Balogh Robert versei

Ópapa meséje Szibériáról Fúrtunk egy lyukat a vagonba’,azon keresztül végeztük a dolgunkat,a fejünket letakartuk pokróccal, hogy ne lássanak. Aki meghalt, elégették. A mozdonyt halottakkal fűtötték.Az erőseket kiválogatták, a gyengéket elégették.Akit elvittek elégetni, azt elégették, és otthagyták elégetve. Nem volt kegyelem. Rohadt élet ez, elégetik az embert, aztán fizetnek érte.Az ördögöknek megbocsátunk, de a szárnyasokat levágjuk?Ha…

Tovább
Acsai Roland versei

Gergely Ágnes két sorára A hold sötét igéibőlkihallhatod a csendet.A csillagok ábrázatamégis rendet teremthet. A hold sötét igéibőlzuhognak rád a titkok.Ennyi, amit felszántanál:egy teljes holdnyi birtok. Tücsöktelen zsoltár Gergely Ágnesnek szeretettel A vanban ott az Isten, a nincsben semmi sincs,a leszben bízni minden,    a volt rozsdás kilincs. Kinyithatod az ajtót,    a zár kattanni fog,felismered azonmód,   …

Tovább
Gyukics Gábor versei

belsőségek melegítsük fel a társalgástbeszélj magadhozkérdezzválaszoljérezd át az érvek minden aspektusát de maradj ébera szavak hajlamosak félrevezetnine szakítsd félbe őket antiszolipszizmus a hitelesség nem játszikkomoly szerepet a pszichedelikusvilágegyetem cirkuszábanegy nem pszichedelikussoha nem tud megvilágosítaniegy pszichedelikust olcsón élniegyszerűfélreérthetetlen mondatokkal operálniösztönösenöntudatlanulmindent előre értvetudvamég mielőtt érzékszerveinketeléri az információ utalás   ezek a tükörmágiátmegjelenítő szemgolyókkét óriási üstökösként ütközve összesátrat vertek…

Tovább
G. István László versei

Ima egy láng körül Ahogy a gyertyafény süllyed a viaszba,úgy látszol a földről, Istenem. Lobogszmég néhányat kanócod felett, ha vanszél, mely kívülről elviseljen. Kívüledsenkim sincs, és most ez a fény szélkénteltérít attól, hogy lássalak. Jobb lennemagam lenni a szél, hogy jelzéseidhajlítsam, s hajlítgassanak. Mit jeleza gyertya? Minden nap Istenszületése napja lenne, s mostmégis halottvirrasztást mutat,…

Tovább
Várady Szabolcs versei

Kabátária A jó hangulatú könyvbemutatóvéget ért, indult a közönség haza,fogyatkoztak a terem végében a kabátoka fogasokon. Indultam volna én is,csakhogy a kabátom – hé, hol a kabátom?Nagyon jó kabát, nagyon szeretem,és a hőmérséklet kinn fagypont alatt.Mit lehet tenni, várni kell, kivárni.Hazaér, és belenyúl a zsebébe.A kulcs megvan, de nem nyitja az ajtót.Hol az ajtó? Pesten?…

Tovább
Csehy Zoltán versei

Prágából hazafelé Kedvetlen, dohogós Kundera-olvasásszáguldó vonaton. Elmefitogtató túlhabzás. Rutinos önmagakelletés. Szócikkekben a hullaszag. Hol vagy, régi derű? Hol van a régi kedv,álarcos jelenések tüneménye, hol? Minden bölcs buta. Túl bölcs a bolondozás. Játékod mi miatt unom? Költött tájak ölén túl sok ecsetvonás.Túl sok szín kavarog. Nézem az ablakon gyűlő koszt. Jegenyék lombozatába fújt zacskók híznak,…

Tovább
Zalán Tibor versciklusa

A Versek a hagyatékból-ciklus hiányai – avagy régi motívumok felébresztése Várakozóra várakozott Hogy gondoljon a várakozóra ha már Ha nemvárja többé Meglehet ő mást se vár Soha márHideg kórházi vaságyak üres lepedőjénmegjelennek az első férgek De a nyűvek mégbékén hagyják Bántotta Visszabántotta ő is Hideg van a Göncölszekér kerekei közöttlenni Heverni elfeledten Hanyatt Eltépve Várakozót…

