A költészet biciklije

Fenyvesi Ottó: Paloznak overdrive „And youth, oh youth, are being seducedby the greedy hands of politics & half truths.” (The The: The Beat(en) Generation) Vagány címet adott új kötetének Fenyvesi Ottó, a „bőrdzsekis anarcho-líra” (Virág Zoltán) magyar trubadúrja. A kétszavas cím mindkét eleme idegenül cseng a kortárs magyar költészet kontextusában. A Paloznak déli szláv eredetű…

Tovább
Az Utolsó Remény nevű gyár

Tallér Edina: Lány a város felett A félelem a jövőtől talán még sosem volt olyan erős, mint manapság: bár világvégejóslatok, apokaliptikus víziók mindig is léteztek, most először van valódi, racionális alapunk arra, hogy attól tartsunk, az emberiség már nem élhet sokáig a Földön, ráadásul tudjuk azt is, hogy ezért a helyzetért mi magunk vagyunk a…

Tovább
Visszateremtett jelentések

Markó Béla: Egy mondat a szabadságról Hogy hány pontos mondat lehetséges a szabadságról, nehéz belátni. De egyetlenegyre támaszkodni szédületes vállalkozásnak tűnhet, jelzi ezt vizuálisan Markó Béla legfrissebb könyvének borítója is az alulnézetből látott, korinthoszi oszlopfők által tartott mennyezettel. A verseskötet egésze viszont megnyugtat afelől, hogy egy mondat sem a semmiből érkezik, és semmiképp sem gondolja…

Tovább
„Pszichedelikus minimál”

Halász Rita: Mély levegő Vera, a Mély levegő elbeszélője és főszereplője történetébe akkor csöppenünk bele, amikor visszaköltözik apjához két óvodás kislányával, házassága válságának mélypontján. Fiatalkori álmok meghiúsulása, rossz szülői minták, kudarcok a szülői szerepben, verbális és fizikai bántalmazás, megcsalás: olyan forgatókönyv kezd kibontakozni, amely a környezetünkből, a saját életünkből, a női sajtóból, a közösségi oldalak…

Tovább
Vádbeszéd a vádbeszédről

Háy János: A cégvezető Tekinthetjük-e az irodalomkritikát vádiratnak, a könyvet vádlottnak, a kritikust pedig vádlónak? A vádirat feladata az identifikálás, a vádlott személy és a bűncselekmény megnevezése, a szükséges bizonyítékok felsorolásával. Ezzel szemben hogyan jár el a kritikus? Kritikát ír egy műalkotásról, melyet először megnevez és elhelyez egy kulturális hálózatban, majd számot vet azzal, hogy…

Tovább
Kortárs fórum: vita az újabb költészet fejleményeiről (3.)

Az Alföld körkérdése Mohácsi Balázs Juhász Tibor verseskönyvéről írott kritikája nyomán Az Alföld folyóirat online felületén Mohácsi Balázs A szegénység krónikása címmel önreflexív és problémafelvető, a könyvet a kortárs költészet (irodalom) általános szempontjai felől is kérdező bírálatot írt Juhász Tibor Amire telik című könyvéről. Úgy éreztük, hogy mind az írás, mind a verseskötet több olyan fontos kérdést pedzeget (a költészet prózaisága,…

Tovább
Kortárs fórum: vita az újabb költészet fejleményeiről (2.)

Az Alföld körkérdése Mohácsi Balázs Juhász Tibor verseskönyvéről írott kritikája nyomán Az Alföld folyóirat online felületén Mohácsi Balázs A szegénység krónikása címmel önreflexív és problémafelvető, a könyvet a kortárs költészet (irodalom) általános szempontjai felől is kérdező bírálatot írt Juhász Tibor Amire telik című könyvéről. Úgy éreztük, hogy mind az írás, mind a verseskötet több olyan fontos kérdést pedzeget (a költészet prózaisága,…

Tovább
Nekünk (ilyesmi) Trianon kell

Nézzünk bizakodva a múltba! alternatív Trianon, szerk. Cserna-Szabó András és Fehér Renátó A kontrafaktuálisnak nevezett történetírás az utóbbi időben nemcsak a populáris regiszterben terjedt el (cikkek és esszékötetek jelentek meg, internetes oldalak jöttek létre és rajongói közösségek formálódtak), hanem a professzionális történészek körében is nagyobb az elfogadottsága, mint akár csak néhány évtizeddel korábban. Persze, a…

Tovább
Kortárs fórum: vita az újabb költészet fejleményeiről (1.)

