Látogatók és házigazdák a cívisvárosban

Hogy hányféle szempontból közelíthető meg egy nagyobb, a magyar kultúrában többször is központi szerepet betöltő település irodalmi élete, arra az elmúlt bő négy évtizedből a debreceni vonatkozású kiadványok szolgálnak szép példával. Az Alföld folyóirat helyi érdekeltségű cikkei, tanulmányai évtizedek alatt könyvvé for­málódtak (Fülöp László – Juhász Béla – Bényei József szerkesztésében: Szá­za­dok szelleme – Tanulmányok…

Tovább
Tábor Ádám versei

Az áprilisi purgatóriumban Az áprilisi purgatóriumban sütkérezünk márnyári napsütésben vacogatunk a télvégi szélben a természet körében tisztulunk Vélelmeink tüze kiéget hideg- s héválló üres cseréppé res-ből akkor leszünk majd egésszé amint felsőbb létkörbe jutunk Addig az átmeneti állapotban sütkérezünk márnyári napsütésben vacogunk a még télvégi szélben az áprilisi purgatóriumban Szó    ég a közeli szavakat kell…

Tovább
Kik volnánk akkor

„Akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük ma­gunkat.” – ezzel a megállapítással zárul Krusovszky Dénes első regénye. A kritikus pedig talán nem téved, ha szövege kezdetéül a regény zárlatából vett idézetet hoz. Egyrészt, mert Krusovszky írásának, bátran állíthatjuk, hogy ez az egyik té­tel­mon­data, másrészt, mert – felrúgva jó néhány konvenciót…

Tovább
„Kardélen jártunk”

Szirák Péter: Idén októberben volt 30 éve, hogy Debrecen „Az irodalmi progresszió lehetőségei és feltételei” címmel rendezett Irodalmi Napokat. Az 1971 óta év­ről évre megtartott szakmai-közéleti tanácskozások sorában ennek az eseménynek különösen nagy jelentősége volt. Monor, a ’86-os írószövetségi közgyűlés, La­ki­telek, valamint az MDF, a Fidesz és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának megalakulása után, illetve a…

Tovább
Turi Tímea verse

A konyhában Amíg a férjeink beszélgettek, mi kimentünk a konyhába. Nem beszéltünk róla, de tudtuk, egyikünk sem él hiába. Köröttünk a ház, amiben előttünk is öröm és kétely lakott. Te megdicsértél azért, hogy látod, már lepucoltam az ablakot. Te láttad, és én büszke voltam, pedig ez sem volt az én érdemem. Nem mondtam el, de…

Tovább
Hol rasszizmus van, ott rasszizmus van

Nők és férfiak születésnapot ünnepelnek, kiskertet gondoznak, olvasgatnak, or­vos­hoz mennek, egyik városból a másikba utaznak – csupa hétköznapi, ismerős esemény, kivéve, ha a rabszolgaság kontextusába helyezzük őket. Colson White­head 2016-ban megjelent, azóta számos díjjal elismert afrofuturista regénye kiválóan világít rá a 19. századi Amerika ellentmondásosságára és a rabszolgaság borzalmaira. Whitehead (1969–) nem történelmi regényeiről ismert,…

Tovább
Payer Imre verse

Téli anakreoni Fehérben mozdulatlan. Tömött fehér. Tapadnak. A jéggyémánt rügyekkel. Gallyakon függeszkednek. Puhán hangtalan hullás. Vakítón felszikrázik. A havon a hideg fény. Táncolnak kövér pelyhek. Az időtlen fehérben. Csak lélegezz. Ki és be. Most ne akarj túltörni. Hófényben. Örülj. Itt légy. Fehér ég fehér füttyel. Fehérben mozdulatlan. Fehérköd terület Nem a nap és nem a…

Tovább
Tornai József versei

Nincs semmi az égen Nincs semmi az égen, csak a Nap, süti eszelősen arcomat. Hányadik, nem számít, ez a nyár, az idő úgy mállik, mint a sár. Kilencvenegy éved nem a vég, hátha még elér egy hajnal-ég? Verseket is írsz, lám, bármelyik éppúgy beszél tisztán, mint eddig. A bátyja Ugyanúgy főzi a lekvárt, mintha a…

