Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Gerevich András Légzésgyakorlatok című könyvéről Martzy Réka és Szűcs Anna Emília beszélget Szűcs Anna Emília: Említetted, hogy elolvastad a kritikákat, én pedig szándékosan nem. Ebben meg is mutatkozik rögtön a kritikusi hozzáállásunk különbsége. És hogy főleg leíró-értelmező jellegű recenziókat találtál, ami azért nem lep meg engem, mert az én egész jegyzetem is alapvetően az értelmezésre…
Tovább
Alföld 2024/4. Verset Marno Jánostól, Krusovszky Dénestől, Csordás Katától, Tőzsér Árpádtól, Darvasi Lászlótól, Szabolcsi Viktóriától, Korpa Tamástól, Lövétei Lázár Lászlótól és Gerevich Andrástól, prózát Kovács Dominiktól és Kovács Viktortól, Biró Zsombor Auréltól, valamint Kiss Péter Attilától közlünk. Kilátó rovatunkban Bakó Endre Örley István családjáról, Balog Edit Otilia Konrád György önéletrajzáról ír. Tanulmány rovatunkban Ágoston Enikő…
Tovább
Korpa Tamás: Házsongárd live „[A] Házsongárdból kezdte beszippantani / a sírokat az alagút, mint egy csillapíthatatlan tüdő” (Kolozsvári metró) – ezt a két sort idézném, ha valaki megkérdezné, milyen Korpa Tamás új verseskötete, a Házsongárd live. A kritikus rátekinthetne a szerző eddigi lírai útjára, az Egy híd térfogatáról-ra, az Insomniára vagy a legutóbbi kötetre, A…
Tovább
Vida Gergely: Mellékalak Nincs egyedül Vida Gergely költői munkásságának követője, amennyiben a szerző új könyvét olvasva a déjà vu tapasztalatában részesül. A paramnézia és a vele járó bizonytalanságérzet visszatérő hatásegyüttesnek bizonyul a szerző versesköteteit tekintve. Vida ugyanis jellemzően kísérletezik ötletek, szövegdarabok és vershelyzetek újbóli felhasználásával, finomhangolásával, a variációk kompozícióba rendezésének lehetőségeivel. Ám míg a szóban…
Tovább
Géczi János: Az utolsó rózsához Géczi János legújabb, 2023-ban kiadott Az utolsó rózsához című verseskötetének borítója számos azonosságot mutat fel a korábbi, 2018-ban megjelent Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral elnevezésű kiadvány fedőlapjának koncepciójával. Mindkét könyv megjelenését az egyszerűség, a letisztult formák jellemzik, mégis, a szövegek és képek kapcsolata számos értelmezési keretet nyit…
Tovább
Gintli Tibor: Perújrafelvétel. Anekdotikus elbeszélésmód és modernség a 20. század első felének magyar prózájában Az én érdeklődésemet leginkább azért keltette fel a Gintli Tibor tanulmányait egybegyűjtő kötet, mert az anekdotikus elbeszélést mint nyelvi magatartást értelmezte a szerző. Ezt az általam is kiemelt érdeklődést tudnám leghitelesebben közvetíteni más olvasókhoz. A szerző oly módon rekonstruálta ezt a…
Tovább
Gyurász Marianna: Már nem a mi völgyünk A költői indulás tétje, hogy kiderüljön, a szerző vajon már az első kötetében képes-e művészi karakterének főbb vonásait felmutatni. Érzékeltetni, hogy szöveggenerálási technikái révén miként válogat a különféle kultúrtörténeti irályok között, s hogy melyikkel milyen viszonyba kíván lépni. Hogy formálódó poézisébe például milyen mértékben engedi beszüremleni a hagyomány,…
Tovább