Tovább
Szabolcsi Viktória versei

Szkafander Toronyházak vagyunk.Éjszakára lekapcsoljuk a villanyt,ne repüljenek belénk a madarak.Lehúzzuk a fejünkről az üvegfalat,a vákuum kiszippantja tüdőnkbőla levegőt. Mielőtt a testnedvekaz alacsony nyomáson felforrnak.Mielőtt a mínusz kétszáz fokbanmegfagyunk. Végigvesszük,honnan jöttünk, hová megyünk.Felhőnek néz minket a Föld.Ez lesz az utolsó kép.Kék üveggolyó, fehér viharok.Aztán a mozdulat vége.Ahogy a nyelv hegyeelengedi a hangot.Ahogy a köröm érintia talajt…

Tovább
Marno János versei

Ablakmélyedésben Az arc nem áll, nem homlok, orr vagy száj,fullasztó ecsetvonás mind, oly táj,melynek takarja talaját a mocsár, vagy a láp,és ott áll az alak egy ablakmélyedésben,halottnak hinnéd, ha nem mutatna rád,és intene magához, mint egy tanáraz alvó nebulóját. A vászon háta csupa ránc.Túl nagy a teher, bár nem tudja, mit cipel.Mögötte a penészes fal,…

Tovább
Olimpia

Azon a napon Olimpia volt az első a reggelinél. Sietve kibicegtem a fülkémből, mert Olimpia sosem érkezik elsőként, de az elsők között sem, általában két-három lánnyal együtt érkezik, öt-tíz perccel azután, hogy a konyhásnők csattogó faklumpájukban kitárják az átlátszó, foszladozó függönyökkel takart üvegajtókat, és a tejeskávé émelyítő illata, meg a friss kenyéré kiárad a konyhából…

Tovább
Petőcz András versei

Magad vagy Öregember-szonett Legföllebb kicsinkét, mondja az anyám,az íze kedvéért csupán, félszeg mosoly,cinkos kacsintás. Pohár a kézben, nemreszket, csontos ujjak, a szeme könny- be lábad, ennyi az egész. Nem mutatja,hogy erős az ital, csak nevet, ahogyannevetni tud, kis legyintés, s ezzel lezármindent – még élek, suttogja. Köhécsel, s mindeközben elképesztően egyedül.Gondoskodik maga-magáról, ha ugyanlehet. Ebéd…

Tovább
Horváth Imre Olivér versei

Bihari módra Egyik héten ő szedi a tormát,busszal viszik ki a határba,a novemberi fagyba kell mélyenbelehajolnia. Sajog a lába, háta,dereka, csupán a sorvégen pihen.Merevségét hóna alá dugja, kortyszeszért várja a céges traktort,ne bánja a szelet. Így az izmaisem tiltakoznak, majd műszak végéntapogatja ropogósra fagyott térdét. Másik héten ő adja a plazmát,busszal viszik városról városra,huszonötezer, csak…

Tovább
Vörös István versei

Hát így keletkezett az állam A férfiasnak képzelt életés más fölösleges beszédekfelelnek meg a szenvedélynek? Pedig a szenvedély csak hallgat,helyette szólnak nagyhatalmak,mindig kilesik az alkalmat. Az életesnek képzelt férfi,nem képzeled, hogy fogja tűrnia nő árnyékát rávetődni. A hallgatás a szenvedélyem,meg is jelent egy emlékérem,aztán egy új lakó az égben. Az érmen csak egy csukott száj…

Tovább
Kállay Eszter versei

gyökérzet nyitott ég alatt Almának a rítus tartott meg,a fürdéshez hasonló, egyszerű rutin.ezeket az izmaimat eddig tényleg sosem használtam,lassan, óvatosan mozdítom a lapockámat,mintha egyetlen szárnycsapást sem tettem volna még.levelenként tapintom ki, fejjel lefelénövekszik bennem egy fa,gyökere a tüdőm két felében ereződik,lüktetésétől megérzem, hogy élek. egy kicsit távolabb az óceán nagy levegőt vesz.a szikla törött csontszilánk,…

Tovább
Tőzsér Árpád versei

Esetem Fernando Magellánnal és az űrnyelvvel E-mailt kaptam a Magellán-ködből.Vírusgyanús szöveg, szólt a záradék,csak akkor töltse le, ha ismeri a fela-dót. A feladó maga Fernando Magel-lán, s így személyesen nem ismerhe-tem, de, kockáztatva a vírusveszélyt,letöltöttem az űrnyelvű szöveget, a-melyet a Google Translate ekkép-pen magyarított le számomra: Dezer-tőr patkány, bejártam nemcsak Világ,de is Világűr és Világidő.…

