Elégséges érettségi Összeadni szégyellekkivonni sajnálokosztani utálokgyököt vonni gyűlölökhatványozni nem bírokintegrálni nem tudok.Szorozni azt szeretekde csak egymássalkét negatívat! Hűségeskü Lovag Dulcinea krónikásaénLovag Dulcineát előszörmost látomcsászári palotában vagyunkfogadásonén szörnyű zavarbanmint álombanmeztelenülő is egyedülszólni hozzáaddig már senki nem meramíg a köztudottan közvetlen és nyájas császárnem fogja karon.De én nagy zavarombanodalépek hozzámert hűségeskümetitt végre gyorsan letehetném nekimerthogy én vagyok…
TovábbSzépirodalom
Gergely Ágnes verse
Soha többé Soha többé. A tagadás is szentség.Soha többé nem láthatom Firenzét. Nincs utam többé az emlékezéshez.Az emlék, mint a gyújtózsinór, véges. Szárnyat növesztek, száll velem a múltam,ki Botticelli előtt térdre hulltam. És zeng és zeng a magányosság húrja,és nem kell többé megszületni újra. Mert nincsenek a földön vadregények.És Firenzével összeér a lélek. (Megjelent az…
TovábbTim Foley: Sodródás
(DRIFTWOOD) II. rész – Csak jussunk túl ezen Szereplők MARK, idősebb fivér MANÓ, fiatalabb fivér A szín helye északkeleti tengerpart Angliában, Hartlepool közelében. Napjainkban. Hosszú homoksáv. Kellékek nincsenek, csak pár uszadékfa és különféle döglött tengeri állatok. Reggel. Manó áll döglött rákokkal körülvéve. Mark a közelben. MANÓ: Nézd ezt a sok rákot. (Szün.) Arrafelé láttam még…
TovábbDaniela Vizireanu versei
helyek (locuri) leülök a fészeri kanapéra,hallgatom az esőt, amint átnyújtja zajáta házunk felett. apát keresem, az elcsontosodott mosolyát,a bakancsnyomait a sárban. bár felkeltene valaki,ahányszor kivirágoznak a szilvafákaz elhagyatott, kígyókkal megtelt házak kertjében,a szomszéd kertekben a lovakatmindig elverik, a teheneket pároztatásra viszik, megtanultam, hogy foglalkozzak a magam dolgával,mert az emberek nem szeretik,mikor figyelmeztetik őket, főleg ha…
TovábbClaudiu Komartin versei
Främling (Främling) A kimerült, derűlátó migránsokártatlan gesztusaimegsebeznek, mert én már semmiben sem hiszek,reményeim tovaszálltak, mert otthon akarok lenni és egyben a házamtól távol,mert itt akarok és ott akarok lenni,mert azt akarom, hogy végre békén hagyjanak,hogy a szerelem szorítsa párnájátaz arcomra,„inkább csótányszámba vegyen,mint semminek”, láttam a zsúfolt reptereket,civilizált, komoly embereket a járatukra várva,majd láttam temérdek galamboteurópa…
TovábbSéta a határon túlra
(Procházka přes hranice) A szerencsés délután Krakkóból Vöröskőn[1] keresztül két óra a Bosotównál[2] húzódó orosz határ. Amíg azonban megtettem ezt az utat oda és vissza, oda a határra, majd vissza a határról Krakkóba, másfél hónapig tartott. E különös esemény pedig a következőképp történt. Zakopanéban hat évvel ezelőtt megismerkedtem egy lelkes, ifjú lengyel történésszel, Szczeszyńskivel. Az…
TovábbFederico Preziosi versei
Mindenről (A meno) A hó cafatokban,és rondán vérzika jég repedése,ha elnyeli lassan a föld.A hidegben tudás van;még mindig ellenáll,a hidegnek íze van;mindenről lemond. Ahol a szegély (Dove il margine) Gyere,elviszlek oda, ahol a szegély felér egy kerítéssel,ahol az esernyő a nedves árnyaktól nem véd;a lárma idővel csönddé válik,dacol a hangokkal, a te hangjaiddal.Ezek mind gondolatok;némelyik…
TovábbKék és zöld