Tovább
Tovalibbenések

Herczeg Ákos: A 2000-es évek elején az egyetemen találkoztam először kortárs költészettel, és ha jól emlékszem, éppen ez a kötet vezetett át a későmodern József Attila- és Radnóti-féle lírahagyományból egy ettől eltérő költői megszólalás közegébe. Nehéz pontosan visszaidézni a revelációt, amit jelentett ez a címek nélküli sza­badverses kompozíció, ezzel az asszociatív működésmóddal, a nyelvnek itt…

Tovább
Befejezetlen történetünk

Egyre kockázatosabb vállalkozás az elmúlt évszázad történelméről írni. Ezt Rom­sics Ignác az utóbbi időben igazán megtapasztalhatta, hiszen olyan témákhoz nyúlt hozzá ismételten, amelyek nap mint nap indulatokat kavarnak nemcsak a történettudósok vagy politikusok között, hanem akár a kocsmaasztaloknál is. Meg­le­het, Mohácsról is szívesen vitatkozunk, de minden bizonnyal nem jövünk már düh­be tőle. Ezzel szemben Trianon…

Tovább
Jász Attila versei

PADMA HUN, avagy a padon ücsörgés dicsérete i. [Fautyna nővér Debrecenbe utazás közben BSz-ra gondol – reggel, délelőtt] mai napig képtelen vagyok kitörölni a számát a telefonból. ami már nem is az övé nyilván. mintha várnám, hogy felhív, pedig nem szokott. inkább megjelenik váratlanul. bedobja könyvét a postaládába vagy becsönget, hogy megkerüljük-e a kacsás tavat,…

Tovább
Nagypál István versei

Szimfóniák   Lessing copfos kislány testének szimfóniája kisautó és katona papírhajóba mártva kavicsok és bogarak papírrepülőkbe göngyölve torkukszakadtából üvöltöttek egymásra néhány sötét pillanatra lement a nap hogy újra lássuk a homokvár közepén a szürke testet szobor vagy csonka csonka csonk torz harcmező morzsa-eső hullik üveggolyók a szemei a győztes mégis legyőzötten ül a rendőrautóban Alekszijevics…

Tovább
Egy véletlen keletkezés körülményei

A fotós, egyben társszerző Ornan Rotem szavainál aligha lehet pontosabban körülírni, milyen anyagokból áll is össze a Krasznahorkai László által is jegyzett kötet, A Manhattan-terv. Mint a könyvtervező Rotem megjegyzi, egy adott környezetet, tá­jat bejárni szükségszerűen valaki mással való együtt-járást jelent, egy olyan úton haladást, melyen már valaki más is járt előttünk – feltéve, ha…

Tovább
Hartay Csaba versei

Nem enged Valamiféle belakhatatlan terasz. A sosem ér rá senki lombsustorgásával. Alkalmak és időpontok tülekednek árván. Nincs érkezés, csak vak várakozás. Hogy majd egy távoli nyárban. Hogy majd egy távoli életben, újra ifjúságban. Önsajnálatban, önvádban. Önhazugságban. Mit akarunk a nyártól? El kellene végre fogadni, hogy lángoló sörényű. Befoghatatlan. Nem enged becézést. Sem utálatot. A nyár…

Tovább
Posztapokaliptikus road movie

Az olyan, az olvasóközönség és a kritika körében egyaránt kedvező fogadtatás után, mint amilyenben a Holtverseny – méltán – részesült, a második regény tétjei és kétségei talán még súlyosabbak vagy jelentőségteljesebbek, mint a debütáló kötet esetében. Mi az, ami folytatható, mit lehet továbbgondolni, mennyiben ol­vassuk más előfeltevések alapján egy immár kétségkívül befutott, sikeres szerző szövegét,…

