„you can hear it in my accent when I talk” (Sting) Szeretem ezt a padot. Alsó hangon kötődöm hozzá. Harmadnapja térek vissza ide az Angolparkba egy ezüsthal minimalista szobra mellé. Három nap nem sok, mégis mindenfajta időjárási körülmények közepette befogad, kivéve hóban-fagyban. Helyet foglalok a baltikumi szélben. Ingemet észrevétlenül átitatja a szemerkélő eső. Menedékem a…
TovábbSzépirodalom
Harcos Bálint versei
Szimuláció M Nem, már nem emlékszem a részletekre, csak néhány szilánkra,hogy ott lapul továbbra is a megbántottságom iránta,ahogy elsőre még közönyt hazudva állok, ahogy ott„nem mutatom”, „tartom magam”, de váratlan ellágyulok,és az apátiám elárul, bókolásba átcsap, át,úgy hízelegve, mintha én kérném az ő bocsánatát,hisz ebből, ebből itt, hogy „ő meg én”, hiányzik egy bocsánat,és teljesítem,…
TovábbValami népi
A vállalkozó odabök a mutatóujjával: a műanyagvödörben tégla- és salakdarabok, meszes faltömb. – Valami népi. Összeállt textúrák fekszenek a sárga diszperzites vödörben, cement, kőpor, papír, tapéta, és valóban, valamiféle ruhanemű foszló szálai is látszanak. Bólintok. Próbálok nem köhögni, irritálja a torkom a kőpor, fegyelmezetten fulladozok, de a végsőkig elnyomom, ne törjön ki belőlem. Paraszt vagyok,…
TovábbMarno János versei
Tátogás, írásjegy, sikoly, ugatás, hangyahús 1956. július 16. A Zöldkereszt üvegkazettás ajtajaelőtt várakozik az ötvenes férfinincs semmije, csak egy lyuk a nyakán,meg az ing alatt a bordák, hús híján.Későn esteledik, nyár van, későre jár.Hús az asztalon sincs, ha a hangyátfekete morzsának tekintem, amitamúgy is cipelni látszik, vagy fekvő„g”* betűnek, a régi Géczi János nyomán.Nővérem…
TovábbKerber Balázs verse
Kagylómítosz „Egy izzó tőr, most már csakÁlom, mint az árkádsor…”(Simon Balázs: Az arktikus bika) Villant, mint az álom, a homokközepén a kövezett út, a tengerindigókék, hosszú libbenése.Liftek a hullámok, fel-le hoznakmegmaradt képeket, kagylókbelsejében történetek elnyújtottpillanatait. Rózsaszín barlangfalelőtt két kéz találkozik a fülledtdélutánban; a hőben nincs határ-vonal. Izgatottan rezegneka színek. Az ég messze nyúlóenfilade, egymásba nyíló…
TovábbDeák Botond verse
Kijelentkezés Menj innen, nincs itt számodra semmi,vissza se gyere! dD. többedmagával vanaz intézetben, mindannyian a kijelentkezés,kivonulás utáni, gyatra állapotban; néha körbekerékpározzaa környéket, megáll, mindig tudja, hol van, csakvégignéz az úton, olyan, mint egy ember arca,egy kibaszott ronda arc, kóstolgatja az utakat,az utak szakértője lesz, ez az út biztos körbemegyaz egész földön, lefekszik a betonra, egy…
TovábbG. István László verse
Tehát a styxi Úgy kezdődött, hogy nemVolt egy szöveg se jó, nyomodbanKanyarítani, azt a körmondatot,Lectisterniumra, élvezetre ésFeddő fintorra termett szájjalIgazítani a tőled tanult lélegzethez,A belélegzés ívébe csak, amiMellkast tágítva pusztít, és ígyÁtemel, Istenek tüdeje bírja,A kőboltozatot, ahogy egy peploszEmelkedik, kőráncait elrendeziEgy ismeretlen rendből származóSzándék, a gyász kevert dolog,Ha a mondás csavarmenete élőtÉs halottat egybebotlaszt, ígyIncselkedik…
TovábbGéczi János versei