(Blue and Green) Zöld Kinyújtott üvegujjak lógnak lefelé. A fény alásiklik rajtuk, és egy zöld tócsába csöppen. A csillár tíz ujja egész álló nap csöpögteti a zöldet a márványra. A papagájok tollai – nyers rikoltásaik – a pálmafák levélpengéi – ugyancsak zöldek; zöld tűk sziporkáznak a napfényben. De a kemény üveg tovább csöpög a márványra;…
TovábbPedro Carmona-Alvarez versciklusa
Leltár (Inventarium) (részletek) Roszog fülemben a sivatag, egy ló álmodik,kilégzései megkönnyebbült sóhajok, állvaalvó állat, vagy hívjuk ragyogásnak Vagy én lennék, aki vár, alszik,netán legel, azt, hogy mondjuk, mikor a lóegy sivatag, ami egy álom,szalma talán az ágyam,vagy kőnek, vagy homoknak hívjuk Ki tudja, mit álmodnak a lovak,hogy álmaik kígyóként sziszegnek-ea homok alatt, ki tudja, pléd-ea…
TovábbMargaret Elysia Garcia versei
A leányföld határainak leltározása (Inventory of the Borders of Daughterland) Megkérdezted, hogy kik vagyunk, amikor begurítottak az elfekvőbe.Mi olyan földről jöttünk,ahol nincs bocsánatkérés;és nincs megbocsátás;ahol a fiatalon tett dolgaidfelhozzák ellened.A meghatározott lefekvési idő és a napi házimunka földjéről jöttünk,semmi nincs a mosogatóban, semmi a padlón,senki sem áll az ajtóban.Mi vagyunk a szombat reggeli zaj: mexikói…
TovábbSajnálatos eset
(A Painful Case) James Duffy étteremkritikus, Dublin legrettegettebb írója volt. Kritikái különös kegyetlenségükről váltak hírhedtté. „Főételnek tatár bifszteket rendeltem”, írta a Rumpol’s étteremről. „A pincér azonban biztos félrehallotta, és azt gondolta, hogy egy gigantikus gennyel teli herpeszt kértem.” „Van valahol egy csirke-Auschwitz?”, írta másutt. „Ha igen, megkérhetném a La Coupoule-t, hogy a jövőben ne onnan…
TovábbFecske Csaba verse
Papír Avagy mire is nem jó a vers küldetéses költő barátunkmeghívott néhányunkat közönségtalálkozóraegy határ menti kis faluba hogy a határmelyik oldalán van ez a településnem érdekes itt is ott is értika magyar szót nyelvét nem vehetik elaz embertől csak a hazáját kocsival mentünka benzin még/már akkor is drága a honor meg kevéshát mégiscsak pénzért nem…
TovábbKiss Lóránt versei
Góliát Évezredek teltek el, míg hosszanelnyúló tested beérte zuhanása.Szénné feketült alakod azóta isa Nap hintáztatja, ahogy árnyékkéntfonódik rá a bolyongó felfedezők,vonuló karavánok elgyötört testére.S hol van a dél, mi egybefognaegykori önmagaddal,hol a nagy harcos?Holttested királyt nemzett,aki mint repülő lövedékegyetlen sorsot élt végig,míg veled ugyanabba a napbatér vissza a Föld,ez a kilövésre kész parittyakő.Élet már nincs…
TovábbVad
Vágta A csigalépcső tetején, a résnyire nyitott ajtó mellett állt, a sötét sarokban, reszketve összehúzta köpenyét, nyakánál megszorította, és lenézett. Fáklya világította meg a falat az udvar felé, a lángok fénye bazaltköveken ugrált, egyikről a másikra, s feketét hagyott maga után. Nézek lefelé, a lukat látom a lépcső alján, egy sötét lukat, ami mindent magába…
TovábbGyőri László versei
Vigília éjszakája A Halotti Pompa egyik példányára Vigília éjszakájánmegszülettek a halálnak.Vedd eszedbe, ember,iszonyatos rossz halálnakvéletlenjei valának,akiket agyonver az a négy, kik betörénekVigília idejénekéjszakájánbaltát hozva, vasdorongot,készülődve, hogy a homlokbezúzódjon, lám-lám, ha valaki mégis lennebent a házban ébredezve,amikor betörnek.Úgyis volt, hogy bent valának.A baltával nekivágnakmindkettőnek. Élő ember más élőrehogyan bír az élő főre,élő ember másikára,hogyan bír…