Az Alföld körkérdése Mohácsi Balázs Juhász Tibor verseskönyvéről írott kritikája nyomán Az Alföld folyóirat online felületén Mohácsi Balázs A szegénység krónikása címmel önreflexív és problémafelvető, a könyvet a kortárs költészet (irodalom) általános szempontjai felől is kérdező bírálatot írt Juhász Tibor Amire telik című könyvéről. Úgy éreztük, hogy mind az írás, mind a verseskötet több olyan fontos kérdést…

Tovább
„Közelebb kerülni a minél távolabbhoz”

Kemenes Henriette: Odú; Ozsváth Zsuzsa: Előző részek Kemenes Henriette és Ozsváth Zsuzsa egyazon költőnemzedékhez tartoznak, és hasonló irodalmi körökben mozognak: mindketten az Élő Várad Mozgalom tagjai, és kötetüket is ugyanazon szerkesztő, Antal Balázs gondozta. Ahogy Codău Annamária és Demény Péter is rámutatott a Látó 2020. októberi számában, ennek a közös indulásnak megvannak a nyomai a…

Tovább
Lemondani a balladáról

Pál Sándor Attila: Balladáskönyv Egy régi műfaj használata egyszerre eredményezheti a megidézett műfajnak való tisztelgést és annak roncsolását is. Ez érvényes Pál Sándor Attila harmadik, Balladáskönyv című verseskötetére is. A roncsolás különböző játékos elgondolásait láthatjuk a Balladáskönyv verseiben. Izgalmassá teszi ezt a költői kísérletet az – vagy még inkább, eleve ez teszi költőivé –, hogy…

Tovább
Zoli meg én

Nemes Z. Márió: Barokk Femina Nemes Z. Márió új verseskönyve a költői életmű eddigi legjelentősebb darabja. A Barokk Femina egyszerre értelmezhető egy, a költői világ immanenciáját tételező, valamint egy a nagyon is valóságos félmúltbéli eseményekkel és a szerzői életúttal párbeszédre lépő alkotásként. Ez utóbbi vonatkozást, még mielőtt az explicit történeti-politikai dimenzió jelenlétéről megbizonyosodhatnánk, már pusztán…

Tovább
A krematórium csendes környéke

Biró Krisztián: Eldorádó ostroma „Kiket hamvasztottál el magadban?” – kérdezi Biró Krisztián Csendes környék című abszurd idilljében, mely a városokként elgondolt testekbe beépülő krematóriumokról szól. Az emlékezet tereit konkretizáló metafora egyre erőteljesebben terjed ki az irodalmi szövegek létmódjára és a történelemszemlélet, a hagyomány emlékezésstratégiáira is. A vers valamiféle krematóriuma az érzelmeknek, a retorikai korlátoknak, a…

Tovább
Tízemeletes magány

Janáky Marianna: Paplan alatt Letisztult, egyszerű fehér háttéren arcból kinövő, havas ágak. A körvonalak összemosódnak környezetükkel, az arc levedli nemét, és belesüpped a végpontnélküliségbe. Vizuális szinten egy ilyen antropomorf nirvána fogadja az olvasót, aki kezébe veszi Janáky Marianna 2019-ben megjelent Paplan alatt című kötetét, és ez a fátyolos szemléletesség áthatja mind a benne foglalt öt…

Tovább
Emlékezni, kik is lehetünk

Békési Sándor: Memoria Sanctorum, A középkori magyar szentek emlékezete Első látásra talán megdöbbentőnek tűnhet, hogy egy nyugalmazott református teológiai tanár a középkori magyar szentek életéről szóló könyvecskével hozakodik elő. Ám ez csak azok számára lehet meglepő, akik nem ismerősek Békési Sándor több évtizedes tudományos munkásságával, amelyben a hazai protestáns teológia figyelmét gyakorta elkerülő személyek és…

