Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
izzadt vitorla egy bolygó bucskázik az ablakban mint a zsizsikes felvételen elvetődik a kép ugrik az üveg az űr a pilóta kezében forgó kormány jobbra-balra húz a hajó ide-oda gurul a súly az ülések körtáncba kezdenek kezek felfelé mutatnak az alacsonyabb másodpilóta érvel hogy most talán a piros kart és aztán megint balra mert közeleg…
Tovább
(szino)líra torzószótár anyagias valami ostoba szivárvány ívei alatt szánalmas ahogy apró morálban őrlődve egész életünkben csak számolgatunk nehogy átlépjük a becsület küszöbét mikor nagyobb szelet zsíros kenyérrel próbálkozunk sodoma kertjei mögött mivel rögtön merengni kezdünk a tisztes ősökön akiknek távoli tekintetében is ott a megütközött gesztus ha az örökül hagyott türelmes élet netán a rend…
Tovább
Utazáskor valahogy mindig elmozdulnak bennünk a hangsúlyok. Az újonnan megismert tájak, emberek és közösségek mellett önmagunkról is újabb és újabb dolgokat tudunk meg. Így valójában nemcsak a szuvenírként vagy a trófeaként begyűjtött tárgyak révén vagy az új élmények, ismeretek és kapcsolatok által válunk gazdagabbá, hanem azon keresztül, hogy ilyenkor valamennyire mindannyiszor kénytelenek vagyunk újra/átgondolni a…
Tovább
Valami egészen megrendítőt állít a keresztény emberképről, jóllehet magáról az emberről az, aki a gondviseléssel együtt elvonja a történelemtől a metafizikai vonatkozásokat. Arról az emberről, aki nem tud megszabadulni a transzcendencia utáni honvágytól, hiszen már pusztán azzal, hogy halandóságát valamiképp elgondolni képes, „metafizikára kárhoztatott lény” (Leszek Kołakowski: Metafizikai horror, Osiris–Századvég Gond, 1994, 23.). Érdemesnek látszik…
Tovább
Mea maxima A két kis aloé vera egy ismert, nemzetközi áruházlánc növénygyárában látta meg a napvilágot. Mindannyiunk sorsában osztozva, felcímkézve, egy polcon várták, hogy valaki megvásárolja és hazavigye őket. Na, Marcel Morarunak és asszisztensének, Bogota Mária Rózsának pont ők kellettek. Legalábbis őket tették be a vásárlókocsijukba, a kábelek, kötelek, áramkörök, vörösborok, burgonyaszirmok és ásványvizes PET…
Tovább
A reményhez: Vérmegye Kiment a vér Nógrád megyéből, mondja az Első, ahogy nézi az elhagyott házakat, üres disznóólakat, a sóhajtozó csirkeudvart, ebből a faluból bizony kiköltöztek, a templom tetejéről leverték a réz- keresztet, feldarabolták a büszke padokat, a falakról egyben szedték le a freskót és vitték magukkal, a kocsmában pohár- és korsócserepeken áll a plébános,…
Tovább
Hamuháza Kacifánt főfelügyelő idegesen fészkelődött a székén, Aztán megvakarta barna vizslafülét. – Itt valami nem stimmel – mondta ki félhangosan, Aztán fölállt katonás rendben tartott íróasztala Mögül, megigazgatta maga alatt a széket, És rögtön vissza is ült rá, amint az szokása volt fejtörés közben. Jó félórával ezelőtt, amikor elhagyta otthonát, És elindult a kapitányságra (Méltóságteljes,…
Tovább
Nincs semmi az égen Nincs semmi az égen, csak a Nap, süti eszelősen arcomat. Hányadik, nem számít, ez a nyár, az idő úgy mállik, mint a sár. Kilencvenegy éved nem a vég, hátha még elér egy hajnal-ég? Verseket is írsz, lám, bármelyik éppúgy beszél tisztán, mint eddig. A bátyja Ugyanúgy főzi a lekvárt, mintha a…
Tovább
A zene szelleme Teslár Sámuel honvédszázados lábait a rosszemlékű segesvári csatában tépte le egy ágyúgolyó. A százados gyanútlanul haladt embereivel egy csalitoson át, amikor hirtelen ólomba merült a világ. Teslár orra vére eleredt a légnyomástól, először azt hitte, megsüketült, aztán elkezdte hallani és tapintani a zajt. Csodálatos volt. A század katonái teljesen megzavarodtak, az egyik…
Tovább
Oravecz Imre „faluregény”-folyama, a sorozat harmadik, úgy tűnik, befejező darabjával, amely a (talán nem igazán megkapó) A rög gyermekei változatot rögzítette végleges főcímként, majdnem szimmetrikus szerkezetet tár fel a mintegy száz évet felölelő cselekmény, az Árvai- (illetve egy időre, minthogy Amerikában lehull az ékezet, Arvai-)család története mögött. Míg az Ondrok göndre (2007) az Amerikába való…
