Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
„Hallod, Apa, írtam egy filmet.” Filmkockák. Mintha egy film peregne. Az a film. Pedig még forgatókönyv sincs hozzá. Egyszer elkészül. „És ha egyszer elkészül?” Forgatja a nyakát. Jobbra, balra. Jobbra, balra. Semmire sincs biztosíték. Mindig így megy. Lepusztult falak, színehagyott kárpitok, a Hotel Adria, az olcsó, penyhedt szagú szálloda enteriőrje, az elhanyagolt, árva udvarok a…
Tovább
Helytörténet Ősz Gábornak Ágyúk hangja nem adja hírüla kivételes ünnepetnincs kivilágított díszkapunem zúgnak a harangokmint 1774. augusztus 15-énpapi szolgálatánakötven éves évfordulójánZichy püspök tiszteletérecsak Istvánffy Benedek műve ugyanazelgondolhatod a hajdani áhítatot a koncert után elmarad a tűzijátéka hidakon nincsenek fáklyás lovagoknem szólnak a dobok és a trombitákaz ablakokból bőkezűennem szórnak pénzt a város népérea főtérről hiányzik…
Tovább
Anyland Zoológiai továbbképzés Egészséges voltam, és nem fogadtam örökbeállatot. Tévedésből tuszkoltakegy fekete autóba. Egy hét koplalás utána véleményközpontban meglátogatottisten és beoltott porral. Isten egy bajszos,öreg nő volt, és egész idő alatt teáról,virsliről és kokainról fecsegett.Azóta ismerem a flamingómat,akit a gondozóm elől kell rejtegetnem.Mindennap a politikusunk Best ofját hallgatom.A véleményközpontban egyre több embertés állatot ismerek meg.…
Tovább
Egy almafa kivesz „Mondják állatokról, és növényekről, midőn életműszereik elromlanak, s mint olyanok élni megszünnek” Czuczor – Fogarasi Hervad már ligetünk.Egy régi fa letörtágbogát rángatom,hogy jobb legyen a kert.De nem lesz jobb a kert,ha egy fa kikészül,nem lesz jobb semmi sem, igaz, rosszabb se lesz. Az almafámról egykorhadt ág leszakadt,a nem tudom, mifé-le viruló bokortetejére.…
Tovább
Esti béke (Abendfriede) S bennem ünnepi, nagy szentség éled,Holdfényes úton, hogy az este leszállt,Oly bő áldással térek meg tőled,Mint vecsernyéről, ki már békét talált. Miként csendes révek alkonyi mélyénA nappalszülte tarka óhajok,Megpihenek. Áldott vágyak vidékén,Álmomban kélnek most a sóhajok. Búcsú (Abschied) A Nap izzott és bukva ellángolt:Utószor borult Földanya keblére.Létem a szépség dicshimnusza volt,És a…
Tovább
Hitvallás (Crezul) Szerintem Isten a növények által beszél hozzánknos komám lécci emiatt ne okozz botrányttudom hogy ettől még nem esett senki hanyatt de ha merültél már álomba egy tűlevelű alattvagy ha a tarlón heverészvelegfőbb békéjétől lettél részegés ha gyöktörzset már kaparásztálvagy fogaid közt kardamommagot pattogtattál vagy ha békalencsébe csobbanvamáris ráismertél magadraahogy bőröd új bőrt ölts…
Tovább
„Elő kell vennem Keats szerelmes leveleit; bár bevallom, van valami Keats személyiségében, terjeng belőle valami félig-meddig testi aroma, amit nem tudok elviselni.” Ez volt J. A. Symonds véleménye – a jelen pillanatban igencsak divatjamúlt, de ettől a körülménytől eltekintve, már önmagában is elég figyelemre méltó. Hiszen a legtöbb ember lelkesen kijelentené, hogy ha valaha is…
Tovább
