Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a…
Tovább
Domonkos István összes eddigi versét most egy kiadványban is megjelentette az újvidéki Forum Kiadó, Brenner János és Orcsik Roland szerkesztésében. A vajdasági származású, ma Svédországban élő szerzőről és az Allegro Bajbajó című kötetről is vélhetően könnyebb lenne beszélni, ha Domonkos és költészete nem szorult volna bele a „meg nem értett”, vagy még inkább a „méltatlanul…
Tovább
Térey János költői teljesítménye azok közé az életművek közé sorolható, amelyek folyamatos váltásokat és elmozdulásokat mutatnak, és az évek előre haladásával (az egymást követő kötetek megjelenésével) szinte mindig új poétikai utakat nyitnak; a nyelvi megoldásokban, a megszólalásmódban, a műfaji kereteket illetően folyton újabb lehetőségeket keresnek – eközben azonban egyetlen ívet vázolnak fel. Ahogy az Őszi…
Tovább
Itt egy újabb apró jele annak, hogy nincs rendben a világ: Vass Norbert első kötetében a novellái helyett mások műveiről írt cikkei állnak. Szekunder szövegek könyvekről, képekről és egy punkbandáról. Pedig Vass Norbert szépíró. Akik ezt eddig nem tudták, azok számára is rögtön egyértelművé teszi a kötet kvázi előszavában, az évtizedeket és történeteket észrevétlenül egymásba…
Tovább
A „differencia” fogalma vitathatatlanul a 20. század azon központi fogalmaihoz tartozik, amelyek mind filozófiai, mind nyelvelméleti, de kultúratudományos síkon is hatalmas jelentőséggel bírnak. Ismeretes, hogy a nyelvtudományban Saussure, a filozófiában Heidegger voltak a „differencia” legfontosabb teoretikusai, és az utóbbi évtizedekben aztán gyakran beszéltek „ikonikus” és „nemi”, de „szisztemikus” differenciáról is. A „nézetütközés” (Lyotard: Le Différend)…
Tovább
Miközben a színház mint művészi forma egyre több eseménnyel és számos kulturális kontextus bevonódásával van jelen a közéletben Magyarországon, addig a színházról, a színháztörténetről, a színházelméletről való értekezések tömegéről aligha tehetünk említést. Adódhat ez a színház sajátosságából, amennyiben a műalkotás egyszerisége ellenáll a rögzítésnek, s így a kimerevítésben létrejövő tanulmányozásnak, vagy éppen a tudományág interdiszciplinaritásából…
Tovább
„A dráma tulajdonképpeni kezdete a szabadságvesztés traumája: ez a közös tapasztalat kényszeríti együvé a szereplőket a barakk, a börtön, a haláltáborok és gulágok, a személytelenség tereit létrehozó lakótelepek, függőségek, hatalmi játszmák szituációjába.” (Visky András: Barakk-dramaturgia = Megváltozhat-e egy ember?, Korunk, 2009, 11.) A fentiekben foglalja össze Visky András saját dramaturgiai-esztétikai rendszerét, az úgynevezett barakk-dramaturgiát, amely…
Tovább
„Techno-ogranikus mű” a kísérleti hanginstalláció, a művészkönyv és a vizuális költészet között. Az Echolália három dimenzióból felépülő kísérleti műalkotás. Kele Fodor Ákos második „kötete” egy több mint tíz fős team együttműködéséből született meg, hosszú évek munkájával. Megjelenésében és tartalmában is újító, a magyar kortárs költészeti, tervezőgrafikai és a technozenei közegen belül is hiánypótló alkotás. Intermedialitásában…
Tovább
Kéri Katalin Női élet, leánynevelés az újkorban című tanulmánygyűjteményének tematikája egyszerre folytatása és megújítása korábbi monográfiáinak. Folytatása, hiszen kutatói pályája elején a dualizmus időszakának nőképével foglalkozott (Magyar nők a dualizmus korában, 1867–1914 között, 1997, kötetben: Hölgyek napernyővel, Pro Pannonia, 2008), majd időben és térben egyaránt távolabbra tekintett: a középkori iszlám, valamint a spanyol nevelés- és…
Tovább
A férfi nagydarab húsokat árult, magáról vágta le a combját, a mellét, kinek-kinek igénye szerint, vigyétek, mondta, nektek adom, míg végül nem maradt más belőle, csak egy hang, alig hallható. Az idézet nem Ovidius Átváltozások című eposzából való. A szerző Tóth Csilla, a vers címe Realitás, és az Alföld most bemutatandó számában (2017/8.) olvashatjuk. Pedig…
Tovább