Tovább
Feltámadásgyakorlatok

Avagy egy életem és több halálom Szofi Márszóval Egércsapda Talán az egerekkel kezdődött minden. Nem egészen persze, mert előbb találkoznunk kellett személyesen, élőben is, de ez az írás bennem az egerekkel kezdődött. A többit is elmesélem majd, idővel. De amikor az utolsó egeret megfogtam a házban az intelligens csapdával, és hajnalban csak a kert végébe…

Tovább
Terék Anna verse

Falak Dánielnek Hazafelé mégmegálltunk Athénban.Hideg levegő jött az égből,alattunk kihűlt a világ,álmában izzadt a gyereka hátsó ülésen, lábunkalatt morgott a város. Az üres fénybe néztem,nem volt semmia föld és a napközött. Száraz nyár,álltunk a negyven fokban,te a várost nézted,én meg bánkódtam, hogyfolyton elveszik valami,valami folyton hiányzik,mindenütt fény volt,marták szemema fehér falak. Bámultuk Athént, a levegőszikrázott…

Tovább
Bándi Máté versei

Az olvasó meghal, a költők kirepülnek Senki sem készíthetett fel rá,hogy ebben a csillogó szemű, szabad rendszerbenegyedül kell szembenéznünk a kérdéssel:ki vagyok én? Nem maradt miben magunkra találni.Épp csak nem figyeltünk oda,és hirtelen megszűnt a sors.Levették rólunk kezüket a fák,nem figyelik tovább hisztérikus toporgásunk,amivel tagadjuk a felnövést. Pedig eljön majd a pillanat,mint a menetrend szerint…

Tovább
Fecske Csaba versei

Hordalék Hogy van ez? Istenemnincsenemén miértha te nem T.D. kérdése Mért élnél örökkénem lehetsz a létezés potyautasamindennek meg kell fizetni az árátmég akkor is ha túl magas az ár:halál A legmélyebb kút időm kávájánáthajolva nézek ahalál tükrébe Már tűntöd szélcsendjeez már a semmiben ismegkapaszkodhatsz Sors egy egész életegyetlen sebbenfényleni a fény-nél fényesebben Fuldokló sötéted ijesztőminden…

Tovább
Nagy Márta Júlia versei

Ebihalak hava November, egerek hava. Tar mezőkön selyemkóróprém,dér kristálya, kukoricapergés az utolsó meleg napokról,mint elszakadt gyöngysor, kígyóznak a kertségi ösvényena tökfejű madárijesztő alatt. Őrt áll.Mert ki nem bolond, erre nem jöhet. Teli kamrák hava. Megdézsmált befőttek, lekvárosüvegekpenészednek a kiskonyhában csendben,peregnek rá a nyírfalevelek. Rejtekajtókon átnyílik az út a festményraktárba, szikrázikaz elődök ruhájának ékköve. Határszélen bólogató…

Tovább
Menekülés a halálból

A szerencse Gondolom tudja, mi a helyzet. Igen… rák. Fél? Mért nekem kellett kimondanom? Kíváncsi voltam, mennyire bátor. Kísérletezik rajtam? Nem szabad emberrel kísérletezni. Fontos, hogy bátor vagyok-e? Hogy jött rá, mi a baja? Abból, ahogy kérdezte. Mintha aggódna valamiért. Magáért nincs mért aggódni. Úgy érzem magam, mint egy rák a zavaros akváriumban. Ne is…

Tovább
A rongyos Brehm

Én vettem észre először. Valami mozgott a villa felé eső bokrok alján. Először nem is láttam, hogy mi az, csak azt, hogy mozog és rezegnek tőle a levelek. Éppen csak kikandikált közülük. De mi? Ráparancsoltam Agapéra, maradjon nyugton, és hallgasson, viselkedjen úgy, mint egy normális istennő. Erre a húgom duzzogva elhallgatott, abbahagyta az izgatott karattyolást,…