Maradjunk a tényeknél Mikor apám született, háború volt.Háborúban az emberek meghalnak.Apám halva született. Pofozták, hogy felsírjon.Ha pofoznak egy csecsemőt, sírni kezd.Apám jól hallhatóan nem volt csecsemő. Elvágták, amit el kellett,Mosdatták, ki a vérből, a mocsokból.De nem volt mit tenni.A csapból is a háború folyt. Azt mondják, háborúban az emberek meghalnak.Azt mondják, az élet rendje a…
Tovább
Elhoztam az autót nagynéném háza elől, és kihajtottam a külkerületbe. Pár sarokkal odébb álltam meg, nem szoktam ilyet csinálni, hirtelen ötlet volt, mindig közvetlenül a kapuhoz kanyarodok be, de most sütött a nap, melegítette a hátamat, ahogy kiléptem a járdára, a ragyogó kék ég alá, úgy tűnt, hónapok óta most először nem szürke az idő.…
Tovább
Mi már soha többet nem megyünk a strandra A diákjaidhoz rohanva azt üvöltöd;„megkértem őket, és makimeszelik nekem az eget”. Meg sem vársz,sarkadra lépek, ha arra megfordulsz,rám nézel, és nem veszel nekem több gumiszemet.Leeszem az összes cukorkát az ehető karkötőmről,csak figyelj rám, mint ahogyan a cigánygyerekekre isodafigyeltél az iskolában. Emléked vagyok még, vagy már csak tévécsatornád?Nefelejccsel…
Tovább
Az összes lány belé volt szerelmes az osztályban, mindenki az ő legjobb barátnője akart lenni, és egymással is csak rajta keresztül barátkoztunk. Ez egy engesztelhetetlen égi és lelki szerelem volt a mi Hókarú Nauszikánkkal. Nem világos, miért adtuk neki az osztályban a Hókarú Nauszika nevet, hisz, ha tehette, még télen is bikiniben ült otthon a…
Tovább
Mare Tranquillitatis Amikor 1969. július 16-án,egy kora délutánonMr. Collins útnak indult,megremegett a keze.Pedig az idegességsosem volt jellemző rá. Hogy átküzdje magát a pánikon,a repülés első óráit azzal töltötte,hogy a vészhelyzeti forgatókönyveketújra és újra átvegye. Igyekezett nem gondolni arra,hogy azok mit sem érnek,és hogy a legkisebb hibais végzetes lehet. Gyere vissza –ez a két szó, amit…
Tovább
A koporsóban nem lesz anyanyelvem A koporsóban nem lesz anyanyelvem,ahogy születésem előtt se volt,s hogy csimpaszkodtam édes anyamellen,számban ige, név, anya, nyál összefolyt. Huszonnyolc, július, nyolcvanvalahány,Budapest, Magyarország, Ká-Európa,bámult ki anyám a kórház ablakánszülési fájdalmaiba kapaszkodva. Ellobbant szemében a nyáréjszaka,száján sóhajok feküdtek keresztbe,sh végre! ésh fiú! ésh túl vagyok rajta! –markolt magához ölébe temetve. Becézett, dúdolt,…
Tovább
Ópapa meséje Szibériáról Fúrtunk egy lyukat a vagonba’,azon keresztül végeztük a dolgunkat,a fejünket letakartuk pokróccal, hogy ne lássanak. Aki meghalt, elégették. A mozdonyt halottakkal fűtötték.Az erőseket kiválogatták, a gyengéket elégették.Akit elvittek elégetni, azt elégették, és otthagyták elégetve. Nem volt kegyelem. Rohadt élet ez, elégetik az embert, aztán fizetnek érte.Az ördögöknek megbocsátunk, de a szárnyasokat levágjuk?Ha…
Tovább
Gergely Ágnes két sorára A hold sötét igéibőlkihallhatod a csendet.A csillagok ábrázatamégis rendet teremthet. A hold sötét igéibőlzuhognak rád a titkok.Ennyi, amit felszántanál:egy teljes holdnyi birtok. Tücsöktelen zsoltár Gergely Ágnesnek szeretettel A vanban ott az Isten, a nincsben semmi sincs,a leszben bízni minden, a volt rozsdás kilincs. Kinyithatod az ajtót, a zár kattanni fog,felismered azonmód, …
Tovább