Tovább
Székely Szabolcs versei

15. Egy folyóról meséltél a múltkor, hogy olyan, mint itt az utca. Halforgalom szorgos, végtelen körútja, utcahossza. Nem szabad kilépni, mondják, forgalomban szigetnyi járda. Mindig feléd indultam el, mindenképp jó irányba. Szint alatt gyilkos halak a szag felé, hogyha úsznak. Vérszagra gyűlnek és nagy rajuk még nagyobbra duzzad. Én vagyok mindegyik hal, az is, amelyik…

Tovább
Etelka–Földöv. Apám karácsonya

A szenteste előtti délutánon rendszerint kimentünk a szüleimmel a Köztemetőbe. Gyalog végig a Kút utca innenső, azaz jobb oldalán, elhaladva az óvodám, majd az iskolám mellett, át a már akkor is forgalmas Szabadság útján, aztán az Árpád téri saroktól előbb a sárga, városi busszal, majd a nyolcvanas évek elejétől kezdve trolival tovább. A Gördülőcsapágy Műveknél…

Tovább
Ágoston Tamás versei

Borbély Szilárd Az étkezőkocsiban ül. Fehér nadrágban kortyolgatja a fekete teát, udvarias zakóban könyvet olvas. Emberek cserélődnek az asztaloknál, az álmosító kattogás függönye mögött. Hirtelen feleszmél, mint akit hasba rúgtak. Fut valami a tájban, valami öreg és idegen, ráncos kicsi kezét a csillámló ablakra nyomja kívülről. Ő csak nézi. Nem tudom, miért, kiért, mióta már.…

Tovább
Szlukovényi Katalin versei

Reggeli józanság Ha nem unnád, elmondanám ezt néked: mikor egy hétfő reggel arra ébred az ember, hogy kész, pont ennyi az élet, minden rendben: vekker, reggeli, széklet, most már ami volt, mindig az lesz végleg, világos minden vonatkozó képlet: még hátravan úgy harminc aktív éved, és működik, csak monoton, de tényleg helyére kattant minden apró…

Tovább
Kortárs fórum 5.

Sorozatunkban arra teszünk kísérletet, hogy a lapunkhoz közel álló szerzők aktuális könyveiről kérdezünk meg irodalmárokat – írókat, kritikusokat, szerkesztőket –, s kérjük véleményük rövid kifejtését. Három kérdésben igyekszünk hol tágabb összefüggéseket firtatni, hol részletkérdésekbe belemerülni, odafigyelve mind a mű által megszólított hagyományra, mind a kötet már meglévő kritikai visszhangjára. Ezúttal Tar Sándor Vén Ede című…

Tovább
Böndör Pál versei

Műfajok útvesztője Gondolatok a szótárban: Egyet gondolsz, mást mondasz, valami harmadikat írsz le. Egy napon azt mondják, vegyészmérnök lettél, készíthetsz arcpomádét vagy orvosságot. Azt mondják, bevezetheted az áramot a házba, azt mondják, kiveheted a vakbelemet. De nem ahogy éppen az eszedbe jut, hanem ahogyan azt a szabályzat előírja. Azt mondják, tervezhetsz házat, azt mondják revízió…

Tovább
Szálinger Balázs versei

Aranyvidék Arany buggyan a földből elő, Tér közepén törésvonal beáll. Hamarosan itt tornyok dőlnek el, És vöröset köhög a szentséges Jézus. A három templom terén most kezdik el Platók oltárától kihirdetni a törvényt. Ami népirtás, ma évődő, szinte pajkos, Ami folyó, fémesen folyik el. A mindenkori Kossuth Rádió A korábbi elit rendszerint odaszárad a bárka…

Tovább
Összeomlás

Szirák Péter: Sok szeretettel üdvözlök mindenkit! Egy nem túl derűs témáról, az összeomlásról fogunk beszélgetni, annak apropóján, hogy 100 évvel ezelőtt szűnt meg létezni a Monarchia s vele a történelmi Magyarország. Köszöntöm Hermann Róbert történészt a Károli Gáspár Református Egyetemről, Hodossy-Takács Előd teo­lógust a Debreceni Református Hittudományi Egyetemről, valamint Püski Le­ven­te és Velkey Ferenc történészeket…

