Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Kétely „At eighteen our convictions arehills from which we look; at forty-fivethey are caves in which we hide.”(F. Scott Fitzgerald) Fél évvel azután, hogy meghalt anya,bementem a Casinóba, ami terménybolt lett azóta.Ott volt egy srác, A-nak hívom. Szőke, lágy beszédű,előtte tequila. Valamiért mellé ültem, és beszélni kezdettanyáról. Azt hiszem, akkor már nyár volt.Fél évvel azután,…
Tovább
A Groszcsek vadász nyulat fogott. Varjak keringtek fölötte, mint negatív hullócsillagok, és átkokkal károgták tele a szürke ég széleit. Ahogy a levegőbe szagolt, érzett némi kakukkfüves, zelleres illatot. Régi kányabecsináltlevesét, amit a Welzersheimék rókagombával bolondítottak meg állítólag egy kicsit. A nagyapjától tudta ezt, aki erdős volt Tab mellett valamikor, és telente minden héten négy madarat…
Tovább
A béke esélye Amikor nincsenek nevek, merta lent nyugvó, zavartalan ég mindentoda feltükröz, fent kanyarognakkiszáradt sárcsomók közt az utak,felfelé hull a túlérett, darázsvájtakörte, kútba dobott kavics fentpörög, mint lapjavesztett érme,amin a fej vonaltalan mintája,egy arctalan hős rajza felhőfoszlánybanoszlik el, amikor hold, nap éscsillagok odalent, víz alól gyújtjákderengésbe a másik arcát, mindenfénycsík vízgyűrűként ragyog, mindenúj nap…
Tovább
Fövenyparton Az óra akkor állhatott meg Az idő nem Azidő szerencsére szarik az órákra és afélreérthető érzelmekre Végül csak annyitkellett megértenie az őszinteségnek egyponton találkoznia kell a durvasággal Atöbbi már menni fog magától gondolta Ahogyeddig Szóval szórta be az álom parcelláit Az ábránd parcelláit sóval szórta be a szélAzt gondolta magáról neki menni fog hogy…
Tovább
Outsider, 41 KJI munkái elé Bennem egyre hosszabbra nyúlnaka szalmabálák árnyékai,nyár vége van, létem halkan neszez.Öleltem már annyit, tudjam, ha valaminek vége lesz,és hazudni is kész voltam a pirkadó parketta lépteit idegen lakásban.Osonni az évszakok tanítottak,41 év, a fenébe is, hogy lett ennyi most,utánaszámoltam, de bárhogy forgatom,a múló lét számlákat nem fedez. Villant a gép, laptop fényében…
Tovább
Széljegyzetek András testvér evangéliumához (Visky András: Kitelepítés) 5 amikor számára ismeretlen helyzetbe került, Apánk rendszerint a bibliapókerhez folyamodott, kapásból idézett valamit a szent könyvből, anélkül viszont, hogy elsőre világos lett volna előtte, miért éppen azzal a bibliai szakasszal hozakodik elő, egyszerűen csak hangosan kimondta azt, ami kikívánkozott belőle, kimondta, mert ki kellett mondania, semmi esetre…
Tovább
Visky András: Kitelepítés Ha egy szerző az első regényét közli, abban az olvasók általában egy pálya kezdetét, esetleg megújulását látják; beérkezést semmiképpen. Ebből a szempontból Visky András idén megjelent regénye, a Kitelepítés atipikus első regénynek mondható. Nincs szó valaminek a kezdetéről, a szerző ugyanis különböző műnemekben évtizedek óta írja ugyanazt az életrajzi ihletésű történetet: édesapját,…
Tovább
