Szubverzív felszínesség?

A „kommunikáció materialitásai” (Hans Ulrich Gumbrecht) felé forduló értelmezések elszaporodásával egyre gyakrabban találkozni az irodalomértés fő csapásának sze­gezett váddal, hogy az, miként Richard Shusterman fogalmaz Deep Theory and Sur­face Blindness – On the Aesthetic Visibility of Print című írásában, vakká vált a tex­tus „felszíne” iránt, figyelmét a „mélyben” rejtőző jelentések felé fordítva, avagy, jobb esetben,…

Tovább
Váradi hangulatban

2017. május 13-án az Alföld folyóirat a rendezvénysorozat keretében Nagyváradon vendégeskedett. A szerkesztők, Szirák Péter, Lapis József, Áfra János és Herczeg Ákos a Várad folyóirat meghívásának tettek eleget. Az Illyés Gyula Könyvesbolt otthonos terében a folyóirat főszerkesztője, Szűcs László kérdezte őket a különböző rovatok felépítéséről, a lap történetéről és a további tervekről.

Tovább
Már csak egy embert kell kivárni, és gazdagok leszünk

Valaki követ bennünket a kerítés túlsó oldalán. Mi a gödrökkel szabdalt betonúton ha­ladunk, a másik a zárt udvaron lépked, az egymásra hajigált szemeteszsákok fe­lé. Amikor ő beleütközik a zsákokba, akkor mi még mehetünk tovább, egészen a fa­lu széléig. A kutyák sem mernek majd megugatni minket, mindenki tudja, hogy itt a nagyapám az úr. Vannak dolgok,…

Tovább
Elvéteni az időt

Nagy téttel bírt, hogy a tavaly Nemzetközi Man Booker-díjat nyert Krasznahorkai Lász­ló új, és többek között az egész életművét összegző regénye, melyben „viszszatér” a korai, világszerte hírnevet és szakmai elismerést is kiváltó művei helyszínére, a „sárba” és a „porba”, a kis délkelet-magyarországi szellemi-egzisztenciális nyomorba, vajon meg tud-e felelni a rá nehezedő elvárásoknak. És noha a…

Tovább
A nagy zöld táska

Hogyan lesz valaki hajléktalan? Hogyan lehet túlélni akár éveket az utcán? Van-e visszaút a polgári életbe? Szilasi László regénye a második kérdés körül forog, az elsővel csak néhány mondat erejéig, a harmadikkal érintőlegesen foglalkozik. A re­gény úgy ábrázolja a hajléktalanságot, mint egy választható és legitim életformát. Azoknak az embereknek az életformája lehet ez, akik nem…

Tovább
Szaturnuszi mesék

Perzselt a késő délutáni nap. Szájharmonikázva mentem keresztül a lucernáson. A ve­tés végében erdő kezdődött. Ahogy fölpillantottam, szivárványszín legyezőformák bomlottak ki a hígkék égen. Volt ott az erdő és a lucernás között egy elvadult szőlő is, fehérre meszelt prés­házzal. Megint a napba néztem, és kinyílt a legyező, mint egy pávafarok. – Hány éves is voltál,…

Tovább
Jókai a „változékony” időben

A kötet végén áll Hansági Ágnes tanulmánya: A magyar Bouvard és Pécuchet – Egy ember, aki mindent tud? Meghökkentő ötlet: Flaubert utolsó, befejezetlen re­gé­nyéhez mérni Jókai Mór nem is igazán jelentős szatirikus kisregényét (Egy em­ber, aki mindent tud?) azon az alapon, hogy mindkét szöveg olvasható a „dilettáns” születését elbeszélő narratívaként. (A „dilettáns” ezúttal a modern…

Tovább
Átadtuk az Arany János-költőverseny díjait

Arany János születése 200. évfordulójának alkalmából alkalmából az Alföld szerkesztősége – az 1992-es, József Attila tiszteletére kezdeményezett „költői játék” mintájára – meghívásos költőversenyt hirdetett. A fölkért kortárs szerzőket olyan pályaművek elkészítésére biztattuk, amelyek megidézik, illetőleg a mai kor szemlélete számára élővé teszik Arany János versvilágát. A kiírás egyetlen formai megkötése az volt, hogy a beküldendő lírai műnek tartalmaznia…

Tovább
Családi kör, avagy a fekete tizennyolc árnyalata

Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1931. május 11-én a berlini Ufa-Palast-am-Zoo moziban be­mutattak egy filmet, amely máig hatóan megváltoztatta a mozgókép művészetét. Az M című mozi az expresszionizmus eszközeivel mondott el egy olyan rémtörténetet, amely már nem valami óriásira nőtt egzotikus állattal, vagy egy sok száz éves, halhatatlan gróffal riogatta a közönséget, hanem a köztünk járó, hozzánk…

