Többé nem Leginkább a tűnődő szavakat szerette anyanyelvében. Úgy indultam, hogy legyen időm eltévedni – olvastad a madárles lépcsőjén. Vajon nem az téved el, aki mindegyre a megszokott útvonalat választja? Mire hármat tekertem a pedálon, fejemben elkészült a levél, de akinek küldeném, már életén túl folytatja naplóját. Milyen sorsra van ítélve, aki a Nevetlen nevű…
TovábbAlföld
Szürrealista női testképek a divatban
Divat és szürrealizmus Ez a tanulmány arra vállalkozik, hogy a szürrealizmust, a két háború közti periódus egyik legismertebb művészeti mozgalmát a divattal együtt vizsgálja, feltételezve azt, hogy a divat tanulmányozásának helye van a művészetről szóló diskurzusban, és erre jó példa a divat összefonódása a szürrealista képzőművészettel. Bár régóta élénk vita folyik arról, hogy a tervezői…
TovábbTúltárgyalva
Pető Péter első regényének kulcsa elbeszélőjének retorikai megalkotottságában rejlik. Kívülről a figura már elsőre is izgalmasnak látszik: Kóbor Tamás ifjú (ex)futballbíró mesél északkelet-magyarországi, az alcím ajánlata szerint: világvégi focipályákon vele vagy kollégáival megesett történeteket. Ahogy a regényben mondja: sztorizgat. Nagy terhet visel ez az elbeszélő, hiszen önreflextív történetmesélése közben mintegy akaratlanul, ám szükségszerűen referál a…
TovábbA dialógus mint esély
A modern irodalom és irodalomértés ugyanúgy mítoszokkal, kulturális beidegződésekkel terhelt, mint bármely megelőző korban volt. Persze ez a tézis lényegében másképp is megfogalmazható: terheltség helyett beszélhetünk gazdagságról. A dilemmával, amely a két típusú megfogalmazás közötti választás kényszerében foglaltatik, az irodalomtudományos munka időről időre, vagy akár mondatról mondatra, a vizsgált korszaktól függetlenül minden értekezőt szembesíthet. Ez…
TovábbKemény István versei
Autóspihenő, tábla „Utazó, jól nézd meg ezt a völgyet: Itt kezdődött az a tömegkarambol, Amit annyiszor láttál már máshol is, Itt rohant egykor bele a ködben Az első autóba a második, A harmadiknak semmi esélye nem volt, De a negyediket, ami le bírt fékezni, Csak az ötödik lökte a többihez, És a hatodik, ami öt…
TovábbKürti László versei
diogenész és az idea a délelőtti fájdalom oszlik, akár a dög. szűk utca népe hallgatag, egy koldus felröhög. bűzlő tetem, mint napsütés, csordul a sárga genny. rozsdát szitál a bűntudat a bádoglelkeden. a vásárcsarnok oldalán kis patkány ténfereg, kongó szerdai délelőtt, megduzzadt kék erek. koldusod ősz, zsíros haját magadban áztatod. rongyai közt melengeti az esti…
Tovább„…megrekesztették benne a szellemet”
G. István László legújabb verseskötete, a Nem követtem el nem egyedülálló. Értsük ezt úgy is, hogy nem áll egyedül az életművön belül: előző könyvének szövegeit is egy nagy vállalkozás fogta össze, a mostaniban hetvennégy – címük szerint – védőbeszédet olvasunk, s tematikusan is kapcsolódik a korábbi évek verseihez (hit, apa). Hogy a könyv az irodalomtörténetben…
TovábbCsabai László novellája
A cédula Bocz Ignácot megállítja a vonat. A nyomdász leszegi fejét, kerüli a szemkontaktust a vagonok végén kialakított őrhelyen puskával a kezükben posztoló katonákkal, mintha reális veszély lenne, hogy valamelyik leugrik felrángatni őt. Sok ilyen szerelvény hagyja most el kelet felé az országot. A nyárligeti állomáson néha megállnak vizet vételezni. Mikor a vödör beadásához kinyitják…
TovábbSimon Márton versei
Eső Csontos arcú, szomorú nő az erdő. Az a fajta, akinek a szemébe lóg a haja, miközben lefojtott hangon elmesél valami iszonyút az életéről, aztán ugyanilyen halkan nevet a vicceiden, aki egyetlen találkozás után is évekig tudja kísérteni az elkésett mondataid és reggeli merevedéseid. Csontos arcú, szomorú nő az erdő. Különösebb érdeklődés nélkül figyel. Néhány…
TovábbRendhagyó sci-fi, jegyzetfüzetből
„Vannak, akik egy ideje már hol meglepődve, hol bosszankodva veszik tudomásul, hogy akárcsak Fernando Pessoa ládájából, Roberto Bolañóéból is egyre-másra kerülnek elő a kiadatlan művek”; ezzel a mondattal indítja Christopher Domínguez Michael mexikói irodalomkritikus Roberto Bolaño legújabb könyvéhez, A science fiction szelleméhez írt előszavát. A 2016-os spanyol kiadást követően egy évvel, a 2666 után, ismét…
TovábbMarno János versei
Rózsa (akvarell) Ó, rózsa, te legelső s a végső labirintus a tűző napon vagy a szikrázó ég alatt, vajon hány fele nyílhattak volna még utak, ha nem állok rendre türelmetlenebbül tovább. Rózsa (olaj) Ó rózsa, te legelső s a végső labirintus a tűző napon vagy az elborult ég alatt, vajon hány fele nyílhattak volna még…
TovábbEgy regény regénye – az erdélyi változat
„A Nagy Erdély-regényt most sem tudom megírni […]. Különben Erdély ma már egy kisregény csupán, zsugorodik, és unja mindenki, elege van belőle, fárasztó, lerágott csont…” – írja Vida Gábor tavaly megjelent önéletírásában, illetve állítása szerint: regényében, amelynek műfaja nem pusztán absztrakt irodalomelméleti probléma, hanem egyben az olvasóval kötött szerződés kérdése is (26–27.).