TovábbKarácsonyi Zsolt verse
A szemünk előtt elvonulóról Nem gondolkodtam sokat, azonnal odamentem hozzá,bemutatkoztam, gyorsan le is tegeztem, pedig idősebb,akkor már sokkal idősebb volt nálam, mert egyértelműnektűnt már az első és utolsó találkozásunk előtt is,hogy már régóta egy másik időben van, és nem kezdtem elmondani, hogy valamikor a kilencvenes évek elejénhallottam először a verseit a Kossuth Rádió esti műsorában.…
TovábbPéntek Imre versei
Régi tér Fölriadsz, mint a vad. Megfejthetetlen álom.Ez zsong benned csillapíthatatlanul.Fölnyársal, amit tudsz. Összeomlik a várrom.Aki még látott elébb, az némán megvakul. Fogd el a menekülőt, a hálás ismeretlent,s nem tartja meg a kötelék,de nem érti meg, ki és miért szenved,s mért romlik el, ami még fényes, ép. Hallod, amint lesújt a végzetes fejsze,s megráng…
TovábbBabiczky Tibor versei
Stefano Landi Merre jársz, sötét hajú?Távolodik az ég.Ami volt: marék hamu,s mit itt hagyunk: elég. Szürke fényt okád a nap,szürke az összes éj –lettél, hát legyél magad,csak ember ne legyél.Ha élsz: anyád s apád van,és összeforrtak ők,vonulnak benned párbana csalfa szeretők. Vonulnak, tűz a testük,csupán lángnyelv lehetsz,lobbanni, égni bennük,képzelni, hogy szeretsz. Sosemvolt álmuk: álmod.Ha mozdulnál:…
TovábbSzita Szilvia versei
Földkábel Az ő nevében írom, bár úgyseolvasod: a lányod jól van,egyetemre jár, néha pincérkedik.Lehet, hogy téged is kiszolgált már. Nem veszi szájára azt a szót, hogy apu,de ettől még nem vagy egészen a múlté,hiszen szerepelsz minden adatlapján,és dacosan viseli köznapi vezetékneved. Úgy vonulsz végig az életén,mint egy földalatti vezeték,amelyet tisztességgel karban tart,ha már te őt…
TovábbStummer Attila versei
A szent Mindennap imádkozom, hogy meghaljatok,gyermekeim. Két legyet ütnénk egy csapásra:ti színről színre látnátok az Istent,és én is végre csak rá koncentrálnék. Kegyetlen dolgok köröznek a ketrecrácsai közt, pörög a pokoli program:rosszak lesztek, mindenképpen rosszak,hiába imáim, könyörgéseim. Értetek élek: nézem, ahogy esztek,utolsó lehet minden falat, nézem,ahogy alszotok, a mozdulatlanalvó test halott – szemem az Istené.…
TovábbFekete Vince versei
Boldog festmény Emlékszik az izgalomra. Emberes hónap volt,az évből épp a legutolsó. Hideg, csikorgó fagymindenütt. A tévében épp azelőtt jelentették be,a főváros felé, a havazás miatt az utakat mindlezárták. S hogy hányan maradtak éjszakára az autóikban, akiknek a katonaság, a civilek forró teát, pokrócokat stb. szállítottak. Hogy addigeltakarítják-e vajon a sok havat? Hogy nemmaradnak-e ők is…
TovábbFarkas Arnold Levente verse
Rossz Ezüst udvar, aranykapu,szürke havon szürke hamu,a létezés vízalapú.Piszlicsári Jónás atyaaz örömhírt úgy tanítja,hogy igazság minden szava.A teremtés beteljesül,a lélek is megtestesül,kiscipó és nagykalács sül. * Gyomorszájhagyomány. Furcsakifejezés. Azt jelenti,hogy kultúránk az éhezéskultúrája. Különbség van éhség és éhezés között.A gyomor mélyén sötétséglakozik. Az első falatvilágít a gyomornedvek illúziója fölött. Nincssemmi. Ebből a semmibőlteremti meg a…
TovábbMolnár Illés versei
