Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Lehetne így Cambridge-be, O-nak Lehetne kiabálni is. Nem találom a szavakat,hiába keresem, a szekrényalatt is néztem, nem, nem,nincsenek sehol. Ki kellene beszélni mindent. Akkor nem lenne semmiháború, akkor nem lehetne!,fiókból, ha előszedett mondat,még az is segít. Lehetne így, együtt, magányosan. Menekült vagy, ahogyan én is.Elhagyott szavakat keresek,hogy végre elmagyarázzam,mit is, és miért. Váltott lovakkal sietek…
Tovább
Bakó Endre az elmúlt évtizedek folyamán különböző fórumokon megjelent, Debrecen és Nagyvárad irodalmi és művelődéstörténeti múltjával foglalkozó tanulmányainak, esszéinek és dokumentumriportjainak gyűjteményes kötetbe foglalására már korábban is volt példa. Ezek hozzáférhetőek magyarországi (Rejtett vízjelek. Irodalmi tanulmányok, Napló Kiadás, Debrecen, 2008; Ágak és hajtások. Irodalmi tanulmányok, Felsőmagyarországi Kiadó, Miskolc, 2014) és romániai (nagyváradi) kiadásokban is (Irodalmi…
Tovább
Apám Ő az, ott. Látod? Nézem a fiamat, ahogy nézi a képet, rajta az apámmal. Ő a nagyapád. Ekkor láttam utoljára. Nem sokkal azután készült a kép, hogy felállt az asztaltól, a kávéház teraszáról. Ahol én ültem, néhány pillanattal korábban még vele szemben. Nem is tudom, hogy kiáltani akartam vagy utána menni. Talán mind a…
Tovább
Uruguay és Paraguay – Két hét a marhasültek és a diktátorok földjén Azért vontam össze két országot egy bejegyzésbe, mert mindkettőben egy-egy hetet töltöttem. Uruguayban ráadásul egy jó baráttal kettesben, ahol ő találta ki az útitervet. Természetesen mindkét helyen meg lehetett volna jó pár nappal toldani az ott-tartózkodást, de így sincs hiányérzetem, amit akartam, megnéztem.…
Tovább
Falcsik MariPacsírtajaj „Megyek. Télbe itt ragadtpacsírta síratja párját a magasba.”– e megjegyzéssel találtatott SzendreyJúlia hátrahagyott papírjai közt Pacsírtajaj! S te? – Hallod-é?Hegedetlen sebembe váj,Legyilkolt nyarunk siratójaként,Gyászában csapongó madár. S mílyen remény az, Istenem? –Tested körűl a harci zajMíg némult, már nyugvó tetemedenŰlt meg a csönd hullámival? Vagy mellkasod még elevenNyíló husába belemart,Friss vér buggyant vas-ütte…
Tovább
Aki alszik, az „Emlékezet s remény”Petőfi Sándor: Pacsírtaszót hallok megint Aki alszik, mind beborulteget lát s vakító földet,párnáját maga alá gyűri, hogylegyen valamivel könnyebb. Aki alszik, a helyén van,Másik oldalára fordula test, kilát a testből a lélek,test szuszog, a lélek lendül. Aki alszik, épp elegetlát, mert befelé látogat,lát elég sokat magából, és látjól vagy pocsékul másokat.…
Tovább
Jóval a szezon vége után Petőfi emlékére Nem reccsen, nem gyémántkemény a fagy:a gyökérszagú levegő elég.Tóparti séta, búcsúvacsora,a gyertya is úgy jó, ha végigég. Harsányan írt, imperatív színekkel,ahogy a festő, Csontváry csinálta.A szabadság, a szerelem piros,a fű zöld, az ég kék, a szalma sárga. Ez a tél sáros, öreg, suttogó,a nád között a ködbe fut…
Tovább