TovábbGerevich András versei
Emlék Bőrödön éreztem a geotermikus vihart, ahogy a napkitörés gigantikus mennyiségű részecskével, plazmaállagú anyaggal szórta tele a Föld mágneses erőterét. Megváltozott az arcod tompa ragyogása, ahogy a magnetoszféra összekuszálódott, és vörösen izzott a déli félteke fölött az ég. Tekinteted emléke bőrömbe égetett geomágneses napfoltvakítás. Vacsora Nyolcszázmillió naptömeg súlyával a világűrre nehezedő fekete lyuk bújt meg…
TovábbA szépirodalom felelőssége
2012-ben vaskos kötet jelent meg az Európa Könyvkiadónál, Vaszilij Grosszman Élet és sors című regénye, kiegészítve Hetényi Zsuzsa műelemző, életrajzi és kiadástörténeti tanulmányával (A vesztes győztesek és túlélő áldozatok könyve). Az eredetileg 1960-ban befejezett és szinte azonnal betiltott, először 1983-ban francia nyelven olvasható mű első moszkvai kiadására 1988-ig kellett várni, ekkor jelent meg az Oktyabr…
TovábbSzijj Ferenc verse
Harminchárom kísérlet D. 365 napja – Eperjesi Ágnes kiállítása az Inda Galériában, 2017. szeptember 7. – 2017. október 20. Ha nem kaparnám meg két körömmel, három körömmel, akkor talán egy egész vesztegzárat is kitöltene ilyen simán, kegyetlenül, mint amikor valaki már kora délelőtt mosolyog, és estig még mások is. Mindenféle testi képződmény helyett, mert…
TovábbA liftben kritikát írni tilos!
Első pillanatban meghökkentőnek tűnhet, hogy egy egész könyv szól egyetlen liftútról, Dániel András legújabb kötetének azonban alapélménye, hogy rendkívül szórakoztató módon ejti egyik ámulatból a másikba olvasóit.
TovábbAbszurdisztán az abszurdisztániaké
Nehéz az elején kezdeni Szijj Ferenc Növényolimpia című regényét, mivel az első fejezet címe (Álomszerű tisztánlátás) után csupán egyetlen szó található szögletes zárójelben: „[Hiányzik.]” (7.) Ám ez a nyitány is sokat elárul az ábrázolt világról és a benne tévelygő szereplőkről; a hiányos könyv képzete ugyanis éppilyen hiányos, eredet és a magyarázatokhoz szükséges támpontok nélküli életekkel…
TovábbMarno János verse
Az árva szó ének egy elliptikus trénerről (Dávidnak) Nemrég múlt dél, ha ez még számít valamit ebben a rohanó világban. Lábam már a lábtepsikben, markomban a két fogantyú, kezdjem óvatosan, kimérten, felfüggesztve tekintetemet a szemközti nyárfa hártyássárga lombkoronájára. Meg vagyok veszve néhány hete a természetért, kivéve a saját természetemet, amitől egy percre nem szabadulhatok, s…
TovábbEgy olvasás története
A Boldog Észak egyik norvég jeleneténél tartottam. Aimé Billion, két ápolt meglátogatása között, benn ül a szolgálati kocsijában, egy kis flakonból fertőtlenítő szert nyom a tenyerére, majd gondosan szétdörzsöli. Részletekbe menően elkezdtem leírni a mozdulatot a tárgyi környezettel együtt, és közben észrevettem, hogy Karl Ove Knausgård módszerét követem a kidolgozásban. Aztán a jelenet nem illeszkedett…
TovábbKőrizs Imre versei
Olvasó Véletleneket keres, néha maga is eszközük. Engedni se kell, elég nem ellenállni, és akkor belülről láthatóak, mint a kés. De mi van, ha a penge a vajban fontos szervet ér? Lemondania épp erről? Hiszen mennyi szögből látszik minden másnak! * Már az is csoda, hogy mást is lát, mint a fehéret és a feketét.…
TovábbAz ismerős ismeretlen
2008 és 2014 között minden évben új Cormac McCarthy-fordítás került a közönség elé. Pár év kihagyás után, mivel a legfrissebb művek már olvashatók magyarul, a szerző egy viszonylag korai, 1973-as regényét adta ki a Magvető. A könyvek megjelenése mellett a szerzőt és a műveket népszerűsítő panelek is megszokottá váltak, mint például az, hogy Harold Bloom…
TovábbMegrajzolt történet, elbeszélt kép
