Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Schein Gábor: Ó, rinocérosz Egy hatalmas állat vágtat, bandukol, trappol keresztül az európai kultúra kétezer évén, és közben reflektál, morfondírozik, érzései, benyomásai vannak, mindenfélék történnek vele. Régi hagyománya van az irodalomban annak, hogy bizonyos műveknek állatok a főszereplői, gondoljunk csak Aiszóposzra, La Fontainre-re vagy akár Orwell Állatfarmjára. Világos, hogy ezekben az esetekben is az emberi…
Tovább
Gönczy Monika: „Csillagokká repesztett szöveg…”. Szövegközi közelítések a 19. század második felének magyar irodalmához Az intertextualitás fogalmának általános elterjedtsége, sokféle – főleg például a genette-i – kategóriák szerint való alkalmazása, mindent átható applikatív sikeressége szinte páratlan fejlemény az utóbbi félszázad irodalomtudományában. Kevés olyan szempontra lelhetünk napjaink kutatásaiban, mely ennél elfogadottabb, szinte magától értetődő, ám egyes…
Tovább
Újra lehajolván Kollázs Pilinszky János naplóiból, töredékeiből „És újra lehajolván, írt vala a földre.”(János 8,8 – Károli Gáspár fordítása) Ezt a levelet most olvassákmostmiközben íromhát persze hogy postázatlan maradmég boríték se kell hozzálegyen erőm a lemosolygottakés megmosolygottak közé tartoznoma nehézségben vigaszomhogy így közelebb kerülheteka szerzetesi élet megvalósításáhozsivatagos napok jönneklevelenként kell félrehajtanom a puha erdőtmindmegannyi sebaz…
Tovább
Tomi Kontio: A kutya, akit Macskának hívtak, ill. Elina Warsta, ford. Jankó Szép Yvette Tomi Kontio finn szerző könyve 2021-ben vált elérhetővé magyar nyelven a Koinónia kiadásában, hat évvel az eredeti megjelenést követően. A kutya, akit Macskának hívtak című kötetet Finnországban 2019-ben követte A kutya, akit Macskának hívtak találkozik egy macskával, majd 2020-ban A kutya,…
Tovább
Ursula K. Le Guin Évájának Sorra visszaadták a neveiket. Mindegyiket, válogatás nélkül, akárhogyan is hangzott, lehetett bár leheletlágy, mint a haai, ajakról induló és kiszáradt falevélhez hasonlóan zizegő, mint a marazzo, torokból pattanó, akár a squalo, esetleg fogak közül kirobbanó, sistergő-recsegő, mint a shark. A vízi állatok adták vissza legelébb, nekik nem kellettek amúgy sem,…
Tovább
Idénymunka Már nem nyílnak a szavak, már nincs bennükszépbe szőtt igény, a napmeleg ára.Ha megszólalok, nem táncolnak a szelindekek.Bánom is én, gondoltam korábban, ma már tudom,nem rajtam múlt. Kopog az eső, emésztek, megtanultam mindent,mindent az elejéről. Nincs újrakezdés, csak sorrendiség van,már rég nem arról szól ez sem, aminek az elején indult,már tudom, hogy a vers…
Tovább
I. Dél-Franciaországban az Ardèche-folyó partján található a Chauvet-barlang. A nevét a felfedezőjéről, Jean-Marie Chauvet-ről kapta, aki túrázás közben figyelt fel a földből áradó, barlangot jelző párára. A Chauvet-barlang falai őrzik az emberiség ma ismert legrégebbi rajzait. A szénizotópos vizsgálatok szerint némelyek harmincezer év körüliek, mások némileg fiatalabbak, ötezer év különbséggel készülhettek. Emberi dimenzióink e számok…
Tovább