Marta Fülöpová: Feleselő képek. Magyarok és szlovákok egymásról alkotott képe a 19. századi szlovák és magyar prózában, ford. Dobry Judit Marta Fülöpová felvidéki magyar irodalomtudós 2014-ben megjelent szlovák nyelvű doktori értekezésében vizsgálta a szlovákok és magyarok megjelenítését a 19. századi szlovák és magyar prózában. E disszertációt adta közre 2021-ben a Kalligram Kiadó Dobry Judit fordításában.…
Tovább
Bendl Vera: Majdnem negyven Bendl Vera Majdnem negyven című regénye számtalanszor feldolgozott, sokak számára ismerős témákkal foglalkozik, mint amilyen például a szerelem, a szexualitás, az öregedéssel és az elmúlással való szembenézés, illetve a kapcsolatokra és a karrierre vonatkozó társadalmi elvárások miatt érzett nyomás. Emellett olyan, az irodalmi szövegek lét- és működésmódját érintő kérdéseket (Hogyan viszonyulnak…
Tovább
Géczi János: A napcsíkos darázshoz. Géczi János versei (1978–2020), szerk. Reményi József Tamás Két kötet van az asztalon. Kontinentális kedden nyugszik a napcsíkos darázs. Az előbbi Géczi János 2017-ben megjelent gyűjteményes kötete: cirka ezer oldal, harmincévnyi vers. A napcsíkos darázshoz című verseskönyv 2021-ben jelent meg, szintén gyűjtemény (1978–2020), de tartalmaz új, kötetben eddig nem közölt…
Tovább
Molnár T. Eszter: Hidegkút Totth Benedek Holtversenyével (2014) és Mohácsi Árpád Párizsi befutójával (2021) helyezhető egy sorba Molnár T. Eszter Hidegkút című regénye. Előbbivel a kamaszdevianciák, utóbbival a budapesti értelmiségi középosztály kiüresedett és problematikus életvezetésének ábrázolása rokonítja. Közös vonásuk, hogy hőseik életét családi traumák, titkok és bűnök terhelik, amelyeknek feloldatlansága nemzedékről nemzedékre hagyományozódik, és torkollik…
Tovább
Kukorelly Endre: Istenem, ne romolj Ennek az írásnak a tárgya Kukorelly Endre legújabb verseskötete, olyan lírai gyűjtemény, amelyben tizenegy év költészeti termése kap helyet (egy inkább karcsúnak mondható könyvben). A szerző tíz év után jelentkezett ismét verseskötettel. Ezek a körülmények már önmagukban is beszédes fénybe állítják ezt a lírai produkciót, illetve publikálásának gesztusát. Ami azért…
Tovább
Tatár Sándor: Haalaadaas Tatár Sándor tizennégy év – s az az alatt megkapott komoly elismerések – után megjelent új kötetének hívószavai, kulcsfogalmai a mívesség, a tradíciókövetés, a személyesség és az eltávolítás arányossága, a játékosság, az (ön)ironikusság, a kimondás és a visszavonás kettősége lehetnének. Versgyűjteménye tulajdonképpen még hosszabb időszak termése, mint amennyi a 2007-es Bejáró művész…
Tovább
Fenyvesi Orsolya: Mindig kezdetben Minden vers mintha szeretne legelölről kezdeni valamit, valamilyen elragadtatott állapot iránti hajlam által vezérelve, miközben tudatában van a kudarcnak is, ti. hogy „új jelentés szükségszerűen / csak létezőből eredhet” (Johanna) – legalábbis ez az érzésem Fenyvesi Orsolya negyedik verseskötetét olvasva. A másik erős érzésem a Minden kezdetbennel kapcsolatban a zavar: néhány…
Tovább
Markó Béla: A haza milyen? Az idén 70 éves Markó Béla A haza milyen? című kötetének második olvasásakor megpróbálkoztam egy kísérlettel: miután a könyv mind terjedelmében, mind pedig első olvasásra különös tágasságot sugalmazott, ezt a tágasságot a címhez igazítandó, azt kezdtem el vizsgálni, hogy milyen az egyes prózaversek hazaleírása akár konkrét, akár tágabb, metaforikus értelemben.…
