Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Borbély Szilárd: Kafka fia Jelenkori irodalmunk két kiemelkedő alakja, Borbély Szilárd és Térey János váratlanul, alkotóerejük teljében és csaknem egyidősen, 51, illetve 49 évesen haltak meg az elmúlt évtizedben. Mindkettőjüket szoros szálak fűzték Debrecenhez: Térey itt született és nevelkedett, Borbély itt járt egyetemre, és aztán itt élt és dolgozott haláláig. Költőnek is, próza- és drámaírónak…
Tovább
Én igen, én nem Elveszi, visszaadná, de már elvette: nála maradhat.Megveszi, átveri, bármelyik oldala várja a partnak. Parttalan árad a víztelen, fénytelen tükre kiszárad.Mélyei őrzik a partot, viharra csak egymaga várhat. Meddig a rügy, mikortól virág, vagy gyümölcs? Átviszi ezt ismáshova, észrevétlen módon járja át fenti a lentit. Kezdete, vége se kezd vele semmit az…
Tovább
A lány, aki nem én vagyok, a szájához emeli a cigit. Fintorog, nem szereti a fű ízét, de kell a zsibbadás, könnyebb minden, ha eltompulnak az érzékek. Eldobja a csikket, megdörzsöli a szemét, lüktet odabent a sötétség. Arra gondol, milyen jó lenne itt maradni. Égeti az arcát a nap, izzik a vaskorlát a tenyere alatt,…
Tovább
Láng Orsolya: Személyes okok Az utóbbi évek kortárs magyar prózatermésében megkerülhetetlennek tűnt a kommunikáció képtelenségének/ellehetetlenülésének/nehézségének színrevitele, a lírában ugyanakkor ezt kevésbé érzékeltem dominánsnak; jóllehet szövegek biztosan akadnak, de önálló kötetet nem tudnék felidézni, amely hangsúlyosan e problematika köré szerveződne. Jómagam is több alkalommal leírtam ezt a szószerkezetet különböző recenziókban, és nem tudtam eldönteni, hogy az…
Tovább
Foltin Jolánnak Fiam, éjjel nem tudtam elaludni, ellenőriztem a gondolataimat a sötétben, kényszerítve voltam, azt éreztem, arra késztet valami, hogy ébren maradjak, rám jött a csuklás, és talán ettől, talán mástól, de leestem az ágyról. Nem éreztem, mi az, csak azt, hogy a gonoszsághoz és a jósághoz is köze van. Féltem az éjszakától, a világtól,…
Tovább
Kissé fáradtan érkezem meg a Debreceni Ünnepi Könyvhétre, hiszen előző este a Fiatal Írók Szövetségének budapesti alapozó mulatságán vettem részt a Lumenben. Nagy az izgalom: vajon elmossa-e az eső a megnyitót? De a borúra derű érkezik, amikor Buda Ferencnek, a programsorozat idei díszvendégének köszöntője elfeledteti velem a fáradságot. Aurája van. Egy jelenség. Delejező személyiség. Indián.…
Tovább
Alföld 2022/6. Júniusi számunk tanulmányai a 20. századi magyar költészet körében vizsgálódnak: Konkoly Dániel Babits Mihály, Juhász Gyula, Balázs Béla, Karinthy Frigyes, Németh Andor és Tamkó Sirató Károly költeményeiben figyeli meg a telefon és a rádió megjelenését, Pataki Viktor Radnóti Miklós, Balogh Gergő Pilinszky János, Bakó Endre pedig Szabó Lőrinc egy verséről értekezik. Bakó Endre…
Tovább
Hamubogyók a tóparton 1. A hajnali tavon virágzik egy csukatetem,ezüstös víz nyaldossa porcelánhasát,porosodik, ahogy múlnak az évszakok,míg el nem jön peckesen a mai délután,frissen vasalt ingben, jóllakottan, üdén,szavait szurokként keni szét arcodon,letöri egyesével minden óráról a mutatót,igét hirdet, megváltást ígér, de a szájábanférgek ficánkolnak a fogai helyén, nyelvénekhalszeme van, amikor átölel és megcsókol,belülről vizsgálja meg…
Tovább