Tovább
Pőreség és hajlékonyság

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő; ford. Mesterházi Mónika Egy halott quattrocento festő felfelé zuhan „mint egy / hal ahogy a szájába akadt horoggal húzzák / már ha egy halat ki lehetne halászni egy / 6 láb vastag téglafalon át” (11.), és egy múzeumban találja magát. Akár így is kezdődhet Ali Smith Hogy lehetnél mindkettő című…

Tovább
A szegénység krónikása

Juhász Tibor: Amire telik Nem tetszik Juhász Tibor legújabb verseskötete, az Amire telik. A vékony, (tokkal-vonóval, Scolar-reklámmal) hetvenkét oldalas kötet három címtelen ciklusban negyvenegy szöveget tartalmaz. Ezek mindegyike jellemzően a társadalmi nyomorról szól, többnyire az északkelet-magyarországi szegregátumok, a szegények és a melósok élethelyzetei jelennek meg. Az új kötet a tárgyilagos (tárgyias?), olykor a tudományos, deskriptív…

Tovább
Nem szégyen a futás

David Grossman: Futni valakivel, ford. Rajki Andárs „Egy kutya vágtat az utcán, egy fiú meg utána.” (9.) Sokszor találkozunk ezzel a jelenettel, míg végigolvassuk David Grossman könyvét, de ez nemcsak egy visszatérő helyzet, hanem a regény kicsinyítő tükre is. A két szálon futó elbeszélés mindkét nézőpont-karaktere hol az események elől, hol utánuk lohol, nyomoznak és…

Tovább
Írni, ahogy

Láng Eszter: Élni, ahogy Tárgyakkal teli az otthonunk, az életünk. Ott vannak a konyhában, a nappaliban, a pincében vagy éppen kertben. A polcon is, a többi könyv társaságában – mert a könyv is egy tárgy, bár nem kevesek számára sok máshoz képest kitüntetett jelentőséggel bír. (Közéjük tartozom én is, és jó néhány barátom. Van, akivel…

Tovább
A szerző halálai

Bartók Imre: Majmom, Vergilius A főleg, ám nem kizárólag regényíróként ismert Bartók Imrétől érdekes műfaji kitekintésként hat a tavaly megjelent Majmom, Vergilius. A Műút-könyvekért felelős Szépmesterségek Alapítvány kiadásában megjelent prózavers egy, főként a haldokló címszereplő szemszögéből íródott hosszú, első ránézésre szinte monológszerű szöveget takar, amelynek folyamatosságát talán az jellemzi a legjobban, hogy nem szerepel benne…

Tovább
Múltfeldolgozás és diffúz emlékezés

Marcel Beyer: Kaltenburg, ford. Győri László Idén nyáron a magyar sajtóban is megjelent, a holland, német és francia nyelvű sajtó tele volt a hírrel, miszerint Fülöp belga király „legmélyebb sajnálatát” fejezte ki az egykori Belga Kongó lakosságát a gyarmatosítás idején ért vérengzésekért, melyek fő elindítója az akkori belga királyi család volt, élén II. Lipóttal. A…

Tovább
Neked szálas tea, nekem filteres

Kulturális iparágak, kánonok és filterbuborékok, szerk. Bárány Tibor, Hamp Gábor, Hermann Veronika Kultúra a digitális forradalom idején projektcímmel 2019 elején fontos média- és kultúratudományos fórum indult útnak a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének, illetve az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének közös szervezésében. Azóta minden évben aktuális és nemzetközileg is releváns témák köré csoportosulnak a konferenciák,…

Tovább
Migrációs nyomás

Tompa Andrea: Haza Nem kell nagy újságolvasónak lenni, hogy tudjuk, kevés aktuálisabb téma van a mai Európában, mint a migráció. Milliók kelnek évről-évre útra, hagyják hátra ideiglenesen vagy örökre az otthonukat, sokféle okból: van, aki menekül, van, aki kalandra, új tapasztalatokra vágyik, van, aki szeretne jobban élni, tanulni. Mindnyájan úgy érzik: menni muszáj. Közös az…