Csatangolás víz alatti városban Géczi Jánosnak Éjjel vihar volt a tengerenA Göncölszekér rúdjába beleakadt egy felhő és Kornatialvó szörnyeire borította az eget Verejtékben hevertem vackomon és a lezártszemhéjamon keresztül törővillámok szétverték agyambana repceföldeket Azt hiszem akkor nagyon féltem mert reggelverejtékben ázva hevertemnapszítta csontokból eszkábáltvackomon (A krokodil-sziklából kilép a bestia fogait csattogtatva a part feléindul A…
Tovább
Imre Lászlóval Juhász Tibor beszélget Juhász Tibor: Tanár Úr 1978 és 1991 között szerkesztette az Alföld folyóirat tanulmányrovatát, a szerkesztőség tagjaként ekkoriban közvetlenül is érintették az idén 50 éves Debreceni Irodalmi Napok (DIN) szervezésének és lebonyolításának kérdései. Hogyan gondol vissza erre az időszakra? Imre László: 1992 nyarán lettem vendégprofesszor Helsinkiben, de a zökkenőmentes átállás érdekében…
Tovább
Belső delta Az eső ébresztett.Órákkal korábban a zuhany hangja,hallgattam, merre viszi a víz a hordalékot.Aztán már nem feküdtem vissza,megvártam, míg hangos csobogássalmegtelik utánam a tartály. Akkorra már hetek teltek ela mozdulatlan hőségben.A résekben kopni kezdett a fény.Ő a pincébe költözött le,én a szobát napjábantöbbször felsepertem. Hajnalban a párkányról néztüka lámpagömbökben forgófénytelen éjszaka kásás, öblös testét.A…
Tovább
Kollár-Klemencz László: Öreg Banda. Egy sváb családregény közepe Kollár-Klemencz László Öreg Banda című regényében a leginkább az foglalkoztatott, hogy mit tud mondani az általam elsősorban – két korábbi könyve ellenére – még mindig dalszerző-előadóként számontartott szerző egy olyan Budapest környéki sváb közösség életéről és hagyományairól, amely leginkább sajátos zenei örökségével hívja fel magára a figyelmet.…
Tovább
Er-dő-sö-tét – Szereted ezt a fát?– Nem.– Miért?– Azért, mert mindig szelet kavar.(Pilinszky János és Baitz Borbála Bébi beszélgetése) Jelnyelven támad felkezeid közt az erdő.Könyékhajlatodba suhintasz,alkarodból születik a fa. Nem rámutatsz, ami fa.Nem elgondolod mint fa.Mutatkozik általad a fa.S kimondatik általad: fa. A fa, a fa, a fa, a fa.Baba. Babarbara. Borbála. Bébi.Jeled és neved…
Tovább
Pilinszky elköszön Megszokni helyek rezdüléseit,saroktól sarokig az évszakokszándékát kiismerni, figyelemnélkül érteni bennszülöttek nyelvét,mint széljárást a fa: e tudománycsillapítja otthonná a helyets életté a halál enteriőrjét. Megkésve venni észre: a tükörfalra nem simul, oly sanda a sík.Magunk helyén a senkit látni benne;szánk helyett hátországunk mosolyog,bútorozott üresség. Amikora foncsort visszabillentjük magába,végre szemünkbe néz az idegen szem. Tudástól tudatosság…
Tovább
Prae 2021/3. – Disztópia A Prae folyóirat 2014 utáni látványos vizuális arculatváltása (a valószínűleg financiális okokra visszavezethető képes tartalom kivonása) után talán még aktuálisabban köthető az 1968-ban Ray Browne által alapított The Journal of Popular Culture negyedéves periodikához. Az erőteljes tipológiai és tartalmi rokonság nemcsak azért fontos, mert a magyar folyóirat-kultúrában még mindig inkább csak…
Tovább
Levegőt! A házban néha felvillan a fehér. Kénytelen vagyok semminek nevezni, mert olyankor eltűnik minden, a bútorok, a tárgyak, a színek, a sakál a sarokban, még a lekvárok is, pedig a lekvárok aztán soha. Ez anyácska lélegzete, jól tudom. És valóban, egy lélegzetvételnyi ideig tart csupán a semmi, majd ugyanolyan a ház, mint előtte volt…
Tovább