Visky András: Kitelepítés Családja történetéről Visky András számos alkalommal írt és beszélt az elmúlt évtizedekben: Júlia, Párbeszéd a szerelemről című drámája színházi előadásként (2002), rádiójátékként és kötetben (2003) is megjelent, interjúkötetének (Mint aki látja a hangot, 2009) személyes fejezetei a családi mikrotörténelem mélyére vezetnek. Bár a választott megszólalási formák és perspektívák korlátozzák az olvasót a…
Tovább
Nesto I. Nesto Fontanelli messziről jöttItália szülötteitt egyszerűen póknak hívták minél kisebb annál jobb súgta voltministránsának egyszerés hogy nemcsak halálig dea feltámadásig magához láncoljaaz ő gyermekeit és hogy Isten mellett ülnekannak jobbján majd mindahányanmézízű kislányok paradicsomában nemsoká minden hajadon tudtasorra kerül nincs menekvésa kis falu útjainak hálójábanakár muslincák a házakés keresztespók a templomnincs angyal kinek…
Tovább
Pályi András nyomán Hajnalban a varjak keltenek fel, ellepték az udvart, fekete tőlük a csűr meg a tornác. Mindig a fenyőfára ülnek, meg az öreg kút kávájára. Álmomban is hallom a károgásukat, a varjak nem alszanak. Igaz, mostanában összefolyik a nappal meg az éjszaka. Fel kellene kelni, Sári is mondja, mikor nagy ritkán meglátogat. Jön,…
Tovább
Bolívia Lámasült kinoával „Thoreau-t olvas és nyers koszton él” – mondják a visszavonult Grabowskiról a Macskafogóban. Húsz éve én is szinte teljes elszigeteltségben töltöttem volna dél-amerikai hónapjaimat, nem értesültem volna az otthoni hírekről, eseményekről. Hiába vagyok rendszeres hírfogyasztó, itt nem esett nehezemre önkorlátozást bevezetni: nem olvasok híroldalakat, a netet igyekszem csak az utazás szolgálatába állítani.…
Tovább
Alföld 2023/5. A májusi Alföld Portré rovatának középpontjában Térey János alakja és írásművészete áll. Poós Zoltán a költő életútját, műveltségét, habitusát idézi föl emlékező beszédében, s hasonlóra tesz kísérletet az „Ez a föld gondolkodtat, levegője táplál” címmel megrendezett kerekasztal-beszélgetés is Bazsányi Sándor, Lanczkor Gábor, Papp András, Poós Zoltán és Fodor Péter részvételével. Bednanics Gábor az…
Tovább
Kukorelly Endrével Pótor Barnabás beszélget Pótor Barnabás: Ez a beszélgetéssorozat az olvasás hívószava köré szerveződik, és amikor készültem a mai alkalomra, azon gondolkodtam, hogy talán nekem van a legkönnyebb dolgom a moderátorok közül, mivel az eddigi résztvevők nem mindegyike írt egy 500 oldalas kötetet saját olvasmányélményeiről, kvázi személyes kánonjáról. A 2016-ban megjelent Porcelánboltra gondolok, melyet…
Tovább
Még szerencse, hogy napközben bementem az egyetemre, és befejeztem egy beadandóm is. Most bűntudat nélkül téphetek. Ha maradt volna füvem, akkor a délután azzal megy el, hogy azt szívom, ha nem lett volna, és tudom, nem is lesz, a nap mély agóniába süppedve telik, mondván „mit értem el az életben, ha huszonkét évesen még egy…
Tovább
Tajték mikor a kerti csap elárasztjaa homokozó építményeit és alagútrendszerétvize kivájja majd belepiaz árkokat ereket elágazásokatderék ólomkatonámként sodródom az árbancsak ajtók csak kapuk csak ablakokbárhová lépünknyitnikék nyitnikékszakadnak be szárnyaika hányástól való fulladást már megszoktama holttestek átjárják testnyílásaimatzakatol bennem a mozgásitt mindent a víznek építettemtudja ezt az ólomkatona isazonban lépten-nyomon igyekszik gátakat emelnimentve ami menthetőtestével torlaszolná…
