Mesterdalnokok

Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki  egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig…

Tovább
Teremtések és átváltozások

Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki  egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a…

Tovább
Tóth Csilla versei

Realitás Hitt is meg nem is a szemének, amikor látott. A férfi nagydarab húsokat árult, magáról vágta le a combját, a mellét, kinek-kinek igénye szerint, vigyétek, mondta, nektek adom, míg végül nem maradt más belőle, csak egy hang, alig hallható. Hitt is meg nem is a szemének, amikor látott. A nő a butikban szárnyakat növesztett…

Tovább
Zala Eszter versei

Boncolás a kőpadon Abból is látszott, milyen élettelen volt, hogy a hirtelen kapott szerelem rögtön átfolyt rajta, bele egy másik, gondosan őrzött vázába, ahol a poros krizantémok egymás után hervadtak el. A konditerem kék fényét bámulva sírt, rémülten attól, hogy ez csak párhuzam, ő pedig kísérlet. Hajnali vonatindulás Egyszer odament egy hajléktalanhoz, mert az reggeli…

Tovább
Hartay Csaba versei

Előző hit És ha mondjuk nincs hazatalálás. Csak a bolyongás, mint vonatút, kivilágított vagonokkal. És átsuhanni minden pályaudvaron, kattogni éji síneken. Már leszállnál, de nem vár senki. Alagút, alagútba érkező távirat. Lecsavart életek, dohogó, utolsó pöfékelés, füstlombozatú távolodás. És ha mondjuk nincs hazatalálás, akkor az eltévedésben találok otthonomra. Tűz lobog az alagút torkában. Lángoló gyík…

Tovább
„feléd vagy tőled”

Domonkos István összes eddigi versét most egy kiadványban is megjelentette az új­vidéki Forum Kiadó, Brenner János és Orcsik Roland szerkesztésében. A vajdasági származású, ma Svédországban élő szerzőről és az Allegro Bajbajó című kötetről is vélhetően könnyebb lenne beszélni, ha Domonkos és költészete nem szorult volna bele a „meg nem értett”, vagy még inkább a „méltatlanul…

Tovább
Nagy Hajnal Csilla verse

Oda-vissza Vettél nekem egy vonatjegyet oda-vissza mindenhova mindenhonnan de csak az út van benne és sehol sem szállhatok le különben sem vagyok megfelelő turista mondod rideg nevetéssel kísérve és én odaérek valahova mindenhova ismerem a világ összes vasútállomását láttam mindenkit elindulni és megérkezni mint téged csak köztes állapotok kikapcsolt fűtésű leoltott villanyú kupékban élek titkos…

Tovább
Végrehajtó retorika

Térey János költői teljesítménye azok közé az életművek közé sorolható, amelyek fo­lyamatos váltásokat és elmozdulásokat mutatnak, és az évek előre haladásával (az egymást követő kötetek megjelenésével) szinte mindig új poétikai utakat nyitnak; a nyelvi megoldásokban, a megszólalásmódban, a műfaji kereteket illetően foly­ton újabb lehetőségeket keresnek – eközben azonban egyetlen ívet vázolnak fel. Ahogy az Őszi…

Tovább
Elhallgat, meghallgat, megnyit

Itt egy újabb apró jele annak, hogy nincs rendben a világ: Vass Norbert első kötetében a novellái helyett mások műveiről írt cikkei állnak. Szekunder szövegek könyvekről, képekről és egy punkbandáról. Pedig Vass Norbert szépíró. Akik ezt eddig nem tudták, azok számára is rögtön egyértelművé teszi a kötet kvázi előszavában, az évtizedeket és történeteket észrevétlenül egymásba…

Tovább
Géczi Marno János versei

Hallgasson Jöjjön, megmutatom. Hallgasson. Hallgassa, ahogy kézen fogva jár a képe és a hangom, mely kásás anyagával fel-feltolul a felső regiszterekbe, ez azonban a kézfogásra csak még nyomósabb alkalom. S ha mégsem hisz nekem, hallgasson a szívére: elvégre ott vagyunk, az ország legrangosabb szívkórházában, vagy más szóval szanatóriumában. Ahol szanálják a magaféle eseteket, az elesetteket,…

Tovább
Olvasás nélkül nem megy

A minden évben hagyományosan az őszi időszakban megrendezendő Debreceni Irodalmi Napok egyik legfontosabb eseménye az Alföld-díjak átadása. 2017. november 7-én újabb három, az Alföld folyóiratban rendszeresen publikáló szépíró és irodalomtörténész vehette át a rangos kitüntetést a debreceni Víztoronyban.