Dirib-darab hazám Szárnyalni odafent ma is?Próbáltam így. Próbáltam úgy.Nem sikerült. Más kotta. Más idő.Költő, ne ébredezz! Aludj! Ne lelkesülj! Ne testesülj!Nem érdemes. Maréknyi por.Maréknyi csont. Minek keresni hát?Pacsirta nincs. Ki szól, mi szól? Írtam volna Petőfi-dalt.Pacsirtásat. Örömtelit.De itt most fülemile a divat.Csak esti énekre telik. Törik-szakad. Dirib-darab.Nincs nemzet. És nincs diadal.Rég elcsatolták a csatateret.Ki betakarna,…
Tovább
Kemény István: Állástalan táncos. Válogatott versek és válaszok Hegyi Katalin kérdéseire Komoly fejtörésre adhat alkalmat, ha a Kemény István ötven- és hatvanéves születésnapja alkalmából kiadott kötetek táncosnőjét és táncosát próbáljuk valamilyen módon a kerek évfordulókhoz kapcsolni. S szintén némileg erőltetettnek tűnne az állástalan jelzőből is kiindulni e könyvek esetében, bár a költőség megközelíthető bejelentett munkaviszony…
Tovább
Eposzrészlet A gyökér 1 Jönnek utánam, jönnek értem, hiába folytatok rejtőzködő életmódot, végem. Hiába mondom, hogy nem ér a nevem, hiába látják, hogy ez itt az én helyem, nem hallanak, nem látnak, kiásnak másnak, tudják, megérem a pénzem, így aztán végem. Én teszem naggyá őket, azzal, hogy vagyok, hogy magamhoz hozzáférést adok, pedig dehogy adok:…
Tovább
Azt mesélték a faluban, hogy 1945-ben történt, közvetlen a felszabadulás idején, amikor Emmer Erzsébetet meggyanúsították. Nagyapám, aki ekkoriban a Pest megyei rendőrségen dolgozott és orvos volt, ugyanezt jegyezte fel a noteszébe. Erzsébet a három napos csecsemőjét egy kútba dobta a vastelep területén. A tanúkat a rendőrség később kihallgatta, ők voltak azok, akik ellátták a szüléskor.…
Tovább
Térey Jánosnak (1970–2019) adalékok a cívis öntudathoz egy cívisház kapcsán „A Kétmalom utca 17. eredetijét annak idején reprodukálták a Magyar Építőművészetben. Az utódját meg a Veranda magazinban fotózzák körbe. Akad, aki »paraszt-Gaudí«-nak nevezi, és bizony, nem egészen alaptalanul. Persze, ha Budapesten a nyersbeton, hullámzó homlokzatú Meininger szálloda utalgat a maga praktikus, vendéglátó-ipari egyszerűségében a némileg…
Tovább
Garaczi Lászlóval Vigh Levente beszélget Vigh Levente: Pár órája nyitottad meg a Debreceni Ünnepi Könyvhetet. Hogyan emlékszel vissza ezekre az eseményekre: a pályád elején volt-e olyan író-olvasó találkozó, ami meghatározónak bizonyult, emlékezetes maradt akár íróként, akár olvasóként? Garaczi László: Könyvheti, nagyon erős könyvheti élményeim nincsenek. Mikor ’81 körül megismerkedtem és összebarátkoztam olyan írókkal, akik már…
Tovább
A rejtekhely Évekkel korábban vágták ki az öreg olajfát.Négyen kellettek hozzá, a csavaros törzs –mint egy összetett gondolat a világról –csak nehezen adta meg magát. Most pedig bántó lett a földből kiálló csonk, ki kellettásni. És a rögök közül felszínre került egymárvány nőalak – egyik keze csípőretéve, a másik a tarkóján. „Eddig még soha nem…
Tovább
Władisław Stanisław Reymont: Lázadás; ford. D. Molnár István Nem kortárs szerző alig ismert művét kiadni kockázatos vállalkozás. Ezt tette nemrég a Rézbong Kiadó: megjelentette Władysław Stanisław Reymont utolsó publikált kisregényét, a Lázadást (Bunt) D. Molnár István fordításában. Reymont (1867–1925) neve ismerős a magyar olvasóknak is: az öt lengyel irodalmi Nobel-díj közül időrendben a második birtokosa.…
Tovább