Tovább
Nyerges Gábor Ádám verse

Az őszi vadselejtezés után „A távozó nemzedékhez tartozom […] megkóstoltam a bukórepülésben vijjogó modernség zsákszámra leszórt, robbanó habcsókjait” (Orbán Ottó: Az őszi vadselejtezés előtt) A történelem normalitásának állapotacinizmus és távolság mentén mérhető fel.Mert hogy lehet hinni ép ésszel, hogy Athénutcáin vagy Rómában, a fürdőtől az orgiáigátslattyogva nem azt visszhangozná a szél,hogy én mondom, drága Ottaviusom,…

Tovább
Tóth Krisztina versei

Menjetek békével! A tájművész, aki a sivatagbantöbb száz vasoszlopot levervemegalkotta a Nagy Villámmezőt,sose mehetett közel, amikor a mű életre kelt. Álmában járta csaka fényerdőt, így társalgott az éggel.A felhők megtorpantak és lenéztek,döbbent villámmal verve gyökeret. Nem nő ott semmi most, homok szálla rozsdás oszlopok között, dea kvarcszemek mind más formájúak,mint bárhol itt a bolygón. A…

Tovább
Tandori Dezső versei

A földi pálya Mintha kisiklatna egy földi pálya– minden más pályáról! maradjak itt!s mindennél világosabb naphomályaelfedi képzelhető egeit.Hagyja, persze, madarak szálljanakaz idegenebb boltozat alatt,és hogy közelemben vannak: maradhat,de mindegyre a Földi Ív alatt csak. Kettészakadások búcsú-koráraszülettem volna? mily szabályaitkell tanulnom, ha nem holnapra, mára?A nem-is-kértet, hogy elérkezik,üdvözöljem? Hogy még mim is akad,mikor leakadnék?! „A madarak…!”Jel-képek…

Tovább
Pollágh Péter verse

Lelkét üti nyélbe Amit érzel: a(z) jó.Kitörtek a csillagok. A tükörben havazik.Hó- és kristálykoporsó.El sosem ég.És neked sosem elég. Hüllőkézen az évek.(Sárkány, Kígyó.) Mit csinál az író?Lelkét üti.A valódiak tudnak egymásról,a többi nem számít,csak számítás. Viszem az arcom,egy darab telet. Elhúzom a függönyt.Egy darab mind felett. Cukkolom a jeget,ne hízzon tovább. Bájos üregek.Áradó üresség.Társasági sírkövek.Az…

Tovább
Kimerni a tengert

A szociális munkás borítékban nyújtja felém a termálfürdőbe szóló belépőjegyet, mondván, adomány, a múlt héten kaptunk húsz darabot. Biztos el fogom adni az interneten. Kinek jutna eszébe termálfürdőbe menni ilyen körülmények közt? A szociális munkás bólogat, nyugodtan nevezzem csak meg, mondjam ki az érzéseimet. Csak el kellene menni fürdeni azoknak a nőknek, gondolhatta. Biztos eszméletlenül…

Tovább
Kiss László versei

A vendég Ott voltam én is azon a menyegzőn.Roskadásig rakott asztaloknál ültünk.Egymás után hordták a tálakat.Mindenki kérlelhetetlen ivott,és nagy erővel folyt a tánc.Por csapott fel a támlátlan székek között.Egy unokafivér bömbölve méltatlankodott,hát állat ő, hogy csak vizet igyon?Fülemet sértette a hangzavar.A násznagy pörölni látszott a vőlegénnyel.Sötétebb volt, mint máskor a nyári éjjel.Majd elmúlt éjfél, és…

Tovább
Pintér Lajos versciklusa

Versek egy régi füzetből Graffiti (Rajz őszi tűzfalon) Hol a pipacs már? Hol van a tünde,a röpke?Anyja, a koranyár fölvette,fényben fürdette!Hol a pipacs már, hol van a tünde,a röpke?Rozsdált levél a gyalogúton:nyárfalevél, akáclevél. Fölveszek, kezemmel fényesítekegy didergő vadgesztenyét. A hegyi úton nem jön ember senki,csak az őszi szél szalad, beszél,csukja, nyitja a kertkaput.Ázik a hordó,…

Tovább
Nem tudja meg senki

Putti Amália Helena Mária Róza(Vécse, 1897. január 10. – New York, 1931. november 27.) New York, 1931. A sült csirke piros szalaggal átkötött ajándékdobozban gőzölög az asztalon. Lia a földre sepri, a hús végigsiklik a padlón, langyos zsírja csúszós, barna foltot hagy. Még hallani, ahogy Walter becsapja maga mögött a hotelszoba ajtaját. Lia a karosszékhez…

Tovább