Tovább
Az eszmélés redői

Székely Örs: Ostinato Nem tagadom, hogy a Román Írószövetség debütdíját, valamint a Makói Medáliák-díjat elnyerő Székely Örs első kötetét olvasván sok emlékem fölmerült a szerzővel kapcsolatosan, akivel legalább tíz éve ismerjük egymást: elsősorban a magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyekről gimnazista éveinkből, másodsorban a BBTE folyosóiról. Mindez a szerző debütkötetére kíváncsiak számára mit sem jelent, ám…

Tovább
Szürkéssárga nap

Szolcsányi Ákos: Piros Időtlen vád a mindenkori kortárs verseskötetekkel kapcsolatban, hogy nehezen befogadhatók. A Szolcsányi Ákos Pirosa előtt megjelent Műút-könyv, Bartók Imrétől a Majmom, Vergilius például olyan mértékű előzetes ismeretanyagot, utánanézést és szellemi erőfeszítést vár el olvasójától, hogy az akár többeket is eltántoríthat a kötettel való bensőségesebb megismerkedésétől. A Piros esetében azonban nem egészen ez…

Tovább
A költészet alanya

Balla Zsófia: A darázs fészke Balla Zsófia új kötetének megjelenése időszerűnek mondható. A tavalyi évben hetvenedik születésnapját ünneplő költő esszéi, tárcái, alkalmi prózai írásai elszórva léteztek már az irodalmi világban, és ezek a megszólalások kivétel nélkül mindig súllyal, komoly erővel bírtak. Összegyűjtésük, rendező szerkesztésük éppen ezért hiánypótló: egy kötetben adnak portrét egy különleges lírikusról. Költői…

Tovább
„Vesszünk meg”

Solymosi Bálint: Vakrepülés. Gerillaregény „Ami nem betegít, az szóra sem érdemes, […] egy eleven történet kell; olyan, amelynek eshetősége van arra, hogy olvasóját, hallgatóját lebetegítse, így különféle belátásokra kényszerítse” (362.), hangzik Solymosi Bálint főhős-narrátorának nem sok derűt ígérő ars poeticája egy olyan kötetben, ahol a boldogság is „szenvedés és patológia” (242.). A borítón ökölbe szorított…

Tovább
Összművészeti tapintat

Megkésett gondolatok Géczi János legújabb verseskötetéről Önmagamnak tett régi ígéretemet váltom be e recenzió megírásával. A Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral című Géczi-kötetről ugyanis azóta tervezek írni, amióta tavaly, rögtön a kiadását követve egyik szokásos, céltalan könyvesbolti nézelődésem alkalmával a kezembe került. Olyan könyvről van ugyanis szó, amely már testiségével is megszólít,…

Tovább
Átölelendő alteritások

Kérchy Anna: A nő nyelvet ölt. Feminista narratológiai, esztétikai, testelméleti tanulmányok Kérchy Anna legújabb, magyar nyelvű kötete a szegedi Ikonológia és Műértelmezés című sorozat 14. részeként jelent meg 2018-ban a JATEPress gondozásában, s az igen színvonalas és sokszínű sorozat korábbi darabjait áttekintve szembeötlő, hogy A nő nyelvet ölt az első olyan kiadványuk, amely a gender…

Tovább
Félhomályos, félszabad

Juhász Márió: A konyhában meg Elmore James szól „csak megyek, mintha választásom volna” „meg akarták írni az összes giccses hazaút-verset” Juhász Márió tehetséges, pályakezdő szerző. Ritkásan, rendszertelenül publikál, nem nyomul – inverz módon ezzel tűnik ki a debütálás kapujában tolongó-toporgó, mind népesebb mezőnyből, az úgynevezett fiatalokéból (ez esetben: első kötetük előtt állókéból). Verseit, pályája megfontolt…

Tovább