A napokban jelent meg Szálinger Balázs új verseskönyve Koncentráció címmel. A szerző arra vállalkozott, hogy nem valamely könyvkiadó gondozásában jelenteti meg legújabb könyvét, hanem magánkiadásban, számozott példányokban, előfizetői felhívás segítségével. Új körkérdésünkben három szakembert szólaltattunk meg, hogy fogalmazzák meg véleményüket a kötetről és a kiadásról. 1. Szálinger Balázs úgy döntött, hogy nem valamely könyvkiadó gondozásában jelenteti…
Tovább
Báthori Csaba: A hosszú táv Báthori Csaba költészete valószínűleg nem illethető a „felkapott” vagy „divatos” jelzőkkel – néhány kortárstól eltekintve talán rokontalannak is tűnhet a mai magyar lírában –, mégis az egyik legnemesebb értelemben vett metafizikus költészet példája, melynek elődjeit inkább a nyugat-európai hagyományban kell keresnünk (például Hölderlin, Rilke vagy Rimbaud szinte átüt a verseken).…
Tovább
mária imája I földre hullunk szédülő tekintetünk földre vetjükkommandósok jönnek szobrod elé csodát keresni10 gyémántért adnak a kereskedőksorsjegyet húznak rád adj hűségetférfiak nyúlnak utánad férfiak kutatjáklepleid gyermekek lótuszban énekelnekana hata o mama ana hata o mamarossz kezekbe kerülsz megtisztítoda kezet az agyagon meleged égeti aki törni jöttszámokat keresnek a kétségbeesettekglóriádba vakulnak hogy nyugalmat találjanaktalpad alatt…
Tovább
Hiába Hiába menekültem annyiszora hibátlan szépségű barátomhoz,szótlanul mosolygott, amint meglátott,mire nyomban torkomra forrtak a szavak,és nem mertem krákogni, a köpésről nem beszélve,mivel a házban s a ház körül sehol egyporcelán köpőcsésze. Filmeket hívott előa barátom egy vizes, vörös helyiségben,a helyiség fala szorosan beleépült a földbe.Hideg volt, és barátságtalan, mint a barátom anyja,akinek őszülvén sípolni kezdett…
Tovább
Bényei Péter: Emlékezésalakzatok és lélektani reprezentáció a Jókai-prózában „…a vívásban a védés a szúrás értelmezése” – idézi Bényei Péter George Herbert Meadet Jókai-könyvének a Rab Rábyról szóló fejezetében, és kétségkívül van kötetének valamilyen, a filológusi-irodalomtörténészi szakma megszokott működési rendjén, a recepciótörténeti (ön)pozicionáláson túlmutató, reflexív, a Jókai-értelmezéstörténet utolsó másfél évtizedének eredményeit is újraolvasó, a véleménykülönbségek közötti…
Tovább
Feltámadás helyett. P/verziók „menecnek orzaga” [i. múzeum-változat] Az utolsó teremben is lekapcsoljaa biztonsági őr a villanyt éjszakára,ott maradsz bezárva, a kereszthalál fenyegető közelségerövid időre megint visszasimulhata sötétbe, csak türelem, ha van időd, lesz reggel,érdemes tehát a Kálvária helyettaz Angyali üdvözlettel kezdeni. [ii. aluljáró-változat] Az aluljáró csikkel és aprópénzzelteleszórt betonpadlóján fekszikaz egek hajléktalanja,félkómásan, félrészegen, odamész…
Tovább
Hameln Egy átlagos utazás úgy kezdődik, hogy már az elejéntudod, min kell keresztülmenni. Lehasznált parkolóizgága füvektől áttört, morcos és magát mégis megadóbetonpályája. Felüljáró az általad fagyiházaknakkeresztelt nyomorsziget felett – ami nekednyomornak tűnik, másnak az ont otthonmeleget.Verzett bozót, ázott, kóbor állatok szőre,félbehagyott ipari Bábelek, a kiégett projektkoordinátorkezéből kicsúszó, ocsmányfekete kormány pöfögése.Alkalomadtán előhalászott régi szeretőd csak nekilelkes,…
Tovább