belsőségek melegítsük fel a társalgástbeszélj magadhozkérdezzválaszoljérezd át az érvek minden aspektusát de maradj ébera szavak hajlamosak félrevezetnine szakítsd félbe őket antiszolipszizmus a hitelesség nem játszikkomoly szerepet a pszichedelikusvilágegyetem cirkuszábanegy nem pszichedelikussoha nem tud megvilágosítaniegy pszichedelikust olcsón élniegyszerűfélreérthetetlen mondatokkal operálniösztönösenöntudatlanulmindent előre értvetudvamég mielőtt érzékszerveinketeléri az információ utalás ezek a tükörmágiátmegjelenítő szemgolyókkét óriási üstökösként ütközve összesátrat vertek…
Tovább
Ima egy láng körül Ahogy a gyertyafény süllyed a viaszba,úgy látszol a földről, Istenem. Lobogszmég néhányat kanócod felett, ha vanszél, mely kívülről elviseljen. Kívüledsenkim sincs, és most ez a fény szélkénteltérít attól, hogy lássalak. Jobb lennemagam lenni a szél, hogy jelzéseidhajlítsam, s hajlítgassanak. Mit jeleza gyertya? Minden nap Istenszületése napja lenne, s mostmégis halottvirrasztást mutat,…
Tovább
Kabátária A jó hangulatú könyvbemutatóvéget ért, indult a közönség haza,fogyatkoztak a terem végében a kabátoka fogasokon. Indultam volna én is,csakhogy a kabátom – hé, hol a kabátom?Nagyon jó kabát, nagyon szeretem,és a hőmérséklet kinn fagypont alatt.Mit lehet tenni, várni kell, kivárni.Hazaér, és belenyúl a zsebébe.A kulcs megvan, de nem nyitja az ajtót.Hol az ajtó? Pesten?…
Tovább
Prágából hazafelé Kedvetlen, dohogós Kundera-olvasásszáguldó vonaton. Elmefitogtató túlhabzás. Rutinos önmagakelletés. Szócikkekben a hullaszag. Hol vagy, régi derű? Hol van a régi kedv,álarcos jelenések tüneménye, hol? Minden bölcs buta. Túl bölcs a bolondozás. Játékod mi miatt unom? Költött tájak ölén túl sok ecsetvonás.Túl sok szín kavarog. Nézem az ablakon gyűlő koszt. Jegenyék lombozatába fújt zacskók híznak,…
Tovább
A Versek a hagyatékból-ciklus hiányai – avagy régi motívumok felébresztése Várakozóra várakozott Hogy gondoljon a várakozóra ha már Ha nemvárja többé Meglehet ő mást se vár Soha márHideg kórházi vaságyak üres lepedőjénmegjelennek az első férgek De a nyűvek mégbékén hagyják Bántotta Visszabántotta ő is Hideg van a Göncölszekér kerekei közöttlenni Heverni elfeledten Hanyatt Eltépve Várakozót…
Tovább
Szkafander Toronyházak vagyunk.Éjszakára lekapcsoljuk a villanyt,ne repüljenek belénk a madarak.Lehúzzuk a fejünkről az üvegfalat,a vákuum kiszippantja tüdőnkbőla levegőt. Mielőtt a testnedvekaz alacsony nyomáson felforrnak.Mielőtt a mínusz kétszáz fokbanmegfagyunk. Végigvesszük,honnan jöttünk, hová megyünk.Felhőnek néz minket a Föld.Ez lesz az utolsó kép.Kék üveggolyó, fehér viharok.Aztán a mozdulat vége.Ahogy a nyelv hegyeelengedi a hangot.Ahogy a köröm érintia talajt…
Tovább
Ablakmélyedésben Az arc nem áll, nem homlok, orr vagy száj,fullasztó ecsetvonás mind, oly táj,melynek takarja talaját a mocsár, vagy a láp,és ott áll az alak egy ablakmélyedésben,halottnak hinnéd, ha nem mutatna rád,és intene magához, mint egy tanáraz alvó nebulóját. A vászon háta csupa ránc.Túl nagy a teher, bár nem tudja, mit cipel.Mögötte a penészes fal,…
Tovább