Tovább
Gerevich András versei

Folyó Ciripelés és brekegés: hangfolyó éjjel az erdőben. A távolban átúszik rajta egy kéken és vörösen villogó néma mentőautó: Kháron diszkóhajója. Víz A légkondi búgása hideg hangfolyó. Beszívja a párás hőséget, hallod a gép gyomrából a csöpögést és csobogást. Lélegzeted, kipárolgásod és felszálló izzadtságod kicsapódik, lecsepeg, csövek és csatornák érrendszerén át csurog a tengerhez. Többmilliárd…

Tovább
Belső indián

„A fehér ember / mélyen, legbelül egy indiánt hordoz magában” (170.), állítja Sher­man Alexie Hogyan írjuk meg a Nagy Amerikai Indián Regényt című versében. Kontextusából kiragadva akár mottó is lehetne, de Alexie így folytatja: „Ezek a belső indiánok félvérek és / természetesen lovasnemzetből származnak. Amennyiben a belső indián férfi, akkor lehetőleg / legyen harcos, főleg…

Tovább
Múltunk — kortárs rálátásban

„Fortélyos félelem igazgat minket” – e József Attila-verssor motoszkált végig a fejemben, miközben a kortárs magyar drámáért Debrecenben, a Csokonai Színházban idén 11. alkalommal megrendezett DESZKA Fesztivál előadásait néztem. „S nem csalóka remény” – folytatódik a költemény (Hazám), de ez olyan nagyon már nem áll azokra a (közel)múltunkat feldolgozni szándékozó darabokra, amelyek az idei fesztivál…

Tovább
A lélek szárnyalna, a test pihenne

A GÖRDESZKA című programsorozat, azaz a XI. DESZKA Fesztivál keretében a gyermekeket és az ifjúságot megszólító színdarabfolyam záróakkordjaként a győri Vaskakas Bábszínház és az ESZME (Európai Szabadúszó Művészek Egyesülete) közös produkcióját tekinthette meg a fesztiválozó közönség apraja-nagyja. Fiatalok és idősebbek egyaránt, hiszen a 13 éven felülieknek ajánlott előadás már a meghúzott korhatárával jelezte: témájának komolysága…

Tovább
Nem félni tilos

A XI. DESZKA Fesztivál ötödik napján két Visky András-dráma színpadi adaptációjával is találkozhatott a közönség. Ám amíg a Júlia című, Ráckevei Anna csodálatos színészi képességeiről tanúbizonyságot tevő egyfelvonásos produkció tartja a monodráma műfaji jellemzőit, a Pornó – Feleségem története című Visky-műből készült előadás – a darabban megfogalmazottak minél hangsúlyosabb, a nézőket szinte már sokkoló kifejezése…

Tovább
Érzelemvezérelt történelem

Történelmi tények szőtte, soha el nem múló érzelmekről árulkodó hetven percet élhetett át az, aki a XI. DESZKA Fesztiválon megtekintette a Maléter Pálné Gyenes Judith „életmonológja” – azaz a vele folytatott tizenöt órás beszélgetés – alapján készített Pali című monodrámát.

Tovább
Száz oldal karácsony

A Legkisebb Jégkorszak a nagyon közeli jövőben játszódik: az olvasó egyszerre érez­heti magát otthonosan és idegenül. Az lehet az érzésünk, hogy ez na­gyon is a mi világunk, miközben mintha egy hollywoodi világvégefilmet néznénk. Me­lyikhez van több köze a regénynek az ábrázolt Budapestet és a benne élőket néz­ve, a mához vagy az elképzelt, de nem elképzelhetetlen…

Tovább
Történetnyi súly

Immár öt kötettel büszkélkedhet a Horizontok-sorozat, a Fiatal Írók Szövetsége és a Jelenkor Kiadó által életre hívott kezdeményezés, melyet Izsó Zita, Lesi Zoltán, Ur­bán Bálint és Zelei Dávid szerkesztenek. A Világtalanul? című világirodalomkritika-kötet és a portugál João Tordo Memory Hotelje (mindkettő 2015) után idén két versfordítás-gyűjtemény is megjelent, a Nobel-díjas ír Seamus Heaney Élőlánc, va­lamint…

Tovább
Fókuszálások

A Holnap Kiadó új sorozata arra vállalkozik, hogy bemutassa a magyar művészet- és művelődéstörténet egyes területeit a fiatal olvasóközönség számára, ismeretterjesztő jelleggel. Az elsőként megjelent kötet a magyar festészet történetének összefoglalására tesz kísérletet, a sorozat további kiadványai a belső borító tájékoztatása szerint a hazai építészet, színház, zene és népművészet történetét fogják bemutatni. A sorozat koncepciója…

Tovább
Závada Péter verse

Oidipusz (1) Magad vagy a táj. Ujjaid a fák csontsovány gallyai, kopár dombfejtetőd bástyává koronázza a lemenő nap. Pórul járt öreg, kikapart szemüregedben botorkálsz faltól falig, remegő kezed magad elé kinyújtod. Mintha a koponyába befelé látnának a szemek, a járásokon végighalad pillantásod, a széksorok párhuzamosai egyre beljebb terelnek, míg a színpad mélyén kigyullad a test…

Tovább
Hasonlatgépezet

Egyes számú döntés: nem fogok Závada Péter pályájának korábbi vagy párhuzamosan futó rétegeiben viszonyítási pontokat keresni a Mész című verseskötethez. A kötetborító egy befelé vezető utat kínál fel – a bejárat, a felfelé induló lépcsők még látszanak, az, ahová visznek, nem: engem persze az érdekel, ami odabent van.