Mervyn Peake: A Gormenghast-trilógia, ford. Farkas Krisztina, Bakonyi Berta A fenti kérdés a Gormenghast-regénytrilógia egyik internetes ajánlója alatti kommentszekcióban szerepelt. Maga az oldal elsősorban sci-fikkel és fantasykkel foglalkozik, így olvasói is e műfajok rajongóiból kerülnek ki – ahogy a kommentelő is nyilván ehhez a táborhoz tartozik. Nem kapott választ, és tulajdonképpen nem is könnyű rá…
Tovább
Járóföld Morzsálódnak a könyvek.A fehér várost széthordjákaz uszályok és a hangyák,én pedig a nyomukba szegődöm.Elhagyom a labirintusnak beillőszobákat naponta, emberi fejjel.Átvágok a vízjárástól függő kerten,eloldozom a csónakot, és kievezeka hűs ipari vizekre csak úgy magamban.Az áramlásra bízom, hogy elvigyena központi város szívébe, küldetésvagy raktári felsőruhák nélkül.Találgathatom, hogy mi jön utána,vagy a rám jellemző kissé torokhangúdúdolással…
Tovább
L. Varga Péter: Más tartományok: Változatok fiktív és valós terekre Vannak olyan irodalomtudósok, akik pályájuk egy-egy szakaszán mindig egy adott életműre, szövegkorpuszra összpontosítanak, fegyelmezetten és szisztematikusan feltérképezve annak minden zegét-zugát. És vannak olyanok is, akiket inkább egy-egy szerteágazó kérdéskör foglalkoztat: figyelmük azokra a metszéspontokra irányul, melyek akár eltérő műfajú, kanonikus pozíciójú, keletkezési idejű alkotások között…
Tovább
Oostende, Snorlax „Ahová estél, ott maradsz.A mindenségből ezt az egyet,ezt az egyetlen egy helyet,de ezt azután megszerezted.”(P. J.) Az izomsorvadás a végtagok folyamatos gyengülésével jár.Az izomszövetek zsírszövetté alakulnak.A folyamat vége a legtöbbször az,hogy miután a szívizmok és a bordaközi izmok is elzsírosodnak,a szív vagy a tüdő egyszer csak leáll. Zoli elektromos tolókocsival közlekedett már évek…
Tovább
Schein Gábor: Ó, rinocérosz Egy hatalmas állat vágtat, bandukol, trappol keresztül az európai kultúra kétezer évén, és közben reflektál, morfondírozik, érzései, benyomásai vannak, mindenfélék történnek vele. Régi hagyománya van az irodalomban annak, hogy bizonyos műveknek állatok a főszereplői, gondoljunk csak Aiszóposzra, La Fontainre-re vagy akár Orwell Állatfarmjára. Világos, hogy ezekben az esetekben is az emberi…
Tovább
Gönczy Monika: „Csillagokká repesztett szöveg…”. Szövegközi közelítések a 19. század második felének magyar irodalmához Az intertextualitás fogalmának általános elterjedtsége, sokféle – főleg például a genette-i – kategóriák szerint való alkalmazása, mindent átható applikatív sikeressége szinte páratlan fejlemény az utóbbi félszázad irodalomtudományában. Kevés olyan szempontra lelhetünk napjaink kutatásaiban, mely ennél elfogadottabb, szinte magától értetődő, ám egyes…
Tovább
Újra lehajolván Kollázs Pilinszky János naplóiból, töredékeiből „És újra lehajolván, írt vala a földre.”(János 8,8 – Károli Gáspár fordítása) Ezt a levelet most olvassákmostmiközben íromhát persze hogy postázatlan maradmég boríték se kell hozzálegyen erőm a lemosolygottakés megmosolygottak közé tartoznoma nehézségben vigaszomhogy így közelebb kerülheteka szerzetesi élet megvalósításáhozsivatagos napok jönneklevelenként kell félrehajtanom a puha erdőtmindmegannyi sebaz…
Tovább