Vertigo Nem vagyok néma,csak a szavaktól nyugatra járok,esetleg északra, ahol a farkasok.Nem vagyok állat,hiába szimatolok vérszagot a szélben,hiába tapadt szőrömre csomókban az éjszaka.Oldalra kellene, hogy fordítsalak,alátámasztani a fejet,mondani, amiket agyvérzéskor szoktak.Nem hiszem, hogy néma vagyok,csak a légzés sípja eltorlaszolja az utat.Nem hiszem, hogy állat,valami emberszerű les ki a vicsorgás mögül.Fújtat, belohol az erdőn nyílt résbe.Talán…
Tovább
Representations of Social Inequality in 21st Global Art Cinema [Társadalmi egyenlőtlenségek ábrázolása a globális művészfilmben.], szerk. Kalmár György A globális művészfilm nemcsak azért fontos kutatási téma politikai szektákra és vélemény-buborékokra szakadt világunkban, mert képes összekötni egészen különböző társadalmi háttérrel rendelkező embereket, hanem azért is, mert összekapcsolja a globális és a lokális perspektívákat, hiszen „lehetőséget teremt…
Tovább
Takács Zsuzsával Áfra János beszélget Áfra János: A korai Ady-impulzusok után – és azokat jócskán fölülmúlva – Pilinszky líranyelve és gondolkodásmódja gyakorolta Önre a legnagyobb hatást a 20. századi magyar költészetből. Az a tény, hogy gimnazista korában egy házban laktak, befolyásolta-e a költészethez való viszonya alakulását? Visszagondolva puszta koincidenciának tűnik, vagy inkább az isteni gondviselés…
Tovább
Kásahegy mostanában minden reggel retteghogy neki kell vágjon a kásahegynekott mered előtte a hegynyi kásatápláléka ellenfele lakásaaz egész látóhatárt kitakarjaés egész nap akarva nem akarvamagát vakon reménytelenül fúrjavakondként a végtelen alagútbamert hiába halad hiába fáradfolyton beomlik mögötte a járatmíg esténként be nem fogadja végreaz álom öntudatlan menedékeés kicsit irigykedik Sziszüphoszraaki egyetlen sziklával megúsztas még haragudhatott…
Tovább
N. Lacika és a többiek Olyan volt, mint egy majom, uram, majdnem a bozontos szemöldökéből nőtt ki a haja, amit hátrasimított, és ami mindig zsíros volt, átázva, lucskosodva lapult a valószerűtlenül kicsiny koponyára, apró madárszemei vérben úsztak, örökös izgalomban, mozgásban, az alig homlok csatakosan mutatta magát, az álla erős, akaratos, és az állandó borosta is…
Tovább
Deres Kornélia: BOX 2022. április 15-én három, a Jelenkor Kiadónál frissen megjelent verseskötetet mutatott be Závada Péter a Nyitott Műhelyben (Deres Kornélia: BOX, Kustos Júlia: Hullámtörő, Horváth Benji: Emlékmű a jövőnek). Závada Péter szubjektív reflexióit, olvasatait egy háromrészes sorozatban tesszük közzé: harmadikként Deres Kornélia könyvéről írt. Deres Kornélia a Szőrapa (2011) és a Bábhasadás (2017)…
Tovább
Zajszűrő zörgünk valahonnan átfurakszik a házrepedésein a kutyaugatásmielőtt a többi neszbe olvadnaegy másodpercre gyereksírásnak tűnik kéményeket rajzolunkfüstölnek otthont hoznak a papírramegfakult vasárnap délutáni alvásokatborít el porral a forma halk zümmögése a közeli üzemből ütemeskopácsolás hallatszikharkályok keresnekvasférgeket az anyagban pénteken farsang lesz az iskolábanestére az arcra festett félelmetes kutyaportrényüszítve ázik le a kádban csontok roppannakálarcok tarajos…
Tovább