Molnár T. Eszter: Hidegkút Totth Benedek Holtversenyével (2014) és Mohácsi Árpád Párizsi befutójával (2021) helyezhető egy sorba Molnár T. Eszter Hidegkút című regénye. Előbbivel a kamaszdevianciák, utóbbival a budapesti értelmiségi középosztály kiüresedett és problematikus életvezetésének ábrázolása rokonítja. Közös vonásuk, hogy hőseik életét családi traumák, titkok és bűnök terhelik, amelyeknek feloldatlansága nemzedékről nemzedékre hagyományozódik, és torkollik…
Tovább
2023/4. Az áprilisi Alföld tanulmányrovatának középpontjában a betegség irodalmi ábrázolásának kérdése áll. Simon Attila a járvány és a politika viszonyát veszi górcső alá az Iliász I. énekében, Szabó Csaba József Attila Ős patkány terjeszt kórt… című versét elemzi, Mezei Gábor pedig Oravecz Imre életművében vizsgálja a betegségek érzékelésének irodalmi mintázatait. Szépirodalmi anyagaink között Darvasi Lászlótól,…
Tovább
Én semmi nagyon vidám országom Sem különösebb szerencsétlenség nem volt,és váratlan sem igazán,hogy az lett, ami lett.Miért történt volna másként,hogy a wurstli, a szellemkastély,a patak árterén dülöngélő üres házak sora,a sárgán szomjazó puszta újra éledt,és dehogyis akart másféle pásztorokat,más szabályokat és olyan viszonyokat,melyeknek a bajlódás volna a legfőbb erénye.A születés, az élet, a haldoklás legyen…
Tovább
Fiat (voluntas tua) A halál fogadatlan kántora:sorra búcsúztatom barátaimat.S begyújtva már a fekete Fiat,amely értem jön: elmúlás torae versem is. Utam Fiatban kezdtem,nyolcszázötvenes piros kocsiban.Egyszerre voltam benne Pesten,s – nemcsak a rím kedvéért – Szocsiban. Így lett a kocsim neve Atma.Abban nősültem, írtam, háltam,s hogy mi egyebet tettem, csináltam,ki tudja immár azt ma.S hogyha majd…
Tovább
Vonnák Diána: Látlak Szikes talajon kéklő vízér, deltáján aranysárga, lombszerű foltok. A Látlak című novelláskötet borítóján szereplő kép, Kirják József nagyszerű felvétele különös látásmódot tükröz, a Kiskunságot madártávlatból, a bejáratott vizuális sémáinktól eltérő módon láttatja. A fotó remekül illik Vonnák Diána debütáló kötetéhez – a szerzőt szintén a sablonos formálásmódtól eltérni igyekvő attitűd jellemzi, a…
Tovább
Argentína – Gleccsertől vízesésig Kezdjük egy kis történelmi áttekintéssel! Ahogy azt az elmúlt hónapban tapasztaltam, José de San Martín az első számú argentin nemzeti hős, Argentína, Chile és Peru felszabadítója. 1818-ban seregével átkelt az Andokon, ez a vakmerő és váratlan lépés nagyban segítette csatái megnyerésében a spanyolok ellen. 1822-ben volt két négyszemközti találkozója Bolívarral, amelyek…
Tovább
A zsákos bácsi kijött a házból, és a zsákot a kezében hozta. Odabent volt az udvaron, mi meg a kerítésen kívül, az utcán, még nem is annyira közel, és amikor elindult, nem arra indult, hanem hátrament a kicsi, ráncos öreg a kicsi, ráncos háza előtt a fejébe nyomott nagy kucsmában, amely nagyobb volt majdnem, mint…
Tovább
Mihók Tamás: Rizómazaj A humánperspektíván, az ember egyeduralkodó státuszán túltekintő szemlélete a poszthumán költészethez közelíti Mihók Tamás második magyar nyelvű verseskötetét, miközben a természetfelfogást, a klímakatasztrófa okozta szorongást, valamint a rá adható reflexiók tematizálását, egyszersmind a társadalomkritikai arcélt tekintve a kortárs ökoköltészet tendenciáihoz csatlakozik (a nemzetközi ökolírából tavaly jelent meg egy reprezentatív magyar nyelvű válogatás:…