Bár a Dettikéről és más istenekről és A Völgy, írta Tárkony szinte mindenben különböznek, mégis előszeretettel emlegetjük párban a két könyvet. Ennek nem csak az az oka, hogy mindkettő a Csimota innovatív, bátran kísérletező kiadói programjának köszönhette a megszületését. Feltételezhető, hogy az a verbális és/vagy ikonikus szövegek szintjén megszülető minőség tette kézenfekvővé a rokonítást, amely…
TovábbPayer Imre versei
A munkanaplóból Nem tudni, halott vagy kitörésre készülő vulkán közelében lajstromozom a kavicsok recéit. Merev, érdes, de leginkább hideg a közeg. Érzem, lehetett vagy még lehetne itt, de nem tudom már, mi. Körülírok. A készület folytonos és kényszeres. Részletes feljegyzést készítek a technikus védőöltözetéről és túrabakancsának gyűrődéséről is. Hátha szintén utalnak arra a bizonyosra. Viszem…
TovábbGál Ferenc versei
Ház körüli munkák 2. Ez a fáradt méz a legjobb napjaimra emlékeztet. Semmi kedvem bő esőktől hizlalt fűvel bajmolódni, vagy a cédulákhoz. Felvenni a fonalat, hogy akik lelki békéjüket lombsátorban vélik megtalálni, a kapunál loholnak. Hogy a jellegtelen kavics egykor szikla volt, vagy éppen kidekorált oszlop. Tény, hogy szopogathatom az ízek hiányára hangolódva, mielőtt az…
TovábbGéczi János verse
Baziliszkusz Fénymódban hull a nyír- s alkonyformán a szőlőlevél, amikor átmész a völgyön, zúgó űrszél a kozmoszon. Pondró a tölgyön. Látod minduntalan magad fölött veres vadmadártorkát a semminek, hiába káromkodsz vagy vetsz jelet a homlokodra. Idővál- táskor átvedlik a figurája, olykor csendbundájú, nyugodt állat, a neve át-átalakul alak- változással, itt pikkely borítja, ott toll fedi…
TovábbHitvallás és irodalom
Szirák Péter: Jó estét kívánok, nagy öröm számunkra, hogy ilyen sokan eljöttek. Úgy látszik, az irodalomnak jót tesz, ha szövetkezik valamivel, például a hittel és annak megvallásával. Ez nem is amolyan puszta szövetkezés persze, mert – ahogy ezt az előadásokból is megtudhattuk – az irodalom és a hitvallás (tanúságtétel) mindig is szorosan összefüggött. Erről a…
Tovább„örökké fogunk élni mint az elektromos hullám”
(bev) Noha a köztudatban (a közoktatásból is következően) Kassák az egyetlen magyar avantgárd költőnk-írónk, szakmai berkekben egyáltalán nem meglepő és nem új keletű, ha valaki arra törekszik, hogy többszereplőssé tegye a magyar avantgárd történetét. Számosan dolgoztak és dolgoznak ez ügy érdekében, egyik közülük Balázs Imre József, aki az erdélyi magyar avantgárd történetének megírása után most…
TovábbA túlsó part emlékezete
Henry James egyszer állítólag azt írta, nem szabadna olyan korokról regényt írni, melyek több mint ötven évvel a szerző jelene előtt játszódnak, hiszen nem rendelkezhetünk kellően hiteles tudásról egy emberöltővel korábbi világról. Ezt a gondolatot azonban először egy ausztrál írónővel, Geraldine Brooksszal készült interjúban olvastam, aki nemzetközi bestsellert írt az 1666-os angliai pestisjárvány kitöréséről, egy…
TovábbVági János novellája
Orgia A metropoliszok felett húzódó légterek egyre nagyobb kiterjedést öltenek, tudtam meg egy rádióműsorból, melyben brit kutató beszélt kutatásának részleteiről, kihangsúlyozva, hogy komoly aggodalomra ad okot a jelenség, mert a zajhatás befolyásolja a vérnyomást. Száznegyven alanyon végeztek kísérletet, a londoni Heathrow, a milánói Malpensa, a stockholmi Arlanda repülőterek közelében, és megdöbbentő eredményre jutottak, hangsúlyozta mély…
TovábbToroczkay András kisprózái
A macskák 1001 élete 1 Tél volt, sötét és barátságtalan. A fickó karórája kettes számrendszerben mutatta az időt. 11:32 volt. Tibikének magyarázta. Tibike a 10:30-as vendég, nyugdíjas tűzoltó. 11:32-kor már azt se tudja, hogy a világon van. De nem menne haza, amíg a pulton el nem alszik. Tibikét még soha nem hallottam beszélni. Szerintem néma.…
Tovább