Azon a napon Olimpia volt az első a reggelinél. Sietve kibicegtem a fülkémből, mert Olimpia sosem érkezik elsőként, de az elsők között sem, általában két-három lánnyal együtt érkezik, öt-tíz perccel azután, hogy a konyhásnők csattogó faklumpájukban kitárják az átlátszó, foszladozó függönyökkel takart üvegajtókat, és a tejeskávé émelyítő illata, meg a friss kenyéré kiárad a konyhából…
Tovább
Magad vagy Öregember-szonett Legföllebb kicsinkét, mondja az anyám,az íze kedvéért csupán, félszeg mosoly,cinkos kacsintás. Pohár a kézben, nemreszket, csontos ujjak, a szeme könny- be lábad, ennyi az egész. Nem mutatja,hogy erős az ital, csak nevet, ahogyannevetni tud, kis legyintés, s ezzel lezármindent – még élek, suttogja. Köhécsel, s mindeközben elképesztően egyedül.Gondoskodik maga-magáról, ha ugyanlehet. Ebéd…
Tovább
Bihari módra Egyik héten ő szedi a tormát,busszal viszik ki a határba,a novemberi fagyba kell mélyenbelehajolnia. Sajog a lába, háta,dereka, csupán a sorvégen pihen.Merevségét hóna alá dugja, kortyszeszért várja a céges traktort,ne bánja a szelet. Így az izmaisem tiltakoznak, majd műszak végéntapogatja ropogósra fagyott térdét. Másik héten ő adja a plazmát,busszal viszik városról városra,huszonötezer, csak…
Tovább
Hát így keletkezett az állam A férfiasnak képzelt életés más fölösleges beszédekfelelnek meg a szenvedélynek? Pedig a szenvedély csak hallgat,helyette szólnak nagyhatalmak,mindig kilesik az alkalmat. Az életesnek képzelt férfi,nem képzeled, hogy fogja tűrnia nő árnyékát rávetődni. A hallgatás a szenvedélyem,meg is jelent egy emlékérem,aztán egy új lakó az égben. Az érmen csak egy csukott száj…
Tovább
gyökérzet nyitott ég alatt Almának a rítus tartott meg,a fürdéshez hasonló, egyszerű rutin.ezeket az izmaimat eddig tényleg sosem használtam,lassan, óvatosan mozdítom a lapockámat,mintha egyetlen szárnycsapást sem tettem volna még.levelenként tapintom ki, fejjel lefelénövekszik bennem egy fa,gyökere a tüdőm két felében ereződik,lüktetésétől megérzem, hogy élek. egy kicsit távolabb az óceán nagy levegőt vesz.a szikla törött csontszilánk,…
Tovább
Esetem Fernando Magellánnal és az űrnyelvvel E-mailt kaptam a Magellán-ködből.Vírusgyanús szöveg, szólt a záradék,csak akkor töltse le, ha ismeri a fela-dót. A feladó maga Fernando Magel-lán, s így személyesen nem ismerhe-tem, de, kockáztatva a vírusveszélyt,letöltöttem az űrnyelvű szöveget, a-melyet a Google Translate ekkép-pen magyarított le számomra: Dezer-tőr patkány, bejártam nemcsak Világ,de is Világűr és Világidő.…
Tovább
Avagy egy életem és több halálom Szofi Márszóval Egércsapda Talán az egerekkel kezdődött minden. Nem egészen persze, mert előbb találkoznunk kellett személyesen, élőben is, de ez az írás bennem az egerekkel kezdődött. A többit is elmesélem majd, idővel. De amikor az utolsó egeret megfogtam a házban az intelligens csapdával, és hajnalban csak a kert végébe…
Tovább
Falak Dánielnek Hazafelé mégmegálltunk Athénban.Hideg levegő jött az égből,alattunk kihűlt a világ,álmában izzadt a gyereka hátsó ülésen, lábunkalatt morgott a város. Az üres fénybe néztem,nem volt semmia föld és a napközött. Száraz nyár,álltunk a negyven fokban,te a várost nézted,én meg bánkódtam, hogyfolyton elveszik valami,valami folyton hiányzik,mindenütt fény volt,marták szemema fehér falak. Bámultuk Athént, a levegőszikrázott…
Tovább