Tovább
Hit – vallás – irodalom

Tematikáját tekintve a 2017-es Debreceni Irodalmi Napok a Reformáció 500. évfordulójához kötődött. November 7-én a Méliusz Juhász Péter Könyvtár nagyelőadójában tudományos előadások és kerekasztal-beszélgetés keretében szakavatott irodalomtudósok és teológusok fejtegették a rendezvénysorozat mottójául is szolgáló Hitvallás és irodalom közötti lehetséges összefüggéseket.

Tovább
Megkülönböztetés nélküli különbségek

A „differencia” fogalma vitathatatlanul a 20. század azon központi fogalmaihoz tartozik, amelyek mind filozófiai, mind nyelvelméleti, de kultúratudományos síkon is ha­talmas jelentőséggel bírnak. Ismeretes, hogy a nyelvtudományban Saussure, a fi­lo­zófiában Heidegger voltak a „differencia” legfontosabb teoretikusai, és az utóbbi év­tizedekben aztán gyakran beszéltek „ikonikus” és „nemi”, de „szisztemikus” differenciáról is. A „nézetütközés” (Lyotard: Le Différend)…

Tovább
Metanézőség

Miközben a színház mint művészi forma egyre több eseménnyel és számos kulturális kontextus bevonódásával van jelen a közéletben Magyarországon, addig a szín­házról, a színháztörténetről, a színházelméletről való értekezések tömegéről alig­ha tehetünk említést. Adódhat ez a színház sajátosságából, amennyiben a mű­al­kotás egyszerisége ellenáll a rögzítésnek, s így a kimerevítésben létrejövő tanulmányozásnak, vagy éppen a tudományág interdiszciplinaritásából…

Tovább
Kovács Edward versei

A bizonyosság Csak azt tudom, hogy engem is koporsóba helyeznek majd, megborotválnak előtte, rám adják az egyik frissen vasalt nadrágomat és ingemet, amely oly sima lesz, akár az arcvonásaim, a többi ruhámat kidobják, nem kell a lom a házhoz, nem kell a megemlékezés, a gyász, a pátosz, azt mondják, a múlt úgyis csak akadályoz a…

Tovább
Mezei Gábor verse

A néma ének Dér festi meg reggel a rétet, Bársony palástban jár a föld, Hátán fű nő, nem hallom, érzem, Lant szól, de elnyeli a köd. A puszta szó a lantos ujján. A hangja hóba dermed, A szája szól, a szája moccan, Lant húrja peng a csendben. Rögök peregnek porrá, végleg. Csak látom dalra költ…

Tovább
Olvasószínház

„A dráma tulajdonképpeni kezdete a szabadságvesztés traumája: ez a közös ta­pasz­talat kényszeríti együvé a szereplőket a barakk, a börtön, a haláltáborok és gu­­lágok, a személytelenség tereit létrehozó lakótelepek, függőségek, hatalmi játszmák szituációjába.” (Visky András: Barakk-dramaturgia = Megváltozhat-e egy em­ber?, Korunk, 2009, 11.) A fentiekben foglalja össze Visky András saját dramaturgiai-esztétikai rendszerét, az úgynevezett barakk-dramaturgiát, amely…

Tovább
Kukorelly Endre verse

A kertem vad A kertem vad. Vad gyümölcsfáim vannak. Teremnek mégis ennek is, meg annak, aki csak leszedi, mindenkinek ad. Van elég szőlő. Sok. Édes. Fele vad. Félvad, ugyan most pont egészen vadul, nincsen megmetszve, össz’-vissza kanyarul. Ez zajlik, hordja a folyam a jeget, néztem elégszer, láttam már eleget. Leég a bőröm. A fű. A…

Tovább
Visszhangok könyve

„Techno-ogranikus mű” a kísérleti hanginstalláció, a művészkönyv és a vizuális köl­tészet között. Az Echolália három dimenzióból felépülő kísérleti műalkotás. Ke­le Fodor Ákos második „kötete” egy több mint tíz fős team együttműködéséből szü­letett meg, hosszú évek munkájával. Megjelenésében és tartalmában is újító, a ma­gyar kortárs költészeti, tervezőgrafikai és a technozenei közegen belül is hiánypótló alkotás. Intermedialitásában…

Tovább
Deres Kornélia versei

Rengeteg: át sose vágtad Ezt tanuld meg: az álmok alatt nincsen semmi, csak egy rengeteg rágott széle. Úgy is mondhatnánk, bejárata. De nem lépsz be: egyszerre ott vagy. Megfogansz odabent. Ősi szavakból szőtték ezt az erdőt, át sose vágtad. Tabletta nem fog rajta, se kard. Van benne valami ádáz, levegôtlen, modoros. Összetett szemekkel figyelnek a…

Tovább
Leleplezett becenév

A Csokonai Színházban a Szabó Magda születésének 100. évfordulójára megrendezett MagdaFeszt repertoárja nem lett volna teljes anélkül a művészi est nélkül, amely az írónő költészetét, s a sokak számára talán ismeretlen költeményein keresztül magát az Embert tárja elénk.