Fenyvesi Orsolya Ostrom című második verseskönyve érdekes elegye a lineáris olvasás- és írásgyakorlatoknak, valamint a konkrét költészeti törekvéseknek. Formailag nem szedi szét a verset, tartalmi-poétikai szinten azonban a kísérleti versmetodika felé tolódnak szövegei. Versei radikálisan megteremtik a szavak nullfokát, ezzel együtt olyan kiürített énalakzatok jönnek létre, melyek a szövegekben előhívott tükörstádiumot az olvasó drámájává is…
Tovább
Ha halomba hordanánk Tolnai tárgyait, jól megnézett, kifigyelt, széttapogatott világdarabjait, a karfioltól a kályhakönyökcsőig, a ciklámenceruzától az ecetgyár kéményéig, beleértve a péppé sodort fonáldarabot és a bácskai földutak rögtaréjait is, és ha mindezeket, most már mint szavakat számtalanszor kimondanánk, s mint ő, ízlelgetnénk, ismételgetnénk a hangsúlyozás, nyomatékosítás, funkciógyakorlás örömével, könnyen támadhatna az az érzésünk, hogy…
Tovább
„A labdarúgásban az itt és most számít, az éppen lejátszott pillanat” – írja Detlev Claussen a Guttmann Béláról szóló életrajzi könyv szerzője. Ha a futballban az „itt és most számít”, vajon kiknek az érdeklődésére tarthatnak számot az olyan könyvek, amelyek voltaképpen már befejezett mérkőzésekről szólnak? A már visszavonult játékosok esetében az eredmények, sikerek vagy emlékezetes…
Tovább
Induljunk ki abból, hogy Olaszország szép. Túl nagy kockázatot persze nem vállalunk a kijelentéssel ‒ annál nagyobb kockázatot vállal Halasi Zoltán verseskötete a címadással. Amelyről hamar kiderül, hogy csakis ironikusan érthető: hiszen a könyv lapjain olyan Olaszország tárul az olvasó elé, amely egyrészt kétségkívül szép, sőt, tündöklő, de legalább ennyire fenséges, vagy éppen kaotikus, vad,…
Tovább
(Az álom menetrendszerinti járatán a működés) Az Inkognitóablak Nagy Kata első kötete: mindössze harminckét vers alig ötven oldalon. Ez egyrészt imponáló, azt sugallja, alaposan megrostált anyaggal állunk szemben, másrészt – már a kötet olvasása közben és után is – felmerül, hogy ez talán mégis túl sovány. Szimpatikus anyag, mert nem akar mindent megmutatni – akár…
Tovább
Van Rómának két nevezetessége, két oszlopa, melyek Traianus és Marcus Aurelius császárok hadjáratait mesélik el képregényszerű szalag-reliefjeiken. A hajdani és mostani szemlélő emelt fővel tekintheti végig a történetet; már a tekintet iránya is az alázat és a tisztelet pozícióját követeli a kőbe vésett, így az öröklét, az örök hírnév felé közvetített, dicső tettekre nézvést. A…
Tovább
Egy vasüzem telephelyén járunk, munkaidő után. Kiscsillag, Öcsi, Mesterúr, Andor és a többi kizsigerelt telepi munkás bosszúra készül a cég ellen: a cég megtagadta tőlük a jutalmat, ezért elhatározzák, hogy eladják a MÉH-ben a telepen összegyűjthető régi vasakat, az abból szerzett vadpénzt pedig elosztják maguk között. Az akcióból van, aki kivonja magát, van, aki kis…
Tovább
„Vége van a nyárnak, / hűvös szelek járnak, / nagy bánata van a / cinegemadárnak.” Ikonikus verssorok ezek, amelyek nemzedékek tudatába ivódtak bele Móra Ferenc jóvoltából. Sokan talán folytatni is tudnák a Cinege cipője meséjét, amelynek versformája kedvelt memoriter tartalomként rögzítette fejünkben a szegények téli panaszát. A „mezítlábas” cinege dala azóta is „Kis cipőt, kis…
Tovább
A natúr öntvény túlnyomóan a fizikai érzékelés állapotait mozgósító írásokat tartalmaz. Matt és fényes felületeket váltogató, akváriumot idéző borítója zömmel nominális stílusú költészetet takar. Olyan ízeket, textúrákat, hőérzetet vagy illatokat sűrűn megidéző és azokat motívumhálóba rendező írásokat, amelyekben a szinesztézia dominál. Az érzékek azonban jócskán megcsalnak ebben a lírai univerzumban. Rendszerint összekeverednek az érzékelés területei,…
Tovább
(Idő, idő, idő) Évek óta izgatottan várom Tóth Krisztina újabb verseskönyvének megjelenését. A költő, úgy látszik, akarva-akaratlan mégiscsak tanít: ez a kötet, majd a PIM-beli könyvheti bemutató, vagyis a költészet kellett hozzá, hogy megtudjam, mit jelent ez a szó: világadapter. A cím ígérete szerint a költészet a Világadapterben mint világ-adapter, a világot adaptáló, egyszersmind átalakító,…
Tovább
