Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
A natúr öntvény túlnyomóan a fizikai érzékelés állapotait mozgósító írásokat tartalmaz. Matt és fényes felületeket váltogató, akváriumot idéző borítója zömmel nominális stílusú költészetet takar. Olyan ízeket, textúrákat, hőérzetet vagy illatokat sűrűn megidéző és azokat motívumhálóba rendező írásokat, amelyekben a szinesztézia dominál. Az érzékek azonban jócskán megcsalnak ebben a lírai univerzumban. Rendszerint összekeverednek az érzékelés területei,…
Tovább
Okrúhly laz (587 m) egy napokkal ezelőtti sóhaj mostanában ideérő szelénél nem ismerek szívszorítóbb csapdát. mikor a sóhaj már rég feloszlott, és a szélnek nincs is hová visszatérnie, ezért mindenbe belekap, csak félrefésüli találomra a fenyvest a telepített erdő végtelenül hosszú, didergő folyosóin. egy korábbi tisztáson a sóhaj útjában egy angyal állt, száj nélkül. nem…
Tovább
(Idő, idő, idő) Évek óta izgatottan várom Tóth Krisztina újabb verseskönyvének megjelenését. A költő, úgy látszik, akarva-akaratlan mégiscsak tanít: ez a kötet, majd a PIM-beli könyvheti bemutató, vagyis a költészet kellett hozzá, hogy megtudjam, mit jelent ez a szó: világadapter. A cím ígérete szerint a költészet a Világadapterben mint világ-adapter, a világot adaptáló, egyszersmind átalakító,…
Tovább
A minden és a semmi között ingadozik Roberto Bolaño posztumusz kötete, az öt könyvre oszló 2666. A regény 800. oldalán „végre eljutottunk Archimboldi húgához, Lotte Reiterhez” – gondoltam, most végre fény derül mindenre, az összes eddigi látszólagos összefüggés alátámasztást kap, vagy éppen megsemmisül, az ezernyi részlet és szereplő végre összeáll, és megértem, mire ment ki…
Tovább
Egressy Zoltán Szarvas a ködben (2016, a továbbiakban csak Szarvas) című regénye önmagában is olvasható, saját jogú alkotás, nem mellékesen azonban az író első regényének, a 2011-ben megjelentnak hipertextusa, „folytatása, kiegészítése”, a két mű összefüggése pedig poétikai következtetések levonására is alkalmat teremt. Ebben a vonatkozásban a 2014-es második regény (Százezer eperfa) még kevésbé mellőzhető, sőt…
Tovább
Az lehet az érzésünk Grecsó Krisztián prózaköteteit olvasva, hogy az adott könyv sikerültségét nagyban meghatározza, hogy elbírja-e a magára rakott súlyt – miközben már önmagában a siker eleve olyan terhet jelenthet az irodalmi szcénán belül, ami a mélybe ránthatja még a saját feladatát többé-kevésbé jól, de legalábbis nem erénytelenül elvégző kötetet is. Végigtekintve a recepció…
Tovább
Mi végre Mint amikor megmozdult a föld, s csak annyit érzékeltél, hogy benned is bizonytalanná vált minden abban a néhány másodpercben. Így élsz évek óta. „Július elején még nem vettem őszibarackot a piacon, mintha elodázhatnám a november eljövetelét.” Pillanatok sokaságát birtokolta, a késésben ért időben állomásról állomásra. Mit hoz a szél, nézi a reggeli felhőket,…
Tovább
2016-ban, mikor Gyergyai Albert hajdani híres Camus-fordítása (Közöny), amely nemzedékek számára jelentett meghatározó olvasmányélményt, immár új fordításban és más címmel (Az idegen) került a könyvesboltok kínálatába, különösen aktuális a francia irodalom legjelentősebb tolmácsolójának, aki egyébként a magyar esszéirodalom fontos képviselője is, egy kötetnyi tanulmánnyal adózni. Azaz megadni a császárnak azt, ami a császáré. Ahogy az…
Tovább
A 2016-os Debreceni Irodalmi Napok témája a siker volt. Ahogy a rendezvény kurátora, Szirák Péter programszövegében felvetette, nem ok nélkül merül fel ez az irodalom vonatkozásában. Az írói siker alig mérhető a zenei vagy filmes sikerrel való összevetésben – nálunk kiadói szempontból már néhány ezres eladott példányszám sikernek tűnik, miközben valóban az is rögtön gyanús…
Tovább
Féreg A tárgyakra vetült nemben a kétség bizonyossága az álmatlan elé tárul. Ez elméletileg helytáll. Az érv, hogy tagadásával csak újból megerősíti a szkepszist ugyanakkor nem elég lágy, hogy aludhasson. Az újabb tagadástól mint- ha más szintre ereszkedne, s ezt kétségbe lehet vonni megint, mint maradék álmot. S ha kétsége megint mélyebb szinten nyer megerősítést,…