Tovább
Gerőcs Péter: Werkfilm Ha Gerőcs Péter most itt ülne velem szemben, szerintem békésen megegyeznénk abban, hogy az irodalomszemléletünk nem áll igazán közel egymáshoz. Én ösztönös, zabolátlan szerző vagyok, ő – előre jelzem, minden további következtetést a szövegeiből vagy legfeljebb az interjúiból fogok levonni, ilyen módon tehát szubjektív megfigyelések lesznek csupán – nagyon művelt, filozofikus gondolkodású,…
Tovább
Korpa Tamás: A lombhullásról egy júliusi tölggyel Korpa Tamás harmadik verseskötetének immár nem egy épített tér (Egy híd térfogatáról, 2013) s nem is egy elvont fogalom (Inszomnia, 2016) adja a címét, A lombhullásról egy júliusi tölggyel címe komplexebb ennél. Először is az ismert toposzt idézi meg: talán elmúlásról, veszteségről, őszről lesz szó? A lombhullás alapvetően…
Tovább
Felkértünk nyolc kritikust, négy nőt és négy férfit, hogy írják meg nekünk, mely magyar, női szerző által írt szépirodalmi könyv volt számukra fontos 2021-ben. Nem toplistát írunk, és nem is rezervátumot kerítünk körbe. Hanem mivel még mindig arányaiban kevesebb (kritikusi) figyelem jut a női szerzők könyveire, így fontosnak tartjuk megmutatni, hogy milyen sokszínű volt a…
Tovább
Villányi László: mindenek előtt Hogyan olvassunk egy Villányi-kötetet, teszem fel magamnak a kérdést. Duchamp Unhappy Readymade-je jut eszembe. Pontosabban a Bolaño 2666-os szövegáradatában megidézett Duchamp-allúzió, ahol már szó sincs boldogtalanságról. Lecsupaszítva ragyog fel a műtárgy egy Santa Teresa-i hátsó kert szárogató kötelén. „Amalfitano reggelente, mielőtt elindult az egyetemre, kilépett a hátsó ajtón, hogy a könyvet…
Tovább
Nagy Gerzson: Délután apámmal Nagy Gerzson Délután apámmal című regénye 2020 tavaszán jelent meg a szerző debütáló köteteként, fül-és borítószövegén neves elődök ajánlásával. Takács Zsuzsa a mű szenvtelenségét, írójának stílusérzékét méltatja, s az alkotóra hivatkozva Ottlik, Mészöly, Salinger, Camus hatását emeli ki, Zoltán Gábor pedig szellemes összefoglalóval igyekszik kedvet csinálni az olvasáshoz a szöveg testi-érzéki…
Tovább
Haklik Norbert: Mona Lisa elrablása Haklik Norbert új regénye játékra hív. Rejtvényfejtésre. Szellemi képrombolásra és -építésre. Klisétörésre. Teszi ezt rögtön a címmel. Az olvasásfolyamat megkezdésével ugyanis nem a titkokkal övezett, mosolyáról híres Leonardo-festmény 1911-es elrablásának eseményeibe csöppenünk, hanem a brünni bohém éjszakák izgalmas útvesztőjébe, ahonnan csak a közös kelet-közép-európai történelem sokirányból való újrajárásával találhatunk kiútra.…
Tovább
Terék Anna: Háttal a napnak Nem is olyan rég jelent meg Terék Anna Halott nők című kötete (Forum–Kalligram, Újvidék–Budapest, 2017), szinte még mindig a hatása alatt vagyok, és talán ezzel más is így van. Nagyon erős – és a recepció által is elismert – kötetről van ugyanis szó, amely amellett, hogy súlyos, megrázó témákat és…
Tovább
Markó Béla: Egy mondat a szabadságról Hogy hány pontos mondat lehetséges a szabadságról, nehéz belátni. De egyetlenegyre támaszkodni szédületes vállalkozásnak tűnhet, jelzi ezt vizuálisan Markó Béla legfrissebb könyvének borítója is az alulnézetből látott, korinthoszi oszlopfők által tartott mennyezettel. A verseskötet egésze viszont megnyugtat afelől, hogy egy mondat sem a semmiből érkezik, és semmiképp sem gondolja…