Tovább
Gellén-Miklós Gábor: Szálazódik szét Nagyon szép cím. S amikor beütöm a szövegszerkesztőbe, a cím első szavát pirossal aláhúzza a láthatatlan kéz. Vagyis azt sugallja, hogy ilyen szó nincs. Tehát a költő nyelvteremtő erejét fedezhetjük föl? Részben. Aztán beütöm a Google-ba is a szót, és hosszasan csak eme kötet reklámjaira bukkanok. Előbb-utóbb azonban egy papíripari szövegben…
Tovább
Géczi János: A napcsíkos darázshoz. Géczi János versei (1978–2020), szerk. Reményi József Tamás Két kötet van az asztalon. Kontinentális kedden nyugszik a napcsíkos darázs. Az előbbi Géczi János 2017-ben megjelent gyűjteményes kötete: cirka ezer oldal, harmincévnyi vers. A napcsíkos darázshoz című verseskönyv 2021-ben jelent meg, szintén gyűjtemény (1978–2020), de tartalmaz új, kötetben eddig nem közölt…
Tovább
Lehetne így Cambridge-be, O-nak Lehetne kiabálni is. Nem találom a szavakat,hiába keresem, a szekrényalatt is néztem, nem, nem,nincsenek sehol. Ki kellene beszélni mindent. Akkor nem lenne semmiháború, akkor nem lehetne!,fiókból, ha előszedett mondat,még az is segít. Lehetne így, együtt, magányosan. Menekült vagy, ahogyan én is.Elhagyott szavakat keresek,hogy végre elmagyarázzam,mit is, és miért. Váltott lovakkal sietek…
Tovább
Bakó Endre az elmúlt évtizedek folyamán különböző fórumokon megjelent, Debrecen és Nagyvárad irodalmi és művelődéstörténeti múltjával foglalkozó tanulmányainak, esszéinek és dokumentumriportjainak gyűjteményes kötetbe foglalására már korábban is volt példa. Ezek hozzáférhetőek magyarországi (Rejtett vízjelek. Irodalmi tanulmányok, Napló Kiadás, Debrecen, 2008; Ágak és hajtások. Irodalmi tanulmányok, Felsőmagyarországi Kiadó, Miskolc, 2014) és romániai (nagyváradi) kiadásokban is (Irodalmi…
Tovább
Apám Ő az, ott. Látod? Nézem a fiamat, ahogy nézi a képet, rajta az apámmal. Ő a nagyapád. Ekkor láttam utoljára. Nem sokkal azután készült a kép, hogy felállt az asztaltól, a kávéház teraszáról. Ahol én ültem, néhány pillanattal korábban még vele szemben. Nem is tudom, hogy kiáltani akartam vagy utána menni. Talán mind a…
Tovább
Uruguay és Paraguay – Két hét a marhasültek és a diktátorok földjén Azért vontam össze két országot egy bejegyzésbe, mert mindkettőben egy-egy hetet töltöttem. Uruguayban ráadásul egy jó baráttal kettesben, ahol ő találta ki az útitervet. Természetesen mindkét helyen meg lehetett volna jó pár nappal toldani az ott-tartózkodást, de így sincs hiányérzetem, amit akartam, megnéztem.…
Tovább
Falcsik MariPacsírtajaj „Megyek. Télbe itt ragadtpacsírta síratja párját a magasba.”– e megjegyzéssel találtatott SzendreyJúlia hátrahagyott papírjai közt Pacsírtajaj! S te? – Hallod-é?Hegedetlen sebembe váj,Legyilkolt nyarunk siratójaként,Gyászában csapongó madár. S mílyen remény az, Istenem? –Tested körűl a harci zajMíg némult, már nyugvó tetemedenŰlt meg a csönd hullámival? Vagy mellkasod még elevenNyíló husába belemart,Friss vér buggyant vas-ütte…
Tovább