A minden és a semmi között ingadozik Roberto Bolaño posztumusz kötete, az öt könyvre oszló 2666. A regény 800. oldalán „végre eljutottunk Archimboldi húgához, Lotte Reiterhez” – gondoltam, most végre fény derül mindenre, az összes eddigi látszólagos összefüggés alátámasztást kap, vagy éppen megsemmisül, az ezernyi részlet és szereplő végre összeáll, és megértem, mire ment ki…
Tovább
Egressy Zoltán Szarvas a ködben (2016, a továbbiakban csak Szarvas) című regénye önmagában is olvasható, saját jogú alkotás, nem mellékesen azonban az író első regényének, a 2011-ben megjelentnak hipertextusa, „folytatása, kiegészítése”, a két mű összefüggése pedig poétikai következtetések levonására is alkalmat teremt. Ebben a vonatkozásban a 2014-es második regény (Százezer eperfa) még kevésbé mellőzhető, sőt…
Tovább
Az lehet az érzésünk Grecsó Krisztián prózaköteteit olvasva, hogy az adott könyv sikerültségét nagyban meghatározza, hogy elbírja-e a magára rakott súlyt – miközben már önmagában a siker eleve olyan terhet jelenthet az irodalmi szcénán belül, ami a mélybe ránthatja még a saját feladatát többé-kevésbé jól, de legalábbis nem erénytelenül elvégző kötetet is. Végigtekintve a recepció…
Tovább
2016-ban, mikor Gyergyai Albert hajdani híres Camus-fordítása (Közöny), amely nemzedékek számára jelentett meghatározó olvasmányélményt, immár új fordításban és más címmel (Az idegen) került a könyvesboltok kínálatába, különösen aktuális a francia irodalom legjelentősebb tolmácsolójának, aki egyébként a magyar esszéirodalom fontos képviselője is, egy kötetnyi tanulmánnyal adózni. Azaz megadni a császárnak azt, ami a császáré. Ahogy az…
Tovább
Hartay Csaba rendkívül termékeny szépírói munkássággal, nyolc verseskötettel és három regénnyel rendelkező szerző. A 2016 őszén megjelent Holtág ugyan egy helyütt szinte megidézi a 2012-es Lerepül a hülye fejeteket (128–129.), alapvetésében távol marad tőle, hangulati elemeiben pedig néhol a 2015-ös Nemboci líraibb részeit hívja elő. A Holtág elbeszélői módját, de legfőképpen témáját tekintve különbözik az…
Tovább
Többször megállapítást nyert az életmű nagyobb íveinek áttekintésére tett különféle kísérletek során, hogy Oravecz Imre költészete sokáig kötetről kötetre újította meg magát, lépett újra és újra váratlan, a korábbiakból nem kikövetkeztethető poétikai utakra. A Halászóember utáni időszakra ez a diagnózis immár kevéssé mondható találónak. A megfelelő nap címen kiadott 2002-es versgyűjteményt, minden tematikus és formai…
Tovább
A „kommunikáció materialitásai” (Hans Ulrich Gumbrecht) felé forduló értelmezések elszaporodásával egyre gyakrabban találkozni az irodalomértés fő csapásának szegezett váddal, hogy az, miként Richard Shusterman fogalmaz Deep Theory and Surface Blindness – On the Aesthetic Visibility of Print című írásában, vakká vált a textus „felszíne” iránt, figyelmét a „mélyben” rejtőző jelentések felé fordítva, avagy, jobb esetben,…
Tovább
Nagy téttel bírt, hogy a tavaly Nemzetközi Man Booker-díjat nyert Krasznahorkai László új, és többek között az egész életművét összegző regénye, melyben „viszszatér” a korai, világszerte hírnevet és szakmai elismerést is kiváltó művei helyszínére, a „sárba” és a „porba”, a kis délkelet-magyarországi szellemi-egzisztenciális nyomorba, vajon meg tud-e felelni a rá nehezedő elvárásoknak. És noha a…
Tovább
Hogyan lesz valaki hajléktalan? Hogyan lehet túlélni akár éveket az utcán? Van-e visszaút a polgári életbe? Szilasi László regénye a második kérdés körül forog, az elsővel csak néhány mondat erejéig, a harmadikkal érintőlegesen foglalkozik. A regény úgy ábrázolja a hajléktalanságot, mint egy választható és legitim életformát. Azoknak az embereknek az életformája lehet ez, akik nem…
Tovább
A kötet végén áll Hansági Ágnes tanulmánya: A magyar Bouvard és Pécuchet – Egy ember, aki mindent tud? Meghökkentő ötlet: Flaubert utolsó, befejezetlen regényéhez mérni Jókai Mór nem is igazán jelentős szatirikus kisregényét (Egy ember, aki mindent tud?) azon az alapon, hogy mindkét szöveg olvasható a „dilettáns” születését elbeszélő narratívaként. (A „dilettáns” ezúttal a modern…
Tovább