Szakadó ég Hallottad az éjjel irdatlan robaját? Az égdarabkái azóta hevernek a földön szanaszét.Lépteid alatt egész nap kitartón ropognaka cikkcakkos, fáradt napsugarak.Most, amikor már térdig a felhőkben gázolsz,ne mondd, hogy nem tűnt fel: az égi országitt van közöttünk, és éppoly szétesett,tördelt, agyontaposott, mint minden más idelent.Az egek helyén tátogó seb behegedt azóta,az éjjeli szél sem…
TovábbKürti László versei
esők után zsúfolt a tér, s a tegnap esti járdánnagy tócsákban remeg a volt vihar.kerülgetve bosszankodsz, bármi hajt,átsasszézol a szombat déli lármán. nem bódít csók, ital már hetek óta,nincs buli, szédítő fellángolás.de hajtod, ahogy mézre jön darázs,emléked mind cukros, kiömlött kóla. a világot megváltó sörözések,barátaidnak fontos dolga van…bár szólhatnál, de nincs hozzá szavad, hol kellenél,…
TovábbKukorelly Endre versei
Mást mér fel, mint amire felmérés közben gondol Van itthon fél kenyér.Doboz tojás. Majdnem üresmustárosüveg, félig teli ás- ványvíz-űrállomás.Nem sok minden van itthon voltaképp.Már nem megy sehova. Havazik ráadásul.2 zsemle, tejszín, 2 doboz sör.Ember, aki elfásul. Vízszintesen zuhog a hó. Akarján, a vállánál pirosló hullafolt.Úgy látszik, elfeküdtem, gondolja. Vagy valami volt.Vagy meghaltam. Pedig nem.Hanem a…
TovábbSimon Adri versciklusa
Haza I. Az utca végén felázott földút,a sár az alvázra felverődik.Száraz időben ki lehet sétálnia kertek alatt a szántóföldig. Itt harminc éve megállt az idő.A szomszéd gyanakodva kémlel,mikor begördülünk a ház eléaz aranyszínű erőgéppel, anyám szemében megbocsátás,de érzem, hogy még neheztel.Csontjaimban bujkál a gyerekkor,amint előcsoszog a járókerettel. Dörög, villámszag leng,gyors esők áztatják a földet.Felbúg egy…
TovábbTényleg szeretem a jalapeñót
Fél hatot beszéltünk meg Ákossal. Ez pont az az idő, amikorra kényelmesen odaérek a munkahelyemről, és ha iszunk két sört, meg eszünk egy zsíros kenyeret, utána otthon lehetek anélkül, hogy feltűnne, kocsmában voltam. Mondjuk nem tudom, miért rejtegetem. Igazából nincs már rá semmi okom. Azért zsíros kenyér helyett mégis inkább melegszendvicset szoktam enni, az nem…
TovábbKiss Dávid versei
Ság hegyi Pietà 1. Ramadán tizenötödik napja volt,pészah előtti órák, nagypéntek.Nemrég temettük el Anyát,és e különös évben a Könyv népeiegy időben ültek ünnepet. Krisztust már megfeszítették:gyűltek a felhők, de a Ság hegyenmég nem állt be a húsvéti sábát.Arab barátaink böjtöltek Pesten.A spájzban sonka várta a vasárnapot. Ebédre halat ettünk. Kezdettkiengedni az esti bárány a csap alatt.…
TovábbTatár Sándor verse
Fel(eség)tételesmód Ha öregasszony lennél, azt mondanám:„a világ legcsodásabb öregassznya”– ez még vicces is lenne (kinek?!), deTe nékem sosem leszel összeaszva.Az én szememen, tudd, nem fog a korki – bár dioptria számos:szerelmem, látod (rágalom!),a vaksággal határos.Lelkesülnék ráncaidért,ha látnám egyszer őket,de hol van énnekem képzelmem annyi,mely mámikát csinálhatna belőled?Csak elnyúlik a szív kávéhabon, demegmarad (csak ne kavard)…
TovábbNyirán Ferenc versei
Meghasonlás Véget értek a zsoltáros évek, kiszáradttorokból csikorog a dal: hallass örömetés táncos vigasságot vélem, Uram, hogyörvendezzenek csontjaim, amelyeketösszetörtél – mondja, aztán csak bomlottanbámul a semmibe, égő szemmel, mertnapok óta nem aludt, mígnem valahogyfeleszmél, mintegy öntudatra ébred,de csalódnia kell, hiszen ez nem egyörömóda, csak bámul maga elé, minttemetésen az üres sírgödörbe, és rájön,hogy az egész…
Tovább