Tomi Kontio: A kutya, akit Macskának hívtak, ill. Elina Warsta, ford. Jankó Szép Yvette Tomi Kontio finn szerző könyve 2021-ben vált elérhetővé magyar nyelven a Koinónia kiadásában, hat évvel az eredeti megjelenést követően. A kutya, akit Macskának hívtak című kötetet Finnországban 2019-ben követte A kutya, akit Macskának hívtak találkozik egy macskával, majd 2020-ban A kutya,…
Tovább
Ursula K. Le Guin Évájának Sorra visszaadták a neveiket. Mindegyiket, válogatás nélkül, akárhogyan is hangzott, lehetett bár leheletlágy, mint a haai, ajakról induló és kiszáradt falevélhez hasonlóan zizegő, mint a marazzo, torokból pattanó, akár a squalo, esetleg fogak közül kirobbanó, sistergő-recsegő, mint a shark. A vízi állatok adták vissza legelébb, nekik nem kellettek amúgy sem,…
Tovább
Idénymunka Már nem nyílnak a szavak, már nincs bennükszépbe szőtt igény, a napmeleg ára.Ha megszólalok, nem táncolnak a szelindekek.Bánom is én, gondoltam korábban, ma már tudom,nem rajtam múlt. Kopog az eső, emésztek, megtanultam mindent,mindent az elejéről. Nincs újrakezdés, csak sorrendiség van,már rég nem arról szól ez sem, aminek az elején indult,már tudom, hogy a vers…
Tovább
I. Dél-Franciaországban az Ardèche-folyó partján található a Chauvet-barlang. A nevét a felfedezőjéről, Jean-Marie Chauvet-ről kapta, aki túrázás közben figyelt fel a földből áradó, barlangot jelző párára. A Chauvet-barlang falai őrzik az emberiség ma ismert legrégebbi rajzait. A szénizotópos vizsgálatok szerint némelyek harmincezer év körüliek, mások némileg fiatalabbak, ötezer év különbséggel készülhettek. Emberi dimenzióink e számok…
Tovább
Csatangolás víz alatti városban Géczi Jánosnak Éjjel vihar volt a tengerenA Göncölszekér rúdjába beleakadt egy felhő és Kornatialvó szörnyeire borította az eget Verejtékben hevertem vackomon és a lezártszemhéjamon keresztül törővillámok szétverték agyambana repceföldeket Azt hiszem akkor nagyon féltem mert reggelverejtékben ázva hevertemnapszítta csontokból eszkábáltvackomon (A krokodil-sziklából kilép a bestia fogait csattogtatva a part feléindul A…
Tovább
Imre Lászlóval Juhász Tibor beszélget Juhász Tibor: Tanár Úr 1978 és 1991 között szerkesztette az Alföld folyóirat tanulmányrovatát, a szerkesztőség tagjaként ekkoriban közvetlenül is érintették az idén 50 éves Debreceni Irodalmi Napok (DIN) szervezésének és lebonyolításának kérdései. Hogyan gondol vissza erre az időszakra? Imre László: 1992 nyarán lettem vendégprofesszor Helsinkiben, de a zökkenőmentes átállás érdekében…
Tovább
Belső delta Az eső ébresztett.Órákkal korábban a zuhany hangja,hallgattam, merre viszi a víz a hordalékot.Aztán már nem feküdtem vissza,megvártam, míg hangos csobogássalmegtelik utánam a tartály. Akkorra már hetek teltek ela mozdulatlan hőségben.A résekben kopni kezdett a fény.Ő a pincébe költözött le,én a szobát napjábantöbbször felsepertem. Hajnalban a párkányról néztüka lámpagömbökben forgófénytelen éjszaka kásás, öblös testét.A…
Tovább
Kollár-Klemencz László: Öreg Banda. Egy sváb családregény közepe Kollár-Klemencz László Öreg Banda című regényében a leginkább az foglalkoztatott, hogy mit tud mondani az általam elsősorban – két korábbi könyve ellenére – még mindig dalszerző-előadóként számontartott szerző egy olyan Budapest környéki sváb közösség életéről és hagyományairól, amely leginkább sajátos zenei örökségével hívja fel magára a figyelmet.…
Tovább