Két poszt 1. Hogyan érkezik, ha betoppan,s ha elmegy, miképpen távozik,arról semmi nem tudható, pedigjól értesültek, akik hallgatnakróla. Megkülönböztethető vagysem a látomástól a valóság,s mi teszi azokat, mint a lencse,kicsivé vagy naggyá? Hogy fénybőlburok feszül rajtuk, a tekintetérzékelheti-e? Egyszer aztmondom róluk, reggelente tisztazöldek, máskor, hogy a szín a szemadománya. Hiába hazudozok,igazam van így is, úgy…
TovábbSimon Márton versei
Citromelégia A bezártságot ünneplendő későn kelsz,ennyivel kevesebb a tehetetlenség.Megeteted az arcot, ami a fuldoklásakváriumában lakik. Adsz neki kávét.Alufólia gyűrődései csillámlanak.Minden kezdet. Az átváltozás valódi fájdalma,hogy ugyanaz maradsz.A szégyen kategóriái, katedrái, katedrálisai.Az utcára kilépni: ahogyan az iszonyú.Aztán ahogy az iszonyú is érdektelen lesz,a változás, ahogyan változik. Egy zsánerjelenet hátterébenvalaki a magasba emelve tart egy követ.Te mélyen…
TovábbAzt énekli, kókuszdió
A szemközti épület harmadik emeletén mindig ég a villany. Jobbról az első ablak, a konyha. Nálunk is ott a konyha, hét négyzetméter, épphogy elférünk az asztalnál. A hűtő kint áll az előszobában, a tetején tartjuk a kulcsokat és a sapkákat. Már többször jártunk a szemközti házban, de a barátaink semmit sem tudnak arról a férfiról,…
TovábbFekete Vince versciklusa
Halálgyakorlatok (RINGLISPÍL) 1 Valahol otthon lenni, abban az időben,abban a saját időben, kinyújtott, elnyújtott időben, ami nincs, csak volt, demégis azt szeretnéd, hogy legyen, mert szorít,présel Ez az idő, és félő, hogy már a kötőszavak sem lesznek, mirehazaérsz, hova haza?, abba a múltba, az övébe,a tiedbe, a gyerekkorodéba, ahol ott van még nagyanyád, a kicsikonyhában…
TovábbJenei Gyula verse
Kutyadal én nem tudom, mi a szabadság,de olvastam róla sokat. és vágytam is,mert akkor még hittem a költőknek,elhittem nekik,hogy az jó, anélkül élni sem érdemes.de nem tudtam, merre keressem,s hogy milyen lehet.és nem tudtam, hogy végülmit is keresek. én nem tudom, mi a szabadság.először azt hittem, fel kell nőni hozzá,hogy ne a szülő, a tanár,hogy…
TovábbNagy Hajnal Csilla versesregény-részlete
Volja Talán költői túlzás hát szia, csak ideértél, nem, nem azt mondtam, hogy késtél, sőt, örülök is, hogy várnom kellett rád, megnyugtató, ismerlek, és ez azt jelenti, hogy teljes körültekintéssel abszolváltad a feladatot, igen, az ideérkezés feladatát, hogy biztos senki sem követett, meg ilyesmi, na, érted, gyere utánam, ez egy nagyon precíz gép, odafigyel a…
TovábbKürti László versei
panorámatelek azt a ruhát vettem neked, amin az aranycsíkoktekergőztek. az örökkévalóságnak szeretünk,de mint az ünnepélyes, emelkedett pillanatok,feslenek, kopnak, málnak le rólunk, kikanyarognakalólunk, akár a boldog útjaink. pattan a csat,lehúzom rólad a blúzt, meztelenül a kopott szőnyegenegymásra emlékezünk. sírunk, félni már nincs mitől.majd fested magadra újra – szemspirál, rúzs, zöldes,kaméleonszínű szemhéj – életünk egykori kontúrjait. ékszerek,…
TovábbSumonyi Zoltán versciklusa
Pompeji messze van 1. (A Vezúv) A nagybátyám akkor nálunk lakott,mert Misenumban horgonyzott a flotta.Anyám déltájt egy nagy füstoszlopotvett észre távol, mely elárasztottaa fél eget, mint piszkos, szürke lomb,amit a füstoszlop lassan kibont. Azt nem láttuk, hogy melyik hegyből tört föl.Anyám a bátyjának riasztva szólt,ki éppen akkor jött ki a fürdőből,s egy pergamentekercs fölé hajolt,hogy…
TovábbAlvóbéka