Tovább
Gondolatkísérlet forradalommal

Potozky László 2017 végén megjelent második regénye, az Égéstermék egy jól kö­rülhatárolható tendenciát követ, illeszkedik az elmúlt években megjelent azon kö­tetek sorába, amelyek negatív jövőképet rögzítenek a társadalom drámai hanyatlásán keresztül. Potozky politikai disztópiája egy rövid időn belül eszkalálódó, véres forradalom vízióját láttatja egy fiktív, de evidens referenciákkal bíró, így könnyedén azonosítható kelet-európai országban. Sok…

Tovább
Várady Szabolcs versei

Emléksorok egy régi felsülésre Hogy veled hol rontottam el, sőt hogy nem is volt elrontani mit, arra csak jóval később eszméltem rá. Azon a rögtönzött házibulin, ahol a szomszéd szobában a barátom is jelen volt, első szeretőd és még mindig szerelmed, ott akartál lefeküdni velem, aztán soha. Ilyen afrodiziákum többé nem adódott: hogy hátha ránk…

Tovább
Mutáns történelem

Fredric Jameson a posztmodernről szóló kötetének (A posztmodern, avagy a kései ka­pitalizmus kulturális logikája, Noran Libro, 2010) Nosztalgia a jelenért című fe­jezetében hosszas fejtegetésbe bonyolódik történelem, történelmi regény és tudományos-fantasztikum viszonyáról a Kizökkent idő című Philip K. Dick-regény kapcsán. Jameson számára azért bizonyult hasznos példának az eredetileg 1959-ben megjelent mű, mert rajta keresztül remekül illusztrálható…

Tovább
Kerber Balázs versei

izzadt vitorla egy bolygó bucskázik az ablakban mint a zsizsikes felvételen elvetődik a kép ugrik az üveg az űr a pilóta kezében forgó kormány jobbra-balra húz a hajó ide-oda gurul a súly az ülések körtáncba kezdenek kezek felfelé mutatnak az alacsonyabb másodpilóta érvel hogy most talán a piros kart és aztán megint balra mert közeleg…

Tovább
Aczél Géza versei

(szino)líra torzószótár anyagias valami ostoba szivárvány ívei alatt szánalmas ahogy apró morálban őrlődve egész életünkben csak számolgatunk nehogy átlépjük a becsület küszöbét mikor na­gyobb szelet zsíros kenyérrel próbálkozunk sodoma kertjei mögött mivel rögtön merengni kezdünk a tisztes ősökön akiknek távoli tekintetében is ott a megütközött gesztus ha az örökül hagyott türelmes élet netán a rend…

Tovább
Ipiapacs egy, kettő, három…

Utazáskor valahogy mindig elmozdulnak bennünk a hangsúlyok. Az újonnan megismert tájak, emberek és közösségek mellett önmagunkról is újabb és újabb dolgokat tudunk meg. Így valójában nemcsak a szuvenírként vagy a trófeaként be­gyűjtött tárgyak révén vagy az új élmények, ismeretek és kapcsolatok által vá­lunk gazdagabbá, hanem azon keresztül, hogy ilyenkor valamennyire mindannyiszor kény­telenek vagyunk újra/átgondolni a…

Tovább
Al Berto: Tűzvészkert, ford. Urbán Bálint

Valami egészen megrendítőt állít a keresztény emberképről, jóllehet magáról az emberről az, aki a gondviseléssel együtt elvonja a történelemtől a metafizikai vo­nat­kozásokat. Arról az emberről, aki nem tud megszabadulni a transzcendencia utáni honvágytól, hiszen már pusztán azzal, hogy halandóságát valamiképp elgondolni képes, „metafizikára kárhoztatott lény” (Leszek Kołakowski: Metafizikai horror, Osiris–Századvég Gond, 1994, 23.). Érdemesnek látszik…

Tovább