Tovább
Ki vagy te, Abigél?

A Szabó Magda születésének 100. évfordulójára a Csokonai Színházban megrendezett MagdaFeszt – amelynek célja, hogy a bő egyhetes időtartam alatt ne csak a Debrecenben, hanem az ország egyéb teátrumaiban adaptált Szabó Magda-műveket is „egybegyűjtse” és bemutassa – az egyik legismertebb, s talán legkultikusabb alkotásból, az Abigélből készült musicalt is a repertoárjára tűzte. A Budapesti Operettszínház…

Tovább
Törlesztendő adósságok

1917. október 5-e és 2017. október 5-e között épp száz esztendő telt el. Szabó Magda száz esztendeje. Azé az írónőé, akit – annak ellenére, hogy testi valójában már nem lehet közöttünk – a hőn szeretett városa, Debrecen, benne az imádott Csokonai Színháza, s a legkedvesebb színész-rendezője, Csikos Sándor olyan születésnapi ajándékkal lepett meg ezen a…

Tovább
Egy szerelmes földrajzot művelő imázsépítő

A Csokonai Színházban 2017. október 2–10. között zajló MagdaFeszt keretében a teátrum és az Alföld folyóirat 4-én, szerdán közös estet tartott, ahol a folyóirat főszerkesztője, Szirák Péter és a színház lektora, Miklós Eszter a periodika szeptemberi, Szabó Magda-blokkjának apropóján emlékezett meg az írónő 100. születésnapjáról.

Tovább
Az „okos leány”

Kéri Katalin Női élet, leánynevelés az újkorban című tanulmánygyűjteményének te­ma­tikája egyszerre folytatása és megújítása korábbi monográfiáinak. Folytatása, hi­szen kutatói pályája elején a dualizmus időszakának nőképével foglalkozott (Ma­gyar nők a dualizmus korában, 1867–1914 között, 1997, kötetben: Hölgyek nap­­er­nyővel, Pro Pannonia, 2008), majd időben és térben egyaránt távolabbra te­kintett: a középkori iszlám, valamint a spanyol nevelés- és…

Tovább
Az antikvitás közelsége

A férfi nagydarab húsokat árult, magáról vágta le a combját, a mellét, kinek-kinek igénye szerint, vigyétek, mondta, nektek adom, míg végül nem maradt más belőle, csak egy hang, alig hallható. Az idézet nem Ovidius Átváltozások című eposzából való. A szerző Tóth Csilla, a vers címe Realitás, és az Alföld most bemutatandó számában (2017/8.) olvashatjuk. Pedig…

Tovább
Óvatos duhajok

El tudnánk képzelni az Alföld folyóiratot csupán online lapként? Vagy egyáltalán azt, hogy megváltozott tipográfiával jelenlen meg? A 2017. szeptember 18-án a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett lapszámbemutatón többek között ezeket a kérdéseket is érintették a meghívott résztvevők. 

Tovább
Antik és kortárs

Tanulságnak megmarad, hogy a címben – közelebbről az „és” kötőszóban – foglalt megkülönböztetés nem kikezdhetetlen. És nem csak azért, mert az Antik és kortárs címmel meghirdetett esemény, vagyis az Alföld és az Ókor közös lapszámbemutatója egy kortárs irodalmat is közlő, ám a maga közegében „antik” (immár 68. évfolyamát taposó örök klasszikus) és egy időben jóval…

Tovább
Nádasdy Ádám verse

Ijedt zavarban felkapott lepel Mit tanultam tőled? Főleg a nyugalmat, aki sokat ugrál, nekimegy a falnak, nem a robbanás kell: fontosabb a kontroll, ne a kabátról írj, inkább csak a gombról, nem a teljesség kell, a lényeg: a részlet, csatok, övek, kapcsok, rövidáru-készlet, kis kincset keresni, sarat lepucolni, jobb ízű a munka, ha régi a…

Tovább
Buda Ferenc verse

Csalárd ökör  A 200 éves Arany Jánosnak, hódoló tisztelettel Este van, este, már lement a Nap is, setét lőn, mint a tenta, Nem ereget füstöt a kémény, S a kert-garádon át kilépvén Gereblye-nyél ha főbe kólint, Eperfa-lomb reája bólint. Röpkednek baglyok s denevérek, Czingár szúnyog örvend a vérnek, Földi béka, görög (vagy albán?), Lomhán mereng…

Tovább