Tovább
Fiatalember, azokból vajon lehet-e vinni, kérdezte egy férfi, majd oda mutatott, ahol a fellépőknek kellett volna ülniük. A lapszámokra gondolt, melyek az est főszereplői számára kikészített asztalon magasodtak. Szerintem majd csak a beszélgetés után, válaszoltam, és közben a megtelt fogadótér széksorain ülőkön futtattam végig a tekintetem. Mások is a közönséget fürkészve ütötték el a csúszással…
Tovább
Tériszony A Terek ciklusból Többször elment a régi házukig, de végül aztán sose csengetett be. Nézett a jegyzékben az új nevekre, az a lakás már egész más úgyis. Hát ez a pasas meg mit bámul itt? – egy lakó végigmérte, beengedte. Igen, a kilencedik emeletre, ő is pont oda, elindult a lift. Tudja, szabadkozott, minden…
Tovább
Egy omlás fázisai Először kényszerítette térd re magában az embert A pál inkák tornyaiból ellátni a tengerig A partokon feh érlő csontvázakig A szépség mindig áldozattal jár Mint egy kórboncnok könyékig mocsokban Az esztétika iszapjában megmerítkezve fulladásig Aztán csak rálegyint Odébb rak ja magától a tárgyakat A magány az emlékek eltávol ításával kezdődik Nem fél…
Tovább
Balajthy Ágnes: Szeretettel köszöntöm Kemény István József Attila-díjas költőt, írót a debreceni könyvhéten. Először épp az előző mondatban szereplő titulusaidra szeretnék rákérdezni. Tóth Krisztinától hallottam egyszer, hogy ha nem irodalmárokkal kerül egy társaságba, nem szereti magára azt mondani bemutatkozásnál, hogy költő. Inkább üvegfestőként szokta megadni a foglalkozását, mert az olyan szakma, ami könnyebben elfogadható az…
Tovább
Mindig történik valami Egy ideje folyton attól rettegsz, hogy megkérdezik, mit csinálsz mostanában, hogy éppen mit csinálsz. Tudod, hogy nem valószínű, de ha megkérdeznék mégis, hisz tulajdonképpen valakinek meg kellene kérdeznie, de ha nem, hát nem, akkor te kérdezed, és ha ilyenkor valaki látna, rögtön felállna a metróban vagy a villamoson, az hétszentség, hogy…
Tovább
Abban az évben, amikor életbe lép az atomrobbantási kísérletek betiltását tartalmazó szerződés, amikor Valentyina Tyereskova Föld körüli pályára áll a Vosztok-6 űrhajóval, amikor a Szabolcs-Szatmár megyei Aporliget rákapcsolódik az országos elektromos hálózatra, és ezzel befejeződik Magyarország villamosítása, amikor a Móra Ifjúsági kiadóban megjelenik Gergely Márta A mi lányunk című könyvének újrakiadása (az 1918-19-es évek idején…
Tovább
Elkéstem, ketten már megelőztek. Borovácz Tünde és Pataki Viktor publikált már ugyanis egy-egy jó tollú, inkább review, illetve inkább analizáló, de mindkét esetben szelídebb, rekapituláló jellegű recenziót Vaderna Gábor új könyvéről, A költészet születéséről (Verso, 2018/1.; It, 2018/1.). Könnyű nekik, fiatalok, nem többgyerekesek, (még) nem kell olyan sokat vizsgáztatni, adminisztrálgatni. Sokat vizsgáztat, ráadásul két fiúgyermek…
Tovább
Szirák Péter: A 2010-ben megjelent A hóhér háza döntően önéletrajzi ihletettségű, ahogy a többi regényedben is van sok minden, ami a családod, a felmenőid életével kapcsolatba hozható. Ha tényleg önéletrajzot írnál, s ennek mondjuk az lenne a címe, hogy „Korán s későn”, és ennek az önéletrajznak itt most el tudnád mondani a szinopszisát, akkor az…
Tovább
A Zöld-foki-szigetek tegnap és ma A Zöld-foki Köztársaság (portugálul Cabo Verde, kriolu nyelven Kapu Verdi) szigetállam Afrika legnyugatibb pontjától hat-hétszáz kilométerre nyugatra, az Atlanti-óceánban. Nevét arról a zöld növénytakaróval borított félszigetről kapta („zöld fok”), amin ma Szenegál fővárosa, a két és fél milliós Dakar fekszik. Ezen a földnyelven nőtt az első összefüggő vegetáció, amit 1440…
Tovább
„Nem kedveltem a családon belüli ügyeket. Túl jól ismertem már a szeretetnek álcázott gyűlölködést, mégsem voltam képes átlátni a hazugságok és elhallgatások szövevényén.” (25.) Mint sok más bűnügyi történet, Molnár T. Eszter Szabadesés című regénye is egy elhívatással kezdődik. Peter Brennert, egy jól menő ügyvédi iroda állandó alkalmazottját keresi főnöke kora hajnalban telefonon. Egy fiatal,…
Tovább
