajd nem ejti el, ki hordja ki másnak a bűnétés ki szüli meg, ki teszi tisztába,ki ad neki ruhát, ki eteti…
TovábbSzegedi Eszter versei
behajtás a bőség idejére hazajönminden éhes férfiszájmegcsókolédesanyám köszönöm az ebédetmerre jártál fiamismeretlen földeket bitoroltammegettem a kenyereta juhok felzabálták mind a mezőketfelgyújtottam a fenyvestvarjúszemeket tűztem az ágakrakisütöttem a varjúhájatnem félsz anyám hogy miket gondoloka levesben mint tájoló fordul az orjacsontnem félek fiam te mindig ilyen voltálcsak most nem öltöztetnek láncokba váz az embert csontjai határozzák megnem…
Tovább