Miklós Tamásnak A kezdetről beszélek, figyelj. Amikor reped, jössz; az a végszavad. Amikor morajlik a víz, amikor Héraklész-erejű árhullám ragad magával, visz, cibál, húz kifelé egy ismeretlen erő, lök előre, taszigál kíméletlenül, majd mint a dagályos tenger, húz, szív vissza a mitologikus idők grafitszürkéjébe, na, az a te időd, kicsikém; akkor jössz, nincs más megoldás.…
TovábbTóth Krisztina verse
Háttér A Terek ciklusból A véres vízben kampós kötelek.A tetemet a fedélzetre vonják,hullámzó zátony, csillámló homokzsák,a résen kifordulnak a belek. A szonár befogta az éneket.Sok-sok halász jön, mind teszi a dolgát,késsel a fényes, tömör farokhoz lát,combig csizmában, vödrökkel temet. Süllyed a nap és fogy a bálnatest.Az óceánban gyűrűzik a dallam,a kék háttér most feketedni kezd,…
TovábbCsehy Zoltán versciklusa
Uniformisok könyve (George Grimes: Craig Bryce, Camber Sands, 1995.) Egy láb. Átlagos.A homokban elmosódott mása. A levágott szárú farmeramputált részének fájdalmaárnyékot vet a láb izomzatára. Arc helyett láb, én helyett láb,identitás, szexus, lélek helyett láb. A hiány lába, féllábnyi férfi,a forró homok égette láb. Lépéskényszerbe kényszerülő,instabil láb. A kettős tagadások emberi álványzata. Nem nagy,nem kis,…
TovábbVári Attila: Turandot
Azokban a napokban, amikor felszusszant a város, s a korábbi szigorú járványügyi rendelkezések után megnyíltak az addig szigorúan zárva tartott üzletek, vendéglők, mozik, olyan előre várható gyilkosság híre rázta meg a kisvárost, amely brutális voltával meghaladott minden képzeletet. Nem verekedés közbeni gyilkosság, nem is önvédelemből okozott halálesetről volt szó, hanem olyan bérgyilkosok által végrehajtott kivégzésről,…
TovábbKalász Márton versei
Égfájó – álmok Bartusz-Dobosi Lászlónak Égfájó, még lehet, a sejtők hosszán, hárít, hihet, s ha ősz töm,hisz érzi mosolyát, igám, révül a közeli padfény, a kert az ösztön,vonnánk – minap, rég, itt köszönt, féltett vendég, hisz mondhatom,bánat, név tiltva, tanár úr, ma így váratlan, beszél az útról,vennénk – bent épp ne, hányadik álmom, az emlékezés…
TovábbBuda Ferenc verse
Éjtől éjig Éjtől éjig az idő végteleneljátszani az üdvösséggels megküszködni a kárhozattal. * Alkonyodik. Odakint galamb-csapat köröz szorgosan, siető-sen, sűrű, zárt kötelékben.Éles fordulóknál a legszélsőkmegszaporázzák szárnycsapá-saikat: le ne maradjanak:fegyelmezettek, akár a katonák. * A galambok elülte után jókoravarjúsereg jelenik meg. Keletiirányból napnyugat felé tarta-nak: éjjeli nyugvóhelyükre. Asereg magva, a derékhad sűrűtömegben, erőteljes szárny-csapásokkal tör előre,…
TovábbLipcsey Emőke: Árnyéklakók
Az alagsori fürdőszobát és az előszoba csempézését még éppen a járvány kitörése előtt, februárban sikerült befejeznie. Mint mindig, most is gondos munkát végzett, és mint mindig, most is maradt egy apró részlet, amit nem fejezett be, akárcsak a középkori mesterek, akik így jelezték, hogy az isteni tökélyt földi halandó nem közelítheti meg. A törülköző szárító…
TovábbFecske Csaba versei
A Megváltó bármilyen hihetetlen mindazamit mond és tesz higgyetek nekiaz idő őt igazolja majdaz ő vére csurog a keresztfána szögek ütötte sebekbőlaz ő horpadt melléből szakadnak kivégső kétségbeesésében a fájdalmas szavakés visszhangoznak kongó évszázadokon átéli éli lamma sabaktani lelke mintégő erdőben madár riadtan verdesamit atyja Ábrahám által Izsákkaltervezett egyszülöttjével megtesziő a Fiú igazán nem tehet…