Sarah Perry azon kortárs brit szerzők sorát gyarapítja, akik előbb voltak irodalomtudósok, mint regényírók, s szövegeik gazdag történelmi hátterét rendszerint doktori disszertációjuk témája és későbbi kutatásaik inspirálják. Néha remekművek születnek az akadémiai és a nagyepikai írásmódok keveredéséből, mint például A. S. Byatt (Mindenem, 2006) vagy Sarah Waters (A szobalány, 2016) esetében; néha pedig olvasmányos, sikerre…
Tovább
Az idő visszaforgatása valaki újból és újból visszagondol, valamire, ami megtörtént valaha, valamire, ami mindennapjai része lett, és amit nem tud elfelejteni soha már valaki újból és újból bejárja az utakat, jól ismert otthonok felé jól ismert lépcsőkön kapaszkodik felfelé, fel, egyre feljebb, míg el nem jut valami ismeretlenbe valami ismeretlenbe, ami már nem az…
Tovább
Kedves debreceniek, kedves meghívóim, kedves olvasó emberek! Köszönöm ezt a meghívást, bevallom, nehezen álltam rá. Úgy érzem, az íróktól, költőktől, művészektől ma sokat várnak a nyilvánosságban: legyünk magvas és felelős gondolatok kimondói, kritikusak, kemények, humorosak, bátrak. Továbbá még szépek is, és lehetőleg szimpatikusak, előbbit mindenképpen a női szereplőkkel kapcsolatban szokták elvárni, ha netán egy…
Tovább
A sirály balladája Az ébredés sokkal nehezebb, mint ahogyan azt bárki gondolná. A szem csupán helyzetjelző fényszóró. Ülni saját, már közömbössé vált, tehát érzékelhetetlen szagodban, a besüppedő matrac szélén. Vándorlás az üres szobákon át. Éhség nélküli evés, gépies kávé- adagolás. A mosogatás megnyugtató tárgyiassága, a kosz, majd a hab lefoszlása az edényekről, a tiszta,…
Tovább
Hátrahagyott ars poetica Csak közvetett bizonyítékaim vannak arról, hogy mit takar az éjszaka, egy-két részletet kideríthetek talán, amikor reggel a hegyek mögül felgyűrődik néhány szürke felhő, akár a szennyes ruha egy töredezett szélű hatalmas kosárban. A fiókban heverő súlyos kalapácsból és az összeszorított szájú harapófogóból próbálom kitalálni, hogy milyenek a szegek, amelyeket Krisztus tenyerén és…
Tovább
„[S]enki nem olyan lett volna, amilyennek leírom, ha nem velem történik meg mindaz, ami megtörtént” (97.) – mondja emlékiratában Demény Péter Vadkanragyogás című regényének narrátor-főszereplője, Katerina. Hasonlóan önreflexív gondolatok szövik át a teljes művet, ahogy az események között sorrendiséget és ok-okozati viszonyokat próbál felállítani az elbeszélő, egy őrgróf lánya valahol egy németek lakta vidéken, miközben…
Tovább
Nehéz lenne három érzés vagy tulajdonság alapján viszonyulni egy regényhez, és ezek bármelyikét mozgató erőként beállítani, de mégis kiemelném az Apa Szarajevóba ment című regényben a vágy (kíváncsiság), az undor és a gyávaság meghatározó szerepét. Király Kinga Júlia könyve tematikáját, problémaköreit és szándékát tekintve is sokfelé ágazik, talán zavaróan sokfelé, mégis, a három említett jelenség…
Tovább
Kilenc év anyagát, verseit rendezte kötetbe a szerző Nevezd csak szeretetnek című könyvében, amelynek címe – bár nem Visky javaslata volt, ahogy egy interjúból kiderül – nyitottságával, viszonylagosságával, megengedő gesztusával csalogat és párbeszédre invitál. Bátor cím, mivel nem fél a szeretet elkoptatott és veszélyes szavát a könyv élére tenni, mi több, a szövegek a későbbiekben…
Tovább
Világ-advent Várakozunk. Megszoktuk. Mindig várunk valamit. A gyermek a felnőttkort, a felnőtt a megunt kormány bukását, s az öregember a Lét nevű kávézóban ül, s várja a Főurat, hogy lukas életét kifizethesse. Mosta- ni várakozásunkról csak ennyit: valahogy immár túl hosszúra nyúlik. Vergilius fél évszázadig várta Satur- nus eljövetelét, s már csak kétszer tíz évet…
Tovább
Málnaföldek mindörökre Málnaföldek mindörökre, A homokbucka tövében az erdő, S te? Fiatalságod fogságában, Apád idénymunkásaként. Hajnali személyvonat Elsárgult üvegén át nézed A mindörökre szóló málnaföldeket. Milyen intim, szobaszerű egy személyvagon. Üveg alatt, fekete-fehér képeken a tenger. Foltozott, fekete műbőr ülésen Utaztok apád földjére, s a földről a piacra. Szerelmedet úgy hívják, Malina. Mutatóujjával nem csak…
Tovább