Tovább
A Prae folyóirat meghívására az első fővárosi Alföld-lapszámbemutatót tartotta a tavaly felállt szerkesztőgárda, Szirák Péter főszerkesztő, valamint Áfra János, Fodor Péter, Herczeg Ákos, Lapis József szerkesztők részvételével. A budai Kelet Kávézóban, szép számú közönség előtt tartott maratoni – több mint két órás – est a két lap (részben közös) szerzőgárdájával, Király Kinga Júliával, Kukorelly Endrével…
Tovább
Üres a ház. Együtt építettük régen. Az erdőben, a folyó mentén, mint a mesékben, élt egy ember, ő volt a barátom. Utoljára négy éve láttam, novemberben, az első szombaton. Üzenetet írtam neki a hóba. Szia, itt voltam, gyere haza, nagyon várlak. Folyton üzeneteket hagytam neki, beleírtam a homokba, a hóba, ráfirkáltam a párás ablakra, éjjelente…
Tovább
Szeretettel köszöntök mindenkit! Szeptember végén történt, egy szép és csendes őszi vasárnap, amikor a rézsút tűző napsugarak leginkább színezik a fákat, s melegükkel elhitetik, ez még valami nyárutó, valami levélzizegéssel átnyújtott ajándék a hétvégén későn ébredőknek. A félvaksi reggel kissé párás hűvöse az utóbbi hetekben a gyakorlótéren talált bennünket, ahol kárörvendő varjak kacagták ki a…
Tovább
Olaj a vízen Vízen az olajszennyeződés, úgy emlékszem rád, nem tengerből merítem, a csapból se az folyik. De olajfoltos az emlékem mégis, mint tekintetedben az alkohol kenőzsírja, hogy amire nézel, az máshol van, nem ott. Amire most nézel, az hol van? Talán nem élsz. Két és fél éve nem tudni rólad. A bűzszalag, ami körbe…
Tovább
Hartay Csaba rendkívül termékeny szépírói munkássággal, nyolc verseskötettel és három regénnyel rendelkező szerző. A 2016 őszén megjelent Holtág ugyan egy helyütt szinte megidézi a 2012-es Lerepül a hülye fejeteket (128–129.), alapvetésében távol marad tőle, hangulati elemeiben pedig néhol a 2015-ös Nemboci líraibb részeit hívja elő. A Holtág elbeszélői módját, de legfőképpen témáját tekintve különbözik az…
Tovább
Kereset Másfél hónapja nem láttam. Külföldön dolgozik, de most azt mondja, nem megy vissza, mert nem fizették ki. Első itthoni vacsorája után magához int. Az állomás melletti garázssorhoz indulunk. A pajszert ő viszi. Lever egy újnak látszó lakatot. Felkattintja zseblámpáját – a fény benzineskannákon, befőttes üvegeken, tőkéken, deszkahalmon siklik, majd lemondóan újra és újra végigpásztázza…
Tovább
Többször megállapítást nyert az életmű nagyobb íveinek áttekintésére tett különféle kísérletek során, hogy Oravecz Imre költészete sokáig kötetről kötetre újította meg magát, lépett újra és újra váratlan, a korábbiakból nem kikövetkeztethető poétikai utakra. A Halászóember utáni időszakra ez a diagnózis immár kevéssé mondható találónak. A megfelelő nap címen kiadott 2002-es versgyűjteményt, minden tematikus és formai…
Tovább
Szél után veszíteni szappantesttel kétoldalt feliratok oda bekormányoz oda beviszi és hideg összeszűkül a kád kicsap a víz csempe-négyzetháló sikló és csúszó sikló-menekülő tekintet ugrik a szem a száj alagútja habszemöldök betűcsúcsok ékezetkásák táblán hegyen vagy egy nyártölte vidám deszka villan habokban rámutat a ragtáblára igealakok piros négyzetekben mint egy hölgy szeme hullámkatalógus és térkép…
Tovább
A „kommunikáció materialitásai” (Hans Ulrich Gumbrecht) felé forduló értelmezések elszaporodásával egyre gyakrabban találkozni az irodalomértés fő csapásának szegezett váddal, hogy az, miként Richard Shusterman fogalmaz Deep Theory and Surface Blindness – On the Aesthetic Visibility of Print című írásában, vakká vált a textus „felszíne” iránt, figyelmét a „mélyben” rejtőző jelentések felé fordítva, avagy, jobb esetben,…
Tovább
2017. május 13-án az Alföld folyóirat a rendezvénysorozat keretében Nagyváradon vendégeskedett. A szerkesztők, Szirák Péter, Lapis József, Áfra János és Herczeg Ákos a Várad folyóirat meghívásának tettek eleget. Az Illyés Gyula Könyvesbolt otthonos terében a folyóirat főszerkesztője, Szűcs László kérdezte őket a különböző rovatok felépítéséről, a lap történetéről és a további tervekről.