TovábbCsobánka Zsuzsa Emese verse
Hagyaték Álmomban megörököltem a kutyátokat.Öreg és loncsos szőrcsomó, mint egy elfáradt szerelem,ami csak megszokásból él.Ti távolodtatok, az állat ott maradt.Riadtan néztem szét magam körül, mint egy tetthelyen –ha ti már nem vagytok,ki fog enni adni majd neki?Rajtam kívül senki nem volt a térben,a tanácstalanság lett az örökségem,hogy akkor én leszek az a ziháló jelenlét,aki végigkíséri őt. A…
TovábbKiss Dávid versei
Kettőezerhúsz Sosem láttam mégilyen békésnek a várost:téli fényekben fürdő arcok,rózsaszínné némuló gitárszó,galambszárnyak tompa repdesése. Akinek van füle, hallja. Idegenek, akiketa véletlen sodort ma össze,mosolyogva búcsúznak egymástól. Esto fidelis usque ad mortemet dabo tibi coronam vitae – egy több milliárd éves, fagyottkőszikla belép az atmoszférába,a Moszkváról kifut az utolsóNégyeshatos. Nyelvemlékek I. Eddig bírtam elnyújtani ezt a karácsonyt…
TovábbVisky András versesregény-részlete
Apátlan, regényrész 544 kora reggel vagy hajnalban, mindig keverem, vajon melyik van előbb, nem tudom, a pitymallat ki van zárva, a lágerben nem pitymallik, a pitymallatot érthető okokból betiltotta a Pártközpont, minden más szóba jöhet a pitymallást kivéve 545 kora reggel, amikor némán hasad a hajnal, Anyánk halálos csöndben öltözködik, magára húzza dermesztő munkaruháját, tegnapról…
TovábbTakács Zsuzsa verse
A máskor annyira elbizakodott terek „de eljön értünk, és magához ölel nővérünk,a Halál, s fut velünk, innen, el”(Velünk, innen, el) 1. Olyan leszek, gondoltam, mint Ady, Rimbaud,és Verlaine, mint az összes lázadó, akinek életea tét: a jövője fényes, a jelene sötét,és verseimhez a barátnőm szerez majd gyászzenét.55-ben tüdőgyulladásomat tüdőbajnak hitték,és a Szabadság-hegyi Gyerekszanatóriumba vittek.A bőröndömbe…
TovábbPetőcz András versei
Két arc Anyám alszik.Holnap meghal.Nézem az arcát.Nem látom többet. Mindenen túl ez az arc.Nincs rajta szomorúság.Csak akarat van rajta.A távozás akarata. Csak a vereség van.Csak a kudarc.Alszik az anyám.Belealszik az elmúlásba. Ide kell egyszer vissza.Ehhez az archoz.Ahogy álmodik éppen.A kórházi ágyon. Ahogy vissza – apámhoz is.Az ő arca is mindig előttem.Megfonnyadt test – letakarva.Sárgult bőr…
TovábbGyőrffy Ákos versei
(La Montagna Incantata) Egy olasz férfi aludt a repülőtér várótermében,térdéről a padlóra hullott Thomas Mann Varázshegye:La Montagna Incantata. Szófiában hóvihar tombolt.Már világosodott, amikor végre ágyba kerültem.Odakint még zuhogott a hó,fájni kezdett a fogam.Amikor később rövid időre kisütött a nap,előbukkantak a közeli Vitosa-hegység hótól szikrázó sziklagerincei.Kerestem egy olyan kávézót, ahonnan nézhetem a hegyeket. Az esti könyvbemutatón…
TovábbGrecsó Krisztián versei
Grecsónak hívják Amikor minden szentnekMaga felé húzott a keze,És az élet all-in-on állt,Meztelenül ász, király, dáma, Zsírosra fogdosvaAz olcsó, cinkelt lapok is,A fájdalomcsillapítókDelírium-dagonyájában A lányomról álmodtam.Pontosabban egy lányról,Akinek IstenElhomályosította az arcát, De tudtam, Grecsónak hívják.Azóta, a délelőtti csodákKitanult ropogásában, Hogy sorsa a szentségem lett, Néha megtorpanok,És csak élvezem, hogy látom.Nem pixeles, elmosottAz arca, mint akit védenek…
Tovább