Tovább
Balla Zsófia: A darázs fészke Balla Zsófia új kötetének megjelenése időszerűnek mondható. A tavalyi évben hetvenedik születésnapját ünneplő költő esszéi, tárcái, alkalmi prózai írásai elszórva léteztek már az irodalmi világban, és ezek a megszólalások kivétel nélkül mindig súllyal, komoly erővel bírtak. Összegyűjtésük, rendező szerkesztésük éppen ezért hiánypótló: egy kötetben adnak portrét egy különleges lírikusról. Költői…
Tovább
Solymosi Bálint: Vakrepülés. Gerillaregény „Ami nem betegít, az szóra sem érdemes, […] egy eleven történet kell; olyan, amelynek eshetősége van arra, hogy olvasóját, hallgatóját lebetegítse, így különféle belátásokra kényszerítse” (362.), hangzik Solymosi Bálint főhős-narrátorának nem sok derűt ígérő ars poeticája egy olyan kötetben, ahol a boldogság is „szenvedés és patológia” (242.). A borítón ökölbe szorított…
Tovább
Megkésett gondolatok Géczi János legújabb verseskötetéről Önmagamnak tett régi ígéretemet váltom be e recenzió megírásával. A Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral című Géczi-kötetről ugyanis azóta tervezek írni, amióta tavaly, rögtön a kiadását követve egyik szokásos, céltalan könyvesbolti nézelődésem alkalmával a kezembe került. Olyan könyvről van ugyanis szó, amely már testiségével is megszólít,…
Tovább
Gergely Ágnes: Még egyszer Firenzébe Az utóbbi három év verseit ígéri ez a kecses kötet, de aki ismeri a szerző alkotói műhelyének belső logikáját, a régi versek átfogalmazásának, felfrissítésének technikáját, az sejtheti, hogy az újdonság néha csak egy-egy sor, néhány jelző, esetleg egy versszak újraírását jelenti. A művészet és az irodalom történetében egyaránt ikonikussá vált,…
Tovább
Böndör Pál: Vásárlási lázgörbe Böndör Pál lírai opusza a vajdasági magyar irodalom egyik kiemelkedő költői teljesítménye. Költészettörténeti pozíciója szerint köztes jelentéseket hordoz. Böndör az első nemzedékes symposionisták megújult beszédmódjának ismeretében építhette ki a maga költészeti gondolkodását, amely némely vonásában, banalizáló, ironikus, önironikus gesztusaiban már a következő nemzedék versnyelvi jellegzetességeire mutat. A kortárs költészet nyelvének kialakulásában…
Tovább
Ricardo Piglia: Az eltűnt város, ford. Kertes Gábor Az argentin író regénye Kertes Gábor fordításában, a FISZ Horizontok sorozatának 13. köteteként, a Kalligram Kiadó gondozásában látott napvilágot. Az Éjjeli vadászat után ez Piglia második magyarra fordított regénye, és amint Cselik Ágnes utószavából és a könyvesboltok kirakatából megtudhatjuk, nem egyedül képviseli hazánkban generációját, kortársa volt például…
Tovább
Rafael Pinedo: Plop, ford. Izsó Zita A katasztrófa, a blanchot-i értelemben véve, mindig a küszöbön áll, mégsem tudjuk időben elhelyezni. Kétféleképpen sem, teszem hozzá, hiszen egyrészt nem tudjuk pontosan, mikor fog bekövetkezni, ilyen módon lehetetlen felkészülni rá, másrészt ugyanúgy nem tudjuk elképzelni a jövőben, ahogy a jelenben sem. Számos olyan regényt és filmet említhetnénk a…
Tovább