Szolláth Dávid: Mészöly Miklós (Az elismerés szavai) Recenzió írásakor általában óvakodom a direkt értékeléstől. Még kevésbé hajlok rá, hogy az értékelésnek, ha sor kerül rá, mindjárt az írás elején hangot adjak. Ezúttal kivételt kell tennem, hogy érzékeltessem, milyen elképesztően sok felkészültség, tudás és mindenekelőtt munka van ebben a monumentális könyvben, és milyen erősen érződik minden…
Tovább
Alföld 2022/5. Májusi számunkban két izgalmas interjút olvashatnak: Terék Annával Áfra János, Bereményi Gézával Juhász Tibor beszélget. A tanulmány-rovatban Borbély Szilárd, Térey János és Hazai Attila írásművészetét tárgyalja Valastyán Tamás, Melhardt Gergő, Balajthy Ágnes és Bethlenfalvy Gergely. Borbély Szilárd legutóbbi, posztumusz kötetét Papp Máté recenzeálja, Lőrincz Csongor Kukorelly Endréről közöl nagyszabású kritikát. Vass Norbert Bodor…
Tovább
Nagy Márta Júlia: Elígért lány Az Elígért lány ötvennégy verset közöl, a versvilág hosszabb kifutása tehát a burjánzó sorok, nyújtózkodó címek, terjedelmesebb versek mellett a kötetegészre is érvényes. A túlérés elkerüléséhez – a nature morte kihívásaihoz hasonlóan – elengedhetetlen a ragyogó arányérzék, így a halmozás, a kiterjeszthetőség határainak észlelése, hiszen a terjengősség könnyen önismétléshez és…
Tovább
A borotvák Szerezz be egy biztonsági borotvát,javasolta régen egy barátnőm, mert nembírta nézni reggelenkénti működésemeta Solingen borotvakéssel, neki köszönhetőenmára tucatnyi hipermodern készülékem van,igaz, ezek közül egyik sem alkalmas arra,hogy a forró vízzel teli kádban nyiszatolda csuklódat, ez amúgy is a gyáva figyelem-felhívók módszere, ha biztosra akarnálmenni, akad még néhány hagyományospengéd, és amúgy is hosszában kell…
Tovább
Csatlakozás A peronon várja a jelet az indulásra, közben figyeli, ahogy a felszállók megtöltik a vagont. Egy újabb mizantróp. Látszik a testtartásán. Csak ide ne. Összehúzott szemek, feszes nyak, mellkas előtt egybefont kar. Fülhallgató, kifele bámulás. Innen nem látszik, de biztos, hogy a lábát is keresztbe tette. A vonatablakok, mint a diaképek. Kívülről látja, amit…
Tovább
Kustos Júlia: Hullámtörő 2022. április 15-én három, a Jelenkor Kiadónál frissen megjelent verseskötetet mutatott be Závada Péter a Nyitott Műhelyben (Deres Kornélia: Box, Kustos Júlia: Hullámtörő, Horváth Benji: Emlékmű a jövőnek). Závada Péter szubjektív reflexióit, olvasatait egy háromrészes sorozatban tesszük közzé: másodikként Kustos Júlia könyvéről írt. Kustos Júlia Hullámtörő című könyve a szerző első kötete.…
Tovább
Szolláth Dávid: Mészöly Miklós A monográfia a hübrisz műfaja. Ab ovo aktualizálja azt az alaphelyzetet, melyben állításként tételeződnek a következők: (1) van egy olyan pillanat az irodalomtörténetben, amikor az adott monográfia szerzője többet tud a témában, mint más, vagy legalábbis van a fokalizációnak egy olyan pontja, ahonnan ő mutatja fel legadekvátabban tárgyát. (2) A címbe…
Tovább
Angyalkaparó Glenn Gould lát, látó A látó asszony először azt hitte, gúnyolódom,mikor azt mondtam, a szentimentalizmus szent.Majdnem kizavart a keskeny vályogházból. Szívesenírtam volna zongoradarabot róla Glenn Gouldnak,mondtam még utána valamiért. Olyat, hogy sírjaössze a száraz zongorát, hogy fényesedjen tőle acigány gettó széle, olyat, amitől felszámoljákmagukat a veszélyes algoritmusok. Erősen meglepődött,de bölcs maradt, beleszagolt a zsíros…
Tovább