Tovább
Megjelent az Alföld februári száma

A februári Alföld borítóján a szerzők nevei helyett csak egy szó áll: Pénz. A mellette lévő fotó egy apró szemetest ábrázol, benne fémpénzekkel. Az aktuális lapszám a „piszkos anyagiakkal” foglalkozik, s az írások és a fotók különösen jól rímelnek egymásra. A szövegek igyekeznek újszerű megvilágításba helyezni a központi témát, s így tesz Hofgárt Károly is:…

Tovább
Bóbita, Bóbita, dance!

A regény 466. oldalán a tizenkét éves Labancz Bianka – az Asztalizenéből ismerős, majd futólag a Protokollban is feltűnő étteremtulajdonos, jelenleg konyhabútorstúdió-vezető Labancz Győző kisebbik lánya – végigméri elrablóját: „Száznyolcvan cen­ti magas, vízilabdás alkat. / Hosszú lábát lefelé szűkülő / Piros nadrágba bújtat­ta. A piros nadrágot / A férfiakon, vagyis a piros nadrágos / Férfiakat……

Tovább
Irodalomtörténet fiataloknak?

Vannak könyvek, amelyek már célkitűzésüknél fogva megérdemlik a kritikus megelőlegezett bizalmát. Nényei Pál kötete mindenképpen ezek közé tartozik, hiszen nem­csak hiánypótló munka, de olyan területen vállal úttörő feladatot, amely az iro­dalomolvasás jövője szempontjából meghatározó jelentőségű. Noha az utóbbi évek­­ben számos kiadó és szakmai szervezet a korábbinál tudatosabban ügyel az iro­­dalom marketingjére, kimondottan kamaszoknak szóló irodalomnépszerűsítő…

Tovább
Takács Zsuzsa versei

A szürke ballonos álom újra kísértett A szürke ballonos álom újra kísértett. Egy vendéglő sarokasztalánál veled ültem, aztán másokhoz telepedtem, de a táskámat nálad hagytam. Időközben késő este lett, és mire visszajöttem, már nem voltál sehol. Egyedül maradtam a hodályszerű étteremben, gépzene szólt, táskám ott hevert a fehér abroszon, mint magányos test egy damasztlepedőn. A…

Tovább
Sal Hungaricum avagy a mesemondás sója

Kénytelen vagyok röviden mellébeszélni a mesélős kedvű Nádas Péter megejtően kar­csú, Forgách András kedves vonalvezetésű rajzaival ékesített esszékötetének, Az élet sójának. Mivelhogy nem tudom nem szóvá tenni a szerző kétezres években szü­letett esszéinek jellegzetes hanghordozását, a jellegzetesen hordozott hang té­makezelésének néhány jellemző példáját. Horthy István özvegye, vagy ha úgy jobban tetszik, a kormányzó Horthy Mik­lós menye,…

Tovább
Zalán Tibor versei

Tűnődések az elmondhatóságról Nehéz elmondani ami történetesen elmondhatatlan Persze minden elmondható csak a kimondással sérülnek az anyagon a varratok az eresztékek A kifejezés kudarca botrány a szégyent mégis könnyed mozdulattal hangyát a reggeliző asztalról söpörjük le Ami bent marad ami nem válik kívül láthatóvá és itt a láthatón a hallást is értsük pazarlón virágot bont…

Tovább
A normalitás őrjítő kényszere

Schein Gábor életművét utoljára 2009-ben gazdagította regény (Egy angyal önéletrajzai), azóta változatos formákban – versekben (Éjszaka, utazás), kisprózai alkotásokban (Megölni, akit szeretünk), valamint politikai, közéleti tárgyú esszékben, publicisztikákban (Esernyők a Kossuth téren) – alakult tovább a Schein-oeuvre. Legutóbbi, a tavalyi könyvhétre megjelenő, Svéd című regényét pozitívan fogadta a kritika. A „fajsúlyos alkotás” (Pogrányi Péter) vagy…

Tovább
Kovács András Ferenc verse

Visszhangzó villanella Dylan Thomasnak ifjú hódolat – „Do not go gentle into that good night” Dúlt napok rendje éj sarába vájt Féregjárat – nem véd a kósza héj. Rés, rés – szavak közt fény ragyog szabályt. Idős kor bölcsnek vél zavart irályt – Homályba vész, mit égi csóva, kéj, Dúlt napok rendje éj sarába vájt……

Tovább