Tovább
Krisztina a zuhanykabin falának nyomta az egyik combját, és a lábai közé irányította a zuhanyrózsából kijövő vizet. A vízsugár nem volt erősre állítva. Igazából nem is lehetett másmilyenre állítani, mivel pár héttel korábban, miközben Krisztina azért tekergette, hogy másfajta fokozatot és vízsugár-formációt is kipróbáljon, a zuhanyrózsa fejrészében eltört valami. Krisztina akkor mindjárt szólt Gábornak, és…
Tovább
Még egyszer az ekvivalenciáról és a fordító láthatóságáról Az Alföld 2022/6. számának Kilátó rovatában Kutasy Mercédesz impulzív erejű hozzászólásában sorakoztatja fel kérdéseit és kételyeit az egyik legrégebb óta megfogalmazott problémával kapcsolatban: létezik-e, egyáltalán, elvárható-e az eredeti mű és a fordítás közötti ekvivalencia, illetőleg milyen fokú és természetű lehet ez az azonosság. Míg a száz százalékos…
Tovább
„Nincs vége. Ez a befejezés.” Tanulmányok Esterházy Péterről, szerk. Lőrincz Csongor, L. Varga Péter, Palkó Gábor Esterházy Péter munkásságáról múlt időben írni – még mindig megdöbbentő és kellemetlenül nehéz. Életművének kanonizációja még/már életében elkezdődött, írásművészetének pedig nemcsak az elkövetkezendő olvasók és szerzők számára lesz hatása, hanem már a Fancsikó és Pinta vagy a Termelési-regény idején…
Tovább
A csörömpölésre ébred. Fél hat, világos az ég. A csörömpölést nem tudja megszokni. A ház előtt várakozó busz pöfögő motorját igen. A szelektív kukák két utcával lejjebb vannak, mégis olyan, mintha az ablak alatt zúznák szilánkosra az üveget. Zsákutca, a végén fordított irányú körforgalom. Buszvégállomás. Kérdezte a sofőrt, miért fordított irányú. A sofőr megvonta a…
Tovább
A szemeteskukát Isten az íróknak teremtette, mondja Margaret Atwood a YouTube-hirdetésben, mielőtt elindulna a zene. A szemeteskuka a barátod, gyűjtsd csak benne a teleírt oldalakat. Lenézek az enyémre, hét elején ürítettem, néhány koszos papírzsebkendőn kívül nincs benne más. Kezdjük máshogy a történetet, folytatja. Mondjuk úgy, hogy sötét volt a farkas gyomrában. Nincs türelmem tovább hallgatni,…
Tovább
Az ekvivalencia illúziója Jorge Luis Borges szerint „[n]incs olyan probléma, mely szorosabban fonódna össze az irodalommal és annak szerény misztériumával, mint a fordítás kérdése”,[1] a fordítás kérdésével ugyanakkor valószínűleg az ekvivalenciáé fonódik össze a legszorosabban, vagyis az, hogy hogyan lehet két szöveg azonos, amikor a fordítás során minden szót kicserélünk. Amikor ezen gondolkozunk, nyilvánvaló paradoxonnal…
Tovább
Világatlasz 1. A kiutazás Az árboc ernyedt, szélcsend van.Nehéz hasú sirályok ringanak a hajón,szemükből visszacsillog a viaszosvászon színe.Az ebédlőasztal háborog.Tányérjaim tele élelemmel, matrózaimévekre elegendő ételt pakoltak rájuk:kerek zsemle, medvesajtok, két darab szalonna,középen só, bors, paprika szeletelve.Most mindennél fontosabb, hogy kicselezzem őket.Elég egy ígéret a horgony kivetésére, és átverem mind.Fúj a szél.Azt képzelem, ezt a csatát…
Tovább