Aki alszik, az „Emlékezet s remény”Petőfi Sándor: Pacsírtaszót hallok megint Aki alszik, mind beborulteget lát s vakító földet,párnáját maga alá gyűri, hogylegyen valamivel könnyebb. Aki alszik, a helyén van,Másik oldalára fordula test, kilát a testből a lélek,test szuszog, a lélek lendül. Aki alszik, épp elegetlát, mert befelé látogat,lát elég sokat magából, és látjól vagy pocsékul másokat.…
Tovább
Jóval a szezon vége után Petőfi emlékére Nem reccsen, nem gyémántkemény a fagy:a gyökérszagú levegő elég.Tóparti séta, búcsúvacsora,a gyertya is úgy jó, ha végigég. Harsányan írt, imperatív színekkel,ahogy a festő, Csontváry csinálta.A szabadság, a szerelem piros,a fű zöld, az ég kék, a szalma sárga. Ez a tél sáros, öreg, suttogó,a nád között a ködbe fut…
Tovább
Dirib-darab hazám Szárnyalni odafent ma is?Próbáltam így. Próbáltam úgy.Nem sikerült. Más kotta. Más idő.Költő, ne ébredezz! Aludj! Ne lelkesülj! Ne testesülj!Nem érdemes. Maréknyi por.Maréknyi csont. Minek keresni hát?Pacsirta nincs. Ki szól, mi szól? Írtam volna Petőfi-dalt.Pacsirtásat. Örömtelit.De itt most fülemile a divat.Csak esti énekre telik. Törik-szakad. Dirib-darab.Nincs nemzet. És nincs diadal.Rég elcsatolták a csatateret.Ki betakarna,…
Tovább
Kemény István: Állástalan táncos. Válogatott versek és válaszok Hegyi Katalin kérdéseire Komoly fejtörésre adhat alkalmat, ha a Kemény István ötven- és hatvanéves születésnapja alkalmából kiadott kötetek táncosnőjét és táncosát próbáljuk valamilyen módon a kerek évfordulókhoz kapcsolni. S szintén némileg erőltetettnek tűnne az állástalan jelzőből is kiindulni e könyvek esetében, bár a költőség megközelíthető bejelentett munkaviszony…
Tovább
Eposzrészlet A gyökér 1 Jönnek utánam, jönnek értem, hiába folytatok rejtőzködő életmódot, végem. Hiába mondom, hogy nem ér a nevem, hiába látják, hogy ez itt az én helyem, nem hallanak, nem látnak, kiásnak másnak, tudják, megérem a pénzem, így aztán végem. Én teszem naggyá őket, azzal, hogy vagyok, hogy magamhoz hozzáférést adok, pedig dehogy adok:…
Tovább
Azt mesélték a faluban, hogy 1945-ben történt, közvetlen a felszabadulás idején, amikor Emmer Erzsébetet meggyanúsították. Nagyapám, aki ekkoriban a Pest megyei rendőrségen dolgozott és orvos volt, ugyanezt jegyezte fel a noteszébe. Erzsébet a három napos csecsemőjét egy kútba dobta a vastelep területén. A tanúkat a rendőrség később kihallgatta, ők voltak azok, akik ellátták a szüléskor.…
Tovább
Térey Jánosnak (1970–2019) adalékok a cívis öntudathoz egy cívisház kapcsán „A Kétmalom utca 17. eredetijét annak idején reprodukálták a Magyar Építőművészetben. Az utódját meg a Veranda magazinban fotózzák körbe. Akad, aki »paraszt-Gaudí«-nak nevezi, és bizony, nem egészen alaptalanul. Persze, ha Budapesten a nyersbeton, hullámzó homlokzatú Meininger szálloda utalgat a maga praktikus, vendéglátó-ipari egyszerűségében a némileg…
Tovább
Garaczi Lászlóval Vigh Levente beszélget Vigh Levente: Pár órája nyitottad meg a Debreceni Ünnepi Könyvhetet. Hogyan emlékszel vissza ezekre az eseményekre: a pályád elején volt-e olyan író-olvasó találkozó, ami meghatározónak bizonyult, emlékezetes maradt akár íróként, akár olvasóként? Garaczi László: Könyvheti, nagyon erős könyvheti élményeim nincsenek. Mikor ’81 körül megismerkedtem és összebarátkoztam olyan írókkal, akik már…
Tovább