Tovább
Valaki követ bennünket a kerítés túlsó oldalán. Mi a gödrökkel szabdalt betonúton haladunk, a másik a zárt udvaron lépked, az egymásra hajigált szemeteszsákok felé. Amikor ő beleütközik a zsákokba, akkor mi még mehetünk tovább, egészen a falu széléig. A kutyák sem mernek majd megugatni minket, mindenki tudja, hogy itt a nagyapám az úr. Vannak dolgok,…
Tovább
Nagy téttel bírt, hogy a tavaly Nemzetközi Man Booker-díjat nyert Krasznahorkai László új, és többek között az egész életművét összegző regénye, melyben „viszszatér” a korai, világszerte hírnevet és szakmai elismerést is kiváltó művei helyszínére, a „sárba” és a „porba”, a kis délkelet-magyarországi szellemi-egzisztenciális nyomorba, vajon meg tud-e felelni a rá nehezedő elvárásoknak. És noha a…
Tovább
Hogyan lesz valaki hajléktalan? Hogyan lehet túlélni akár éveket az utcán? Van-e visszaút a polgári életbe? Szilasi László regénye a második kérdés körül forog, az elsővel csak néhány mondat erejéig, a harmadikkal érintőlegesen foglalkozik. A regény úgy ábrázolja a hajléktalanságot, mint egy választható és legitim életformát. Azoknak az embereknek az életformája lehet ez, akik nem…
Tovább
Perzselt a késő délutáni nap. Szájharmonikázva mentem keresztül a lucernáson. A vetés végében erdő kezdődött. Ahogy fölpillantottam, szivárványszín legyezőformák bomlottak ki a hígkék égen. Volt ott az erdő és a lucernás között egy elvadult szőlő is, fehérre meszelt présházzal. Megint a napba néztem, és kinyílt a legyező, mint egy pávafarok. – Hány éves is voltál,…
Tovább
A kötet végén áll Hansági Ágnes tanulmánya: A magyar Bouvard és Pécuchet – Egy ember, aki mindent tud? Meghökkentő ötlet: Flaubert utolsó, befejezetlen regényéhez mérni Jókai Mór nem is igazán jelentős szatirikus kisregényét (Egy ember, aki mindent tud?) azon az alapon, hogy mindkét szöveg olvasható a „dilettáns” születését elbeszélő narratívaként. (A „dilettáns” ezúttal a modern…
Tovább
Arany János születése 200. évfordulójának alkalmából alkalmából az Alföld szerkesztősége – az 1992-es, József Attila tiszteletére kezdeményezett „költői játék” mintájára – meghívásos költőversenyt hirdetett. A fölkért kortárs szerzőket olyan pályaművek elkészítésére biztattuk, amelyek megidézik, illetőleg a mai kor szemlélete számára élővé teszik Arany János versvilágát. A kiírás egyetlen formai megkötése az volt, hogy a beküldendő lírai műnek tartalmaznia…
Tovább
Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1931. május 11-én a berlini Ufa-Palast-am-Zoo moziban bemutattak egy filmet, amely máig hatóan megváltoztatta a mozgókép művészetét. Az M című mozi az expresszionizmus eszközeivel mondott el egy olyan rémtörténetet, amely már nem valami óriásira nőtt egzotikus állattal, vagy egy sok száz éves, halhatatlan gróffal riogatta a közönséget, hanem a köztünk járó, hozzánk…
Tovább
Folyó Ciripelés és brekegés: hangfolyó éjjel az erdőben. A távolban átúszik rajta egy kéken és vörösen villogó néma mentőautó: Kháron diszkóhajója. Víz A légkondi búgása hideg hangfolyó. Beszívja a párás hőséget, hallod a gép gyomrából a csöpögést és csobogást. Lélegzeted, kipárolgásod és felszálló izzadtságod kicsapódik, lecsepeg, csövek és csatornák érrendszerén át csurog a tengerhez. Többmilliárd…
Tovább
„A fehér ember / mélyen, legbelül egy indiánt hordoz magában” (170.), állítja Sherman Alexie Hogyan írjuk meg a Nagy Amerikai Indián Regényt című versében. Kontextusából kiragadva akár mottó is lehetne, de Alexie így folytatja: „Ezek a belső indiánok félvérek és / természetesen lovasnemzetből származnak. Amennyiben a belső indián férfi, akkor lehetőleg / legyen harcos, főleg…
Tovább